Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

4. oMal 1981. augusztus 17, csütörtffk KÖRKÉP „saeowáir A gyilkoló* „művészete*' Oswiecim, a haláltábor bejárata. Valamikor az oswiecimi tá­bor ikerpárja, a brzezinkai tábor is állott. Ma már eltüntették a föld színéről, s a megmaradt részek múzeumul szolgálnak. A szö­gesdrót hatalmas betonoszlopai, amelyek magasfeszültségű áram­mal telt vezetéket hordoztak, még állnak. & lehet olvasni a táb­lát a vezeték előtt: Halt! Lebensgefahr! A bejárat melletti első vörös téglás épület ma múzeum. A kivégaőudvar. Díszesen kiépített kovácsolt vas díszkapu választotta el a tábor többi részétől. A hátsó fala mellett állot­tak a vesztőhelyek. Egy közülük ma is megmaradt. A kőfalban jól felismerhetők a lövések nyomai. hangsúlyú kijelentés egy külö­nös akasztófa alatt hangzott el. Az akasztófa, amely inkább ha­sonlít egy régifajta kerekeskút torz alakjához, mint a gyilko­lás szerszámához, közvetlenül az oswiecimi (Auschwitz) halál­tábor kerítése mellett áll egy mesterségesen emelt dombon. Amikor a lengyel nép bírósága 1947. április 2-án meghozta az ítéletet az oswiecimi és brze- zinkai táborok parancsnokának halálra ítéléséről, itt, gyaláza­tos gaztetteinek színhelyén szol­gáltattak igazságot Rudolf Höss bűnei felett. De vajon ez az igazságtétel kárpótlást nyújt­hat-e azokért a borzalmakért, amik itt történtek a hitleri ha­lál gépezet vezérednek parancsai Szerint? Több mint 4 millió halott! Eleinte tarkólövéssel ritkították a táborba szállított és munkára nem alkalmas emberek sorait. Később áttértek a Ciklon-B-re. Az üres dobozok s az apró sárgás, száraz röghöz hasonló vegyszier darabjai ott vannak a tárlók­ban. Mert múzeum lett az os­wiecimi haláltábor, a »Minta- tábor«, ahogy az idegeneket ka­lauzoló lengyel hazafi, a tábor ellenállási mozgalmának egyik részese gúnyosan és lemondóan magyarázza. Az udvaron állunk a kínosan egyforma vöröstéglás épületek, a »block«-ok között. Az útak mentén fű verte fel a fekete sa­lakkal felszórt közlekedési út­vonalakat. Csendes és békésnek látszó terület ez. Ezt érzi az ember, amíg be nem lép a tá­borkapun belül sorakozó épüle­tek egyikébe. A gyilkolás »mű­vészetének« megrázó múzeumi termei tárulnak ki előttünk. Az egyik szoba, amelyet üveg­fal szel ketté, színültig tele, ott az üvegen túl ezer és ezer szem­üveggel. Aztán borotvaecsetek ezreinek víziója vonul el a sze­münk előtt. Bőröndök arzenál­jai láthatók az üvegfallal osz­tott szobákban, termekben. A bőröndök felső lapján nevek: Wanda, Vera, Josef, Carl, Ig­naz. Végtelen sorban azoknak a szerencsétleneknek a nevei és pontos címei, akik haláltáborba való szállításuk előtt még el­hitték, hogy puszta áttelepítés­ről van szó, bőröndbe zárt érté­keiket a »pontosságáról« ismert »birodalmi posta« majd utánuk szállítia. A postai pontosságban bor kapuját, olvashatták a gáz­kamrába való szállítás előtt a páratlan cinizmussal megfogal­mazott jelmondatot a tábor fő­bejárata fölött: »Arbeit macht frei.« A munka felszabadít — sza­baddá tesz. Ezt hirdette a jel­mondat. KeJl-e ehhez kommen­tár vagy bárminő magyarázat egy halál tábor kapuján?! Az oswiecimi völgyet lankás dombok övezik. A nyár langyos szellői kóborolnak az erdőcs- kék, az eldugott falvak között, amelyeknek lakói valamikor az eget kémlelték: abból a bizo­nyos jól ismert irányból, Os- wiecimból, mikor emelkedik az ég felé az a tömör, dúsan go- molygó, szélcsendes időben egyenesen az ég felé törő füst- felleg. Amikor megjelent, egy másra néztek az emberek, s a vallásosabbak talán kereszt-.! vetettek. A falakon a horogkereszt, a/ utcákon a nagycsizmás, zörg" csajkával vonuló csukasziirkt egyenruhás wehrmacht-katonát vagy a Waffen SS feszesen tép­kedő alakulatai arra ftgy’me* tettek, jobb hallgatni. Szerte ■jagoly várnak hívják Kerekegyházán azt a csinos, villa- “ szerű házat, amelyben Véges Béla nyugdíjas tanító lakik, A név onnan ragadt rá erre az egyébként egyáltalán nem ko­mor hangulatú házra, hogy művészkedő hajlamú gazdája nem­csak körös-körül a házereszt és a tornácot díszítette gyönyörű fafaragással, hanem a kerítés kapuját is. Ide egy bagoly figu­ráját is kifaragta jóféle körtefából. A bagolyvárban csodálatosan érdekes kincsekkel lehet meg­ismerkedni. Véges Bála nyugdíjas korára fafaragásra adta a fejét, ma már szinte szenvedélyévé vált ez a szép művészet. Az általa készített díszes faragásé és egyéni omamentikájú hamu­tartókat, madárfigurát utánzó különböző dísztárgyakat, fara­gott díszdobozokat nem sokan ismerik, legfeljebb rokoni kör­ben, mert a gazdájuk, egy alkalomtól eltekintve, nem mutatta még meg ezeket a nyilvánosságnak, pedig a dobozok, stilizált állatfigurák, madarat utánzó fényképtartó állványkák megérde­melnék, hogy felfigyeljen rájuk akár még a népművészeti éi háziipari központ is. Egészen eredeti, sajátos formanyelvet ala­kított ki otthoni magányában Véges Béla, akit azért szólított el a sors viszonylag korán a nemes és szép pedagógus pályá­ról, mert hangszálai súlyosan megbetegedtek. Az alkotás szen­vedélyes szeretete azonban utat talált nála másfelé, így szü­lettek meg ezek a különös, Izgalmas újszerű fafaragványok, melyekből néhányat alkotóművészükkel együtt képünkön mu­tatunk be. Jó lenne, ha az illetékesek felfigyelnének Véges Béla munkájára, s egyengetnék művészi fejlődésének útját Milyenek lesznek az önműködő napkutató rakéták Moszkva. (MTI) Ari Stemfeld, neves szovjet csillagász a moszkvai rádiónak adott nyilat­kozatában elmondta, hogy a szovjet űrkutatás egyik legkö­zelebbi feladata a Napot közel­ről megfigyelő ródiószonda-ra- kéták felbocsátása lesz. A Nap természetének tanulmá­nyozása igen nagy fontosságú az űrhajózás fejlesztése szem­pontjából, mivel a Nap az az elsődleges tényező, amely meg­határozza a Földet övező koz­mikus térségben uralkodó vi­szonyokat. A rádiószonda-raké- ták felbocsátására a legcélsze­rűbb pálya nem az egyenes út. Természeti kincsek felkutatása repülőgépről Az NDK-ban kitűnő ered­ménnyel végzik természeti kin­csek és a Föld felső kérge bio­lógiai struktúrájának felkutatá­sát repülőgépről. A rádiómetri­kus légi mérések, amelyeket az L-60 Brigadier típusú géppel vé­geznek, azt bizonyították, hogy ezzel a módszerrel jóval keve­sebb üzemanyagra és költségre van szükség, mini. a hagyomá­nyos kutatási ftiódszereknél. — Egyúttal lényegesen pontosabb méréseket is lehet végezni. Re­pülés közben nagy teljesítmé­nyű mérőműszerekkel regisztrál­ják a földből kisugárzó rendkí­vül gyenge rádióaktív gamma­sugarakat. E sugarak változó in­tenzitásából a szakember pon­tos következtetéseket tud levon­ni a földben található földgáz, vagy olaj mennyiségére vonat­kozólag, ahogyan az első látásra feltéte­lezni lehet. Ez esetben ugyanis le kellene küzdeni azt a hatal­mas sebességet, s a másodper­cenként körülbelül 30 kilométer sebesség lefékezésére 396-szor annyi üzemanyagra lenne szük­ség, mint az egész rakéta súlya Előnyösebb a másik megoldás — folytatja Sternfeld. — A Föld forgása által kölcsönzött hatalmas sebességet nem fogjuk leküzdeni, hanem ellenkezőleg, kihasználjuk. A rédiószonda út­jának első szakaszán a rakéta ezért igen messze kerül majd a Naptól, esetleg a rakéta saját sebessége másodpercenként 8 kilométernél nem lesz nagyobb, Amint kikapcsolt hajtóművével távolodni fog a Naptól, sebes­sége a Nap vonzása folytán fo­kozatosan csökkenni fog. A tel­jes lelassulás után a Nap felé indul, s ekkor működésbe lép­hetnek a hajtóművek, még pe­dig 40-szer kevesebb üzem­anyag-felhasználással, mint a nyilatkozat elején vázolt leg­rövidebb út esetében. Ennek az ember nélkül induló rakétának az építése teljesen megvalósít­ható az űrhajózás mai állása mellett — mondotta Sternfeld. Európa országaiban élteik így akkor embermi Ili ók, akik bele­hallgattak az éj sötétjébe és a láthatárt kémlelték, mintegy fürkészve a halál közeledtének éráját, vagy keresve a szaba­dulást Igen, itt Oswiecimben járva világosodik meg tökélete­sen az a szent kötelesség, hogy útját kell állni a fasizmus min­den újabb feléledési kísérleté­nek. Erről tanúskodik ennek a borzalmas kiállításnak a ven­dégkönyve is. Benne a hindu tudós kézjegyei mellett ott az írásra gyakorlatlan kezű len­gyel parasztnak a bejegyzése, a magyar pap aláírása, a cseh tu­rista-csoport tagjainak tiltakozó szavai: Soha többé! A tábor egyik blokkjában magyar kiállítást rendeztek be. A nemzetközi turistautak talál­kozási pontjánál levő Oswiecim, ez a mostanában csendes, fejlő­dó iparral rendelkező kisváros az alig néhány holdnyi terüle­tű emlékmúzeumával hatalmas erőt képvisel. Emberek ezreit, millióit emlékezteti a múltra. A falak között 4 millió meg­gyilkolt emléke kísért, s a tábor központi archívumában még ma is kétségbeesetten kutatnak szeretteik neve, arcmása után azok, akiknek testvére, barátja, apja, anyja vagy gyermeke itt tette meg az utolsó lépéseket egy gyanútlannak tetsző és zu­hanyozó csapokkal ellátott te­rem felé, amely fölött jól ol­vashatóan ma is kibetűzhető a bé nem emelik fel azok a férfi­kezek megszokott mozdulattal borotválkozó ecsetjüket sem. Itt van mind, üveg alatt, emlé­keztetőül. S akik átlépték a tá­felirat: »Brausebad« (zuhany­fürdő). Itt ért véget a szenvedések kálváriája, s a vízcsap rózsájá­ból a csikorgó vasa i tó bezáró- dása után beáramlott a halált hozó gáz. A jegyzőkönyvekben eggyel gyarapodott a tételek száma a tábor SS urainak iro­dájában. Egy »jól sikerült« tö­meggyilkosság nem tartott to­vább 30—40 percnél. S egy nap­nak huszonnégy órája van... Nem, ezt soha nem lehet el­felejteni. (Folytatása következik.) Csáfcy Lajos IV. *— Eichmann minderre nem Emlékszik! Ez a gyűlölettől át­hatott. de kissé magyarázó nem Is Tolt hiba, a bőröndök megérkeztek, csak éppen a tu­lajdonosai nem jelentkeztek át­vételükre. Mint ahogy soha töb-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents