Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
4. oldal \ 19*1. július 9, vasam ap A jövő és tradíciók Tervezés és leleményesség (IV.) Lehet, hogy elcsodálkozik az olvasó: még mindig Szibériáról írok. Ha ez gondot okoz, akkor megpróbálok magyarázattal élni. Most, hogy jegyzeteimet lapozgatom és visszaemlékezem a körülbelül egyhetes szibériai tartózkodásra, legalább olyan nehezen tudok elszakadni az erre a földrészre emlékeztető témáktól, mint amilyen nehezen intettünk búcsút az irkutszki repülőtéren Szibériának és barátainknak. Így hát bízva az olvasó egyetértésében, ezt a témát még Szibériának szánom. Megkereste az árát A bratszki, még csak épülő erőmű után bemutatom az irkutszki, már működő vízierőművet. A város egyik legszebb, s legszélesebb útja vezet át azon a gáton, amely megtöri a folyó gyors folyását és lendületét „igába” fogja. Az erőmű központi épülete kívülről úgy tűnik, mint egy kultúrpalota. Hatalmas ablakok, ajtók, felül díszes párkányok egyáltalán nem azt sejtetik, hogy az egész környék ebben az épületben zúgó generátorokból kapja a villamosenergiát. Az előcsarnokban, ami egészén ünnepélyesen díszes, az erőmű igazgatója nagyon kedvesen fogad bennünket és már tessékel Is egy hatalmas terem felé, amelyben nyolc darab generátor egész éven át 660 ezer kilowatt kapacitással dolgozik. A gépterem, leszámítva az aggregátorok elfoglalta helyet és duruzsoló zajukat, inkább táncteremnek tűnik, mint annak, amire használják. Ragyogó tisztaság mindenütt. A mozaikpadló tükörként fénylik. Az oldalsó falakon díszes, aranyozott kandeláberek ontják este a világosságot. A terem mérete is figyelmet érdemlő, hiszen 240 méter hosszú, 20 méter széles és 22 méter magas. Az igazgató elmondja, hogy az erőmű egymil- liárd 800 millió régi rubelbe került, de már régen megkereste az árát, pedig csak 1959 óta működik teljes erővel. Megkereste az árát, mert egy kilowatt villanyáram mindössze 10 kopejkába kerül és ebben a hatalmas gépteremben műszakonként négy ember dolgozik. Negyven méterre a víz alatt Azután egyik ámulatból a másikba estünk. Egy lifttel 40 méterre a vízszint alá mentünk és ott megfigyeltük a turbinák úgynevezett rotor, azaz forgó részét Aki nem látót, vagy hallott még ilyen erőmű működéséről, a turbina mozgását bizonyára érzékelhetővé teszi számára a következő adat: a turbina lapátjára másodpercenként 400 köbméter víz zúdul, ami az egész forgórészt percenként 83 fordulatra készteti. Óriási erők dolgoznak közvetlenül a lábunk alatt A turbinára ömlő vizet nem láthathattuk, csak a turbina fölfelé nyúló tengelyét. Hatalmas méretei vannak egy Uyen forgó résznek. A rotor súlya 520 tonna és a tengely átmérője 130, a tengely acélfalvastagsága pedig 70 centiméter. Lenyűgöző méretek! Állandóan olyan érzés kerített bennünket hatalmába, hogy emberek miként is tudják ezeket a hatalmas alkatrészeket megtervezni, kivitelezni és nagy távolságokból, többek között Leningrádból, Novoszibirszkből, vagy Harkov- ból ide szállítani. Pedig emberek alkották valamennyit, emberek azok is, akik működésbe hozták ezeket a gépeket. Emberek, mégpedig nagyszerű emberek azok is, akik szemmeltart- ják a gépek munkáját és a vezérlő szobában ezernyi lámpa pislogásából, hunyorgósából, erősebb vagy bágyadtabb fényéből a gépek mozgására következtetnek. Nem medvejjárSa... Irkutszk, Bi-atszk és Angarszk azonban csak egy-egy ízelítő volt abból a nagy munkából, amely szerte Szibériában folyik. Andrej Sztupko, a szibériai Pravda főszerkesztője, amikor benyomásainkról beszélgettünk, megjegyezte; „Most már önök is látják, hogy Szibéria nem medvejárta és istenhátamögötti földrész, látták, hogy mindenütt előbbrelépünk, hogy Szibéria is nagy részt vállal a kommunizmus építéséből.” Irkutszk területi központ, és így sok mindent megtudtunk a terület iparának fejlesztéséről, terveiről. Ez az „oblaszt”, ahogyan oroszul mondják, kilencszer akkora, mint Magyarország, s háromszor akkora, mint Anglia. Lakóinak száma az északi, lakatlan területek miatt, viszonylag kevesebb: két millió. Hogy jobban érzékelhető legyen az irkutszki terület nagysága: északi és déli vége olyan mesz- sze vannak egymástól, mint Leningrad Odesszától. Városok nőnek ki a földből Rendkívül gazdag. Szinte bármilyen iparág kifejlődéséhez minden nyersanyag rendelkezésre áll. Kimeríthetetlen mennyiségben van szenük, vasércük, aranyuk, sójuk, fájuk és még sok minden más, s így már jobban érthető, hogy miért születnek egyre-másra az ipari óriások. Valljuk meg, hogy minderről ilyen sok ezer kilométer távolságra nem sokat tudunk. Ugyan ki hallott Selohovról, az alumíniumvárosról, amelynek máris több tízezer lakosa van, bár néhány évvel ezelőtt a mai lakótelepek helyén még sátrak voltak. Arról is most hallunk először, hogy a Bajkál-tónál egy hatalmas cellulózegyár épül, és a tajga kellős közepén, a Csumszk kerületben házelem- gyár. Azt is kevesen tudják, hogy a legészakabbra épülő erőmű a Mamakán folyón fejeződik be, hogy Korsonyiha hatalmas vasércközpont és Taj set városában most épül a környék legnagyobb kohója. A bratszki erőmű körül 1962-re elkészül az új cel- lulózekombinát, amely évente többek között 260 ezer tonna kartont, 100 ezer tonna lakásszükségleti cikket CpL tapétát) fog gyártani. 1963 után 4 millió köbméter fát dolgoznak fel évente. Bratszktól hat kilométerre jövőre készül el az alumíniumkombinát. A közelében egy épületelemgyárat létesítenek, amely évente 100 ezer négyzetméter lakás elkészítéséhez gyártja le a szükséges elemeket Három tradíció Miután a szibériaiakkal sokat beszélgettünk jövőjükről, kézenfekvő kérdésként kínálkozott e csodálatosan gazdag vidék népének tradíciója. Elmosolyodtak kérdésünkre, ami bizonyos mértékig előlegezte a válasz érdekességét. „A mi tradíciónk — felete Sztupko elvtárs — jól dolgozni. A létért való küzdelem, az állandó birkózás a természetadta nehézségekkel, az erre lakó népet komoly munkára nevelte.” Azután arról beszéltek, amiről ottlétünk minden percében meggyőződtünk, hogy tradícióik közé számít a vendégszeretet is. Nagyon szeretik a vendéget, érkezzen az más országból, a mellettük levő városból. vagy éppen tőszomszédságukból. De elmondták: hogy szeretnek vendégségbe is járni. A másik tradíciójuk az, hogy már réges-régen kifejlődött Szibériában a nemzetköziség. Igazán élővé persze a szocialista forradalom győzelme után lett, de a különböző nemzetiségek együttélésénak, összefogásának ezen a vidéken nagy hagyományai vannak. Az ország másmás részéből ide kényszerített száműzöttek összebarátkoztak egymással és a szibériaiakkal, Ez egyik motívuma a nemzetiségek testvéri együttélésének. Szibéria még sokáig nehezen kimeríthető, nagyszerű téma lesz az újságírók számára. Most is azt mondom: nagyon nehéz búcsút venni tőle még akkor is, ha már csak a jegyzetek ákom- bákomait kell összecsuknom, hiszen minden egyes feljegyzett névből, mondatból, nehezen kimondható városnevekből, hatalmas számokból egy földrész hősies törekvései tornyosodnak elém azon egyszerű, szerény, de tehetséges emberek megelevene- désével, akikkel hosszú útunk során találkoztunk. És milyen jó lenne, hogyha ezeknek az embereknek néhányát — akik nemcsak vendégszeretők, de vendégségbe is szeretnek menni — hazánkban fogadhatnánk. (Folytatása következik.) WELTHER DÁNIEL Június 29-i számunkban cikk jelent meg Van, de még sincs... címmel. A cikkben — olvasóink panaszára — a befőttesüveg- ellátás körüli zavarokról írtunk. Cikkünket kiegészítve a Dél- magyarországi Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalat Szegedi Tájegységi Központja felhívja a vásárlók figyelmét arra, hogy vállalatuk nem tudott kellő AZ ŐSZI, téli népművelési program összeállításakor községi kulturális bizottságainkra jelentős feladat hárul. Különös gondot kell íordítaniok a kulturális tevékenység tartalmi, és módszerbeli javítására; Törekedjenek arra, hogy mind a műkedvelésben, mind pedig az ismeretterjesztésben előtérbe kerüljön a dolgozók szocialista szellemben történő nevelése és ne engedjenek teret a kispolgári ízlésnek. Szakítaniok kell azzal a régi gyakorlattal, mely szerint a kulturális terv kidolgozását a művelődési otthon igazgatójára és legfeljebb néhány pedagógusra bízták. így csak néhány lelkes kultúrrminkás érdeklődési körének megfelelően alakult ki a program, s ez az egyoldalúság odavezetett, hogy néhány helyen tájékozatlanul álltak a lakosság igényeivel szemben, s csodálkoztak, amikor egyes rendezvényeken kevesen jelentek meg. EHHEZ szorosan hozzátartozik még az is, hogy az ismeret- terjesztő előadások megtartó sáli Magyar—Szovjet Baráti ■* Társaság és az Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei titkársága szervezésében 1960 61-es tanévben több mint 800 diák és 100 felnőtt vett részt orosz nyelvoktatásban. Az eredmények láttán ősszel megyénkben Kecskeméten, Baján és Kiskunfélegyházán orosz nyelvű klubesteket szerveznek, amelyeken részt vehetnek felnőttek és diákok. A klubesteket orosz-szakos pedagógusok vezetik. Az első év végén rövid anekdotákat, meséket dolgoznak fel, vagy a csoport tudásfokának megfelelően egy-egy évfordulóról, aktuális politikai eseménynél nem törekedtek mindenütt a közérthetőségre és az új módszerek alkalmazására. Mire is gondolunk? Nem általános még a filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztés. Vagy: még kevés helyen vezették be a műsorral tarkított tudományos előadásokat Ahol e módszerek figyelembevételével folyt a szer* vezés, ott szép számú hallgatósággal dicsekedhetnek. Kulturális bizottságaink egy!k elengedhetetlen kötelessége, hogy a tervezésnél fokozottabb gondot fordítsanak a természettudományi előadások népszerűsítésére Fontos, hogy a kulturális nevelőmunkában az újabb rétegek megnyerésére alkalmas művelődési formákat megtaláljuk. MINDEN év újabb és újabb feladatok megoldása elé állítja a népművelés irányítóit és szervezőit. Éppen ez teszi szükségessé a munka tartalmának megjavítását és az új módszerek bevezetését. Erre megvan minden lehetőség csak ki kelj használni azokat B. S. ről emlékeznek meg. A második évtől kezdve mind több társalgási órát iktatnak be a mindennapi élet szókincsének gyakorlására. A társalgási óráta jól kiaknázható témája egy-egy film, színházi előadás, vagy könyv ismertetése. A haladó, főleg a negyedéves csoportok szinte minden órája társalgás. A kötetlen, gátlástalan beszéd- készség kialakítását szolgáljál* az orosz nyelvű klubestek. A klubest két részből áll: az első részben nyelvi társasjátékok zajlanak le, a második részben kötetlen társalgás folyik szovjet vendégekkel. Az orosz nyelvű klubestek iránt máris nagy az érdeklődés. alkotja a kiállítás első részét, majd az általános iskolások következnek. Szinte meglepődik az ember» gazdag anyag láttán. Mintha nem is egy általános gimnázium, hanem valami technikum vagy ipari iskola növendékei készítették volna ezeket „Rugós pöröly” — olvassuk az egyik gépezet alatt, s ott van a névsor is: Aszódi János, Benke Antal és Kovács Attila III. osztályos tanulók alkották a politechnikai órák keretében. Legtöbb látogató a formára ugyan kissé szögletes, de mégis szép kivitelű kisautó mellett időzik, amelyet Molnár István, Rogács László és Sáfrán Károly III. osztályos tanulók készítettek. Kétüléses, farmotoros kis jármű, kormányszerkezettel, kuplunggal, slusszkulccsal stb. ellátva. A gyerekek méltán büszkék erre a járműre, amely az autóvezetés kezdő lépéseinek elsajátítására is alkalmas lesz majd. Cikkünk nyomán Csempeuveg van Ka’apócs és véső is jól áll a kezűkben Gimnazisták készítették ezt a kisautót a politechnikai oktatás keretében. (Eszik SáLndornó felvétele.) Érdekes kiállítás nyüt Kalocsán, melyet az I. István Gimnázium a város többi iskoláival karöltve rendezett. Politechnikai kiállítás keretében mutatta be a fiatalok gyakorlati tudását, kézügyességének fejlődését, technika iránti érdeklődését. A kis óvodások első próbálkozásai, rajzai, a kézimunka alapelemeivel való ismerkedése mennyiségű 2—3 literes üveget biztosítani. Középméretű üveget ugyanis gyáriparunk ebben az évben csak csökkentett meny- nyiségben szállított. Ennék pótlására csempe konzervüveget hoztak forgalomba, melyet csökkentett áron vásárolhattak meg a fogyasztók. A keresletet tehát csempeüvegből tudják hiánytalanul kielégíteni. Orosz nyelvű klubestek megyénkben
