Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
1961. július 9, vasárnap 8. oldal Romantika — lóerőben kifejezve F olyton újraéledő csodálattal adózom új korunk meglepetéseinek ezekben a napokban, a megyét gyakran ke- resztül-kasul utazva. Az aratás — a mezőgazdasági munkák e pompás nyári demonstrációja — régtől fogva ihleti alkotásra mind a szó, mind az ecset, mind a szobrászvéső művészeit. A gyermekkor és a tizenöt—húsz évvel ezelőtti közelmúlt világából, a mindent megszépítő emlékek vásznán magam is őrzök egy romantikus képet a gabona- betakarításról : Pirkadó hajnalon feltört ingujjú, áhitatos képű parasztember suhintja kaszáját a harmatcseppek gyémántját ringató búzakalászok erdejébe. Mögötte baboskendős marokszedő hajladozik s a kék levegőégen átsuhan a népdalok kedves pacsirta madara. V égérvényesen letűnt ennek a giccses korszerűtlenséggé fakult aratásnak hazug, nyomort álcázó romantikája. De megmaradt a munka szépsége — új köntösben, lóerővel mért hasznú gépek remek hadseregének képében jelentkezve. Ezek zúgnak, kattognak Kunszentmiklóstól Bajáig, Kalocsától Űjbögig a gabonatáblákon, éjszaka sem pihenve, szikrázó reflektorfényeikkel el- sápasztva a holdvilágot — nagyszerű emberekkel a nyergükben, akik egy országnyi birkózószőnyegen terméstonnákkal mérik össze ügyességüket. De az sem a régi már, ahol a kéz- kaszákxa szorulnak. Az aratók munkaegységekben beszelnek, helyükbe viszik a hűtött sört, a marokszedő shortot visel és este nylonblúzosan íagylaltozik a falusi cukrászdában♦ U j szakkifejezéseket kell * megtanulni, mint: két- menetes aratás, rendrerakó és rendfelszedő szerkezet, diszk- tilleres talajművelés stb. Állami gazdaságokban a sokat szolgált cséplőgépek ma már csak a magtisztításra vannak berendezve, villanyfényben, éjjel Is üzemelő kombájnszérűkön. Olyan is van — amit Kunfehértón láttam —, hogy az SZK—3-as kombájnok révén „műemlékké” lefokozott cséplőgép békésen álmodta a múltat a szín alatt s a főmérnök éppen e gép tövében újságolta, hogy a szovjet masinák 400—<450 mázsát arattak- csépeltek naponta az olasz búzából — sokszorosát annak, amit egy-egy ilyen cséplő kiver a kalászokból. A mai „lóerős romantika” keretébe fér az is, hogy Solt és Harta közt reggel még lábon ringott egy tábla gabona — este viszontlátva már barnán derengett a tarló helyén a friss szántás s a kombájntól elpotyogta- tott szalma csomói már felhőszélig érő kazallá rendeződtek. C zekben a napokban örökre ^ letörlődött emlékeim vásznáról az a régi kép s új festő- dött a helyébe. A búzamezők cserzettarcú vitézeinek alakja, akik kezük egy mozdulatával gépóriásokat irányítanak, s akikről hősköltemények helyett mű- szaknorma-teljesítések szürke számai beszélnek — a szürke számok mégis oly ékesen dicsérni tudó nyelvezetén, a költő Juhász Gyulával együtt hozsannát zengve az Élet anyjának, a teremető Munkának, amelynek a mi világunkban lettek valóban testvérei a Szépség és Igazság! ___ Gá spár Klára Kezdődik a rózsabaraek szezonja Izsákon Szüretelik a barackot Izsák környékén is. Kora hajnaltól késő éjszakáig népes a MÉK községi átvevő-telepe: hordják, csomagolják és továbbszálltják külföldre, valamint az ország különböző vidékeire az izsáki barackot. A MÉK-telep 19 községtől vásárolja fel a gyümölcsöt. Korábban meggyből 22 500 mázsát vett át, s ebből 16 700 mázsát exportált. A korai és kajszibarackból az átvett 4500 mázsából 2600 mázsa került külföldre. Most kezdődik a rózsabaraek szezonja. Naponta mintegy 40 gépkocsi szállítja a községekből az ízes gyümölcsöt. Ládahegy a földművesszövetkezet központi átvevőhelyén. A telepen dolgozó asszonyok éppen megbontják az »építményt«, mert megjött a rózsabarack. A MÉK telepén asszonyok válogatják a barackot. (Márkus János felvételei.) Egy taggyűlés — tanulságokkal Nyílt levél Egy bódéról Még a tél folyamán igen komoly dicséret érte városunkat egy Gyulán tartott országos ankéton. A településpolitika szakemberei gyűltek össze, hogy kétnapos tanácskozáson megoldást találjanak a sajátosan magyar tanyai település további sorsát illetően. Ezenkívül mélyen elemezte az értekezlet a mezővárosok különleges problémáját és fejlődését is. S mikor a felszabadulás utáni fejlődést taglalták a küldöttek, akkor hangzott el Kecskemét, pontosabban a Rákóczi út dicsérete. Talán egy félév is eltelt már azóta, de még most is világosan emlékszem az előadó szavaira, „örvendetes és példamutató a mezővárosok előtt az olyan lendületes fejlődés, amelyet a Kecskeméti Rákóczi út ért el a nagyvárosi Szintre emelkedésben.” Büszkén gondolok vissza ezekre a szavakra, hiszen idegenben, elfogulatlan .ember mondta el 27 mezőváros képviselője előtt. Természetesen amikor elégedettek vagyunk a fejlődéssel. egy kicsit türelmetlenül nézünk arra, ami még itt maradt a múltból. Nagvon bántia a szemünket a Vendéglátó Vállalat Városi Mozi előtti bódéja, amelyet a gyulai dicséretkor jó lett volna eltakarnunk. Ijesztő árnyéka ez a múltnak, s ha a ..maszek szemléletű” kereskedelemnek vagy vendéglátásnak megfelelt ez az el- adóhelv, ma már feltétlenül elavultnak kell tekinteni. Igaz, hogy a városi hatóságok többszöri sürgetése elteltére még mindig helyén áll. de biztos, hogy nem sokáig maradhat ezen a helyen, ezért ezekben a sorokban Is gvors intézkedésekre hívtuk fel a Vendéglátó Vállalatot és a nagyvárosi szintre emelt Rákóczi úthoz méltó utcát pavilon felállítását, sürgetjük. Juhász István Az elmúlt napokban tanulságosnak ígérkező párttaggyűlésen vettünk részt a DÁV kecskeméti üzemvezetőségén. A tanácskozás az értekezletek sokaságából azzal hívta fel érdeklődésünket, hogy ez alkalommal a városi párt-végrehajtóbizottság egyik határozata szerepelt napirenden. A taggyűlésen a helyi párttagokon kívül jelen volt Greiner József, a városi pártbizottság osztályvezetője, Rovó István, a nagykőrösi üzlet- igazgatóság vezetője és Gál István, a személyzeti osztály vezetője. Kezdetben valamennyien arra számítottunk, hogy a napirend előadója sokoldalúan, alapos részletességgel elemzi majd a párthatározat végrehajtását, beszámol az üzem egészségügyi helyzetéről és a munkásosztály egészségügyi ellátásáról. Sajnos, nem ez történt. Várakozásunkat sem az előadás sem a vita nem elégítette ki. Bár a napirend első pontjával. a nemzetközi helyzetről szóló tájékoztatóval a résztvevők meg voltak elégedve és ahhoz hasonlóan jónak tartották az üzem gazdálkodásával kapcsolatos megjegyzéseket is, mindez azonban nem jellemezte a városi párt-végrehajtóbizottság határozatának megtárgyalását. A határozatot a helyi pártvezetőség egyik tagia minden kommentár nélkül felolvasta, majd mint aki jól végezte dolgát, a sokszorosított anyagot a többi irat közé helyezte. Ha ez az eljárás egyedülálló Jelenség lenne, talán szóvá sem tennénk. Az ilven esetek azonban, sajnos, más helven is előfordulnak. Több pártJUneatS bflrflléscn suhansz, déli íitravalód ízleled, petűniás bnlcterház előtt áll a pályaőr és tiszteleg. All szoborvigyázzban, kezében kis piros zászló lobog, csattog, sorompó hull szekerek elé, jönnek és mennek a vonatok. alapszervezetben tapasztaltuk, hogy a felsőbb pártszervek olyan határozatait, amelyek helyi konkretizálást, feldolgozást igényelnek, az élettől elszakítva ismertetik. Véleményük szerint az ilyen felolvasások egymagukban nem sokat érnek. Ilyen alkalmakkor a taggyűlés résztvevőinek nincs elég lehetőségük, sem idejük a vezetőség mulasztását pótolni és mélyrehatóan elemezni az üzemben fennálló helyzetet, kidolgozni a hibák, mulasztások orvoslásának módjait. Ezt a következtetést soksok tapasztalat mellett az a tény is igazolja, hogy a DÄV kommunistáinak taggyűlésén ehhez a napirendhez a jelenlevő párttagok nem is szóltak hozzá, mintha az elhangzottak rájuk nem is vonatkoztak volna. Pedig rövid ott-tartóz- kodásunk idején éppen ennek ellenkezőjéről győződtünk meg. A munkások szociális ellátása, a munkahelyek egészségessé tétele és az egészség- ügyi helyzet megjavítása még rengeteg tennivalót ró a vállalat kollektívájára. Ennek a párttaggyűlésnek éppen ezért az a legfőbb tanulsága, hogy a felsőbb párt- szervezet határo7.atait nem elég a helvi kommunistáknak csak általában megvitatni, hanem már a vezetőségnek úgy kell összeállítani a beszámolót, hogy testreszabottan, a helyi viszonyokra alkalmazza a határodat fontosabb tanulságait. Ne az általános helyzetet jellemezzék, ne a szomszéd halait emlegessék, re csak felolvassák a határozatokat, akkor ha a maguk helyzetén akarnak javítani. Nagy József Szil mnzsthAl sűrgAnydr6t-húroa, hainnlohbó! kibomlik , táj, fáradatlan Járja a pályát 8 mint fákat ezflstcsArű harkály, Zslráfnyakú nyfitt kalapácsa sínre ver, talpfákon ísy lép át. Sipkára tűzve hazaviszi az első tavaszi bokrétát. LUKACS MIKLÓS PÁLYAŐR l i üzem a váron határában Három hónap alatt kétszeresére* nő a termelés a Bács Kiskun megyei Műanyagfeldolgozó Vállalatnál Működését 1961. április 1-én kezdte meg. Neve: Bács-Kis- kun megyei Műanyagfeldolgozó Vállalat. Kiskunfélegyházán, a Szeged felé vezető műút mellett található ennek az egész megyét behálózó üzemnek központi telephelye. Ezen kívül Kecskeméten, Kalocsán, Dunapatajon vannak részlegei. Foglalkoznak műpadló, műszaru előállításával, s egyéb műanyagok feldolgozásával. A több mint negyedéves múltra visszatekintő vállalat fejlődése igen gyorsütemű. Áprilisban 350 ezer forint értékű árut termeltek. A második negyedévi 2,5 milliós tervüket 108 százalékra teljesítették. A harmadik negyedévben kétszeresére emelkedik termelésük. Ez az ugrásszerű fejlődés sok és bonyolult feladat elé állítja az üzem vezetőit és dolgozóit. Gépet ad a NIM A fiatal üzem sok segítséget kap a Nehézipari Minisztériumtól. Egymás után érkeznek a feldolgozó gépek. Várják az ikerhengerszéket, a kalandert és egy nagy prést. Ezeket a gépeket a távlati tervben szereplő műanyagcsempe- és szőnyeggyártásnál használják majd. A fentieken kívül a NIM kutató- intézetének munkatársai rendszeresen lejönnek az üzembe, s helyben segítenek a termelés problémáinak megoldásában. — Ezzel egy időben a vállalat egykét dolgozóia Budapesten, a kutatóintézetben ismerkedik meg a műanyagfeldolgozás új technológiájával, annak folyamatával. Ez a testvéri együttműködés tükröződik az eddigi eredményekben. Nemcsak a termelés üteme gyorsult meg, de megsokszorozódott a dolgozók létszáma is. A telepeket is beleértve, ennél az új vállalatnál ma már 210 ember keresi meg kenyerét Munkaverseny A vállalat igazgatója, Pataki Árpád, a pártszervezet kezdeményezésére a szakszervezettel és* a KISZ-szel együtt július 1-ével megszervezte a munkaversenyt, amely augusztus 20-ig tart. Tíz pontba foglalták ösz- sze a feladatokat. Szerepel ebben az anyagtakarékosság, se- lejtmentes munka, tervtúlteljesítés stb. — A legjobbakat augusztus 20-án jutalmazzuk — mondja az igazgató. — Az addig szerzett tapasztalatok birtokában határozzuk meg a következő versenyidőszak célkitűzésed t. Hegesztő tanfolyam Az üzem dolgozóinak 70 százaléka nő. Jó részük pár hónappal ezelőtt csak hallásból ismerte az üzemi életet. Idő kell, míg megszokják a rendet; a fegyelmet, megtalálják helyüket az új környezetben s kialakítják azokat a munkafogásokat, amelyek a legcélravezetőbbek. A vállalat vezetősége a dolgozók részére állandó jelleggel PVC hegesztő tanfolyamokat szervez. A részvevők munkaidő után napi három órán át ismerkednek a múanyagfeldolgozás technológiájával, a megmunkáló gépek szerkezetével stb. Eddig 44 dolgozó végezte él a tanfolyamot. Az előbb említett példákból is látható, hogy mily gyors léptekkel halad a fejlődés útján megyénk nagy jövő előtt álló műanyagfeldolgozó üzeme. Az eddig elért sikerekben jó része van az üzemi pártszervezetnek, a szakszervezetnek, az életrevaló, kezdeményező KlSZ-fiata- loknak és a „nyughatatlan”, — mindig újat kereső igazgatónak. V. K. FÉNYKÉPÉSZNÉL — Ügy mosolyogjon, mintha még nőtlen lenne.
