Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

4. oldal 1981. július 21. péntek Óvónőképző sok a bácsbokodi Szalvai Mihály Termelőszövetkezetben Mi lesz Móra Ferenc sziilghízavol? — <VáJatz cikkünkre. — Két évvel ezelőtt vezették be a Kecskeméti Felsőfokú Óvó­nőképző Intézetben a kötelező kéthetes társadalmi gyakorla­tot E munka célja az, hogy a növendékek megismerjék a munkások és parasztok alkotó, országépítő munkáját, gyara­pítsák, gazdagítsák tudásukat. Ezért aztán évenként egyszer az óvónőképző Intézet növen­dékei gyakorlati munkán vesz­nek részt az üzemekben, terme­lőszövetkezetekben. Mire hassnálfák a pétisót? A Kecskeméti Felsőfokú óvó­nőképző Intézet 25 növendéke Retkes Anna testnevelő tanár vezetésével a bácsbokodi Szal­vai Mihály tsz-ben töltötte el a kéthetes gyakorlatot. A lá­nyok szívesen utaztak falura, mert tudták, nemcsak élmé­nyekben, de tudásban is gya­rapodnak. Énekszóval indultak a határba, ahol naponta négy órát kellett volna dolgozniok, de ők hat órát vállaltak. A feladatuk az volt, hogy pétisót szórjanak a kukoricaszárak tö­vébe, ezzel is elősegítve a nö­vény fejlődését. Előfordult, hogy a munkához nem: szokott lánykezeket kicsípte a pétisó, a kukoricalevelek megszabdal­ták a karokat, de a lányok vi­dáman fogták fel ezeket a „sé­relmeket”, s ahogy ők mond­ták: „így legalább megtanul­tuk mire használják a pétisót.” Éjjeli zene és kultúrműsor A faluban 25 csinos lány megérkezése eseményszámba ment, különösen a községben lakó ifjúkat illetően. Az első este az iskola ablaka alatt — ahol a leányszállás volt — tan­góharmonikával adtak éjjelize­nét a falu legényei. Reggel ötkor kezdték a mun­kát, s tizenegyre már be is fe­jezték, s ezután a növendékek a faluval ismerkedtek, óvodát látogattak, részt vettek a tsz vezetőségi ülésén, a község KISZ taggyűlésén, valamint helytörténeti előadást hallgat­tak. Az első hét végén egy klub­délutánt rendeztek, ahol ének­számokkal, szavalatokkal, gyer­mekjátékokkal szórakoztatták a község közönségét és egyben be­bizonyították: alkalmasak az óvónői pályára. A társadalmi gyakorlaton el­töltött idő egyik követelmé­nyeként „A Szalvai Mihály Tsz fiataljainak élete” című szak- dolgozatukhoz gyűjtöttek anya­got. Az anyaggyűjtés hosszú, Élénk úttörőélet Az ország legszebb tájain ba­rangolva, sok helyen találko­zunk Bács-Kiskun megyei úttö­rőkkel. A táborok egy része már befejeződött, a másik turnus a közeli napokban indul. A táborokból hazaérkezett ne­velők, pajtások és a táborveze- tök is arról számolnak be, hogy az idei táborok mind a nevelési program, mind pedig a gazda­sági munka tekintetében egy­aránt jól szervezettek. Szeren­csére, eddig az időjárás is ked­vező, még a múlt heti nagy vi­harok sem okoztak fennakadást a feladatok sikeres végrehajtá­sában. A csapattdborokkal egy Időben folyik az úttőrőképzés is. Eddig 960 őrsvezetőt képeztek ki. Most kezdődött meg a festői szépségű bajai táborban 70 KISZ-ista ifjúvezető oktatása, majd ezt kővetően, július 23-tól száz pe­dagógus kisdobos- és rajvezető kéthetes képzésére kerül sor Baján. A felsoroltakon kívül a nyá­ron ugyancsak kiképzésben ré­szesült már 64 ifiú sportvezető, akik szeptembertől kezdve az úttörőcsapatok sportmunkáját segítik. fáradságos munkával szép ered­ményeket produkált, amit a va­káció eltöltése után bírál majd meg az iskola vezetőségei Sokat tanultak A Kecskeméti Felsőfokú óvó­nőképző Intézet növendékeinek kötelező társadalmi gyakorlata DCultacális alapból: Az Izsáki Állami Gazdaság az idén 225 ezer forint szociális és kulturális alap fölött rendel­kezik. Tervük az, hogy a gazda, ság minden üzemegységét — te­kintettel a nagy távolságokra — kulturális szempontból is önálló egységgé fejlesszék, megteremt­sék a lehetőséget arra, hogy független kulturális tervvel ren­delkezzék egy-egy üzemegység. Az idén e tekintetben újabb nagyobb lépést tettek előre. Ta­más János, a gazdaság főköny­velője erről ezeket mondja: — 1959-ben a négyes üzem­egységben építettünk klubszobát és rendeztük be. Tavaly a köz­ponti klubhelyiséget tataroztat- tuk. Ebben az évben már jú­nius közepére elkészült az 5-ös számú üzemegység klubszobája. Az 1-es számú üzemegység klubszobájának a létrehozását még ebben az évben megkezd­jük azzal, hogy az e célra tarto­gatott összeg fennmaradó részé­ből néhány berendezési tárgyat vásárolunk. Az elkövetkező években a még hátralevő három üzemegység kap klubhelyiséget. Az ötös számú üzemegység központjában ezenkívül egy 80 személyes, színpaddal is ellátott termet építettek. A meglevő klubszobákat modem bútorok­kal, tetszetős kivitelű csővázas, színes műanyaglapos asztalok­kal és székekkel rendezik be. Háziszőttes függönyökkel, ne­ves festők műveinek reproduk­cióival teszik otthonosabbá. A terv szerint minden klubszobá­ba kerül majd rádió, televízió és lemezjátszó. A központban és a 4. számú üzemegységben ezt sikeres volt. A lányok Jól érez­ték magukat, a község lakói megszerették őket dolgosságu- kért, jókedvükért A gyakorlati munkán kívül sokat tanultak, ismeretekben gyarapodtak, s megtanulták becsülni a terme­lőszövetkezeti gazdák nehéz munkáját Gémes Gábor — televízió már meg is valósították, az 5. számú üzemegység pedig a na­pokban kapja meg a televíziót. Az Új kulturális intézmé­nyeket, az ott adódó szórakozási és művelődési lehetőségeket nagy örömmel fogadja a gaz­daság munkásszállásainak a fiatalsága. Munka után olvas­nak, beszélgetnek, a tánccso­port tagjai, a színjátszók pedig hetente többször is próbálnak. A 225 ezer forintból jut más­ra is. Harmincezer forintot köl­tenek kirándulásokra, amelyek­nek célja a hazánk legszebb tá­jainak megismerése. Negyven­ezer forintot tartogatnak a kül­földi utazások költségeinek a fe­dezésére. A kultúrcsoportok: szavalok, színjátszók és népi táncosok támogatására 20 eze forintot ad a gazdaság vezető­sége. Legkésőbb három év múl­va minden üzemegységben ki­alakulnak majd a kulturális központok. Klubfoglalkozásokat, ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket tartanak majd: kd-ki kedve szerint töltheti el idejét a gazdaság kultúrtermei­ben. Nagy Éva Az £M Kecskeméti Épület- lakatosipari Vállalat azon­nali belépésre felvesz hegesztő szakmunkásokat. Jelentkezés a vállalat mun­kaügyi osztályán. Árpád- város 17. 3815 kirándulás — klubszoba Cél egyháza legnagyobb író- ■ ja, Móra Ferenc szülőhá­zával kapcsolatban bíráló cikk jelent meg a Petőfi Népében. A cikk írója alaposan, de te­gyük hozzá jogosan elmarasz­talja városunk lakosságát azért, hogy Móra Ferenc szülőházát nem tudjuk megóvni a pusztu­lástól, emlékét ilyen vonatko­zásban nem becsüljük meg. S a lapban ott a kép is, amely a szalmatetövel borított, s jelen­leg istállónak használt épületet ábrázolja. Ismétlem, a cikk tartalmával egyet kell értenünk. Móra szü­lőházával kapcsolatban azonban az a sajnálatos eset fordult elő, hogy szinte az egész város la­kossága sokáig abban a tévhit­ben volt, hogy a jól ismert Da­ru utcai Móra-ház az író szülő­helye. Azt ki is tataroztatta a város, és a rajta levő emlék­táblát minden évben megkoszo­rúzzák. Dr. Mezősi Károly újabb kutatásai nyomán derült fény arra — s ma már az irodalom- történet is így tartja számon —, hogy a valódi szülőház a Szarvas utca 19. szám alatt van. Ez a ház azonban jelen­leg magántulajdon, s a tulajdo­nos Móra szülőházát lomtárnak, istállónak használja. A megyei műemlékbizott- ** ság segítségét szeretnénk ezúton is kérni, hogy valóban mielőbb “emberi hajlékhoz ha­sonlóvá tegyék Móra megron­gálódott szülőházát”. A Kiskunfélegyházi Épí- ** tőipari Szövetkezet elnö­ke, a kisiparosok nevében dr. Vidéki Mihály, valamint a Mó­ra Ferenc Gimnázium növen­dékei máris nyilatkoztak segítő készségükről. Kovács Béla elv­társ, a városi tanács műszaki osztályának vezetője szerint is társadalmi üggyé kellene és le­hetne tenni ezt a kérdést Ügy vélem, ha a Hazafias Népfront kezébe venné a Móra-ház rend- behozatalát, ezt a munkát vala­milyen formában rövid idő alatt el is lehetne végezni. Ha már Petőfi Sándor elpusztult emlékhelye miatt annyi szem­rehányást kaptunk, legalább Móra Ferenc emlékének ápolá­sával kapcsolatban ne szapo­rodjanak azok. Bálint László Kiskunfélegyháza Szerkesztői Szenetek SzfirAth JAnos, Kecskemét; A. Kra* kemétd TÜZEP közölte velünk, hogy a 300—400-as és 500-as minőségű ce­mentet ők js bizonyos arányokban kaptáik. Intézkedtek, hogy a külön­böző minőségű bementeiknél az ará­nyosítást kerüljék ej, s a vevőket a kívánságuknak megfelelően szol­gálják ki. A megszorításokra azért volt szükség, mett nem állt rendel­kezésre elég 500-as cement. Oláh Mária- Kecskemét: A város területén a kfezvflágltási lámpák bő­vítését csak a városi tanács v. b. megrendelése alapján, az fi költsé­gére végezheti el a DAV. Tájékoz­tatásul közöljük, hogy ebben az év­ben csak minimális keret áll ren­delkezésre. Amennyiben lehetséges, a Fehér utcán is létesítenek közvi­lágítási lámpát. Wp jlist Kiránduló lélektan. (4.) Magyarul: A Toplitz-tő titka, ha nyilvánosságra kerül, ismét felkavarja a jogos gyűlölet vi­zeit, ismét kompromittálhat mai nyugatnémet vezetőket, minder­re a NATO-nak pedig semmi szüksége sincs... Ma már jobban megértjük, hogy mindezen túl Washington­nak megvoltak a maga külön szempontjai is. Azóta nyílt ti­tok, hogy a Toplitz-tó mélyén levő ládákban a hírhedt V-fegy- verek tervrajzait is megtalál­ták. Hát persze, hogy kellemet­len az Egyesült Államoknak en- nak a felkavarása, hiszen az a férfi, aki számtalan háborús éj­szakán át hajolt e rajzok fölé, ma az amerikai rakétaprogram egyik irányítója. Az angol köz­vélemény amúgy is ellenszenv­vel tekint Herr, illetve újab­ban Mr. Wemher von Braunra, az egykori porosz belügyminisz­ter fiára, hiszen ennek a precíz férfiúnak köszönhető, hogy Dél- Anglia egy Időre égő pokollá változott A V-tervek mellett egyébként békésen ott hevert egy másik hitleri »csodafegy­ver”, az egyszemélyes zsebten­geralattjáró tervrajza is. Most pedig kövessük a kétél- tűeket, amint fürge, szürke hül­lőként a vízből a partra surran­nak és a szárazföldön folytat­ják útjukat. Az egyik gyökeres, rögös erdei út apró ösvénnyé szűkülve indul merész ívben a magasba. A ku­tatóknak ki kell szállniok, gya­log vágnak neki az ösvénynek. Nem először. Előttük ott a táb­la: „Tilos út. Életveszély!” Ezt már ők tették ki. Szövege többé kevésbé igaz, bizonyos szem­pontból sokszorosan igaz. Az út valóban veszélyes, hiszen alig fél méter széles, sziklába vá­gott csapás. Egyik oldalán 600 méter magas, függőleges szik­lafal, a másikon, tíz emeletnyi mélységben a tó vize. Németi Gyula magyar újságíró, aki a Stem-expedíció idején a Top- litz-tóhoz utazott, így írt erről az ösvényről: „Ha ez a csapás nem a híres Toplitz-tó mellett vezetne el, és nem hajtana a leküzdhetetlen újságírói kíváncsiság, álmomban sem merészkedtem volna ide.” És életveszélyes ez az ösvény egy másik értelemben is. Négy esztendő alatt ugyanis három ember zuhant le innen „véletle­nül”: Mayer és Pichler mérnök urak Linzből, valamint K. Ger- kens úr Hamburgból. Eleinte va­lóban véletlen balesetnek tartot­ták halálukat, idézőjel nélkül. A Stern-expedíció során azonban kiderült, hogy mind a három férfi itt teljesített szolgálatot a háború végén. Itt? Talán valami katonai lé­tesítmény volt ezen az idillikus vidéken? Nem is akármilyen. Ez a hajmeresztő ösvény mestersé­ges barlanghoz vezet. Itt készítet­ték el például az egyszemélyes tengeralattjáró terveit és számos jel mutat arra, hogy a náci had­sereg kutatószolgálatának egyik „csodafegyver-részlege” műkö­dött ebben az üregben. A bar­lang végül úgy pusztult el, ahogy született: robbantással. A nácik felrobbantották a hozzá vezető, terepjáró gépkocsikkal is járható, szélesebb szerpentin- utat és így maradt meg ez a sziklacsapás, amelyet végveszély idejére készítettek. A megfigye­lők szerint ennek a három em­bernek a rejtélyes visszatérése a Toplitz-tóhoz és nemkevésbé rejtélyes halála döntő szerepet játszott abban, hogy Gerd Buce- lius, a Stem kiadója megnyitot­ta pénztárcáját az expedíció cél­jára. De honnan tudta Herr Bu- celius, hogy Mayer, Pichler és Gerkens ebben a barlangban dolgozott? Kiderült, hogy az expedíció „főtanácsadója”, bizonyos Wolf­gang Löhde maga is itt szolgált a háború alatt és ó világosította fel a kiadót. Most már egyetlen újságíró sem kételkedik abban, hogy bár­milyen gyéren szálingóznak is a hírek, érdemes volt elutazni ide. A növekvő görcsös titoktartás ellenére a tófenékból kibukkanó ládák formájában már feltűn­nek a közeljövő horizontján a rejtély megoldásának körvonalai. Már az is nagy érdeklődést kelt, hogy az egyik kazettában nyilvánvalóan útlevél-hamisítás­ra szolgáló nyomdai kliséket és megfelelő vízjeles papírokat ta­lálnak. Vannak köztük olyan út­levélbetétlapok is, amelyeket az amerikai külügyminisztérium használ, pontos, igen nehezen utánozható vízjellel együtt. De a másik kazettával robban igazán a szenzáció bombája: eb­ben is klisék vannak, csakhogy még különlegesebbek: a font­bankjegyek kliséi! Nemzetközi bizottság ül össze Bécsben, ha­tározata titkos, de ami történik, nem maradhat titokban. A világ választ kap a „kié lesz a pénz” kérdésre, mint mondottuk, meg­lepő választ. A tengernyi pénzt, amelyen egy kisebb országot meg lehetne vásárolni, teherautókon a bécsi nemzeti bankba szállítják és — különleges kemencékben elége­tik. A mozaikok lassan összeáll­nak, szirénaként vijjognak fel az újságok címei: Hamisított fon­tok hevertek a Toplitz-tavi lá­dákban! Forr, kavarog a köz­vélemény. Ilyen összegű hamisí­tás? A hivatalos Németország dokumentumai között? Lobognak a font-bankjegyek a különleges kemencékben, láng­juknál lassan fény derül a mo­dern történelem legnagyobb, ál­lamilag intézményesített szélhá­mosságára. A film peregni kéz' (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents