Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-19 / 168. szám

I Nemcsak a szomorúság — a bosszúság helye is lett! (Községi tudósítónktól.) A ta­nácstagok javaslatára végre­hajtó bizottságunk elhatározta, hogy az elavult, dfiledező ha­lottasház helyett egy új, kor­szerű ravatalozót építtet. A község-fejlesztési alapból 1959- ben tartalékoltunk is ilyen cél­ra. A kivitelezést helybeli kő­műves mesterekre kívántuk hízni. Az építéssel kapcsolatos el­gondolásunkat helybenhagyták felettes szerveink, de eluta­sították a kivitelezéssel kap­csolatos terveinket, mondván, hogy az építést csak a Rács- Kiskun megyei Építési és Sze­relőipari Vállalatra bízhatjuk. Így hát a vállalat építette és 1960 márciusában át is adta a ravatalozót Műszaki szempont­ból már ekkor is sok kifogás vetődött fel a kivitelezést ille­tően. Hiányoztak a ravatalozó­hoz a különböző kellékek is, ezért annak üzemeltetése csak 1961. január 1-én kezdődhetett meg. A halottast! áz azonban nem­csak a szomorúság, hanem a bosszúság helye is lett A ta­vaszi esőzések megindulásakor az épület teteje beázott Kide­rült, hogy a műszaki átvételkor nem voltunk eléggé körültekin­tőek: nem locsoltuk a tetőt hogy ily módon győződjünk meg róla: beázik-e a mennye­zet? Futottunk segítségért, de nem kaptunk. Elutasítottak bennünket, mondván: a jótál­lási idő lejárt Aztán jött a műit heti vihar. A félmillió forint beruházásból épült ravatalozó szinte elmoz­dult a helyéről, tetőzete telje­sen tönkrement, abban körül­belül 6—7 ezer forintos kár je­lentkezett Igaz, hogy a zivatar másutt is károkat okozott, s hajókat is képes felforgatni De az is tény, hogy Hartán 200 éves házak is állnak, de a vihar egynek a te­tejét sem rongálta meg. Ez pe­dig eléggé ékes bizonyíték arra, hogy a 200 évvel ezelőtti „Kivi­telező és Szerelőipari Vállalat” milyen minőségű munkát vég­zett Ügy érezzük, jogos az a köve­telésünk, hogy a Rács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat sürgősen és díjmente­sen állítsa helyre az épület hi­báit Hiszen nincsen arra pén­zünk, hogy minden évben fél­millió forint kidobásával új ra­vatalozót építtessünk. Kovács László vb-elnök Ml föTl ns 19, szerda A MAGYAR* SZOCIALISTA; MUNKÁSPÁRT 0ACS - KISKUN MECVEI LAPJA Kell-e cukrászműhely Madarason? Érvel hallatán segítséget ígér­tünk a Madarasi Földművesszö­vetkezetnek, amikor ott jártunk. A külsőleg is kedves, kulturált község lakossága érthetően igé­nyes. Nem félnek a munkától és szeretnek jól, s egyre jobban élni. A hatezer lakosú község kis cukrászdájának forgalma pl. vetekszik a bácsalmásiéval. El­látása azonban — állítják a helybeliek nem kielégítő, nem győzi a szomszédos katy- mári kis műhely. Az egyik» Miért ne lehetne saját cuk­rászműhelyünk? — született meg a gondolat a földművesszö­vetkezet vezetőiben. Hiszen van egy alkalmas helyiségük, ügyes, szakképzett mesterük, s a be­rendezéshez szükséges pénzt is elő tudják teremteni. Elő is te­remtették. Tavasszal, a mérleg­záró közgyűlésen — a vezetőség javaslatára <— a tagság ebből a célból lemondott a mintegy 29 ezer forintra rúgó visszatérítés­ről. Megvan tehát minden felté­tele és mégsem mozdul előre a cukrászműhely létesítése. „A me­gyei központban nem értik meg, nem karolják fel az alulról jö­vő kezdeményezést” — véleked­nek a földművesszövetkezet já­rási központjában. „A tagság véleményének, döntésének ke- resztülhúzásával csorbát ejtenek a szövetkezeti demokrácián* — gondoltuk ml, s a cukrászmű- hely-ügynek a madarasiak javá­ra történő előmozdításáért ké­szülődtünk a másik fél meghall­gatására is. Nos, mint annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott, hogy' az igaz­ságnak két oldala van. S ha va­lóban segíteni akarunk — már­pedig az újságírónak mindig az a célja — a másik „oldal” ér­veit kényszerülünk elfogadni. ~.s a másik oldal Nézzük, mit mondanak a MÉSZÖV illetékesei, miért ve­tik el, akadályozzák az indo­koltnak látszó helyi kezdemé­nyezést? Először 1st a helyi földműves­szövetkezeti kisvendéglő kony­hája egészségtelen, korszerűtlen, a követelményeknek nem meg­felelő. Működését ilyen körül­mények között október 1-ig en­gedélyezte a Közegészség- és Jár­ványügyi Állomás. Üj konyha kialakítására viszont nagyon megfelelne a mellette levő — cukrászműhelynek szánt — he­lyiség. Női dolgok A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában jelent meg a napokban Vasvári Anna népszerű »-Női dolgok« rajzainak új sorozata. A másfélszáz rajzot tartalmazó kötethez Feleld László írt bevezetőt — ...és volt szíve annak a bestiának 1010 forintot kérni egy kardigánért... A kisvendéglő további üze­meltetésére ez az egy megoldás kínálkozik, de akkor a műhely létesítésének egyik feltétele már­is elesik. A két-hároméves táv­lati tervek pedig nagyon is in­dokolják a konyha fenntartását, korszerűsítését hiszen egyre gyakrabban vetődik fel az igény tsz-üzemi konyha létesí­téséra A MÉSZÖV érvei, tervei Másodszor: a megyében levő negyvennyolc földművesszövet­kezeti cukrászműhely közül az első évnegyedben például mind­össze három nem volt ráfizeté­ses. S a madarasit is ilyen ve­szély fenyegetné. Ez a figyel­meztető tapasztalat következés­képpen a népgazdasági érdek valamilyen ésszerűbb megoldást követet s ilyennek látszik a cukrászműhelyek központosítá­sa. A tervek szerint 1962 máju­sában Bácsalmáson nyílik egy nagy kapacitású, a környék el­látását igényeit kielégíteni győ­ző műhely. Akkor miért verjék felesleges kiadásba magukat a madarasiak? íme, két indok, amelyek mind­egyike igen alapos és nyomós. A község vélt érdekein felül­emelkedve, népgazdasági szin­ten gondolkozva csakis ezt mondhatja rá az ember: ez a bölcsebb eljárás. Ügye, megértik ezt Madarason is? Hiszen van már egy tanulságos példájuk is: a drága háromkaros krémkávé- főzőgép, melynek helyi üzemel­tetése többe kerül, mint ameny- nyi hasznot hajt Perny Irén * PETŐFI NÉPÉ 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. I Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja i a Petőfi Népe LapMadő Vállalat Felelős kiadő: Mezei István. Szerkesztőségi Kecskemét Széchenyi tér 1» szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-29. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér fa. Telefon: n-09 Terjeszti a Magyar Posta« Előfizethető: a helyi oostahlvata lóknál és kézbesítőim éL Előfizetési dlt I hónapra 12 Ft. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskeméti — Tett 15-29. 27-« Takarékossági verseny A megyed tanács végrehajtói bizottsága legutóbbi ülésén hagyta jóvá a tanács takaré­kossági albizottságának az 196L. évi takarékbetét-gyűjtési ver», seny szervezésére vonatkozó előterjesztését, ugyanekkor a v, b. értékelte a múlt évi verseny* eredményeit is. A v. h. megáJlapftotta, hogy a múlt évi 42 milliós állo­mányemelkedés eléréséhez jelentősen hozzájárult az a társadalmi segítség, amelyet a tanácsokon kívül a nép­front-bizottságok, a nőtaná­csok és a KISZ-szervezetek nyújtottak. Segítségükkel sok tízezer embeí* ismerte meg a takarékosság célját, előnyeit, különösen az elmúlt őszön megrendezett ta­karékossági napok alkalmával* amikoris több mint kétezer ak­tíva, népnevelő kapcsolódott ba a közvetlen, személyes agitá- cióba. Az idei év kedvező termés­kilátásai, a termelőszövetkeze­tek erősödése és a városi lakos­ság növekvő életszínvonala szinte maguktól kínálják a le­hetőségeket a versengés folyta­tására. Tekintettel a megye jelen­legi 240 millió forintos ta­karékbetét-állományára és az idén már elért 43 millió forintos állománynöveke­désre, a végrehajtó bizottság a ver- seny időszakára — 1961. április 1-től 1962. március 31-ig — 65 millió forintos betétállomány­növekedést irányozott eló, s a takarékossági mozgalom kere­tében a -takarékos község« és -takarékos város« cím elnyeré­séért indít versenyt. A -takarékos község« e&n el­nyerésének feltételei: a nem ta­nyarendszerű községeknél a be­tétkönyvek darabszámának el kell érni a belterületi házak számának 80 százalékát, tanya- rendszerű községeknél a bel­területi házak számához vi­szonyítva a 140 százalékot —* A nem tanyarenctezerű községeiknél a* össz-lélekszám- hoz viszonyítva az egy főre es3 átlagbetét alsó határa 200 fo­rint, a tanyarendszerű közsé­geknél 150 forint A -takarékos város« efm elnyerésének feltétele az, hogy a város lakosaihoz vi­szonyítva a betétkönyvek darabszáma 100 százalék legyen, s az egy lakosra jutó betéti át­lag a 900 forintot elérje. A -takarékos község« és -ta­karékos város« cím adományo­zása első ízben az 1962. már­cius 31-i eredmények alapját? történik. OOOOOOOOOOOO^JOCOOOOOCKKJÍKJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOOOOOO 000-0000-0000 oooooooo oo oooooooooooooöööooooööoöoöcijöíoo Ot hónap a börtönben a „lázadó“ algériaiakkal n. Letartóztatásuk előtt a be- börtönözöttek közül nem sokan politizáltok, sőt nagyon kevesen részesültek bármiféle oktatás­ban is. A börtönben találkoztam öreg parasztokkal, akik többé- ■kevésbé mindig „ellenálltak”, íiatalabbakkal, akik először az engedélyezett pártokban küzdöt­tek, később pedig félig titkos szervezetekbe kényszerültek. Ök már megjárták a börtönöket. Végül számos, egészen fiatol algériaival találkoztam, akik nem ismertek mást, csak a há­borút Számukra a börtön nem holt idő, — hála az algériai nemzeti frontnak. Betűvetés és magasfokú képzés Attól kezdve, hogy beszállí­tottak a Fresnesbe, az algériai vzetőknek sikerült kinyittatni cellám ajtaját. Rögtön Musztafa F. cellájába kerültem, ahol a többi algériai vezető is össze­gyűlt. Velük együtt töltöttem el büntetésem első napját. Egy héttel később résztvettem né­hány órán a hatodik osztályban. Egy fiatal arab a falitáblánál az alárendelt mondatokat ma­gyarária. Körötte 13 különböző korú algériai kuporgott. A ma­tematikaóra végén meg azt kezdte magyarázni a tanár, hogy kell levelet írni egy vállalkozó­nak, s mi a módja, ha valame­lyik hivataltól hivatalos iratra van szükségünk. Néhány levél­mintát is lediktált. Május 10. Rám bízták a kö­zéphaladók első osztályát. Ta­nítványaim valamennyien igen udvariasak és szorgalmasak vol­tak. Néhánynak ugyan nagy erő_ feszítésébe került, hogy az ok­tatás menetét kövesse, de a te­hetségesebbek napról napra ki- fogástalanabbul készítették el feladataikat Később az érett­ségire készülőknek kellett fran­cia nyelvet és irodalmat taníta­nom. Megtudtam, hogy kijár­ták a gimnázium második osz­tályát. de később kimaradtak, mert bekapcsolódtak a harcok­ba. Első órámat Moliére Em­bergyűlölő című művéről tar­tottam. Azonnal felvetették: — Nyilvánvaló, hogy főbb er­kölcsi elvei a mai korban is al­kalmazhatóak . j. Miért nem tanult Mouloud D.? Röviddel később azt a felada­tot adtam nekik, írjanak a tölgyről és a nádról. Rögtön he­lyesen reagáltok. A nád a gő­gös gyarmatosító szerepét kapta, aki képmutató álnoksággal ha­jol érre, arra, míg a tölgyet nem töri meg semmiféle szél­vihar sem. Közben a Santé fegyházből hozzánk szállítottták át a fog­lyokat. Négyszáz új tanulót kap­tunk. Az egyik első osztályt bízták rám. Nekem kellett őket írni, olvasni, számolni tanítani. Egy hónap leforgása alatt az AÍJC-s könyvtől Racineig jutot­tunk. Egyik napon a nyelvtanórát valamivel korábban fejeztem be, mert megkértek, hogy diktáljak nekik. Megtettem. Egy rövid szöveget tollba mondtam, majd rögtön nekikezdtem a javítás­nak. Mouloud D. szövege telje­sen hibás volt Nagyon csodál­koztam, mert rendszerint csak egy-két hibát ejtett, de az utol­só napokan írásbeli feladatai nagyon leromlotteik. Megdorgál­tam. — Ö, bátyám, valami nem működik a fejemben — vála­szolta. — Hiábavaló kifogásokat ke­resel. Figyelmeztetlek, ha nem tanulsz jobban, értesítem az elöljárókat. — Nem tudok tovább tanulni. — Miért nem? — Ide nézz? — s ezzel át­nyújtott egy neki címzett leve­let A többiek, akik tudták már, miről van szó, elhallgattak. E levelet ügyvédje írta: A megkínzottak „Kedves Uram! Sajnálattal kelj közölnöm, hogy féllébbvi- teli bíróság elutasította kérését a hadsereg rögtönítélő bírósága 1959. április 3-án hozott ítélete ellen, amelyben önt halálra ítélték. Azonnal benyújtottam a köztársaság elnökéhez kegyelmi kérvényét. Kérem, hogy tovább­ra is számítson rám, az ön ér­dekében mindent megteszek. Az Ön Marcel P-je.” Hosszú csend következett, rm Mouloud monoton hangon, csen­desen ismételgette: ^Huszonöt centiméter kötél... huszonöt centiméter..,’* Én önkéntelenül nyakára tette a kezét.-Lenyeltem a könnyeimet, hogy válaszolni tudjak: — De már nem végeznek U senkit sem. Mouloud felkiáltott: — A múlt héten hármat vé­geztek ki Lyonban és tegnap egyet Dij ónban. Nem tudtam, mit válaszoljak neki. Éjjel nem aludtam. Egy hét múlva elszállították. — Vi­szontlátom-e valaha? Május 17. Megbeszélésre gyűltünk össze az egyik cellá­ban. Nyílt az ajtó és az egyilB elöljáró lépett be két új fogoly- lyal. Hogyan is tudnám leírni őket. Ütésektől kékíottos, felda­gadt arc, vértől csapzott haj* felpuffadt ajkak, fülék, az are összehasogatva, a kezek meg-j gyötörve a szemek fájdalomtól1 eltorzulva. Félrenéztem és per­cekig nem tudtam megszólalni* Ha le akarnám írni valameny- nyiőjük nevét, akiket megkí­nozva láttam, egy teljes könyv­re volna szükségem... (Az Avanti című olasz lap cikke alapján. — Fordította Szentirmai László.) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents