Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-16 / 166. szám
4. oldal 1961, Július 18, vasárnap m \ A művelődő nagy család cALkotú, f érmék emp ir&dalmi élet A Szabadszállási Mezőgazda- sági Gépészképző Szakiskola tanulói a szakmai műveltség elsajátításán kívül figyelemre méltó kulturális nevelésben is részesülnek. A szakiskolán zajló népművelési tevékenységről kaptunk felvilágosítást Szalai Péter kultúrelőadótóL Jflegaálasztmák a kidtűefetető löket A hallgatók négy hónap alatt tanulják meg a traktorvezetés tudományát, a mezőgazadságban használt legújabb gépek kezelését. Az első nap estjén az iskola függetlenített vezetői elbeszélgetnek a jövő szakembereivel és megérdeklődik, közülük ki végzett a „civil”-él ötben kulturális munkát? Mindig a legképzettebbeket, a legrátermettebbeket választják meg kultúrfelelősnek, akik segítenek a legkülönbözőbb előadások, rendezvények megszervezésében, propagálásában. A szakiskolán lényegében ők töltik be a kulturális bizottság szerepét. Hozzájuk futnak be a művelődési igényék, amelyeket aztán tolmácsolnak Szalai Péternek, aM az igazgató, a párttitkár és a szakszervezet legmesz- szebbmenő anyagi és erkölcsi támogatásával — a lehetőségekhez mérten *— igyekszik is ezeket kielégíteni. c-A izinház „iztrdmtiei A Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola működése óta az a tapasztalat, hogy a hallgatók nagyon szeretik a színházi előadásokat Éppen ezért a vezetőség úgy határozott, hogy minden turnus idején kéthetenként szerveznek színházi estet. Szerződést kötöttek a budapesti Déryné, valamint a Kecskeméti Katona József Színházzal. Legsikerültebb előadásnak könyvelték el a Bánk bánt, a Hajnali tüzet, a Nem olyan világot élünk és a Nagymamát. Általában a szakiskolán résztvevők nyolcvan százaléka tekinti meg a színházi előadásokat. Legközelebb a Budapest Táncegyüttes látogat el Szabadszállásra. A szakiskola igazgatósága igen nagy gondot fordít a könyvtár fejlesztésére. Jelenleg 5500 kötet könyvük van, s ha értékét tekintjük, közel 100 ezer forintot érő könyvtárral dicsekedhetnek. Megtalálhatok itt a legújabb szépirodalmi alkotásoktól kezdve az ideológiai, a műszaki könyvekig minden. Az idén 26 ezer forint értékben frissítették fel állományukat. Az iskolán az az elv uralkodik, hogy a hallgatókkal kedveltessék és szerettessék meg a kultúrát, mert ez a későbbiekben érezteti hatását, gondolkodásmódjuknak alakulásában, életkörülményeik további megváltoztatásában. Esténként, ha betekintünk a korszerűen berendezett és minden igényt kielégítő klubterembe, örömmel tapasztalhatjuk, hogy az asztalok mellett olvasó munkások művelődnek. 3Cép zo inííaés zeti kiáltítái&k A traktorosok nagy érdeklődést tanúsítanak a képzőművészet iránt is. Éppen ezért a kultúrelőadó szerződést kötött a Műcsarnokkal és havonta egykét alkalommal a nagy magyar festőművészek reprodukcióiból kiállítási anyagot juttatnak el az iskolára. Legutóbb a XIX. század festészetének remekeivel és Derkovits Gyula művészetével ismerkedtek meg a hallgatók. A Képzőművészeti Alap segítségével került az iskolára Alexi Andor festő, aki a munkások életét örökíti meg alkotásaiban. Nemrégen fejezte be egyik olaj- festményét, amelyet az iskola nyolcezer forintért vásárolt meg, A munkások érdeklődési körének bővítését, nevelését és szórakoztatását szolgálják még a hetente három alkalommal történő filmvetítések, a különböző folyóiratok olvasása. Egy-egy tanfolyam ideje négy hónapig tart. Ekkor 1000—1200 fő vesz részt az iskolán. Az ország különböző megyéiből ide- sereglett munkások szakmai és kulturális nevelésére megkülönböztetett gondot fordítanak. A végső cél, hogy a termelőszövetkezetekbe és az állami gazdaságokba visszatérő szakembereknek táguljon látókörük, növekedjék általános műveltségük színvonala. E nagy családban erre adva vannak a lehetőségek, és amint látjuk, élnek is velük. Bieliczky Sándor S okszor és büszkén emlegettük, hogy az 1956-os pusztító és romboló ellenforradalom után megyénk volt az elsők egyike, ahol újjáéledt az irodalmi élet, s az írók a párt célkitűzéseinek szolgálatára ajánlották munkásságukat, Szép és figyelemre méltó eredmények születtek. Szervezetileg is erősödés volt tapasztalható. A Katona József Társaság rendszeresen készített terveket, kiterjesztette kapcsolatait tagjai útján vidéki városainkkal, községeinkkel. Szinte havonta, két havonta jártak ide, Kecskemétre is, de a Bajai Tóth Kálmán Társaság meghívására is az országos hírű írók. Baráti kapcsolatok alakultak ki. Az örvendetes jelenségek mellett azonban jó néhány nehézség Is felszínre bukkant. A hosszabb időn keresztül eredményesen működő és viszonylag rendszeresen megjelenő folyóirat, a Kiskunság megszűnt. Nem voltak tartósak és eredményesek azok a kísérletek, amelyek ennek a folyóiratnak a továbbélését segítették volna elő. Visszafejlődött a kezdeményezés szelleme is, sőt nem egyszer tapasztalhattuk annak a jeleit, hogy a megyénkben élő toliforgatók között különböző személyi ellentétek élesedtek ki. Byf indez azonban egymagá- ■ * ban még átmeneti nehézségnek tekinthető. Sajnos, azonban néhány alapvető dologról is elfeledkezett közben irodalmi társaságunk, s az írók különböző formákban újjáéledő munkaközössége. Nemigen került sor például — s ez csak az egyik jele a központi irányítás visszafejlődésének — az egymás után megjelenő fontosabbnál fontosabb központi pártdokumentumoknak a megvitatására, s általában a világnézeti önnevelés, a kritikai szellem, a célok és módszerek tisztázásának a biztosítására. A vidéki irodalmi csoportok ” fejlődésének egyik legveszedelmesebb akadályozója a kritikai élet hiánya is egyre erőteljesebben érezteti hatását. Nincsenek, vagy csak nagyon ritkán termékeny viták, az irodalom elvi, elméleti és gyakorlati problémáinak megbeszélései. Egy-egy elszigetelt esettől eltekintve alig fordult elő, hogy íróink saját műveik megvitatása, bírálata céljából rendszeresen összejöttek1 volna valahol. Szinte az egyetlen találkozási fórumuk hosszú időn keresztül a Katona József Társaság és a különböző egyéb szervek által rendezett irodalmi estek nyújtotta alkalom volt Ilyenkor is inkább a közönséggel való kapcsolat felvétele dominált Már pedig a jelenlegi, bi1 * zonyos tekintetben biztatóbb jelenségek arra mutatnak, hogy az alkotó jellegű szerveződésre, a vitatkozó eszmecseréken épülő és fejlődő irodalmi élet kialakítására nem lenne túlságosan nehéz .az adottságokat megteremteni. Mint tudjuk, jótékony és eredményes kapcsolat épül ki a megyénk tollforgatói és a Tiszatáj című szegedi folyóirat írógárdája között. Mindenképpen fel kellene használni ezt és a várható Szeged—Kecskemét közötti írói találkozókat egy olyan eleven, fejlődőképes, regionális irodalmi élet kialakítására, amelyben mód nyílik a mesterségbeli problémák megvitatására, éppen úgy mint világnézeti, Irodalmi* elméleti kérdések megbeszélésére, egymás műveinek rendszeres bírálatára. Elképzelhető, hogy a bizo- nyos rendszerességgel Kecskemétre látogató szegedi írók itt valamilyen hivatott országos hírű irodalomtudós vitaindítója után, előre meghatározott tervek szerint egy-egy fontos irodalmi problémát megvitatnának. Ugyanígy, amikor a kecskemétiek látogatnak el a Tisza-parti iftetropolisba, ott ülnének össze barátaikkal beszélgetni, vitatkozni, eszmét cserélni. A kínálkozó lehetőségek kihasználása nem boszorkányság. A jelenlegi helyzet diktálja ezt S ha íróink élnek vele, a kecskeméti irodalmi élet is belezökken a megfelelő kerékvágásba, egy pezsgő, eleven vidéki kulturális gócpontnak pedig egész megyénk, talán egész népünk látná hasznát Csáky Ltját HWW^WWWVWH/WWWV>CWWW Szerintem mégiscsak így lehet a legzavartalanabbul fürödni. Ismeri a Szovjetuniót? A Moszkvai Rádió magyar osztályának nagyszabású pályázata Nagyszabású rejtvényműsort és pályázatot hozott nyilvánosságra a Moszkvai Rádió magyar osztálya. Három műsor keretében tette fel azokat a Szovjetunióra vonatkozó kérdéseket, amelyekre a pályázaton résztvevőknek válaszolniok kell. A rejtvényrr.űsor kérdéseit a Kossuth Rádió is közvetítette. A júniusban meghirdetett pályázati műsort a hatalmas magyarországi érdeklődésre való tekintettel, július 18-án, 17-én és 18-án magyar idő szerint 21 óra 30 perckor kezdődő adásában megismétli a Moszkvai Rádió magyar adása. A rejtvénypályázat feltételei szerint a sikeres nyertesek közül hármat Színházba faré- termelő szövetkezeti gazdák A Kecskeméti Katona József Színház művészei a nyári hónapokban Baján vendégszerepeinek. Ez idő alatt rendszeresen műsort adnak a környező falvakban is. Vaskúton főleg a közös gazdaságok tagjai közül tevődik össze a nézőközönség. 180-an váltottak bérletet a termelőszövetkezeti gazdák közül. A Petőfi Tsz-ben a kulturális alapból minden előadásra harminc jegyet Vásárol meg a vezetőség a munkában kitűntek számára. A többi községben is látogatottak a színházi előadások. A munka után esténként ünneplőbe öltözött szövetkezeti gazdák foglalják el helyüket a nézőtéren. telt 10—10 napos Kiev—Moszkva— Leningrád utazással jutalmaznak. Emellett a pályázat minden résztvevője emléktárgyat is kap. A Moszkvai Rádió 25 és 31 méteres rövid, valamint 257 és 337 méteres középhullámon sugárzott rejtvényműsorainak helyes válaszait legkésőbb 1961. augusztus 1-én kell postára adni. A Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásait egyébként százezrek hallgatják nagy érdeklődéssel hazánkban. Műsorukban rendszeresen ismertetik a Szovjetunió életét és a legfontosabb nemzetközi eseményeket. Elbeszélések és riportok váltják j egymást a szovjet emberekről, a szovjet tudomány és technika, a kultúra és sport újdonságairól. Az adásokat klasszikus és mai zeneművek közvetítése élénkíti a legkiválóbb szovjet művészek előadásában. Itt szokták bemutatni egyébként a szovjet hanglemezgyárak legújabb könnyűzenei felvételeit is. Szerkeszti Szenetek < Goczol Péter, Mélykút: A m. os®- \ tályú vendéglő helyiségében sönfcés-' kiszolgálást nem eszközölnek. Az egyik megoldás az lett volna, ha az! asztalhoz kéri ki a sört és ott az; üvegbe önti. Nem lett volna panasz- < ra oka azonban, ha a közelebb fék- ! vő italboltban vásárolja a sört, mert; ott söntés-kisaolgálás van. Czakó Ferenc, Kiskunhalas: Az! ide már nem jutott című levelére a Szegedd Postaigazgatóság válaszolt.! A kmifehértói orvosi lakásba a te- ; lefonkészüléket az erős áramú vezeték miatt nem lehet beszerelni. Erre csak akkor kerülhet sor, ha az ; Áramszolgáltató Vállalat a szabványosítást elvállalja. Megtudtuk azt erre csak a jövő évben sor. . is, hogy Korsó sör előliünk. Az italboltban nincs más vendég rajtunk kívül. A csapos a pultnál újságot olvas, s mi már jó ideje szótlanul bámulunk ki a nyári alkonyatba. Asztaltársam végül is megtöri a csendet. Idősebb ember, igazi kiskun paraszt, az a fajta, aki ritkán adja magát szóra. De iia beszél, magva van mondanivalójának. — Ide figyeljen — bök felém a pipaszárral. — Elmondok magának valamit. Megírhatja, de neveket ne tegyen az újságba. Megígéri? Bólintok és hallgatom. — Annak idején a szomszédommal együtt léptünk a szövetkezetbe. Egy brigádba is kértük magunkat Egy- korúak vagyunk, szomszédok is, hát gondoltuk, j óbb lesz, ha a munkát is egymás társaságában végezzük. — Hogyne teljesíte- nőfc a kérésüket. Legyenek együtt az ismerősök jobban megértik egymást — mondta az elnök. — Csak aztán nehogy szégyent hozzanak a fejünkre. — Szégyent? Bennünk megbízhatnak — fogadkoztunk mind a ketten. Két-három hétig ment is minden a maga rendjén. Reggelente hezörgettem a szomszédhoz, s együtt mentünk munkába. Mindig akadt miről beszélgetnünk útközben is, mondhatom, jól elszórakoztunk valahányszor. Egyszer azonban hiába zörgettem meg társam ablakát Kikiáltott hogy nem jön, mert beteg, a szíve fáj, gyötri a reuma is, képtelen dolgozni. Bementem hozzá, s csakugyan, betegnek látszott ... Akkor még nem gondoltam arra, hogy csak színészke- dik. Még sajnáltam is. Eltelt aztán egy hét kettő, három, s a szomszéd még mindig „betegeskedett”. Ám az egyik este, ahogy munkából' jövet betérek egy sörre a kocsmába, ott ül ő is. — Meggyógyultál? — örvendek látásán. — Nem is voltam beteg — mondja a legSz&tnS&cdam ffytítfy&ífye." nagyot* megrökönyödésemre. — Nincs nekem kutyabajom sem, ilyen maradjon csak mindig az egészségem. De miért dolgozzak a közösben? Ott van nekem a háztájim, a kert. ezreket kereshetek abból is ... Majd, ha nem lesz mit csinálnom ott, akkor veletek megyek dolgozni. Már nem tudom pontosan, mit válaszoltam erre, de az biztos* hogy a szentek sem maradtak ki korholó szavaimból. Hogyan lehet valaki ilyen sem- mirevaló? Cserbenhagyni a barátait! ö ugyanúgy kötelezte magát a becsületes munkára mint mi, hát azt hiszi, felrúghatja adott szavát?! Meg aztán, nekünk is van háztájink, kertünk is, de azt megművelik a családunk tagjai, meg esténként, néha vasárnap mi is. Nem vagyok árulkodó természetű, nem fűtött a bosszúvágy sem, de azt akartam, hogy a szomszéd, akit egész életében becsületes embernek ismertem, térjen észhez. S a szövetkezetünk vezetőségének rimomdtas* mindent Rövid idő múlva hivatták. Nem az irodába, hanem ki a földre, ahol a brigádunk dolgozott. No, ott aztán egy emberként megmondtuk neki: vagy közénk tartozónak érzed magad és úgy dolgozol mint ml, vagy menj Isten hírével, ne piszkítsd be a becsületünket! Szó, ami szó, a szomszéd írül vg-pirulva belátta, hogy súlyosan vétett ellenünk. Aztán bocsánatot kért mind- annyiónktól, sőt odajött hozzám, s engem külön is megkövetett. S megkért, hogy másnap reggel kopogjak be érte az ablakán. Azóta, ha megyek hozzá, mindig talpon van. S újra a legjobb barátok vagyunk. Soha nem említem előtte vétkét, de hallgatnak róla a ml kis családunk, a brigádunk tagjai is. Mert minek is hány- törSatni szomszédom múltját, ha egyszer úgy dolgozik már a közösben, mintha abban született volna. Márkus János
