Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

4. oldal * 1951. jfinlus 13, kedd Este 6 óra. Vajon mit csinál Kecskeméten az, aki nem ül be a Pálmába, a Gyenesbe, vagy a Kedvesbe? Mit csinálnak azok, akik a napi munka végeztével szórakozni, művelődni akarnak. Ma este a szakszervezetek művelődési otthonába és klub- helyiségeibe látogatunk el, ahol sokan találhatnak kellemes szó­rakozást és ahol emellett tudá­sukat is gyarapíthatják. ~KJ miiét. tamil nyiláét ? A Cifrapalota egyik termében az SZMT és a TIT német nyelv- tanfolyamának hallgatóival ta­lálkozunk. Mi a céljuk azoknak, akik már második éve járnak szorgalmasan a nyelvórákra? Dinnyés Margit, az egészség- ügyi szakiskola nevelőnője a németen kívül angolt is tanul és minden vágya, hogy nyelv­szakos tanár legyen. Kiss Mária, az építőipari szö­vetkezet dolgozója külföldön szeretne nyaralni. Volt már Né­metországban és Csehszlovákiá­ban. Az idén ismét Csehszlová­kiába megy, jövőre még nem tudja, hogy hová, de hogy megy, a? már eldöntött kérdés — ér­demes hát tanulni. Mindannyiójuknak van vala­mi célja, terve. S arra a kér­désre: mit ad a tanfolyam, egy­öntetűen ' felelnek: „Sokat”, Korúion as SZMT klubjaiban osak Soós Tamás, tanfolyamve­zető jegyzi meg búcsúsáskor: — Jó lenne, ha megjelenne a tankönyv második kötete is, mert ezzel nemsokára végzünk. 'Próbál a 'Bartók-kóriu A Katona József utcai Építők klubjának egyik termében a Bartók-kórus próbál. Fennállá­sa óta eltelt évszázad alatt tag­jai állandóan cserélődtek, hír­neve nőtt. Jelenleg 60 tagot számlál, közülük többen ne­gyedszázada énekelnek a kó­rusban. Lelkesedésükre, ügybuzgal­mukra hadd mondjunk el egy jellemző esetet: — Két hétig nem tudok jön­ni, üdülni megyek. — Bajtai Ferencné, a megyei ügyészség segédhivatalának a vezetője, aki egyébként ugyancsak 25 éve tagja az énekkarnak, külön fel­kereste az énekkar vezetőjét, hogy közölje távolmaradásának okát. — A világért sem hiá­nyozna szó nélkül. — Mire készül az énekkar? — Június végén Békéscsabán részt veszünk az ott megrende­zendő szakszervezeti kórusok Válasz egy cikkünkre országos bemutatóján — mond­ja Lőrincz Béla karnagy; Jrány: 'dőon.kang, 'Párizt, JllaLá^löldL Egy másik teremben a fotózás szerelmesei adnak egymásnál? randevút”. Van közöttük gyógy­szerész, pedagógus, villanysze­relő, könyvelő és lakatos. Egy­ben mindannyian megegyeznek: az utolsó betűkig elolvassák a foto-szaklapokat, sőt néhány idegen nyelvet beszélő társuk jóvoltából, a külföldi szakiro­dalmat is ismerik. Pénteken esténként szakmai tanácsadáso­kat tartanak és kiállításokra rendezgetik képeiket Legutóbb párizsi, malájföldi, kanadai, moszkvai, Buenos Aires-i, lon­doni, New Zéland-i, honkongi, barcelonai kiállításra kértek a klubtól anyagot. A művészettel nemcsak a szakma keretein belül foglal­koznak, érdekes módon keresik a választ arra a kérdésre is, hogy ugyanazt a hangulatot ho­gyan fejezi ki a költő, a szob­rász és a fotóművész? Lóránd Nándor, a klub egyik alapító­tagja idézetekkel, szobrokról készített fényképekkel és mű- vészfotokkal illusztrált tanul­mányt készített erről. Mit iátazAn a zenehai? Május íi-i számunkban Nyűt le­vél egy pedagógushoz címen Eszik Sándorné megírta, hogy egy Kecs­kémét környéki gazdaságba tett ta­nulmányi kirándulásuk során az azon résztvevő nevelők közül az egyik a gazdaság megtekintése he­lvett az autóbuszban maradva re­gényt olvasott. Munkatársunk az illető nevét nem említve, annak kö­zönyére vonatkozóan írta le követ­keztetéseit. Cikkére az alábbi leve­let, kapta szerkesztőségünk. Kedves Éva! Nyüt leveled megje­lenése napján kerestelek telefonon, hogy gratuláljak ahhoz a törekvé­sedhez, mely bírál az újság hasáb­jain, s nemcsak dicsér, hanem ha kell: pellengérre is állít azzal a szándékkal, hogy javítson. Nevelő szerepet tol* be így az újságíró is — de mint ayen. nem ítélhet az ember különféle megnyilvánulásai­nak egyikéből, miként a pedagógu­sok legnehezebb munkáját is az je­lenti, hogy tanítványaik jellemének, emberi megnyilvánulásainak összes­ségéből alakítsa ki megítéléseit s ezek alapján válassza meg a velük szemben alkalmazandtó módszereiket. A szóban elmondottakon kívül nyílt válaszra késztet a szülők és pedagógusok körében cikkedben bí­rált nevelőről kialakult közvéle­mény. Engedd meg ezért, hogy az interjút, amit az említett nevelő Igazgatójától elfelejtettél kérni, — ezúton pótoljam, s cikkedet kiegé­szítsem a következő adatokkal: Iskolánk szóban forgó nevelője ép­pen annak a gazdaságnak területén, melyben tett tanulmányi kirándulás alkalmával egy ideig (a hivatalos vezetés megkezdéséig) az autóbusz­ban maradt, — 1-959 nyarán kéthetes KISZ-munkatábort vezetett önkén­tesen. Ennyit az iskola és élet kap­csolatával való „érdeklődéséről”. A múlt nyáron önkéntes jelentke­zőként kéthetes kisdobos vezető­képző tanfolyamon vett részt Baján, s azóta iskolánk úttörőcsapatában rendszeres, komoly munkát végez, tele új ötletekkel, aktivitással, ügy­szeretettel. Az iskola falain kívül is végez tár­sadalmi munkát: részt vesz a föl- harmóniai hangversenyek szervezé­sében. tagja a Bartók Béla Ének­karnak. Iskolai oktató-nevelő mun­kálat a hivatásérzet, a tanítványai­val szembeni felelősségérzet és sze­retet jellemzi. A magam és nevelőtestületem ne­vében felelősséggel jelentem ki, hogy kormányunk méltó emberre fordí­totta a neveltetési költségeket, s még jelenleg tanuló, társadalmi ösztön­díjas húga példaképül tekinthet nő­vérére, aki a figyelmeztetést köszö­nettel veszi, s él gondolkodott a tör­téntek felett, mint életének egyik nem lényegtelen epizódján. Tudja, hogy ott, akkor nem cselekedett he­lyesen, annak ellenére, hogy a hi­vatalba vezető ismertetéseikor már együtt volt a társasággal. Megtanul­ta. hogy a nevelőnek az iskolán kí­vül is példaadóan kell viselkednie, mert követőkre nemcsak a tanítvá­nyok. hanem a felnőtték körében is akadhat — mint a jelen esetben is történt. Magam részéről pedig, a régi ne­velő jogán, engedd meg, hogy mint igen kedves volt tanítványomnak, s most már az újság hasábjain át ..nevelőnek”- hívjam fel a figyelme­det: a bírálatot elfogadjuk, sőt igé­nyeljük. De a dicséret és jutalom, a büntetés, a kritika csak akkor javít, ha nem csupán őszinte hangot üt meg hanem elsősorban, ha igazsá­gos. ’ Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ítéletalkotás előtt összefüggései­ben szemléljük az észlelt jelensége­ket, — cselekedetei« életr. és munka­rpegnyilvánulásai összességében bí­ráljuk az embert — eat a nevelőt is. Nemesszeghy Lajosné, az Ének-Zenei Általános Iskola igazgatója * Szerkesztőségünk csak helyeselni tudja Nemesszeghy Lajosné vála­szának lényegi részét, amely szerint az érintett nevelő . . Tudja, hogy ott, akkor nem cselekedett helye­sen . .. Megtanulta, hogy a nevelő­nek iskolán kívül is példaadóan kell Viselkednie, mert követőkre nem­csak a tanítványok, hanem a felnőt­tek körében is akadhat, mint az a jelen esetben is történt.. Az új­ságíró éppen ezt tekintette céljának cilíke megírásakor, s nem az illető nevelő oktatási, nevelési szakmun­kájának általános bírálatát. Célunk elérését a fenti levél teljes egészé­ben igazolja éppen az iskolaigazgató tollából származóan, amiért számára köszönetünket fejezzük ki. Nagy vitában találtuk a Bá­nyai Júlia Leánygimnázium egyik termében Kálmán Lajos karnagyot és dr. Réthy Aladárt, az SZMT szimfonikus zeneka­rának vezetőjét Igaz, nem is egymással vitatkoztak, fél fül­lel hallott vélemények ellen keltek mindketten egyöntetűen harcra — de olyan hévvel iga­zuk birtokában —, mintha az erről meggyőzendő fél is jelen lett volna. Szakmai körökben nem ritka, és nagyon hasznos az ilyen eszmecsere. Csak né­hány mondatot idézünk: — Hogy ne játsszon a zene­kar operetteket’ Nem kezdhet­jük mindjárt Bartóknál! — így dr. Réthy Aladár. 19. A kormányfülkében minden fényforrást kioltottunk, csak a műszerek zöldes-sárga fényei vibráltak tovább. Oren Xin be­szélt a fedélzeti rádión. — Kapcsolom a B-bolygót... A rádiólokátor ernyője mel­lett azúrkék ragyogással vilá­gosodott meg a fényhullám-ve­vő külső képernyője. Először sug^zó, fehér fényfátylak le­begtek a szemünk előtt, aztán kitisztult a kép ... A gyűrű egy óriási része lát­szott, a Tellus—4 visszaverődő fényében, aztán Oren Xin nö­velte a vevő nagyítását, és egy­re közelebbről láthattuk a boly­gó felszínét. Kietlen, furcsa vi­lág tárult fel előttünk. A gyű­rűs bolygó felülete sehol sem árulta el az élet legcsekélyebb nyomát sem. Oren Xin kikapcsolta a fény­hullám-vevőt. Kissé lehangolódtunk, de Xind Lind — aki már régen elfelej­tette szerencsétlenségét — újra vidáman felkiáltott. — Dox, látom az A-bolygőt is! Néhány egységgel távolabb a C, igen a C-bolygó ... Xind Lind növelte az ultra­teleszkóp nagyítását: az elektro­mos nagyításfokozó-szerkezet teljesítményét a felső határig állította... — ... A D-bolygó! Tisztán, kivehetően látszik a képmező­ben. Fényhullám-vevővel még nem érhettük el a D-bolygót, ponto­sabban: a fényhullám-vevő 100 millió koden-en felül pontosan úgy viselkedett, mint az ultra­teleszkóp, csak a célbavett égi­test fénypontját vetítette a kép­ernyőre. Megtaláltuk a D-bolygót! Horx Lend a rádiólokátor se­gítségével bemérte az Endrox- lán és a D-bolygó távolságát. — Ezerháromszázötven millió kodén. A fényrakéta automatikus ve­zérlőbe: enaezését átállították a D-bolygó már látható fénypont­jára. Az automata azonnal ki­számította a szükséges pálya- módosítást és önműködően be­kapcsolta az egyik segédraké­tát. A segédrakéta három má­sodpercig működött csupán, de ez a parányi oldalenergia elég volt ahhoz, hogy a rakéta csú­csa most már a D-bolygó kö­zéppontját vegye célba. Az automatikus vezérlő állandóan követte a bolygó mozgását, és a szükséges pillanatokban a se­gédrakéták működésbe léptek, egyre sűrűbben, ahogy az End- roxlán 245 közeledett a bolygó felé. Még ezer-hó romszázötven mil­lió kodén ... Gyorsan repült az idő. Minden óránkat lekötötte az Ismeretlen bolygórendszer megfigyelése, jegyzeteink ijesz­tő mértékben szaporodtak . • ­Utunk két és fél esztendeje tartott már, amikor Xind Lind kellemesen csengő hangia úiabb — Ä lépcsőt végig kell járni! Műsorunk összeállításánál fi­gyelembe kell vermi a közön­ség igényét, érdeklődésének je­lenlegi színvonalát. Komoly ze­nét kedvelő közönséget nevel­ni kell, és ezt csak fokozatosan lehet. — Ez a véleménye Kál­mán Lajosnak, és mi ezzel egyetértünk. cA '3Círot Együttes gondjai Szól a zene, dobban a láb, libben a szoknya, kecses tán­cot lejtenek a Hírős Együttes lányai, az SZMT Szilády Ká­roly utcai klubtermében. Kecskemét közönsége jól is­meri őket, mi újat mondhat­nánk el róluk? Készülnek a kulturális szemle országos be­mutatójára. Nyáron fellépnek az ország különböző ifjúsági tá­boraiban is. De a nagy készülődés közben komolyan „fő a feje” az együt­tes vezetőinek, Vincze Miklós­nak és feleségének. Az együttes hírneve túljutott a szűkebb ha­za határain, meghívásokat kap­nak ide is, oda is, a táncokat tanulják is, de a kelléktár — nagyon szegény. Mindössze egy öltözet ruhájuk van, és egész estet betöltő műsort bizony nem tudnak vele megoldani. Régen vágynak már új ruhára, meg is érdemelnék — de miből? Az SZMT nem tud mindenre pénzt biztosítani. Jó lenne, ha az üzemek, vál­lalatok, amelyeknek fial, lányai itt táncolnak, a kulturális alap­ból támogatnák az együttest. Sok kicsi sokra megy, és mi­lyen jól jönne az a Hírős Együt­tesnek! Sikerük elismerést hoz­na azoknak is, akik segítettek megalapozásában! * Nincs központi művelődési otthonunk, pedig szórakozni vá­gyó ember akad bőven Kecske­méten is. Az SZMT, az üzemek és vállalatok klubjai lassan át­veszik a központi művelődési ház szerepét. Nem egy közü­lük máris figyelemre méltó életet teremtett, állandó közön­séget szervezett magának, s az eddigi eredmények — a kezdeti lépések után — biztatóak. Nagy Éva felfedezés lázával szólalt meg a fedélzeti hangszólókban. — Dox, kérlek, azonnal jöjj fel hozzám! Percek múlva mi is tudtuk a szenzációt: Xind Lind a D-boly­gó mellett apró kísérőt fedezett fel! Ez a felfedezés megváltoz­tatta Dox Ten terveit is ... Hogyan...? Az események mindent elme­sélnek. Kettészeltük a Tellus—4 boly­górendszerének legnagyobb ré­szét. A D-bolygó hatalmasra nö­vekedett teleszkópjainkban és a lokátor ernyőjén is fényesen csillogott. Xind Lind és Oren Xin már hosszú órák óta együtt dolgoztak, az ultrateleszkópok és a fényhullám-vevő adatait összesítették, ugyanakkor a to­vábbi megfigyelésekre is tete­mes időt szakítottak. Az új vi­lág bolygórendszere sorra el­árulta titkait. Xind Lind felfe­dezte az E-bolygót, majd nem sokkal később a Tellus—4-től mindössze 58 millió kodenre ke­ringő kicsiny F-bolygót is. El­haladtunk a vörösessárga színt árasztó C-bolygó mellett, meg­találtuk két egészen elenyésző nagyságú kísérőjét és fényhul­lámvevőinkkel bepásztáztuk a bolygó felületét. Különös világ tűnt fel előt­tünk a vevő képernyőjén. Szét­szórt romokat láttunk, kopár hegycsúcsokat, kietlen mező­ket ... Az épületromoknak tet­sző furcsa, szögletes testeket először nem tudtuk mire vélni. Később a bolygó több pontján feltűntek hasonló romhalmazok, érdekes, gigászi erővel kiásott csatornarendszerek közelében, de az élő kultúra mozgását se­hol nem vettük észre. A parancsnok elgondolkozva nézett maga elé. Horx Lend ugyanúgy. Gazdag program a Pécsi Nyári Szabadegyetemen A Pécsi Nyári Szabadegye­tem, amelyre megyénkből is többen jelentkeztek, az idén jú­lius 16-tól 29-ig kerül megren­dezésre. A hallgatók szállását a Pedagógiai Főiskola festői környezetű üdfilő-ottbonában biztosítják. A nyári szabadegye­tem részvételi díja 890 forint, amelyben bentfoglait a kétheti szállás, az étkezés, az előadások tiszteletdíja és a kirándulások összes költsége. A kiadott program szerint a sza­badegyetemen másodnaponként egyetemi és főiskolai tanárok, kiváló szakemberek tartanak tudományos előadásokat Pécs és Baranya földrajzáról, törté­nelméről, irodalmáról, művé­szetéről és néprajzáról, vala­mint tudományos életéről. Városismertető séták és ki­rándulások egészítik ki az elő­adásokat. A hallgatók megte­kintik majd Pécs középkorból származó építészeti emlékeit, a híres törökkort Jakováli Hasz- szán mecsetjét és egyéb török­kori emlékeket Ellátogatnak majd a pécsi líceumba, a püs­pöki palotába is. Az egyik ki­rándulás során a modern I*cos­es el: az egyetemmel, a porcel- Iángyárral, a bőrgyárral ismer­kednek meg, a szabadegyetem hallgatói. A városnézés! prog­ramban szerepel a régészeti múzeum, az új magyar képtár, a zsolnai porcelántár és a nép­rajzi múzeum megtekintése is. Tanulmányi kirándulások al­kalmával meglátogatják a nem­zetközi idegenforgalom előtt is ismert történelmi helyeket Egésznapos kirándulást tesznek majd az északi Mecsekben az abaligeti cseppkőbarlang, Si- konda és Komló meglátogatásá­val. Másik alkalommal Siklós várát, Harkányfürdőt majd Szigetvárt látogatják meg. Egésznapos autóbusztűrát tesz­nek a keleti Mecsekbe és Mo­hácsra is. A szabadegyetem hivatalos programján kívül változatos szórakozási lehetőségek várják a hallgatókat. A fényhullám-vevő képernyő­jén újabb romok látszottak. — Kétségtelen — mondta Dox Ten, — ezen a bolygón évmil­liárdok, vagy csak évmilliókkal ezelőtt magasrendű lények él­tek, dolgoztak.,. — ... és harcoltak egymással, Dox. Horx Lend megjegyzése fel­kavarta gondolatainkat — Igen, harcoltak és bizonyá­ra önmagukat pusztították el. Az atomrombolás mérhetetlen energiákat felszabadító folya­matát pusztításra használták fel... Egy tragikus robbanás iszonyatos láncreakciót indítha­tott meg és pillanatok alatt fel­bomlott, köddé vált minden élőlény.., Jeges borzongás futott végig a hátunkon, tekintetünket el­fordítottuk a képernyőről. Fé­lelmetes kétség szállt meg ben­nünket: — Talán a D-bolygőn is ugyanez a helyzet? ... Lehet, hogy régen elpusztult világok keringenek a Tellus—4 körül? Órákig fogva tartott bennün­ket ez a töprengés, és érezhető­en lelassította szokásos prog­ramfeladataink végrehajtását is. De nem sokáig! A parancsnok mindenkit a központi kormány­zófülkébe hívott. Oren Xin a fényhullámvevő jelfogóját a D-bolygóra irányí­totta, és minthogy a bolygótól már csupán 20 millió kodenre voltunk, megkezdtük a részle­tes távolsági felderítést. A D-bolygó a fényhullámve­vő első nagyítási fokizatában megkapó szérséget árasztott. Kékes fénye lenyűgözött ben­nünket, hófehér gomolvfpihőt vakítóan verték vissza a Tel­lus—4 sugarait. (Folytatjuk.) V

Next

/
Thumbnails
Contents