Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

4. oldat lé«l. június 8, csütörtök Fiatalok a termelőszövetkezetben Most már az ér­dekelne, voltak-e olyan fiatalok, akik mégis el akartak menni a tsz-ből? — Nemigen! — volt a válasz, s né­mi gondolkodás után — három fiú volt ugyan, de azok is visszajöttek. — Áh! A fiúk kalandvágyók! — jegyzi meg egyikük, — Dolgozni min­denhol kell! — Miért mentünk volna? Itt is lehet szórakozni is, meg mi már megszok­tuk. ' Ezt felelték a lá­nyok és ez ismét bebizonyította: ahol a tsz vezetősége se­gíti a fiatalokat, ahol érzik, hogy tö­rődnek velük és szükség van rájuk, ott: maradnak. És ha mindez lelkese­déssel párosul, mint a tiszaújfalusi Ti­sza Tsz-ben is, a KISZ-esek lesznek azok, akik élesztge­tik a kultúrát a tsz- ben és ezzel is ked­vezően alakítják a tsz közösségi éle­tét. Nagy Éva A LÉNYÉGÉT MEGRAGADNI...! i JfLűleremiátfígatái&n \B. Jftikli Cf-trtnenrL M.űtéremsarok. Az ablakon túl a kert, itt bent a festő­állvány, a fikusz, a télikert. Irénke néni és a lányok S ohasem voltam kollégista. De tudom mennyi- mennyi szere tetre, megértésre van szükség ott, ahol lány él közösségben, hogy Jól érezzék magukat, valóban második ott­honnak tekintsék a diákotthont. 14—18 éves lányok, megannyi, a legapróbb rezdüléseikre is gyorsan reagáló, finomművű lé­lek. Abban a korban, amikor talán a legmélyebb hatással vannak emberi fejlődésére a legkisebb élmények is. Nem mindegy, hogy miként kovácsolódik össze az a közös­ség, amelybe bele kell igazod­niuk. Segíteni egymásnak nem­csak tanulásban, minden gond­ban — nagy összetartó erő. Lapozgatom a bordókötésű, keményfedelű füzetet: Diákott­honi napló. Először 1959. októ­ber 4-én írtak bele, s azóta szinte naponként tudósítanak élményeikről. Azokról, amelyek azt bizonyítják, ezek a lányok megtalálták a közösség össze­fonódásának útját r özös filmlátogatások, an­kétok, kiállításlátogatá­sok, kirándulások, diákotthoni összejövetelek: irodalmi, zenei estek szerepelnek a naplóban. Tavaly a felszabadulás emlék­ünnepére Ida Ewald: Testvéri szív című színdarabját tanul­ták meg a színjátszók Házi szavalóversenyeket rendeznek K* (BaUtelotdtlmi kabarék A SZOT által szervezett „Kö­szönöm, hogy vigyázott” című munkavédelmi kabaréműsort 14 helyen mutatták be megyénk­ben. Több ezren látták ezt a •tanulságos és egyben szórakoz­tató előadást falvainkban és mezőgazdasági üzemeinkben Is. Nemrég a Helvéciái Állami Gazdaságban és Izsákon aratott sikert a kabaré, melyben töb­bek között Kazal László. Petres Zsuzsa, Lórán Lenke, Romhányi György és Túrán László lépett fel. Az előadásokat mindenhol összekapcsolták dupla vagy semmi játékkal, s a résztvevők­nek mezőgazdasági ismereteik­ről, balesetvédelemről kellett számot adni. és közösen ünnepük meg a név­napokat. Műsoros esteket ad­nak az ünnepeltek tiszteletére, a világ és a magyar irodalom nagyjait idézve. Ünnepélyt ren­deztek a 16 évesek személy­azonossági igazolvány kiosztása alkalmával is. Apróbb, nagyobb eseményeik ezek, de a diákotthon életében — - mind nagy. Közös ségformá- lóak, lelkesítőek és elismerésre méltóak. Ezt olvasom az egyik helyen: „Fáradtan érkeztünk haza, de jól esett arra gondol­ni, hogy érdemes írónké néni­nek fáradoznia.” A Petőfi Tsz- ből, érkeztek haza, ahol Hazai­né Máriás Magdolna: Tüske, és Breinik Antal: Lázadók című színművét adták elő. S abból gondolták, hogy Irénke néni fá­radozása nem volt * hiábavaló, hogy a közönség nevetett is, sírt is, ahogyan a szereplők életre keltették a történetet. r Cs kicsoda is Irénke néni? “ Dankó Irén nevelőnő. A lányok, akik — noha — maguk is éppúgy fáradoznak az elő­adás sikeréért, mint Irénke né­ni, de mégis elsősorban őreá gondoltak — Irénke néni leá­nyai: a kecskeméti középisko­lás leány-diákotthon lakói. N. É. készül, a KISZ-esek is befejezik a 12 széplány című, mai témájú darab tanu­lását. — Esténként — mint mesélik — be­népesedik a röplab­dapálya: játszanak a fiatalok, de még az idősebbek is. A téli estéken eleinte hetente, majd na­ponta is, összejöt­tek. A KISZ-nek van lemezjátszója, táncoltak rá, be­szélgettek. A világ térképe előadásso­rozatot húsz-har- mincan hallgatták meg. Március 4-én egész estet betöltő műsort adtak a tsz-belieknek. — Itt is van le­hetőség szórakozás­ra, nem akadályoz bűnünket senki, még az elnök is segít. És mivel viszo­nozzák a tsz anya­gi segítségét a KISZ-tagok? Hu­szonötezer vályog verését vállalták, amelyet a tsz épít­kezéseihez használ­nak majd. Csatla­koztak az ifjúsági kukoricatermelési versenyhez is. Kora délután van, a tavaszi nap bőven ontja melegét, de az égbolt alján már fodrozódnak a fel­hők. A tiszaújfalusi Tisza Tsz lányai éppen uzsonnaszü­netet tartanak a zöldségtábla szélén. Négyen vannak itt: Gondi Rozika. Papp Agnes, Herédi Ma­rika és Haticza Ve­ronika. Arról be­szélgetünk: hogyan érzik magukat a tsz-ben, megtalál­ták-e számításukat, van-e lehetőségük szórakozásra, mű­velődésre? Egymás szájából véve a szót, mesél­nek. Nemcsak a ma­guk, harminc KISZ- ista társuk nevében is. —> A tsz vezető­sége minden segít­séget megad ne­künk, anyagilag is támogat. — Most építi a kultúrtermet a tsz építőbrigádja. Két régi helyiségből csi­nálnak egy nagyot, két ikerablakkal, színpaddal ellátva. S mire a színpad el­már régebbről ismerős. Űj ké­pei egyszerűségükkel és nagy­vonalú, világos színezésű for­manyelvükkel ragadják meg a látogatót — Sókat töprengtem, elemez­gettem a művészeti kifejezés le­hetőségeit. Rádöbbentem, hogy nagy mesterünk, Rudnai útja tö­kéletesen befejezett. Egy letűnt kor sajátos vetülete. Innen a mához nem lehetne megtalálni az utat. Meg kell tőle tehát sza­badulni, anélkül, hogy a kegye­let, a mester iránti tisztelet kö­telezettségét elvetné a művész, az egykori tanítvány. S így, en­nek a törekvésnek szellemében született meg a „Reggeli fé­nyek”, . A tokaji vízparton”, „A virágzó kaktusz”. Tavalyelőtt, ősszel Moszkvában volt Mikii Ferenc, találkozott szovjet képzőművé­szekkel is. Barátságok szálai szövődtek és — teszi hozzá örömmel — festettem is ott. A találkozások után, talán éppen az ott kapott ösztönzések hatá­sára egyre erőteljesebben vonzó­dom az ember ábrázolása felé. A bajai üzemek élete izgalmas, érdekes témákat kínál. Ennek a felismerésnek az első gyümöl­cse a Festődében című nagy vá­szon. Most egy paraszti élettel ösz- szefüggő téma körvonalai rajzo­lódnak ki bennem, s ebben ré­gebbi élményeim eredményeit is szeretném felhasználni, valami ilyen című témához: „Munka- megbeszélés a tsz-ben.” Erőtel­jes, határozott emberalakokat szeretnék benne vászonra Vinni, s érzékeltetni a mozdulatokban, az arcokon, a kompozícióban, hogy itt új élét felé induló em­berek tárgyalják meg munkáju­kat, célkitűzéseiket. Búcsúzás közben, amikor ki­kísér, kertjében rózsákat mutat. Éppen most nyílnak. Illatuk be­tölti a kis kertet. De itt, közel a város pereméhez, az üzemekből ide szálló, sajátos, friss szagok­kal keveredik annak az életnek üzeneteként, amelynek megmu­tatására, szépségei feltárására olyan lelkesen vállalkozik Mikii Ferenc. Csáky Lajos mében vagyunk. A falakon nagyméretű, világos tónusú vász­nak. Mintha a műterem fényei ott fönn, a széles aranykerettel határolt képmezőben folytatód­nának, egészen a horizont lá­gyan feloldott vonaláig, s a to­kaji hegyek lankás hegyvonula­tának hajlékony íveiig. Abban sincs a látogató szá­mára semmi keresettség, erő­szakolt eredetieskedés — ha a képeket alaposan végignézi —, hogy a hatalmas műteremablak I .. áttetsző fények I Hűvös, széles pászmák­ban áradnak be az ablakon, be­világítanak minden sarokba, lé­giessé, könnyeddé teszik ezt az L-alakú nagy szobát Még a vaskos, súlyos, ódon bűtorok körvonalait is mintha feloldaná a sugárzás. A festőállványon megkezdett kép, a palettán egyik-másik olaj­festék még frissen ragyog, mint­ha nemrég keverte volna az ecset. B. Mikii Ferenc műter­Xindon Tor szeme különös fényben ragyogott — Tudod, mi lesz a krónika címe, Dox Ten? Talán az, hogy: „Fényrakétán az ismeretlen­be ...” vagy: „Kozmikus láto­gatás ...” , A fedélzeti hangszóróban Do- xir Tenl hangja csendült fel. — Parancsnok, Xind Lind fel­ébredt. Már mosolyog, semmi baj. — Köszönöm. Kérem, nagyon vigyázzon rá.., — Ne féljen parancsnok. Xindon Tor könnyű, hordoz­ható hangrögzítőt szedett elő és néhány pillanat múlva kelle­mes muzsika áradt szét a köz­ponti kormányzó fülkében a ko­mor műszerek, automaták és a csendben hallgató űrhajósok kö­zött. — A Kék Távolság dalharmó­niája — ismerte fel kedvenc zeneszámát Dox Ten és halkan dudorászni kezdett. A világűr konokul hallgatott v körülöttük. Az Endroxlán 245 negyvenkét fénysugár-év távol­ságra távolodott el a Tixontól, ahol indulásuk óta már közel fél évszázad telt el. Milyen kü­lönös játéka ez a Térnek és az Időnek! Vajon emlékeznek-e még rá­juk? . ä. IV. FEJEZET Xindon Tor krónikája A fényrakéta a fény sebes­ségének 99.99 század százaléká­val száguldott célja felé a vég­telen Térben. Most már való­ban a Tellus—4 bolygórendsze­rének határán jártak ... (Folytatjuk.) Ten-re, aki csendesen kilépett a fülkéből. A koromfeketén ásító ür egy­kedvűen villogtatta be csillag­fényeit az Endroxlán 245 ellip­szisalakú ablakain. A fényra­kéta gyorsan közeledett a Tel­lus—4 bolygórendszerének ha­táraihoz ... Az űrhajósok — Xind Lind és Doxir Teni kivételével — köz­ponti kormányzó fülkében gyü­lekeztek. Horx Lend bejelentet­te, hogy 30 óra múlva meg kell kezdeni a nagy fékezést. — A nagy fékezés manővere 50 órát vesz igénybe, — mon­dotta Horx Lend. A rövid tanácskozás során megállapodtak abban, hogy a fékezés időszakában mindenki beosztási helyén marad. A fé­kezés első fázisa 30, második fá­zisa pedig 20 óra időtartamú. A fékezést megelőző 30 órában mindenki ellenőrzi a rábízott műszereket, gépeket és robot­automatákat. Dox Ten kissé fáradtan nézte a táncoló műszer-mutatókat a félköralakban körbefutó ferde vezérlőasztalon. A hirtelen csen­det Xindon Tor törte meg. — Barátaim! Elhatároztam, hogy a nagy fékezéssel egy idő­ben megkezdem lejegyezni utunk krónikáját, mely most érkezik legizgalmasabb és legcsodálato­sabb szakaszához. Dox Ten elmosolyodott. — Száz évvel lesznek időseb- , bek a tixoni hegyek, mezők, fo- \ lyamok és tengerek, mire visz- szatérünk... Az öregek meg- | halnak, a fiatalok nem ismer­nek bennünket. Xindor Tor. ba­rátom, írd. írd csak a krónikát! Két gyors injekció azonnal megtette hatását: Xind Lind szempillái megrebbentek, a sze­mében újra az élet fényei tük­röződtek. Dox Ten föléje ha­jolt — Xind, drága, már nincs semmi baj! Nyugodj meg ... Xind fáradtan tekintett a fér­fira. — Bocsáss meg, Dox, meg­gondolatlan voltam ... Még a biztositóövet is elfelejtettem... szégyenlem magam.., Még mozogtak az ajkai, még mondani szeretett volna vala­mit, de hirtelen mély kábulat nehezedett reá: elaludt. Doxir Teni társnője homlokát simogatta. — Most néhány órát aludni fog... Ha felébred, már nyo­ma sem lesz rajta az átélt ször­nyű félelemnek. Jól végződött ez a szerencsétlenség, parancs­nok — mondta Dox Ten felé fordulva — örüljenek ennek. — Drága Xind — suttogta Dox Ten — borzalmas érzés le­hetett ... — Kérem, ne zavarja, —szólt határozottan az orvosnő — ez itt az én birodalmam ... azért itt mégis csak én parancsolok — mosolygott megnyugodva Dox 15 Xind Lind mozdulatlanul lebe­gett a rakéta testétől mintegy 5 méter-egységnyire. Ha megmoz­dul, és mozdulata ellentétes a rakéta mozgásával, a vékony oxigéntömlő úgy pattan el, mint­ha kettévágták volna... Dox Ten nagy szilárdságú, ugyanak­kor rugalmas műanyag-sodronyt erősített az övére, és óvatosan ellökte magát a kupola peremé­től. Jól számított, pontosan Xind Lind mellé emelkedett, átkarol­ta az asszonyt, egy villanásnyi ideig látta, hogy szép kék sze­mei mozdulatlanul tekintenek a semmibe, — aztán a sodronyt markolta meg, néhány percig tartó idegtépő kínlódás után el­érte a különleges fülke peremét, és az élettelennek látszó testet lágyan maga előtt tartva vissza­jutott a rakéta biztonságot, vé­delmet nyújtó hófehér falai mö­gé. A-különleges megfigyelő-fül­ke acél-üveg kupoláját azon­nal lezárta, és beemelte Xind Lind-et az átmenő kamrába... Ami ezután történt, az is gyorsan pergett le. Doxir Teni, az orvosnő megnyugodva látta, hogy Xind Lind csak a hirte­len, katasztrofálisan rátörő fé­lelem hatására vesztette el ön­tudatát az oxiaéntömlő ép volt. mellett terméskőből rótt, kékes ; vizű, apró vízmedence csillog, melyből szökőkút szikrázó kris- tálycseppjei permetezik a leve­gőt. . . ágasbogas fi­A termetes, kusz, s a té­likert virágai mintha romanti­kusabb keretet adnának a kert­re nyíló kilátásnak, mint ami Mikii Ferenc festészetében visz- szatükröződik. Mikii Ferenc mindjárt az első : üdvözlő szó után mondja is, hogy modern festői kifejezés- mód megteremtésére törekszik. Tudatosan vállalja ezt a prog­ramot. Így fejezi ki magát: „Ko­runk fejlődése hajlik a konst­ruktívizmus, a dolgok egyszerű­sítése felé.” Néhány festménye, mely itt a 'műteremben díszíti a falakat,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents