Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

1961. június 8, csütörtök 5. oldal \ KÉM IKlÉKíiriES KÉRDÉS Őszinte beszélgetés a műszaki normák bevezetéséről a Kiskunhalasi Vastomegcikkipari Vállalatnál Meggyorsult az építkezés üteme, nőtt a termelés és a munkáslétszám a Kéziszerszámgyár Reszelő Gyáregységében — Minek nézik az embert!? Csák úgy hasraütve eldöntik, hogy 438 darab az új műszak­normám, mikor én 300 darab­nál többet nem tudok megcsi­nálni belőle. Szerintem az ilyesmi felelőtlenség... Ugyanez a dolgozó pár hete egy szót sem szólt, hogy több is teine tőle, pedig akkor csu­pán 80 darabért vette fel az egy műszakra járó bért... Kiskunhalason egy kicsit fel­fordult á Világ, hogy később jobban a valósághoz igazodjon. Műszaki normát vezetnek be a Vastomegcikkipari Vállalatnál. — Az előbbi példa nem álta­lános — mondja Modok Balázs igazgató. — Több mindenre azonban figyelmeztet. Ezek kö­zül a legfontosabb, hogy a mű­szaki normák bevezetésével ko­moly mértékben növelhetjük a munka termelékenységét, keve­sebb költséggel több árut ad­hatunk a népgazdaságnak. Egye­sek mégis kényes témának te­kintik, hogy nyílt szóval, meg­győző érvekkel segítsek ezt a munkát. — A részlegvezetők egy kicsit húzódoznak attól, hogy magasabb követelményt támasszanak a dolgozókkal szemben, — kapcsolódik a be­szélgetésbe Ottoványi Ferenc főmérnök — nehogy hajcsárnak kiáltsák ki őket. Pedig miről van szó? Afról, hogy a mun­kanap 8 órából áll, amelynek becsületes ledolgozását meg kell követelni minden dolgozótól. Ennyi időre jár a fizetés, ez az alap a teljesítménynormák mé­réséhez. — Többen panaszkodtak a normásokra, hogy nem kellő körültekintéssel vették fel az adatokat, s később korrekciók­ra volt szükség. Hogyan véle­kedik erről a főmérnök? — A több az nem mindig sok. Annak eldöntése pedig, hogy kinek van igaza, egyéni vizsgálódást igényel. Kétségte­len, egyes felmérések hibásak voltak, de a normás is ember, akit sok minden befolyásol munkájában. Mindenekelőtt az, hogy vállalatunk 176 féle cikk gyártásával foglalkozik, ame­lyek termelése az üzem jelen­legi gépparkja mellett mintegy 5200 műveletet igényel. Azt hi­szem, ez a szám megfelelően érzékelteti, milyen nagy és fe­lelősségteljes munka ennyi mű­velet alapján a műszaki nor­mák kidolgozása. teljesítményük véletlenül se le­gyen több a 100 százaléknál, de később, ha a »-levegő már elcsendesült« rávemek a rejtett tartalékokból. Az ilyen jelen­ségek sokszor a normások íté­lőképességét is befolyásolják. — Ha tudják, hogy ilyesmi előfordul, biztos van ellenszer a leleplezésükre is? — Természetesen, hiszen már a műszaki normák beve­zetésének előkészítésénél gon­doltunk erre — magyarázza Modok elvtárs. — Az érdem­ben! munkát egész sor munka­napfényképezés, hasonló gyár­tási profillal rendelkező válla­latoknál tett tapasztalatcsere­látogatás és a törzsgárda tag­jaival történt beszélgetés előzte meg. Így sikerült elérni, hogy a törzsgárda, s köztük elsősor­ban a párttagok bizonyították: ahol jó a munka előkészítése, az anyag és a szerszámellátás, ott a műszaki norma már most túlteljesíthető 4—5 százalékkal. hogy a termelőszövetkezeti gaz­dák biztosítási és önsegélyző csoportjának taglétszáma me­gyénkben felülmúlja a tizenkét­ezret. Azóta mind többen és többen lépnek a csoportba, amely — szintén hírt adtunk róla — elhalálozás, rokkantság esetén és egyéb segélyezés cí­mén több mint 100 ezer forin­tot kifizetett már tagjainak. Ezenkívül közülük nyolcvankettőt üdültetett Gyulán és Harkányfürdőn, két alkalommal pedig 136 szövetkezeti gazdát tanul­mányi kirándulásra vitt a fővárosba, Visegrádra, Esz­tergomba, Dobogókőre. Nyilvánvaló, hogy az önzetlen célokért tevékenykedő önsegély­ző csoport — a havi 10 forint díjért — megfelelő ellenszolgál­tatásban részesíti tagságát. ENNEK ismeretében, a meg­felelő felvilágosítás eredménye­ként a dunavecsei járásban rö­vid idő alatt 1360-ról közel ezerrel szaporodott, s remélhető, hogy év égéig 6000-re növekszik a csoporttagok száma. A kis­kőrösi járásban — Vagyis a dolgozót minden tekintetben úgy ki kell szolgál­ni, hogy a napi 480 perc döntő részét munkával tölthesse. Kü­lönben műszaki normáról be­szélni nem egyéb, mint szem­fényvesztés — egészíti ki a fő­mérnök. Sok minden beletartozna még ebbe a gondolatkörbe, a főbb tanulságokat azonban így is összegezhetjük: A műszaki norma bevezetése nem kényes kérdés, hanem a termelékeny­ség növelésének, a jövedelme­zőbb vállalati gazdálkodásnak a feltétele. Bevezetése viszont akkor lesz igazán eredményes, ha vele egy időben a műszakiak normáját is rendezik. Másszóval nagyobb felelősséget, határo­zott fellépést, átgondolt műsza­ki intézkedéseket, a dolgozók mimikájának sokirányú segíté­sét követeli tőlük a vezetőség a termelóknység tervszerű nö­velése érdekében; Sándor Géza szövetkezetben május köze­pén hozták létre az önse­gélyző csoportot, a császár­töltési Felszabadulásban, a páhi Ifjú Gárdában és a keceli Vörös Zászlóban is foglalkoznak már a megala­kításával. A bajai Vörös Fény gazdái a Duna Termelőszövetkezetéhez hasonlóan egyöntetűen az ön­segélyző ' csoportba való lépés mellett döntöttek, s a Deák Fe­renc Termelőszövetkezetben is számosán, a Micsurinban pedig — Mészáros József brigádveze­tőnek köszönhetően — egy nap alatt ötvenen választották a biztosításnak és önsegélyzésnek ezt a módját. A bajai Leninben is előreláthatólag mindegyik szövetkezeti gazda tagja lesz a csoportnak. Az alpári Búza Kalászból 700-an léptek az önsegély­ző csoportba, AZ EREDMÉNYEK láttán nem kétséges, hogy év végéig megyénkben legalább harminc­ezer termelőszövetkezeti gazda él a szóban levő biztositás és önsegélyzés lehetőségével. T. L Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszter legutóbbi lá­togatása óta szemmel láthatóan meggyorsult az építkezés üteme, fellendült a termelés a Kézi­szerszámgyár Reszelő Gyáregy­ségében. Készül a TMK-műhely. Át­adását augusztus 1-re tervezik. Hozzákezdtek a raktár' és iroda­épület kialakításához. Az edző, a kovácsoló és a reszelővágő üzemrészekben pedig percek alatt alakulnak át az alaktalan vasdarabok háromszögű resze- lőkké. Helybeliek Elbert János, a telep vezetője elmondja, hogy az utóbbi három hőnapban ugrásszerűen nőtt a termelés. Február óta, havonta 40 százalékkal több reszelő ke­rül ki az üzemből* mint annak előtte. Ez idő alatt 80 fővel nö­vekedett a létszám, azaz már 150 helybeli lakó« keresi kenye­rét ebben a sokatígérő új gyár­ban. Az év végéig, amilyen ütemben adja át az építőipar az egyes üzemrészeket, úgy nő majd a létszám is. Előrelátha­tólag az 1962-es gazdasági év megkezdésekor 240 főt jegyez­nek a létszámstatisztikába. Azt is megtudtam, hogy az új gyárban jórészt férfiaknak biz­tosítanak munkalehetőséget. A jelenlegi betanított munkásgár­dát fiatal szakmunkásokkal fris­sítik fel. I Meggyökeresednek A gyár termelését nagytudású, ízig-vérig vasas szakemberek irányítják. Közülük többen Kecskemétet választották lakó­helyül. Két művezető: Kovács László és Nyitrai István eme el­határozásában döntő szerepe volt a szakma szeretetének. A Budapestről jött vezető elvtár­sak ezzel kapcsolatban elmond­ják, hogy a termelés alsóbb pa­rancsnokait a helybeliekből vá­lasztják ki. Kiss Béla betanított munkásként kezdte, s egy év után csoportvezető lett. Ez a lehetőség nyitva áll min­denki előtt, aki szorgalmával, tudásával bizonyította be, hogy képes nagyobb feladatokat is el­végezni — mondja Elbert Já­nos telepvezető. Az utánpótlás kialakításával egyidejűleg új, nagytermeié- kenységű gépeket *iiffa»m»>r » termelésbe. Háromszorosára nő a termelékenység Megérkezett ■ DH arator«tu csiszológép, amely július 1-én kezd termelni. Segítségével u csiszolásban háromszorosára t»S a termelékenység. A sókályha beállításával a reszel ők wfam . nél kiküszöbölik az Import anyagot Ugyanakkor megszün­tetik az ólotnmérgezés veszélyét is. A tempó fokozása; a fejlődés­ből adódó sokrétű tóadatok megoldása egyre sürgetőbben követeli az erős, ütőképes párt- szervezet létrehozását Ennek mielőbbi megvalósításán fára­dozik most a várod pártbizott­ság ipari osztálya. V. K. Százával lépnek a biztosítási és önsegélyező csoportba termelőszövetkezeteink gazdái EGY HÓNAPJA közöltük, a bócsai Haladás Termelő­Horváth Imre gyáregység-igazgató (kabátban) éa Elbert János telepvezető Ladányi László reszelővágó munkáját ellenőrzik. Bodnár András termelőszövetkezeti elnök: Másfél év mérlege a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezetben — Persze a régi technoló­giával is volt egy kis baj — veszi át a szót az igazgató. — Több fonákságra csak most jö­vünk rá. Ahol eddig a műszaki normát bevezettük, s a dolgo­zók kifogásait tüzetesebben megvizsgáltuk, azt kellett meg­állapítanunk, hogy csoport- és részlegvezetőink felületesen vé­gezték eddig a munka ellenőr­zését A bemondott idők nem tükrözik a valóságos ráfordítást. Dolgozóink több munkafolya­matot összevontan számoltak el. így a rév meg a vám elve alap­ján bujtatták a ráfizetéses mű­veleteket Most viszont panasz­kodnak, hogy szorít a cipő. m HÍ, kell mondani azt is, ami mint emberi gyarlóság nyilvánul meg a műszaki nor­mák bevezetésénél —, folytatja a főmérnök. Ki-ki többet akar magának biztosítani, de arra már nem gondol, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a köznek is többet ad. — Mire gondol? — Egyes dolgozóink a műve­letek felmérésénél észrevehe­tően visszatartják a munkát. Tgy akarják bizonygatni, hogy az új norma nem jó. Mások csak az óvatosságig mennek, s kényesen vigyáznak rá, hogy VL A munka említett díjazási formáinak alkalmazásánál ab­ból a meggondolásból indul­tunk ki, hogy tíz éve működő termelőszövetkezetünkben a ve­zetés hibái mellett a kézi mun­kaerőre alapozott kapásnövé­nyek okozták a legtöbb prob­lémái A betervezett ipari nö­vények normális megművelésé­nek hiánya is jelentős bevétel- csökkenésit okozott, másrészt a kukorica hiányos megművelése akadályozta a takarmánybázis megteremtését, az állattenyész­tés színvonalának emeléséi Döntő feltételt növekedjék a jövedelem Ezeknek a termelési kérdé­seknek a megoldása az egyik döntő feltétele volt és lesz a jövőben annak, hogy a szövet­kezeti gazdák jövedelme az el­múlt évekhez viszonyítva, je­lentősen növekedjék. Máskülön­ben, ha a munkaegység-érték színvonala elfogadható, akkor a segédüzemágaknál és az állat- tenyésztésnél sincs szükség a díjazási formákon lényeges vál­toztatásokra, mivel a munka- egységkönyv ide vonatkozó té­telei így is biztosítják az ösz­tönző anyagi érdekeltséget. Cél­prémiumot azonban mind a se­gédüzemágaknál, mind az állat- tenyésztésben alkalmazunk, s azt munkaegységben írjuk jó­vá. Hogy a ml viszonyaink kö­zött helyes-e az említett mód­szer alkalmazása, nézzük meg közelebbről. ÉvI átlagos jövedelem 11—18 ezer forint tagonként 1960-ban egy, a közös mun­kában rendszeresen résztvevő szövetkezeti gazdára 360 mun­kaegység jutott. A 30 forintos munkaegység alapján az egy tagra eső átlagos jövedelem 10 800 forint volt. A tehenészet dolgozói átlag 631 egységnyi munkát végeztek, a közösből származó jövedelmük tehát 18 930 forintra rúgott. A gépe­sítésnél dolgozók átlag 616 mun­kaegységet teljesítettek, s az annak megfelelő 18 480 forin­tot kaptak. A sertéstenyésztés­nél 490, a juhtenyésztésnél 507 volt egy-egy dolgozó évi mun­kaegysége, s 14 700, illetve 15 210 forint a közösből szár­mazó jövedelme. A növényter­mesztés egy-egy dolgozója rend­szeres munkával, s a családi művelésen kívül, ha más közös munkában is részt vett, télen pedig a magtárban dolgozott, 420 munkaegységet teljesített, s ezért a közösből 12 600 forin­tot kapott. Ha a taglétszám megoszlását, a tavaly január 1-től december 31-ig, teljesített munkaegysé­gekhez viszonyítva nézzük, ak­kor a következő képet kapjuk: 1—150 munkaegységet teljesí­tett 19, 151—350-et 65 és 351 felett 53 szövetkezeti gazda. A munkaegységet nem teljesített tagok száma 17. Aránytalanságok, s ások megszüntetése Kitűnik, hogy a növényter­mesztésben csak húszán értek el 351-nél több munkaegységet. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy az állattenyésztésben és a segédüzemágaknál dolgozó szö­vetkezeti gazdák hozzátartozói a háztáji gazdaságokban dol­goztak, s így a reáljövedelmük általában a 21—30 ezer forint között váltakozott. Ha minden indokot figyelem­be veszünk, megállapíthatjuk, hogy a közösben szerzett jövede­lemnél aránytalanságok jelent­keznek a közös munkában rend­szeresen résztvevő növényter­mesztők rovására. Felfogásunk szerint tóiát á kukoricánál és a cukorrépá­nál, valamint a szőlőnél al­kalmazott díjazási forma (mun­kaegység és prémium), azonkí­vül hogy helyesen valósítja meg az ösztönző anyagi érde­keltséget, a jövedelemelosztás aránytalanságait is megszünteti. E módszer alkalmazása a megszilárdítás időszakában, leg­alább is nálunk, gazdasági szük­ségszerűség. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents