Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

4. oldal r35l. fűnlus 2, péntek EMLÉKEZÉS SZALÁY GYULÁRA NAGY MULASZTÁST pótolt a kiskunfélegyházi Móra-kör, amikor „Emlékezés a régiekről” című előadássorozatában Sza- lay Gyula emlékének áldozott. A Móra Ferenc Művelődési Ház színháztermében rótta le kegyeletét iránta. Az ünneplők között üdvözölhettük Szalay Gyula leányát és annak gyermekét is. A Móra Ferenc Gimnázium kórusa Kapus Béla karnagy vezetésével énekszámokat adott elő. Almássy Mária gimnáziumi tanuló Móra: „Halljátok meg öreg tanáraim” című költeményét szavalta. Ünnepi beszédet Hornyik János pedagógus mondott. — Szalay Gyula nemcsak fontos közéleti személy volt vá­rosunkban, hanem mint pedagógus is örökre beírta nevét az emlékezés aranykönyvébe. Életének legjelentősebb alkotása volt a Kiskun Múzeum megalapítása. Érdeme az is, hogy váro­sunk nagy szülötte — Móra Ferenc a múzeológus pályát vá­lasztotta. Tanítványait a társadalmi munka megbecsülésére és szeretetére nevelte. Hornyik János bejelentette, hogy a városi tanács Szalay Gyula egykori Árpád utcai lakóházát emléktáblával fogja meg­jelölni és ezt az utcát is nevéről fogja elnevezni. DR. MEZŐSI KÁROLY, a Kiskun Múzeum igazgatója mél­tatta Szalay Gyula muzeológusi munkásságát. — Szalay Gyula jóformán a semmiből, anyagi támogatás nélkül teremtette meg a múzeumot. Mint monográfus, Miletz János és Szerelemhegyi Tivadar örökébe lépett és szellemi örökségüket tovább fejlesz­tette. Még ma Is páratlan az numizmatikai munkája, amelyet a Miletz-féle hagyatékról írt. Értékes, egyedülálló munkát írt a kiskunsági szélmalmokról és a szélmolnárok munkájáról. AZ EGYKORI MUNKATÁRS, Hajmás Sándor, a múzeum restaurátora mondotta el ezután visszaemlékezéseit. E kegyeletes megemlékezés szépséghibája volt, hogy az Ifjúság, érthetetlen okokból nem jelent meg kellő számban az ünnepélyen. Pedig Szalay Gyula városuk nagy fia, akinek pél­dáját érdemes követniük, mert a nép boldogulásáért fáradozott. _____________________________ — bn — Előzetes számvetés Több mint százezer fo­rint értékű könyv kelt el az ün­nepi könyvhéten Kecskemét könyvsátraiban és könyvesbolt­jaiban. Köny sorsjegyet 1700-an vásároltak. Megyénkben az el­múlt héten hét nagyszabású író­olvasó találkozóra került sor. Kivetendő példa Községi irodalmi színpadok A kiskunhalaid Járásban — a megyei kulturális bizottság ha­tározatának figyelembe vételé­vel — hozzáláttak az irodalmi színpadok szervezéséhez. A Já­rási pártbizottság, a népműve­lési szervek vezetőinek közre­működésével megvizsgálta, mely községekben vannak meg a fel­tételek ahhoz, hogy a létesíten­dő irodalmi színpadok zökkenő- mentesen láthassák el majd a rájuk bízott feladatokat. Csak a tüzetes és elemző tájékozódás után hozott döntést a járási kulturális bizottság, melynek értelmében Jánoshalmán, Har- kakötönyben, Borotán és Balo- taszálláson vannak meg az adottságok az irodalmi színpa­dok szervezésére. Az irodalmi színpadok veze­tésére magyarszakos tanárokat kértek fel, akik nyáron részt vesznek a számukra Kalocsán tartandó népművelési tovább­képzésen. Az elképzelések sze­rint az említett négy községben szervezendő irodalmi színpad tagjai változatos és gazdag mű­sorral keresik fel a tanyavilá­got, s a környező falvakat is. Előreláthatólag közel negyven szereplővel kezdi meg működé­sét a járás négy irodalmi szín­pada. Egy évig tartó út U]obb fsz-köz! vállalkozás Jelenet az Egy évig tartó út című filmből A katymári, a madarast, a bács­almási és mélykúti termelőszö­vetkezetek közösen létesítenek baromfikombinátot a bácsalmá­si járásban; bővítik a tataházi baromfikombinátot is. Erre a célra kétmillió forint terven fe­löli beruházást kap a járás. Giuseppe de Santist, mint az olasz neorealizmus legjelentő­sebb képviselőjét jól ismeri a magyar mozilátogató. Olyan fe­lejthetetlen alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Róma 11 óra, a Nincs béke az olajfák alatt, az Emberek és farkasok, A kö­zeljövőben ismét de Santis-film kerül a mozik műsorára, az Egy évig tartó út. A jugoszláv filmesekkel kö­zösen készített mű harcos, ak­tuális témájú alkotás. Egy kép­zeletbeli falucskában, Zagore- ban játszódik a cselekmény, ahoi már régóta a munkanél­küliségtől szenvednek a legtöb­bet az emberek. A fiatal Gu- glielmo és felesége nagy vállal­kozásba kezd. Nekifog a város­ba vezető, régen tervezett út építésének. Példáját hamarosan szinte az egész falu követi. Bíz­nak abban, hogy közös erővel kikényszeríthetik a falu veze­tőitől a munkájukért járó fizet­séget. Eközben a rendező széles pa­norámában mutatja be a falu életét. Érdekes jellemek, sorsok, szerelmek villannak fel de San­tis keze nyomán. A rendező már előző alkotásaiban is megmu­tatta, hogy mestere a valósághű QCaqqiihtrű. liangixerung. Igen jól sikerült hangver­senyt rendeztek a napokban az állami gazdaság kiskunhalasi kultúrházában Tavaszi melódi­ák címmel. A műsorszámokban Liszt, Mendelssohn, Brahms, Schubert és Csajkovszkij művei szerepeltek. Igen jó felkészültségről tett tanúbizonyságot Hatvani Piros­ka, aki zongorán és Kotancsics Gyula aki klarinéton játszott. Nagy tetszést aratott Edelé- ryi Kérolyné énekszáma, aki egy Schubert és egy Mendels­sohn dalt adott elő Jeremiás Lajosné zangorakiséretérej A legnagyobb sikere az álla­mi gazdaság szimfónikus zene­karának volt, amely Slnding, Ellenberg és Gounod darabo­kat adott elő dr Szőke László karnagy vezetésével. A hang­verseny második részében hang­szerszólók szórakoztatták a ze­nekedvelő közönséget Gáspár György cÁ köntm ha váltál közéit \ ládjahoz munka utámT), beül­tek a. terembe, nekünk ál­dozni másfél órát. Volt köz­tük — az átmenő műszakhóz tartozók közül — olyan is, aki baromfisssáUítmány ér­kezését várta, t addig is 'ér­dekelte: mit tudunk mi, az írótoll munkásai? És azt a figyelmet? A mun­kában megszokott fegyelem jellemezte magatartásukat, amihez kétségtelenül közé van műveltségüknek is. Ne­kik köszönhetően pillanatok alatt megteremtődött köz­tünk az a kapcsolat, ami nélkül a legjobb előadókat szerepeltető rendezvények is kudarccal végződnek. Még egy lényeges jellem­zője találkozásunknak. Részt vett rajta Major János elv­társ, a vállalat igazgatója is. Félbeszakítva munkáját, szin­tén meghallgatott bennün­ket, s utána az irodájában hosszan elbeszélgetett ve­lünk. Elmondotta, hogy a vállalat dolgozói szinte ki­vétel nélkül barátai a könyv­nek, s ez nemcsak kulturált magatartásukon látszik, ha­nem a termelő munkában való helytállásukra Is ha­tással van. Egyre több újí­tást valósítanak meg stb. Az olvasás közrejátszik tehát abban, hogy olyanok, amilye­nek, hogy a társadalmunkat vezető munkásosztályunk­nak minden tekintetben mél­tó, tagjai. Az igazgató az üzem életé­vel kapcsolatos és novellá­ba, költeménybe kívánkozó történeteket is elmesélt, ame­lyek — bővebb, de most már könnyebb búvárkodással _ va lóban témái lehetnek egy- ; egy írásműnek. Ennyi mindent jelentett I nekünk a találkozó, amelyért ismételten köszönetét mon­dunk megrendezőinek, s a részvevőinek is. Tarján István ÖCXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOtYWnwww­Ha az ünnepi Könyvhét rendezvényeinek szervezését imitt-amott tarkították is hi­bák, az elmúlt napokban több olyan irodalmi meg­mozdulás is volt megyénk­ben, amelyek a rendezést il­letően a legnagyobb dicsére­tet érdemlik. Ezek közé tartozott a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalat kultúrtermében le­zajlott másfélórás műsor is, amelyen Joős Ferenc és F. Tóth Pál barátaimmal ma­gam is szerepelhettem. Szerénytelenség volna fel­olvasott írásainkat méltat­nom (ez megyénkben a hi­vatásos, de inkább a passzív kritikusok híján a közönség dolga), hadd beszéljek hát két társam nevében is arról, hogy milyen hatással volt ránk az üzem dolgozóival ilyetén alkalommal való ta­lálkozásunk. Egyszóval: ha nyilván ők is elmondták ró­lunk maguk között a véle­ményüket, mondjuk el ml is — lehetőségünk birtokában, nyíltan — róluk a miénket Nos, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa könyvtáráé a a köszönet e találkozás meg­rendezéséért. Nagy munka volt-e, vagy kicsi, nem tu­dom, most nem is lényeges, — a dicséret akkor is kijár Fazekas Istvánnénak, a me­gyei szakszervezeti könyvtá­rosnak és Barakkó Katalin­nak, az üzem kultúrfelelősé- nek, ha csak egy telefon-, esetleg négyszemközti be­szélgetéssel határozták el, hogy találkozhassunk a vál­lalat dolgozóival. A lényeges az, hogy az utóbbiak (zömében asszo­nyok és leányok) szép szám­mal eljöttek látni, hallani bennünket. Fél órával előbb fejezték be a műszakot, meg­mosdottak, átöltöztek, s ahe­lyett, hogy hazamentek vol­na (ki ne igyekeznék a csa­Valamennyien pontosan is­merték az idő relativitásának elméletét, mégis figyelmesen hallgatták Horx Lend szavait. — Az idő, a tér és a mozgás elválaszthatatlan. Az idő tehát másként múlik itt az Endrox- lánban, mint a Tixonon. Egy­szóval: a nagy sebességre fel­gyorsuló rendszerekben — ez esetben a mi fényrakétánkon —■ lassabban telik az idő és ha el­érnénk a fény sebességét, meg is állna. Xind Lind szólt közbe a meg­figyelőből. — Persze, ez lehetetlen. — Ügy van — hallotta Xind Lind Horx Lend hangját a mi­niatűr hangszóróból — lehetet­len. A fény sebességét legfel­jebb követni tudjuk, de vele együtt haladni, vagy elhagyni — képtelenség. A beszélgetés ezzel megsza­kadt Néhány pillanatig mély­séges csend ülte meg a fényra­kéta minden fülkéjét csak a légtisztító berendezés motorjá­nak halk, zümmögő zúgása hal­latszott Az óriási sebesség — és az idő múlásának relativitása — már régóta lehetetlenné tette a kapcsolatot a Tixonnal, a fényhullámadó-vevőket sem használhatták. Egyedül voltak a végtelenben, 6 bátor űrhajós. Xind Lind megbabonázottan vizsgálta a csillagokat. A világ- egyetem új és új arcát mutatta feléjük és a csillagásznő nem akart könnyelműen elszalaszta­ni egyetlen alkalmat sem, hoey megfigyeléseket végezzen és 'ögzítse azokat. (Folytatjuk.) — Endroxlán 245 jelentkezik! Dox Ten beszél. — Üdvözlet a Tixonről Dox Ten barátom! — hallatszott a távolból Xen Her hangja. — Az indulás kitűnően sike­rült. Minden rendben. Xen Her közölte a kapcsolat- tartás idő-menetrendjét. — Amíg a távolság megenge­di, rádióelektromos hívás 15 percenként. Rendkívüli esetben azonnal. A fényhullámadó-vevő kapcsolása azonnal kötelező, amint a rádióelektromos össze­köttetés gyengül. Jó utat, Dox Ten! Jó utat! A Tixon BX—999 kutatóállo­más kilépett a hullámsávból. Xindon Tor kikapcsolta a készü­léket, és kitekintett a rádió- és televízióközpont ellipszisalakú ablakán. A fényrakéta sötét­ségben száguldott. Körül a csil­lagok szúrós fényei világítottak, mozdulatlanul. Mögöttük és előttük a végtelen Tér ásított... • Másfél év telt el az Endrox- lán 245 Indulása óta. A hat űr­hajós program szerint megszo­kott napi tevékenységét folytat­ta. A központi kormányfülkében Dox Ten és Horx Lend a raké­ta sebességének ellenőrzését vé­gezte. i*i Horx Lend elégedetten ol­vasta le a apró, kibernetikus gép jeleit. — Sebességünk a fény sebes­ségének 90 százaléka fölé emel kedett Számunkra megszűnt a tixoni időfolyamat. Másfél éve repülünk, a Tixonon azonban már közel 10 esztendő telt el azóta, hogy elindultunk. a megfigyelő központból. A vé­dőburkolatot kioldottam. Sem­mi rendkívüli... — Hatos hívószám. Doxir Te- ni. Minden rendben. — Orvosnő! Kérem, nézze meg Oren Xin-t! Vigyázzon, még a súlytalanság állapotában va­gyunk. A mesterséges gravitá­ciót egy óra múlva kapcsoljuk be. Dox Ten megnyugodva hall­gatta néhány perc múlva Doxir Teni jelentését. — Oren Xin-t megvizsgáltam! Erősítő tablettát kapott... Kis szünet után az orvosnő hangján hallatszott, hogy mo­solyog. — Csupán- az történt, hogy nem tartotta be szigorúan az indulás előtti étkezési előíráso­kat ... Gyorsan peregtek az esemé­nyek. Xindon Tor hangját vitte el a fedélzeti rádió az Endrox­lán 245 valmennyi fülkéjébe. — Parancsnok, a rádióelektro­mos összeköttetés helyreállt. A Tixon BX—999 jelentkezett. A készüléknél Xen Her. Jelentést vár. Dox Ten közelebb hajolt a műszerfalba épített apró csil­lámmikrofonhoz. 13. A start után 15 perccel Dox Ten hangja csendült fel az End­roxlán fedélzeti rádióján. ; — Figyelem! Tizenöt perce re­! pülünk. A központi kormányzó- I fülkében minden rendben. Hí- j vószámok szerinti sorrendben ; mindenki jelentkezzen. Horx Len, az Endroxlán alko­tója a központi kormányzófül­kében tartózkodott, közvetlenül Dox Ten mellett. Kioldotta a testére erősített védőburkolatot, Dox Ten-re mosolygott és intett a fejével, hogy kitűnően érzi magát. Pillanatok teltek el és Xindon Tor, aki a 3-as hívószámot kap­ta, máris jelentkezett. — Hármas hívószám! Xindon Tor. Semmi baj, remekül érzem magam. Engedélyt kérek a rá- dióelektromos összeköttetés hely­reállítására a Tixon BX—999 kutatóállomással. — Engedélyezem — felelte rö­viden Dox Ten. — Négyes hívószám! Oren Xin vagyok a fényhullám adó­vevő vezérlő fülkéből. Enyhe szédülést érzek. Különben min­den rendben!" — Ötös hívószám! Xind Lind. köriíyezetrajznak, a mindig ha­tásos, de sohasem mesterkélt ^beállításoknak, a jellemábrázo­lásnak. Ebben a filmben is sok szép, íelejtehetetlen jelenettel találkozunk. A színészek közül elsőnek Eleonora Rossi-Dragot kell meg­említenünk. A tehetséges, szép színésznő kivételes jellemábrá­zoló készségről tesz tanúbizony­ságot. Silvana Pampanini szo­katlan szerepkörben mutatkozik be. Elsősorban nem szépségé­vel, hanem mélyről jövő drá- maiságával hat ránk. Massimo Girotti, Bert Stolár és a töb­biek is tudásuk legjavát adják.

Next

/
Thumbnails
Contents