Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

1961. június 6, kedd S. oldal Asszonyok a határban Olyan ez a határ, mint egy mesebeli álóm. Ezen a részen már véget ér az alföldi rónaság. Kisebb-nagyobb dombok között, mint valami kígyó, tekereg az országút. Kevesebb ezen a ré­szen a búza is, inkább szőlők és gyümölcsfák váltják egymást. Balról, az egyik hatalmas szőlőtábla felől nótaszó hallat­szik. Egy asszonycsoport ajkán száll a német népdal, s amint hajladoznak, a hóról ókon meg­megcsillan a napsugár. Tizennégyen vannak, vala­mennyien a Hosszúhegyi Álla­mi Gazdaság szőlőművelői. .Egyetlen fiatal kislány van köz­tük, s most ő jön felénk kiván­csi arccal: vajon mit akarha­tunk? Azt mondja a bemutatkozás­kor: — Nebl Viktória vagyok, a szőlészeti csoportvezető. Bizo- porára csodálkozik, hogy egy Nebl Viktória vagyok, szőlészeti csoportvezető... ilyen jól gépesített gazdaságban kézi erővel kapálunk. Valóban, először megle­pődtem, de később megtudtam az igazi okát A gazdaság dol­gozóinak mintegy 60 százaléka nő. Ezerötszáz hold a szőlőjük, egyes dombos részem, s azokon a területeken, ahol sok a gyü­mölcsfa, gépeket nejiéz még al­kalmazni. A szőlőterület műve­lésének nagy részét már gépe­sítették, de többfelé szükség van a kézi kapálásra is. A csoportvezető még 16 éves sincs és márciustól 14 asszony munkáját irányítja. Nevetve helyesbít: — Irányítás? Meglátszik, hogy nem ismeri Fogi Jánosnét, Szili Gáspámét Hein Ferenenét és a többieket... Ég a kezük alatt a munka, mindig vidámak, da­lolnak, viccelődnek. Nem kell itt irányítani. Reggelenként én is fogom a horolót és csak azt mondom az asszonyoknak, hogy most erre megyünk.., ■— Ilyen vezető kell nekünk, mindjárt megy a munka —, mondják szinte kórusban az asszonyok. ■— Nem hagyja szó nélkül, ha valamit nem jól csinálunk, de nemcsak beszél, példát is mutat ___ _ Bizonyításképp számot Is mondanak. A szőlőben már 18 hektáron végezték el a horo- lást Magam sem tudom, ho­gyan lettem csoportvezető. Ta­valy is itt dolgoztam a gazda­Csibenevelöt építenek A sükősdi Vörös Zászló Ter­melőszövetkezetben eddig nem foglalkoztak a baromfi nagy­üzemi tenyésztésével. Nemrégi­ben elhatározták, hogy már az idén 10 ezer tojó tyúkot tarta­nak. Vásárolt kiscsirkéket ne­velnek fel, de már rendelkez­nek kétezer tyúkkal is. Baromfitelepükön nemsokára két, egyenként háromezer férő­helyes csibenevelőt építenek sa­ját erőből. »Szakmai megbeszélés« ebédszünetben az asszonyokkal.,. ságban, Vrttman József brigád­jában. A tavaszi munkák előtt egyszer az irodára hívatott; — Ide figyelj Viki! Jó dolgoztál, rád bízzuk az egyik női csopor­tot . . : Azóta a gazdaság vezetői és a beosztottak is elégedettek a fia­tal szőlészeti csoportvezetővel. Elégedett idős Fogl Jánosné is, akit tréfamesterként emleget­nek a csoportban. Most ő a kezdeményező: — Énekeljünk már valami szépet az elvtársaknak ... Nem kell biztatni senkit. A sorok között hajladozó asszo­nyok ajkán ismét felcsendül a német népdal: szerelmes kis­lányról szól a rege és ezt a dalt még akkor is halljuk, ami­kor elindulunk az országúton hazafelé.., Szöveg: Márkus János Fényképezte: Pásztor Zoltán Az SZMT nagy gondot fordít a gépállomások balesetvédelmére A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a Gépállomások Megyei Igazgatóságával együttműködve nagy gondot fordít a gépállo­mási balesetek megelőzésére. Az SZMT munkavédelmi cso­portja és a közlekedésrendészet rendszeresen látogatja a gépál­lomásokat, ahol balesetvédelmi előadásokat tartanak. Ilyen előadást rendeztek már többek között a tiszakécskei, kerekegyházi, solti, kiskunmaj- sai, kunszentmiklósi, kisszállási, bácsalmási gépállomásokon. Leg­utóbb a Kiskunhalasi Gépállo­máson Ekker Lajos munkavé­delmi felügyelő és Jenei Ferenc rendőr-főtőrzsőrmester tartott előadást. Ekker Lajos elmond­ta többek között, hogy nemrég két halálos baleset történt a mezőgazdasági dolgozók ha­nyagságából. Felhívta a gépál­lomás dolgozóinak figyelmét, hogy mindenkor tartsák be az előírt óvó rendszabályokat. Jenei Lajos a közúti balese­tekről beszélt. Ez évben már 431 baleset történt, s ebből ti­zenötöt vontatók okoztak. Kérte a traktorosokat, vontatóvezetőket, hogy az elkövetkező időben fo­kozottabb gonddal közlekedje- jenek az országutakon. Ezután három tanulságos balesetvédel­mi filmet vetítettek. Hárman a törzsgárdából A csendes nyári estéken mesz­szire hallatszik a Bajai Ruha­üzem hangos bemondójának ze­néje, s a gépsorok zúgása. A nyitott ablakú munkatermek­ben gyors munkáskezek vezetik a sokféle gyermeking-anyagot, a percenként 2400 öltést végző villanymeghajtású varrógépek tűi alatt. Köztudomású, hogy a szorgal­mas munka nyomán naponta több mint 10 ezer különböző gyermekfehémemű kerül itt a készáruraktárba. Azt azonban az új dologzók közül kevesen tudják, hogyan alakult az üzem, kik az alapítói? Még 1950 májusában 16 sza­bó szövetkezetét alakított. A szövetkezetbe vitték lábbal haj- tós varrógépüket. Később egyre többen követték az úttörőket, s így alakult ki a mai ruhaüzem törzsgárdája. Németh Ferenc teremmester kezemunkája, irányítása az üzemben mindenütt megtalál­ható. Az induláskor az egyszerű szabómester nehéz feladatokra vállalkozott. Nem esett kétség­be, mert a kezdésnél ott állt mögötte és többi társa mögött a városi pártbizottság. Nemcsak a párttól, hanem az államtól is megkapták a kellő segítséget. Bizonyítja az, hogy lábbal haj- tós varrógépeiket nemsokára villanymeghajtásúra cserélték fel. Napról napra, hónapról hó­napra kutatta Németh elvtárs a legcélravezetőbb vezetési mód­szereket. Amíg megtalálta, so­kat fáradozott, tanult, s bizony akadt álmatlan éjszakája is. Szerkesztői üzenet Pechtier Ferenc, Baja: A BeUkeres­kedetaü Mmászibériűim Vas- és Mű­szaki Főigazgatóságától kapott tá­jékoztatás értelmében közöljük, hogy a megnövekedett kereslethez viszo­nyítva kevés a rendelkezésre állé 125 köbcentiméteres motorkerékpár. Ezért nines arra lehetőség, hogy hi­telakció útján Is értékesítsék; E sokrétű elfoglaltsága mel­lett szakított időt egyéb mun­kákra is. Ott Volt minden tár­sadalmi megmozdulásnál, se­gített az akkori DISZ megala­kulásában, s mindmáig lelkes segítője az ifjúságnak. Közülük nevelte fel utódait. Nehéz len­ne sokrétű munkásságát érdem­ben részletezni. Éppen ezért még egy jellemzőt: a munkáér- demrend kitüntetés birtokosa. Scherer Géza a teremmester helyettese hosszú ideig a szabászatot ve­zette. Akkortájt a műszaki ve­zetők kosarakban, kézben szál­lították a félkészárut a feldol­gozótermekbe. Ma már szállí­tókocsik és teherlift biztosítja a gyors anyagszállítást. Scherer elvtársra a szorga­lom és a segítőkészség a jel­lemző. Az ötödik x-et tapodja, de most is ugyanolyan frissen mozog a munkatermekben, a munkásőrség gyakorlatain, mini 11 évvel ezelőtt az üzem meg­alakításakor. Lovast Gyula főtechnikus szintén a tőrzsgárdához tartó zik. Egy évtizeddel ezelőtt saját varrógépét ^irányította”, ma pedig az új technikus gárda nevelésével foglalkozik. Nevé­vel gyakran találkozunk az újí­tási naplóban. Az utóbbi öt év­ben elfogadott újításai majd 200 ezer forint megtakarítást eredményeztek. Mostanában gyakran forgat­ja a magyar-német műszaki szótárt, hogy bővítse műszaki ismereteit. Szükség is van errt^ mert a Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt Warion szalag nap nap után új prob­léma elé állítja. Még csak any- nyit: Amikor évente ki-ki ala­pon összeül a törzsgárda, Lo- vasi elvtárs irányításával ké­szül az ízletes halászlé. A baráti beszélgetés kőzbeú szívesen emlékeznek az elmúlt évek munkájára, eredményeire, s a találkozás újabb erőt ad a soronkövetkező szorgalmas hét­köznapokhoz. Tar! Sándor Bodnár András termelőszövetkezeti elnöki Másfél év mérlege a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezetben IV. A munkszervezés nálunk al­kalmazott formája természete­sen tükrözi termelőszövetkeze­tünk gazdasági helyzetét is. Meg kellett oldanunk a csa­ládtagok bevonásának kérdését. Véleményünk szerint azokban a termelőszövetkezetekben, ahol több éven keresztül viszonylag magas munkaegység-értéket biz­tosítottak, lerakták az úgyneve­zett garantált munkaegység-ér­ték alapját, vagy megteremtet­ték a munka pénzbeni díjazásá­nak feltételeit, s emellett a jó munkát még premizálják is. Nem okoz gondot a családtagok bevonása és a csapatban történő munkavégzés, mert az ösztönző anyagi érdekeltség megfelelően biztosítva van. A családi művelés jelentősége A kapásnövények családokra történő felosztásának a megszi­lárdításon munkálkodó termelő- szövetkezetekben van különös jelentősége. Az egyéb feltételek biztosításán kívül ez a módszer döntően hozzájárul a gazdaság megfelelő anyagi bázisainak megteremtéséhez, ami viszont feltétele a garantált munkaegy­ségnek, vagy a magasabb for­mának, a munka pénzbeni díja­zásának. A kapásnővények felosztása tehát jelentős lépés volt céljaink eléréséhez. A másik fontos té nyező viszont ezzel egyidejűleg az anyagi érdekeltség biztosítá­sa, mégpedig úgy, hogy az idő­ben végzett mennyiségi és mi­nőségi munkát megfelelően pre­mizáljuk. Mint már utaltam rá, a ha­gyományos munkaegység alkal­mazásánál a növénytermesztés­ben csupán a mennyiségi mun­ka volt előtérbe helyezve, ez vi­szont hátrányosan hatott a ter­melésre, s — függetlenül a mun­kák eredményességétől — egyen- lősdihez vezetett. Mindezen túl­menően károsan hatott a szövet­kezeti gazdák közösségi szelle­mének alakulására is. A kapásnövények családokra való felosztása és munkaegysé­gen kívül a terven felüli termés meghatározott részének prémi­umként történő kiadása az el­lenőrzést is lényegesen meg­könnyítette. Könnyebbé vált a munkacsanaívezetők, de különö­sen a függetlenített vezetők munkája is. Az utóbbiak a fel­tétlenül szükséges ellenőrzés mellett más feladataikra jobban összpontosíthatják figyelmüket. Könnyebb lett a munkaegység elszámolása is. A fenti elvek alkalmazásával tavaly minden növényápolási munkát időben és jó minőség­ben sikerült elvégeznünk. Néhány epizód Külön meg kell említenem a kukorica termesztését és beta- arítását. Amíg szövetkezetünk­ben tavalyelőtt 160 holdon ter­meltek kukoricát, és viszonylag kedvező időjárás mellett hol­danként 7,48 mázsa hozamot ér­tek el májusi morzsoltban, ad­dig 1960-ban kevesebb taglét­számmal 250 holdon termeltük a kukoricát és a kedvezőtlen időjárás ellenére is — szintén májusi morzsoltban — 14 mázsa termést takarítottunk be egy- egy holdról. A betakarítást, szárvágással együtt, november 5-re befejeztük. Gondolom, nem árt, ha a csa­ládi műve'éssel kapcsolatban el­mondok néhány epizódot az el­múlt év első három hónapjából. Az ily módon szervezett mun­kához csak két brigádvezetőre volt szükség az addigi öt he­lyett. Amikor elgondolásunkat a vezetőségi ülésen ismertettük, kiderült, hogy javaslataink nem elfogadhatóak, legalábbis a bri­gádvezetők részéről nem, akik a régi módszer mellett kardoskod­tak. (Akkor 1350 kh közös szán­tóterületünk volt.) A vezetőség azonban elfogadta javaslatain­kat, aminek következtében az öt brigádvezető közül egy sem vállalta tovább a brigádvezetői teendők ellátását. Később azon­ban egy szövetkezeti gazda is­mét brigádvezető lett és az idén szintén akadt egy vállalkozó a brigádvezetői teendők ellátására. Az egyik munkacsapat 30 kh kukoricát vállalt közös műve­lésre. Tagjai azt mondták, hogy ők így eredményesebben végzik majd munkájukat. Mivel a tech­nikai és a gazdasági megalapo­zottság után a kapásnövények­nél is ez a munkaszervezés! for­ma lesz a döntő, a lehetőségei megadtuk. Figyelemmel kísérve azonban a csapat egész évi te-* vékenységét, megállapítottuk} hogy bár a ftiunkák végzésénél nem volt különösebb zökkenő} az aktivitás körül bajok voltak: Az egyes munkák befejezési ha­tárideje eltolódott, s több eset­ben, különösen a betakarítás idején, zsörtölődtek egymással a csapat tagjai. Ebben az évben már ők is a családi művelést választották. A párttagok voltak az elsők Ä szövetkezeti gazdák általá­ban reménykedve, de hitetlen- kedve fogadták az elmúlt év­ben, hogy megbirkózunk a 250 kh kukorica megművelésének a munkálataival. Egyesek arra hi­vatkoztak, hogy 1959-ben töb­ben voltak, de 100 kh-t sem tud­tak elfogadhatóan megművelni. A kérdést a szövetkezet párt- szervezetének a vezetőségével, majd a párttaggyűlésen sokol­dalúan megtárgyaltuk. A párt- szervezet magáévá tette a javas­latot. Ennek eredményeként a szövetkezet közgyűlésén a párt­tagok voltak az elsők, akik csa­ládi művelésre vállalták a ku­korica és a cukorrépa megmun­kálását. Nemsokára a pártonkí- vüliek is követték őket. Az idén, a terület növekedése után is lényegében az ismerte­tett módszereket alkalmaztuk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a ve­tésszerkezet helyes kialakításán kívül a türelmes, meggyőző szó­nak is nagy szerepe van a jó eredmények elérésében. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents