Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-30 / 152. szám

t. oldal 19ttL Június 39, péntek Villanyt kap az ezeréves Hetényegyháza A Duna—Tisza közén, az ország legnagyobb kiterjedésű tanyavilágában azelőtt nem volt villany. Sok községet az elmúlt években villamosítottak. Ma már valamennyi falut bekapcsolták a villamoshálózatba. Rövidesen kigyúl a fény az ezeréves Hetényegyháza községben is. A termelőszövetkeze­tek fejlődésével a tanyákra is eljut a korszerű világítás. A közös gazdaság k kpzül az idén újabb huszonhatot villamo­sítanak, s ezzel a termelőszövetkezeteiknek több mint a felébe 150 közös gazdaság majorjaiba, lakótelepeire Jut el a fény. Ezzel lehetőség nyílik majd a közös gazdaságokban az állat- tenyésztésben az egyes munkák gépesítésére. Így például da­rálómalmokat szerelnek be a sertéstelepekhez, fejőgépeket kapnak majd a tehenészetek. ELSŐ LÉPÉSEK A Kiskunhalas! Állami Gaz­daság vezetősége most a színi évad végén arra az elhatáro­zásra jutott, hogy az ősszel kezdődő idényre szerződést köt a kecskeméti színházzal: rend­szeresen látogassanak el mű­sordarabjaikkal színészeink a gazdaság szakszervezeti műve­lődési házába is. ök gondos­kodnak bérletek szervezéséről, sőt arra is vállalkoznának, hogy a gazdaság autójával a tanya­világban élő kívül álló dolgo­Szakkönyvtár, ahová „bevonult” a szépirodalom A könyvtárban példás a rend. Az asztalokon mezei virág tün­dököl. Valami megnevezhetet­len, nagyon kellemes érzés ra­gadja meg a belépőt. Ha lakó­szobáról lenne szó, talán így önthetnénk szavakba benyomá­sainkat: ez az ember nagyon szeretheti otthonát. De hiszen így is mondhatjuk ezt, mert Szebenyi Mihályné, a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet könyvtá­rosa úgy szereti munkahelyét, mintha otthona lenne. S ez látszik meg a könyvtáron. rÍL?qij.fZtl kötet Nem könnyű az intézet könyv­tárosának dolga. Munkájának csak kisebb része az, hogy rendbentartja a 4079 kötetes szakkönyvtárat, amely az egyik legértékesebb vidéki szakkönyv­tár. Ezenkívül német, angol, orosz, bolgár szakanyagot for­dít a kutatók munkájához. Nyolcvanhat külföldi folyóira­tot kísér figyelemmel, kijegyzi ml az, amit az intézet kutatói hasznosítani tudnak. Három évvel ezelőtt, került jelenlegi munkahelyére Szebe­nyi Mihályné. Amikor megkér­deztem, hogyan tett szert ilyen Megjelent a Jelenkor új száma A napokban Jelent meg a Je­lenkor című irodalmi és művé­szeti folyóirat legújabb száma. A kitűnő pécsi lap gazdag anyagot tartalmaz a Dunántú­lon élő vagy onnan indult or­szágosan elismert Írók legújabb alkotásaiból. Elbeszélést publi­kál Bartha Bulcsu, Mészöly Miklós, Szász Imre, Tímár Má­té. A költők közül Albert Zsu­zsa, Arató Károly, Bárdost Né­meth János, Kerényi Grácia, lakatos István, Reményi Béla, Szüts László, Takács Imre, Ta- káts Gyula verseit közli a lap. Több értékes tanulmány, tar­talmas rovat egészíti ki a fo­lyóirat anyagát, amelyet Mar­tjai Ferenc, Bojár Iván, Hor­váth Ferenc rajzai és a műmel­lékleten Bernáth Aurél, Kántor Andor, Kolbe Mihály alkotásai tesznek színesebbé. Nagy érdeklődésre tarthat számot Fábián István tanulmá­nya, amelynek cím« »Az eg­zisztencializmus után-«. Megta­lálhatjuk a lapban Szántó Ti- j bor novelláját és Kalász Már- | ton ÚJ verseskötetének kritiká- ' Ját is. A Dokumentum című ro- ( sokoldalú szakmai tudásra, ami elengedhetetlen munkájához — mesélni kezd. Tárgyilagosan. Láttam — mondja —, ha jól akarom elvégezni munkámat, tanulnom kell. Sokat olvastam és fordítottam a külföldi szak- irodalmat. Eleinte nehéz volt, de csak azért, mert szinte reg­geltől estig dolgoztam, hogy megszerezzem a gyakorlatot nau — 57 körnjtx Most könyvtárosi iskolát vé­gez. (Eddigi vizsgái kitűnően sikerültek.) Ott tudta meg, hogy a SZMT^-nak kihelyezett könyv­tárai vannak, s rögtön kérte, hogy az intézetben is alapítsák meg a letéti könyvtárat. Ez év januárjától tehát már szép- irodalmi könyveket is_ kölcsö­nöz. Negyvenhaton iratkoztak be és idáig 541 kötetet kölcsö­nöztek. Volt olyan nap — ép­pen ott jártunkkor —, amikor 57 kötetet vittek ki az olvasók. Barócz Borbála mezőgazdasági szakmunkás a könyvtár szép­irodalmának legszorgalmasabb olvasója: 33 könyvet olvasott el hat hónap alatt. Garzó Gi­zella laboráns 32, Hegedűs Ká­roly 27 kötetet kölcsönzött. A könyvtár népszerűségé­nek egyik oka, hogy a klasszi­kusoktól kezdve a mai magyar és külföldi írók műveiig na­gyon sok mindent megtalálhat­nak, és ha már mindent kiol­vastak, újabbakra cserélik ki a könyvállományt (Köved, a nap. Kiss Árpád, Bukovics Lajos és Bontovics Lajos kutatók­kal beszélgettünk a könyvtár­ról. Elismeréssel szólnak a nagy­szerű olvasószolgálatról, amely munkájukban fiagy segítséget nyújt. A szakkönyvtárba nem­régen »bevonult« szépirodalmat örömmel fogadták; csak egy a baj: rövid a nap huszonnégy órája arra, hogy mindent elol­vashassanak, amit szeretnének. Könyvtárosnak lenni — na­gyon szép nevei őmunka. S ha valaki szíwel-lélekkel végzi, mint ahogyan Szebenyi Mihály­né is, nagyszerű eredményeket lehet elérni. Olyanokat, ame­lyeket nem mindig lehet sta­tisztikai adatokkal érzékeltetni, de vannak, élnek, gyümölcsöz­nek. .. Nagy Éra zókat is rendszeresen beszállí­tanák. Ha jól megfontoljuk, nem nagy dologról van szó. Jó néhány helyen már évek óta foglalkozik — éspedig rendsze­resen — az állami gazdaság vezetősége a dolgozók kulturá­lis nevelésével. Tudunk olyan járási székhelyről, ahol rend­szeresen, s nem az idén először egész községek „költöznek át” egy-egy estére a járási székhe­lyen vendégszereplő színház előadására. Kiskunhalason, eb­ben az állami gazdaságban mégis nagy jelentősége van en­nek a lépésnek, hiszen a kul­turális nevelőmunka erejének és jelentőségének felismerése, belátása nagy fontosságú egy közösség életében. Ez a felismerés szinte rob­banásszerűen bukkant fel­színre, mert ugyanakkor megalakult az üzemegysé­gekben a színjátszó együt­tes, a népi tánccsoport, sót van már héttagú zeneka­ruk is. A gazdaság KlSZ-blzottságának eredményes munkája követ­keztében több száz ifjú dolgo­zó nevelésének ügye oldódik meg. A műkedvelő színjátszás megindulása növelte az érdek­lődést a rendelkezésre álló egyéb kulturális lehetőségek iránt is. Egyre többen látogat­ják az üzemegységekben elhe­lyezett televíziós vevőkészülék műsorát, sok hallgatója akad egy-egy jó rádióműsornak is. A hetenként rendszeresített filmvetítéseken pedig zsúfolásig megtelnek a .széksorok az ér­deklődők százaival. A kulturális fellendülés útján megtett első lépések biztatóak. További előrehaladás lehetősé­gét rejtik magukban. Ezt bizo­nyítja xz a körülmény, hogy már ötvennél több fiatal vesz részt az ifjúsági olvasőmoz- gaiomban. Több ízben ren­deznek irodalmi ankctokat, amelyeken szépirodalmi mű­veket, verseket, novellákat, regényeket vitatnak meg, ismertetnek, örvendetes, hogy a fiatalok népes seregéből jó néhányan már ki Is váltak kri­tikai készségükkel, helyes és nagy tájékozottságról számot adó véleményeikkel. Fórizs An­tal és Kasza Sándor ipari ta­nuló így nevelődött az irodal­mat szerető kis csoport „kriti­kusává”. Az érdeklődés pedig egyre nő. Ma már olyan kívánság merült fel: jő volna irodalmi esteket tartani, amelyre írókat, művészeket hívnának meg. Szeretne az „ifjú közönség” személyes kapcsolatot is te­remteni az irodalmi alko­tókkal, a fővárosi és a me­gyebeli írókkal. Alig várják, hogy a járási iro­dalmi színpad megalakulása után ellátogasson hozzájuk. A Kiskunhalasi Állami Gaz­daság igazgatója, Miklós János örömmel számolt be mindezek­ről Katona Istvánnal, a KISZ- bizottság titkárával együtt. Sze­rény, de nagyjelentőségű ered­ményeiket megfelelőképpen ér­tékelik. Tudják, hogy a mű­veltség magvainak elhintése itt a tanyák között termékeny ta­lajra talál. A legjobb úton van­nak afelé, hogy saját kis biro­dalmukban megszüntessék a különbségeket város és falu kö­zött. Legalábbis az életnek ezen a sajátos területén — a művelő­désben. Bieüczhy Sándor P etőfi Sándor 1849. július 31-én halt meg. Zaklatott életében fénypontot jelentett egyetlen fia, Zoltán születése. Verset írt fia születésére, mely­ben így énekelt: ÜdvBzeUck, lelkem szép kis ága, Üdvözöllek, édes magzatom. Sírásodnak bánatos zajába Beleolvad örvendő dalom. Boldogan írja tovább, hogy úgy áll mint csillagász a csilla­ga előtt, hosszasan szemléli arc­vonásait, s találgatja a távol Jö­vőt. A jövő, a sors, melyet a kapi­talista társadalom tartogatott a forradalmi költő fiának, nem volt rózsás. Az apa holtan ma­radt a csatatéren, az anya férj­hez ment, s a kisfiúnak bizony sokszor volt szomorú napokban része. A költő fiának sorsába nyújt betekintést dr. Kicska Emil Horné-obdokovcei (Tapol- csány mellett) orvos naplója, aki fiatalabb éveiben Petőfi Zoltán diáktársa és barátja volt, s aki ismeretségükről naplót vezetett. Kicska Emil először mint szarva­si diák találkozott Petőfi Zol­tánnal. Zoltán nagybátyja, Pe­tőfi István a Szarvas melletti Csákó pusztán volt tiszttartó, ■ >-'y döntött, hogy Petőfi Zoltán Szarvason fog tanulni tovább. Qlapié ^Petőfi ŰíóLtán éld éke L v atban Kolta Ferenc Rudnay A naplóban írja: »1803. Júntes V első felében délelőtt tizenegy . ... . ... . _ . es tizenkét óra között, három úr Gyula néhány levelét adja közre, j j,e szarvául tanulószobám­ba, éppen az érettségi vizsgára készültem, as egyiket Jól Ismer­tem, Horváth Károly néptanító volt. Ez mutatta be a másik ket­tőt, Petőfi István csákói tiszt­tartót ét isnokaöccsét, Petőfi Zoltánt Nagyot bámultam, mit keres ttt a nagy kOltó fia és öccse én nálam, szegény diák­nál? Petőfi István azonban csak­hamar felvilágosított SOPRONBA háromnapos autóbusz-kü­lönjárat Indul Július hó 15-én. — Részvételi díj 430,— Ft •<» Jelentkezés: as IBUSZ Irodában, Kecs­keméten. Gyaltrforgáca és Hfféss­por térítés nélkül kapható a Parkettagyárnál, Kecs­kemét, Halad út 1. 3299 — Zoltán öcsém agy---------­el őtt Pesten végezte a gimná­zium hatodik osztályát, de több tárgyból elbukott Erre családi tanácskozást tartottunit t abba* állapodtunk meg, hogy Zoltánt nem erőltetjük többé olyasmire, amihez semmi kedve nincsen, hanem a gazdasági pályán pró­bálunk vele szerencsét Azonnal le is hoztam magammal Csákó­ra, gazdasági gyakornoknak. Egy év alatt azonban arról győződ­tem meg, hogy Zoltánból soha nem lesz jó gazda, 6 maga is megvallotta, még annyi kedve sincs a gazdálkodáshoz, mint s tanuláshoz, s arra kért, enged­ném meg neki, hogy félbesza­kadt tanulmányait folytassa. eleegyeztem egy utglsi próbával. Itt Szarvason akarom vele a gimnáziumot vé­geztetni. Éppen mosl jöttünk Ta­tai István igazgató úrtól, aki megígérte, hogy szeptemberben felveszi Zoltánt a hetedik osz­tályba, ha legalább latinból és számtanból vizsgát áll. önt aján­lotta korrepetitorul, ezért veze­tett ide Horváth Károly jóbará­tom és egykori tanulótársam. Elvállalja a korrepetitorságot? Hogyne vállaltam volna el." A napló a továbbiakban meg­jegyezte, hogy Petőfi Zoltán né­ha makacs és kalandvágyó volt, amit okos szóval és jó nevelés­sel ki lehetett volna belőle űzni» alapjában azonban komoly, Jó­fejű és éles felfogású gyerek volt, tehát nem az a léha sas­fiók, ahogy őt a burzsoá iroda­lomtörténetek beállították, hogy ezáltal Is tisztázza magát a kor, a felelősség alól. »Szorgalmas tanulás után vég­re megérkezett a vizsga napja, augusztus húszadika — folytatja s napló —, mely Petőfi István­nak és Tatai Istvánnak is ne- venapja volt. Zoltán nagybátyja jelenlétében kitünően állta a vizsgát Petőfi István két papi­ros forintba tekert négy arany­nyal jutalmazta fáradságomat, meghívott Csákóra, hogy az is­kolaév kezdetéig töltsem az időt Zoltánnal együtt* A bét fiú barátsága azonban nem állott meg Csákó pusztánál, sem Szarvasnál, 1868-ban ismét találkoztak. Petőfi Zoltán ekkor Budapesten a Cukor utcában la­kott egy földszintes házban. Be­szélgetés közben elmondotta, hogy hosszas kóborlás után is­mét tanulásra szánta magát. — Kicska Emil szerette volna tőle hallani, hogy merre kóborolt, de az erre való emlékezés kellemet­len volt neki, csak ennyit mon­dott, színészkedett Debrecenben és másutt is. A következő és utolsó talál­kozás színhelye Bécs volt. Kics­ka Emil itt végezte az orvostu­dományi főiskolát A Laudon gasse 33-as szám alatt lakott. Itt kereste fel őt Petőfi Zoltán, aki akkoriban olyan gyönge volt tü­dőbaja folytán, hogy majd fél­órájába került, amíg a harma­dik emeletre felvánszorgott A napló így folytatja a beszélge­tést. — Honnan kerültél ide? — kérdeztem tovább. — M eránbóI> ahol a telet <81­”1 töttem, visszautazóban vagyok Pestre, de csak Bécsig telt pénzemből vasúti jegyre, nem maradt többem ennél a 20 krajcárnál. — Talán még nem <s vacso­ráztál? — Sem nem vacsoráztam, sem nem ebédeltem. — Hát akkor coyünk valamit Az éjszaka Zoltán ismét so­kat köhögött, vagy egy hete lak­tunk már együtt, mikor megkér­deztem Zoltántól, hogy mi szán­dékai vannak a jövőre nézve. — Én ugyanis szívesen látlak, de tsz a kérdés, meddig fogom győzni pénzzel, én is szegény ember vagyok. — Honnan vegyek én pénzt? Mikor Meránba küldtek, azt mondták, itt az utolsó hatszáz forintod, de többet nem kapsz. — Dehogynem kapsz, csak írj egy szép levelet gyámodnak. Pista bácsinak, majd küld az pénzt neked. — Rosszul Ismered te Pista bácsit, ha azt hiszed, nem tartja meg szavát — Micsoda szavát? — Az volt az utolsó szavad hogy többé egy krajcárt sem költ rám. — Majd írok én neki. írtam tehát gyámjának, vála­szolt de pénzt nem küldött Ekkor már azt hittem, hogy nekem kell Zoltánt eltartani, de csoda történt néhány nap múl­va^ egy pénzeslevél érkezett Zol­tán címére., Gyulay Pál kSldőtt benne ötven forintot, másnap már ez állomásra kísértem Zol­tánt, elbúcsúztunk s a vonat el­robogott vele. Szomorúan bal­lagtam haza, mert nagyon sze­rettem a fiút és tudtam, hogy utoljára láttam őt"­Petöfi Sándor, a nagy vátesz félve'idézte a korai halál gon­dolatát a versben. Oh, halál erak nem Mse ety kegyetlen, Hogy magaddal rántsd Idő előtt Nem enyém lesz ő, tartsd ezt eszedben, A hazának nevelem fel őt Kicska Emil, ■ szigorú orvos nem tévedett. De a sokat éhező költő, sokat éhező fia 1870. no­vember 5-én, 22 éves korában meghalt A napid Ismeretlen volt ■* mindaddig, míg a Nyitra vármegye szerkesztője, dr. Faith Fülöp azt lapjának 1937-es év­folyamában le nem közölte. Ná­la tette le a kéziratot a Tapcl- csány környéki orvos. Akkoriban még az én kezemben is megfor­dult az eddig senki által nem ismert napló. A szlovák fasiz­mus ideje alatt azonban a gár­disták a Nyitra vármegye szer­kesztőségét feltörték, a magyar könyveket és írásokat az udva­rokra hordták és elégették őket. A szégyenletes könyvmáglván égett el a napló is Petőfi Zoltán életéről. Martonvölayi László *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents