Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-27 / 149. szám
oldal I96L Jó ni ns 37, kedd Kulturális feljegyzések Kunfehértóról A Fehértói Állami Gazdaság kulturális életének tanulmányozása közben érdekes kezdeményezésekre bukkantunk, olyanokra, amelyek nagymértékben segítik az egységes falusi népművelés ügyét. A többezerhol- das nagyüzem kinyújtotta segítő karját, s így a termelőszövetkezetekben is megindult a kulturális tevékenység. Az igaz, hogy még csak szórványosan, de a kezdet biztató, s ha ezen ezen az úton járnak továbbra is, akkor nemsokára számottevő eredménnyel dicsekedhetnek. A kultúrfelelős és a közösség A múlt évben új kultúrfelelős került az állami gazdaságba. Hunyadi János, a fiatal asztalos nagy lelkesedéssel látott hozzá a kulturális munka szervezéséhez. Amint beszélik róla: „Szerelmese a kultúrának.” Idejéből még arra is telik, hogy Kunfehértó két termelőszövetkezetében is segédkezzen a népművelés felvirágoztatásában. — Hunyadi János első útja a közös gazdaságokba vezetett, és meghallgatta a kívánalmakat, az igényeket. Majd azon törte a fejét, vajop hogyan is segítsen a tervek megvalósításában. Először is rendet teremtett a maga portáján. Az állami gazdaságban megszervezte a színjátszó csoportot, az öttagú zenekart. Hetente négy alkalommal rendszeresítette a filmvetítést és népszerűsítette a Televízió műsorát. A rátermett fiatalember vállalta a műkedvelők tanítását, Skik tavasszal Sikerrel mutatkoztak be Dihovicsnij: Nászutazás című darabjával. A gazdaság művelődési otthonában esténként az érdeklődők százai találták meg művelődési és szórakozási lehetőségüket. Az eredmények láttán a Vörös Hajnal és a Béke Termelőszövetkezet vezetősége megkérte Hunyadi Jánost, foglalkozzon rendszeresen a közös gazdaság fiataljaival, nyújtson segítséget a színjátszó csoport oktatásában. Semmi akadálya — válaszolta a fiatalember, s azóta már több ízben szerepeltek a falu és az állami gazdaság művelődési otthonában, A takarítónő — mint nevelő A munkásszálláson főleg fiatalok laknak. A megye legtávolabb eső falvaiból, tanyavilágából jöttek dolgozni az állami gazdaságba. Eleinte nem szerették a rendet. Munkaruhában dőltek végig a tiszta ágyon, az ételmaradékot eldobálták és a ruhájukat is csak úgy hányták a szekrénybe. Teltek-múltak a napok, de a renddel sehogy sem akartak megbarátkozni. Majd Lehoczki Benőné, a munkásszállás takarítónője megelégelte a várakozási időt. A fiataloknak megmagyarázta, hogy aki nem becsüli meg a közösség vagyonát az vét a társadalom ellen. Milyen ember az, aki ápolatlanul, rendezetlenül jár a gazdaságban. A cipőnek nem a szoba közepén van a helye, a kenyér héját dobják a szemétkosárba stb. A fiatalok határozott, bátor asszonyt ismertek meg Lehocz- kiné személyében. Hallgattak is az okos szóra. S ha most szétnézünk a munkásszállás szobáiban, csak elismeréssel írhatunk a példás rendről. Üdülő a tó partján A közeli napokban adják át rendeltetésének a falu határában elterülő Fehér-tó partján épült üdülőt. Az állami gazdaság építő brigádja húzta tető alá a villának is beillő új létesítményt, s az asztalosok pedig csinos, modem bútorokat készítettek a szobákba. Nyáron 4 impozánsan berendezett szoba várja az állami gazdaság üdülni vágyó dolgozóit. A munkások kényelemben, szerető gondolkodásban tölthetik itt nyári szabadságukat. A klubszobában televízió és rádió áll a rendelkezésükre. Ezek az eredmények a nagyüzemi összefogásnak köszönhetők. Az állami gazdaság vezetői a legmesszebbmenőkig támogatnak minden olyan kulturális megmozdulást, amely a közösség, a falu további fel- emelkedését segíti elő. Egy cél vezérli őket: a dolgozók szocialista szellemben történő nevelése. Kulturális munkájukban is ez a legfontosabb. BieliQzky Sándor A Móra-szülőháznál a helyzei változatlan. Kiosztották a Kulturális Szemle pályázatának díjait A legszebb pályamunkákat kiállították Vasárnap, június 25-én nyílt meg Kecskeméten, a Katona József Múzeumban a Kulturális Szemle pályázatainak — fénykép, képzőművészeti és népi díszítő művészeti tárgyainak — gazdag anyagú megyei kiállítása. A kiállítás megnyitása alkalmával osztották ki az irodalmi képzőművészeti és fényképpályázatok díjait is. A jutalmakat Gera Sándor, a megyei KISZ- bizottság agit.-prop titkára adta át a nyerteseknek Cfyy. Uuiluiátisfriz&tUáy. Uíuá A kiskunhalasi járási kulturális bizottság legutóbbi összejövetelén határozat született, amely szerint a nyár folyamán a termelőszövetkezetekben felmérik a kulturális lehetőségeket, és adottságokat, s e fontos tényezők birtokában látnak majd hozzá az őszi—téli népművelési program kidolgozásához Körültekintő munkájukra jellemző, hogy az ősszel induló kulturális tevékenység hatósugarába bevonják a termelőszövetkezeteket is és önálló népművelési feladatokkal bízzák meg a közös gazdaságokat. Csak néhány példát említünk. A termelőszövetkezetekben létrehozzák a művészeti csoportokat, amelyeknek irányítását a járási kulturális bizottság által kijelölt szakembereik látják el. A mezőgazdaságii osztály- lyal karöltve, a közös gazdaságok adottságainak megfelelően, szőlő-gyümölcs, kertészeti és állattenyésztést szakkörökéi szerveznek a gazdák mezőgazdasági szakismereteinek bővítésére. A kulturális bizottság rendkívül fontosnak tartja, hogy a termelőszövetkezetekben megindítandó népművelési tevékenység szervezése jó kezekbe kerüljön, őszig minden termelőszövetkezetben kijelölik a kul- túrfelelőst, aki kapcsolatot tart fenn a járási népművelési felügyelővel, valamint a kulturális bizottsággal. A képzőművészeti pályázat első díját, 800 forintot Dulity Tibor helvéciai pályázó Szüret című olajfestménye nyerte. A második díjat, 600 forintot Ve- zsenyi Mihály, ugyancsak helvéciai lakos Szólőkötözés című olajfestményének, a harmadik díjat, 400 forintot Német Zoltán kiskunhalasi lakos A jól végzett munka ünneplése című festményének ítélték oda. Az irodalmi pályázaté* első díját, 600 forintot Kiss Benedek kalocsai negyedik osztályos gimnáziumi tanuló nyerte. A bíráló bizottság a második és harmadik díjat összevonta és helyette három harmadik díjat adott ki. Ezeket Bartek Margit, a kalocsai leánygimnázium harmadik osztályos tanulója Otthon jártam című verse, Tóth Márton kecskeméti fiatal Katalin bál után című elbeszélése, ■ Kovács Sándor dunavecseá fiatal Tábortűz Csabonybaa című verse kapta meg. A fotopályázatok tiTJad közöl a bíráló bizottság Weintráger Adolf vaskúti pályázó anyagát 300 forinttal jutalmazta és több pályázónak elismerő oklevelet adott A zenei pályázatok elbírálása még folyik. 51. Akkor vezették szemeit a hold sugarai e városszéli dombra, ahol még mindig lobogott a máglya, és vörös zsarátnokok pattogtak szerteszét « C£Dal — kiáltott tét fájdalmasan és elborította szívét a gyötrelem árja. — CSD a! Om XI* már nem tudta mit csetrfcsrfki Csak m gyűlölt várost és n baó, még mbxfig íel-feUobbanó máglyát látta, aztán nagy kört írt le a protoac- lánnal és amikor újra a város fölé ért, megnyomta a rettenetes hatású, beépített sugár-fegyverek kapcsoló gombjait A hatalmas energiájú »agarak úgy hasítottak a város testéi* mint a villámcsapás. 4 pillanat tört része alatt lángba- borultak a házak, az utcákon ordító, Jajgató tömeg kavargott: a protoxlán sugárfegyverei megállás nélkül ontották az iszonyatos halált Már lángok a fél város, antiker eget-földet hasító dörrenés rázta meg az egész környéket: a város több pontján kékes lángoszlop robbant a magasba, megnyílt a föld és tűzeső hullt fentrőí alá. Oren Xta ébresztette «rahmte a gép felett és ez ég felé robbanó tüaosziopcé: közé sodródott Utolsó ptBanatafhaa ■ lágy dombhajlaton parázsló máglyát látta és egy szót sóhajtott, csak egyetlen egyet: — cm*... cm«, tUTŐSZŐ Xindon Tor krónikájának utolsó Sorait írta az Endroxlán 245 fedélzetén: „Két esztendeje már, hogy úton ivagyunk. Hatan indultunk, de csak öten térünk visz- sza a mi hazánkba. Oren Xin, drága barátom! Mennyire szerettünk téged! Szerettük a fiatalságodat, a vidámságodat jókedvedet... Soha, soha, nem látunk már, de mindig emlékezni fogunk rád... Így történt a mi utazásunk az ismeretlen D-bolygóra, a Földre, a Nagy Rettegés földi korszakába... Évezredek múlva egyszer, talán még újra találkozunk, mi tixoni, és ők földi emberek, a boldogság gyönyörű jegyében. Az Ómén és az tmen ragyog be rakétánk ellipszis-ablakain! A Tixon vár! Vári Vár Roxona, a „Csillagváros", a kutató állomás — a jövő. Száz esztendő minden új csodája, nagyszerű todományos győzelme vár minket is. Dox Ten, Xind Lind, Doxir Teni, Horx Lend, drága barátaim: hogy is van a Kék Távolság daílamharmóniája?...” (Vége.) Szeretnék, ha a KISZ-isták lennének a mozgatórugói a kulturális munkának. (Bízunk benne, hogy a fiatalok örömest vállalják a népművelésben való részvételt.) A járási kulturális bizottság öttagú számviteli csoportot hozott létre, amelynek kötelessége felvilágosítást adni a termelő- szövetkezetek vezetőségének, hogy a rendelkezésükre álló szociális és kulturális alapot milyen célokra fordíthatják. Ebben segít a járási népi ellenőrzési bizottság iSj Amint láthatjuk, a járási kulturális bizottság szívéöl viseli a termelőszövetkezeti gazdák kulturális nevelését Reméljük, a közeljövőben más járások is követik példájukat Percenként két áj lakos Tokió lakóinak száma már majdnem elérte a tíz milliót. Május 1-én 9 857 818 lakója volt Tokiónak, az előző hónaphoz képest 80184-gyel több. Ez azt jelenti, hogy percenként két új lakossal gyarapodott Tokió. A Kulturális Szemle pályázati tárgyaiból rendezett kiállítást egy hétig tekinthetik meg az érdeklődők. Jól vizsgáztak az Esti Egyetem végzős hallgatói A Magyar Szociálist® Munkáspárt Bács-Kiskua megyei Bizottságának Marxizmus-Leni- nizmus Esti Egyeteme az idén bocsátott él másodízben végzős hallgatókat A dr, Horváth Miklós, dr. Horváth István és Madarász László tanárok vezetésé* vei tanuló harmadéves hallgatók június 26-án, hétfőn tették le utolsó vizsgájukat. Bizonyítványaik arról tanúskodnak* hogy a diákkoron már jóval túl levő felnőttek, napi munkájuk mellett, igen szorgalmasan tanultak, s a követelményeknek megfelelően jól elsajátították a marxizmus-leninizmus alapkér. désejt. Az Esti Egyetem végzett hallgatóinak többsége az ősszel propagandistaként részt vesz a Dártoktatásban. \ / Meddig lesz lomtár Móra Ferenc félegyiiázi szülőháza? falai között. (Zárójelben megemlítve, a Móra- és Petőfi-em- lékek, hely hiányában, jelenleg a Kiskun Múzeumban vannak összezsúfolva — nem a múzeum hibájából — a nagyközönség számára szinte hozzáférhetetlen állapotban.) MIT NEM ADNA Szeged vagy más város is egy ilyen épületért, amely az egyébként rohamosan fejlődő Kiskunfélegyházának is idegenforgalmi nevezetességévé válhatna — természetesen nem a mostani állapotában, A városfejlesztésre millió ösz- szegeket fordító tanácsnak nem hiszem, hogy leküzdhetetlen akadályt jelentene a szükséges építőanyag előteremtése. A tata- rozási munkákat pedig, társadalmi üggyé téve — milyen szép és nemes feladat volna a Hazafias Népfront és egyéb társadalmi szervek számára! — rövid idő alatt el lehetne végezni. félegyhazat érte már jogos szemrehányás egy Petőfi- emlókhely elpusztítása miatt a korábbi évtiziedekben. Reméljük, ilyesmire nem adnak újabb alkalmat r. Tóth Pál helyzet azonban azóta fa változatlan. Az országosan is élísmert és megbecsült — lásd Szeged példája! — nagy magyar író, földijeitől még nem érdemelt meg NEM AKAROK a pillanatnyilag elcsendesült Petőfiszülő- hely-vita újraélesztője lenni, sem érveket kovácsolni ez ügyben a félegyháziak ellen, de nem hagyhatom ki ezt a jószánannyit, hogy emberi hajlékhoz hasonlóvá tegyék megrongálódott szülőházát emléktáblát helyezzenek el rá — s esetleg egy kis emlékszobát rendezzenek be dékú kis tüskét — jóra buzdító szurka-piszkát — cikkem elejéről, hátha éppen ez sarkallja végre cselekedetre a Móra Ferenc szülőhelyének kérdésében is a társadalmi erőket Mert a kérdést minden rosszmájúság nélkül így is fel lehet tenni: hogyan érdemelné meg az a Kiskunfélegyháza Petőfi szülőhelyének jogát, ahol még a vitathatatlanul félegyházi Móra Ferenc szülőházát sem tudják megbecsülni, s a pusztulástól megóvni? E sorok írója még 1958. októberében. fényképes riportban számolt be arról, hogy Móra Ferenc irodalomtörténetileg is elismert szülőháza, a kiskunfélegyházi Szarvas utca 19. szám alatt levő épület, összedülőben van, tetőzete teljesen megrongálódott, s jelenleg istállónak, lomtárnak használják. Akkor a tanács és a társadalmi szervek részéről elhangzottak bizonyos ígéretek a Mó- ra-szülőház rendbehozatalára. A
