Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-21 / 144. szám

«. oldat 1981. Június 4), szerda A tiszakécskeiek büszkesége Fesléft bimbójú dáliák vár­ják, hogy piros, sárga, fehér virágáikkal már messzi rój ide, a községi művelődési otthonba csalogassák az embereket. Igaz így az utca legszebb épülete á Jnűvélődési ház, de mégiscsak jó a szemnek, hogy környékére is sok gondot fordítanak. Bent a frissen söpört udvaron a sza­badtéri színpad színfalait élő díszletként futotta be a zöld. A művelődési ház előcsarnokának mennyezetén azonban jókora átnedvesedett folt jelzi, hogy jó lesz már, ha elkészül az új művelődési ház. Épül a tiszakécskeiek büszkesége Néhány házzal odébb, a ré­givel szemközti oldalon épül az új művelődési ház de úgy Is mondhatnánk: palota. S ha (gy mohdjuk, akkor állünk kö­zelebb az igazsághoz/ Mert olyan lesz az emeletes új mű­velődési ház, amilyenről né­hány évved' ezelőtt még álmod­ni sem mértek. Ez most való­ság, Épül, és ha ném egy, ak­kor két év múlva már készen I* lesz. Igaz, sokba is kerül, csak a szellőztető berendezés félmillió forintot »-visz el« a községfejlesztési alapból, de megéri. Azt mondják a község- vezetői : -Inkább türelemmel vá­runk, de ha már csináltatjuk, olyan legyein, hogy eltartson egy pár évig. Ne kelljen bővít- getni, foltozgatni, ha — mond­juk — egy új szakkör alakul.« Szabadtéri előadások, ha ngversenyek De addig la, amíg elkészül az új művelődési ház meg kell Allattisztító készülék Egy csehszlovák gyárban ál- rttisztító-készü léket szerkesz­tettek, amely ugyanolyan elv szerint működik, mint a porszí­vó. A készülék szívóberendezés­ből, keféből és két gumiveze- tékböl áll. elégedni azzal, ami van. KI kell használni a meglevő adottságo­kat A tiszakécskeiek élhek is vele, mint mondják nincs Is olyan este, hogy üres lenne a művelődési otthon. Egyik al­kalommal a fotósok, máskor a tánccsoport, vagy a zenekar tagjai veszik birtokukba az épü­letet Szombaton, vasárnap este pedig műsoros előadásokat, vagy táncmulatságokat rendeznek, ahol nevelői felügyelet mellett kedvükre szórakozhatnak a fia­talok. A színjátszó csoport az el­múlt télen mutatta be Mikszáth Kálmán: Eladó birtok című darabját, és a Százházas lako­dalom egyik felvonását Mind­kettőit nagy közönségsikerrel. Nyáron a közönség szórakoz­tatásáról a tiszakécskeiek má­sik -büszkesége«, a nemrégen alakult szimfonikus zenekar gondoskodik majd a szabadtéri színpadon. A gondok Egy gondja van jelenleg a tiszakécskei művelődési ház igazgatójának, »ez — nem is olyan kicsi. Felbomló félben áll a színjátszó együttes. Pedig Tiszakécskén hagyományai van­nak a színjátszásnak, a a bom- ladozó együttes tagjai közül is sokan évek óta játszanak nagy kedvvel és sikerrel. Reméljük ez ez Ingadozás csak idedg-órádg tart, és a köz­ség kulturális életének vezetői találnak megfelelő képzettség­gel rendelkező vezetőt a szín­játszó csoport élére. A fiatalok­ban megvan a lelkesedés, a kedv a színjátszáshoz, csupán össze kell őket fogni, irányítani. A kulturális állandó bizottság és a művelődési otthon vezeté­sére alakult kulturális bizott­ság feladata ebben á községben iá, hogy segítse a művelődési otthon igazgatójának munkáját. Eddig dicséretre méltó eredmé­nyeket értek el ezek a bizott­ságok a közönségszervezés te­rén. Az ő kötelességük, hogy az elvi irányítás mellett gyakorlati kérdésekben is hathatós segít­séget nyújtsanak a művelőd égi otthonnak. Nagy Éva Duncrparti tanulók fmmsmm Május eleje óta egymást váltják a turnusok a KISZ bajai vézetőképzó táborában. Legelőször az alapszervi titkárok, utána a sportvezetők, most pedig a gazdasági felelősök továbbképző tanfolyama kapott itt helyet Az egyhetes táborozások átlagos létszáma 50—60, napirendjük: S-tól 12-ig tanulás, délután 2-től 6-ig előadások, viták, megbeszélések. Most, hogy a jó idő, igazi nyár megérkezett, nem gond a szabad idő eltöltése sem. Itt a Dima és a Sugovica találkozásánál szinte kínálja magát a kel­lemes, hús víz fürdésre. Képünkön Koós Zoltán, a megyei pártbizottság gazdasági osztályának munkatársa « KISZ-szervezetek gazdálkodási prob­lémáiról tart előadást. (Pásztor Zoltán felvétele.) %#életlenül találkoztunk az * utcán. Ismeri az újság­írókat, s mielőtt még érdeklőd­tem volna az események Iránt, meginvitált a községi pártbi­zottságra. Dér László elvtárs, a községi pártbizottság titkára a Virágzó Termelőszövetkezet kulturális életének néhány epizódját me­sélte el nekünk. Amióta a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára lé­pett Dunavecse község, a terme­lőszövetkezeti gazdák kulturális irányú érdeklődése ugrásszerű­en megnövekedett. É jelenségre először a Virág­zó Tsz-ben figyeltek fel. Kérés­sel fordultak a közös gazdaság vezetőségéhez: szeretnének na­pilapokat, folyóiratokat rendel­ni, mert szükségesnek tartják szakmai és politikai ismereteik fokozatos bővítését. Rádöbben­tek, hogy az egyéni parcellákon alkalmazott, apáról fiúra szállt ősi módszerekkel nem lehet korszerű nagyüzemi gazdálko­dást folytatni. Éppen e fogyaté­kosság felismerése késztetett jó néhány tsz-gazdát arra, hogy amíg nem teszik Intézményessé a szakmai és politikai képzésü­ket, addig is önképzés útján is­merkedjenek meg a legújabb agrotechnikai eljárásokkal, s rendszeresen tájékozódjanak „magánúton” a legfontosabb po­litikai kérdések közt A termelőszövetkezet veze­tősége örömmel vette tudo­másul a gazdák elgondolásait, s két-három nap múlva baráti be­szélgetésre hívta őket a műve­lődési otthonba. Kíváncsiak vol­tak, vajon milyen napilapok és folyóiratok megrendelését vet­ték tervbe? S amikor diktálták a címeket, kiderült, hogy a ter­melőszövetkezeti gazdák isme­rik a számukra valóban fontos sajtótermékeket Negwenheten fizettek elő a Technikára, tizen­heten a Magyar Mezőgazdaság­ra. Ezenkívül többen rendelték meg a Pártéletet, a Társadalmi Szemlét, a Béke és Szocializmust, valamint a Nemzetközi Szemlét A napilapok közül a Népsza­badságra és a Petőfi Népére tartanak elsősorban igényt Egyéni gazda korukban leg­többjük csak a Szabad Földet járatta. Amióta azonban a kö­zösségi élet formálja gondolko­dásukat, már ók is jóval mesz- szebbre látnak. Ezt tükrözi a fo­lyőlratok és napilapok Iránti ér­deklődésük is. A termelőszövetkezeti gaz- “ dák többsége a tanyavi­lágban él, nyáron, a mezőgazdasá­gi munkák idején ritkábban nyí­lik alkalma a kulturálódásra. A vezetőség tehát úgy határozott, hogy a kulturális alap egy ré­szét televízió vásárlására for­dítják. S azóta esténként, mun­ka után szépen benépesül a kultúrterem. Csiszolódott ízlé­sük is. Ők mesélték el, hogy néhány évvel ezelőtt csak ope­rettért rajongtak, csak a cigány­zene vonzotta őket Ma már a komolyabb műsorszámokat ke­resik. A mezőgazdaságot érintő tudományos előadásokat is kellő figyelemmel hallgatják. lelkesen emlékezem most is erre a beszélgetésre. Termelőszövetkezeti gazdáik fej­lődésének ékes bizonyítéka ma­rad volna előttem titokban, ha nem hoz össze a véletlen Dér elv­társsal. Az ő segítségével sike­rült az utcán heverd témát az olvasó elé tárni. I BieUczky Sándor JőtloéeiárSL A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában az elmúlt napokban jelent meg Szendrei Józsel nagy érdeklődéssel várt könyve, Koldusok paradicsoma. Az fró hosszú időt töltött a Helvéciái Állami Gazdaságban és az ott szerzett élmények alapján me­leg szeretettel- rajzolja meg azoknak az egykori zsellérek­nek, koldusoknak alakját, akik meghódították a Duna—Tisza közi homokvilágot. Kínlódás, vér és verejték, kegyetlen ki­zsákmányolás és állati robot volt a homokot hódító telepe­sek osztályrésze. Aszály és jég, csendőrszurony és népbetegség sanyarította a Kecskemét kör­nyéki vidék lakóinak életét. Tizenhat évvel ezelőtt a szov­jet katonák a helvéciai pusz­tákra is elvitték a felszabadu­lást. Ezután kiosztották az ura­dalmi birtokot, megszervezték a szóló- és gyümölcstermelésé­ről az ország-világszerte híres Helvéciái AUami Gazdaságot. Szendrei József könyve nem száraz tények és adatok halma­za, Az íráson átsüt annak- a szeretetnek a melw.' amelve* fi. szerző a magyar föld -ro’-' tosai«. a szorgalmas dolgos tv Iránt érez. ta a tixoni asszony szavalt... Már egészen közel jártak a rakétához. Alig lehettek száz méter-egységre. A távcsőben lát­szott, hogy remeg a kezük, ar­cuk vonaglik. — Félnek, Dox! — slkoltott Xlnd Lind. — Félnek, reszket­nek! De miért jönnek mégis olyan elszántan, halálravált arc­cal? ... Nézd, a sor végén egy fiatal nő már roskadozik! (Cilia volt az, a szegény Ids föníciai rabszolgalány, akit ak­kor még nem ismertünk.) Amikor már egészen a raké­ta közelébe értek, megálltak egymás mellett, leborultak és úgy maradtak mozdulatlanul, hosszú percekig. Döbbenten néztük ezt a fur­csa jelenetet. Nem értettük őket. Ez a köszöntésük talán?... De akkor miért reszketnek úgy, mint a gyenge falevél a tixoni hegyekben, ha őszi szél borzon­gatja a fák ágait? ... A parancsnok ocsúdott fel legelőször a bénító döbbenetből. — Barátaim! Kozmikus test­véreink ők!... Xind Lind és Doxlr Tenl könnyezett. Mi, férfiak, szótla­nul meredtünk egymás arcára és a jövevényekre. Kik lehet­nek? És honnan jöttek? Dox Ten és Horx Lend lé­pett elsőnek a rakéta külső csa­póajtajának nyílásába. Ez a pillanat leírhatatlan volt. batátáim! Azok, ott lenn, észre­vették őket. Felugrottak és ösz- szefogódzkodva hátrálni kezd­tek. Tekintetükben rettenetes félelem tükröződött. Azután új­ból levetették masukat a magas fűbe és felszakadt ajkukról az első szó, kiáltoztak és sírtak!... Vállukat zokogás rázta, közüket felénk nyújtogatták és egyre kiáltoztak. fFolutaUuk.) nőén szigetel és szilárdsága is magasfokú. Már csak néhány percünk volt az indulásig. A fényraké­ta belső és külső csapóajtói fel­tárultak, Dox Ten mégegyszer, röviden elismételte mindkét csoport feladatát, majd a vezér­lőasztalon elfordított egy piros­színű kart, mely működésbe hozta a rákét* apró, légszámyas protoxlánját védő burkolatot, lassan elfordította, majd egy emelőszerkezet könnyedén a ta­lajra helyezte a fura kis gé- pecskét, melynek utasfülkéjé­ben kényelmesen elfértünk mind a hárman. Dox Ten már a külső csapó­ajtóhoz lépett, amikor Oren Xin, aki még fent volt a rakéta csú­csában, a központi kormányzó­fülkében — felkiáltott. — Parancsnok! Különös lé­nyek közelednek felénk!... A kormányzófülkébe rohan­tunk és Oren Xin mellett kite­kintettünk a fülke ellipszis ala­kú ablakán. — Jönnek! A parancsnok és én azonnal láttuk, hogy bőrruhások. Táv­csöveink egészen közel hozták a távolban mozgó pontokat. — Kétségtelen — mondta Dox Ten — ők azok! Meglepődtünk különös járá­sukon. Nehezen, elnyújtott lép­tekkel közeledtek. Élői hat fe­ketehajú, villogószemű férfi, mögöttük — igen! — mögöttük négy asszony. Xind Lind elragadtatva néz­te őket. — Milyen szépek, karcsú, iz­mos testük és úgy hajladoznak, mint a vibráló árnyék ... Sem­miben sem különböznek tő­lünk . .. Semmiben! Xind Lind-nek igaza volt. Na­gyon igaza. Később eev «szomo­rú esemény mindenben ígazol­azükségünfc. Ez nagy öröm és még nagyobb könnyebbség szá­munkra, barátaim. Tervem a következő: újabb felderítő út­ra Indulunk, két csoportban. Az egyik csoport Horx Lend veze­tésével átkutatja a folyam part­ját, egészen addig, amerre a bőrruhások eltűntek ... Doxir Teni és Oren Xin megy vele. Az Endroxlán légszárnyas re­pülőgépén, a protoxlánon pedig Xind Lind, Xindon Tar és én felszállunk, s megkeressük a legközelebbi települést. — Kitűnő ötlet — lelkesedett Horx Lend. — Protoxlánunk igénybevételére még nem is gondoltunk! Dox Ten apró, elektromos órájára nézett. — Harminc pere múlva in­dulunk és 12 óra 30 perckor té rünk vissza. — Helyes! Rendben van! — És az Endroxlán? — aggo­dalmaskodott az orvosnő. — Drága barátnőm, ne ag­gódjon. Bekapcsoljuk a magas- feszültségű, sugárzó-automatát. Ez a rakétát 50 méter-egységnyi körzetben védi. Élőlény nem juthat a közelébe, mert halá­los ütés sújtja. Olyan ütés, mint a villámcsapás. Gyorsan készülődtünk. Koz- moszőltözet helyett egybesza­bott, fehércsiilogású, fémszálak­kal átszőtt boxenruhát öltöt­tünk. Ez a műanyagruha pu- hataDintású, ugyanakkor kitű­20. Abrahám pedig rendelke­zést tett az ő háza népének: Jábál és Nákhor, Lehabim és Dédán, Gömer és Madai, az asszonyok közül Háda és Ketu- rah, Lea és Cilia induljon útnak az istenek angyali felé, hogy ve­zessék őket nagy tiszteletben és nagy alázatban Ábrahámnak sá­torához, hogy ő köszönthesse azokat. A kis csapat reszkető szívvel, sújtó félelemmel indul akkor útnak és haladnak egymás nyo­maiban a Jordán partján a nagy kék hegyvonulat felé. Elől Jábál és legvégül Cilia. Visznek kezükben ajándékokat: gerlicepárt és zsenge galamb­fiat, gránátalmát, narancsot és más ízletes gyümölcsöket. Mennek remegve és társuk senki más, csak a fénylő nap ... • j A tixoni űrhajósok összegez­ték eddigi tapasztalataikat. A központi kormányzófülkében voltak valamennyien. Horx Lend és Xlnd Lind után Dox Ten, a parancsnok vázolta el­gondolásait. Xindor Tor mindent feljegy­zett krónikájában, pontosan, részletesen... .. A parancsnok beszélt. Érdekes tervét ismertette. El­gondolása valóban a legjobbnak látszott. _ Kozmoszöltözetre nincs

Next

/
Thumbnails
Contents