Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-17 / 114. szám
1 oldal Ne hagyják magukra őkel A kiskőrösi József Attila Termelőszövetkezet nem tartozik a legnagyobb közös gazdaságok közé. Mindössze 45 tagja van, s néhány száz holdas kis birodalmuk öt kilométerre fekszik Kiskőröstől — a feketehalmi tar nyavilágban. A közös gazdaság kulturális Cetének lehetőségeiről beszélgettünk Bárány Antallal, a termelőszövetkezet elnökével. Elmondta, hogy tavaly ősszel a KISZ megszervezte a műkedvelő csoportot és né,lány alkalommal eredményesen szerepelt a közös gazdaságban. Aztán mintha ketté vágták volna. A közös gazdaság vezetői törték a fejüket, vajon hogyan lehetne a termelőszövetkezeti gazdákat bevonni a művelődésbe? Magukra hagyatva saját erejükből akarták az érdektelenséget felszámolni. Újjászervezték a KISZ-t és várták az első lépéseket. Sajnos, a fiatalok önhibájukon kívül nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. E kísérletezések közben derült ki„ hogy a kultúra iránti részvétlenség oka az „igénytelenségben” rejlik. Az igények hiánya azonban sok és hosszadalmas munkával szüntethető meg. Véleményünk szerint a községi, illetve járási tanácsi népművelési szervek és a KlS’Z-bi- zottság kötelessége lenne a kulturális munka megszervezése és irányítása a tanyavilágban. Az igaz, hogy a közös gazdaságnak még nincs megfelelő helyisége a különböző rendezvények megtartására, de ott van a feketehalmi iskola, ahol kialakíthatták volna — ha ideiglenesen is — a művelődés központját. A József Attila Termelőszövetkezet vezetősége is érezte, hogy nincs rendjén valami. A járási szervek ösztönzése és felkarolása nélkül is tenni akarnak. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a kulturális célokra fordítandó összegből televíziót vásárolnak, s a későbbiekben pedig a központi épület egyik helyiségét klubszobává alakítják át. A közös gazdaság részéről megvan a jó szándék, s ha tervük valóra válik is, akkor is várják az illetékes szervek hathatós segítségét és irányítását. Szeretnék, ha a kis körzeti mozi hozzájuk is ellátogatna, ha ismeretterjesztő előadásokat, ezüstkalászos és munkaegységszámító tanfolyamokat szerveznének, s örömmel vennék, ha a Kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Otthon műkedvelőit is vendégül láthatnák. A József Attila Termelőszövetkezet példájából okulva, népművelési szerveink a jövőben szenteljenek fokozottabb figyelmet a közös gazdaságok kulturális nevelésére, mert ez nemcsak feladatuk, de mulasztha- tatlan kötelességük is! Bieliczky Sándor d&zsá g-tafiUai UiáUíiása Egész Európában így nálunk is, sok a festő, de kevesebb a művész, így hát egy új, eredeti tehetség feltűnése nem mindennapi dolog. Bozsó János kiállításán olyan művésszel találkozunk, amilyen — az egyéni sorsot, az iskolázottságot, ha úgy tetszik iskolázatlanságot tekintve — Munkácsytól, Derko- vitsig nem egy termett a magyar glóbuson. Ez magában természetesen nem érték-párhuzam, de az a megszállottság, erő, szívósság és nem utolsósorban a röghöz, tehát a valósághoz kötöttség, ami az említett nagy elődök lényeges tulajdonsága volt, mind jelein. van e fiatal művésznél Az élet, pontosabban a társadalom, amelyben ifjúsága legfogékonyabb esztendei pa- zarlódtak, megtagadta tőle az önmagára ismerést, a hivatásra való felkészülést. Ám sok mindent pótol ez a »magafaragta ember« a legutóbbi években. Az iskolázottságot a mindennapi életben, a mindennapos művészi gyakorlatban szerezte meg, s a múlt évi, budapesti kiállításán senki sem akarta elhinni, hogy csaknem autodidakta művész az, akinek festői ökonómiája, színkultúrája és saját határainak ismerete mindnyájunkat meglepett. Temperamentuma és az iskolák diszciplínájának hiánya következtében szertelen lehetne, de művészete szerencsére nem az, mert az a bizonyos művészi ökonómia, amire műveivel kapcsolatban utaltam, a legnagyobb fegyelmet kívánja. Rajzaiban is ezt látjuk, ugyanakkor szemérmes érzelmeséget, az emberek és a táj iránti félénk odaadást. Hogy miért félénk, rejtőző még a rajzokban kifejezett érzés is, az a művész keserű gyermekkorában leli magyarázatát. Nem kell nagy pszichológusnak lenni, hogy tudjuk: A sok sebet kapott ember, vagy félénken visszahúzódó, vagy végletes a szeretetben, s még inkább a gyűlöletben. Bozsó rajzain tartózkodó a szeretet és nyoma sincs — még kritikai vonás formájában sem — a gyűlöletnek. A fiatal művészt egyetlen, legyűrhetetlen ösztönzés hajtja, az, amit régi hajósok így fogalmaztak meg: -Navi gare n ec esse est, vivere non!« Vagyis az ő esetében: festeni kell, élni nem! Ügy talált rá a művészetre, mint a mitológiai parasztlány, aki a porba rajzolta a távozó kedvest, hogy megtarthassa. Minden művészt az vezet, hogy megfogja és megtartsa a kedvest, az őt körülvevő világot, kifejezze annak minden szépségét s keservét, vagy a kettőt együtt A „MÉZESKALÁCS" KALOCSÁN S zirmai—Ernőd: Mézeskalács című dal játékát mutatta be a Kalocsai „Déryné” Színjátszó Együttes. Amikor a helybeli művelődési ház asztalán megláttam a partitúrát, kétségek támadtak bennem. Vajon nem vállalkozott-e túl nagy feladatra ez a színjátszó csoport, amikor egy komplikált, nagy felkészültséget igénylő daljátékot tanult be — de ha meg is tud birkózni vele, talál-e megfelelően képzett rendezőt, aki gondoskodik a .szerepek helyes értelmezéséről, a játékból adódó helyzetek kiaknázásáról és valóban helyesen veszi számba az együttes tagjainak felkészültségét? Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Szinte az volt a nézők érzése, nem is egyszerű ■„műkedvelő” produkciót látnak. A csoport, úgy látszik, nem indokolatlanul „emelte fel a mércét”, hanem saját képességei, erői ismeretében, s a másik kétségemre is választ kaptam: az előadás magas színvonala legalább olyan mértékben köszönhető a hozzáértő, színes, kitűnő felkészültségű rendezésnek, mint a szereplők tehetségének. L áttam éjszakába nyúló próbáikat. Láttam, amint a művelődési ház udvarán a d-'oil éteket festetették. Láttam a lelkesedésüket és hallottamba nagyon megérdemelt tapsot is, amit kaptak. Néhány szót a színészi alakításról. Villányi Éva, a királynő megszemélyesítője megnyerő jelenség, szépen énekel és szövegmondása is kifogástalan. Talán az értelmezésre kellene jobban ügyelnie. Nem minden esetben találta meg egy-egy fontos mondat értelmi és érzelmi középpontját. Buhu nehéz • szerepében Benke Ferenc általában megállta a helyét. Nem árt mégsem jó tanácsként elmondani, hogy az ilyen szerep azonban sok mindenre csábítja megfor- málóját, s ezeknek a csábításoknak nem mindig szabad engedni. Különösen akkor, hogyha a jelenetek hangulatával néha nem pontosan összeegyeztethető hangulati aláfestéssel játssza szerepét. Így aztán az lett a vége, hogy sok mindent túljátszott és jó néhány esetben benne maradtak a szerepben az érdekes, színes játéklehetőségek. Pedig Benke Ferenc képességeiből futotta volna jóval többre is. Molnár Dezső Jóska, köny- ’ ■ nyen holmi búsmagyarkodásra lehetőséget nyújtó szerepét mértéktartással, hangulatosan formálta meg, csak úgy, mint Jaksa Lajosné Öreg Jóskáné szerepében. András László Pityi Pál alakítója az előadás egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Kitűnő volt Kovács Imre. mint Lében Láb alakítója. Kiüti Erzsébet örzsét kissé elfogódottan játszotta, mintha félt volna ettől a szereptől, nem mert természetes módon hozzányúlni. Szándékosan hagytam utoljára Molnár Ferencnét, a rendezőt. Kitűnő munkát végzett. Indokolt volt mindenképpen, hogy az eddigi gyakorlattól eltérő módon részletes elemzés alá vegyük a szereplők játékát, munkásságát. Az a magasszínvonalú produkció, amelynek jól felkészült rendezője, volt, erre mindenképpen feljogosít bennünket Szegedi Jenő Bozsó János tájképfestő, kevésbé faggatja az embert, de az alföldi tanya, vagy egy napsütötte kis ház, a kecskeméti homokból nyújtózkodó szőlőtőkék, egy-egy árva szekér az úton: ez az ő világa, melyet átlelkesít s amelyet úgy tolmácsol nekünk, ahogy azok Intimen csak benn- szülötthöz, az értőhöz szólnak. Finom vonalakkal formált világa, nemes színekkel szólaló otthona a táj, amelynek ábráiban hidat ver lélektől-léletóg. S ha van »couleur locale«, úgy Bozsó rajzaiban és festményeiben jelentkezik a legerősebben. »"•urij Gagarin a kozmoszban« — mikro'emezen A% ossíravai gyors — Új csehszlovák film — A történelemben először fordult elő, hogy emberi hangot hallottunk a kozmoszból. A világ visszafojtott lélegzettel figyelte a kozmikus zajon átszűrődő egyszerű orosz beszédet .. a repülés normálisan folyik ... jól érzem magam.. Ki ne szeretné újból hallgatni Jurij Gagarin őrnagy hangját a kozmoszból?! Az angolok és németek, az arabok és kínaiak, a franciák és latin-amerikaiak közül sokan rövidesen beszerezhetnek egy rendkívüli emléktárgyat, a „Jurij Gagarin a kozmoszban” című hanglemezt. A „Mezsdunarodnaja Knyíga” fesszszövetségi egyesülés megrendelésére készült hanglemezre felvették a Vosztok űrhajó fedélzetéről küldött jelentéseket. A hanglemez a rakéta felbocsátásáról szóló köziemén y történelmi jelentőségű szavaival kezdődik. A felvételt az alábbi nyelvek egyikén bemondott magyarázó szöveg kíséri: angol, francia német, spanyol, kínai, arab. cA atieélyes hamutartó Egy olasz paraszt majdnem négy éve használt már egy furcsa hamutartót, amelyet a mezőn talált. Legutóbb Milánóban élő fivére hosszabb idő után meglátogatta. A vendég első dolga volt, hogy sürgősen eltávolí-* tóttá a házból a hamutartót, mert kiderült, hogy az a máso dik világháborúból származó fel nem robbant tányérakna. Jaroslav Mach új filmjének hősei szerelők egy nagy gyárban. Szombat délután találkozunk először velük, amint hiába fáradoznak azon, hogy a nagyolvasztó tetejére egy acéldobot szereljenek. A sikertelen munka után együtt utazik Prága felé Soukup, aki hamarosan apa lesz, Karel Klira, az agglegény, aki még mindig nem találta meg az „igazit” és az idős Vanek papa. Csak Mahac próbálkozik fáradhatatlanul, és hamarosan örömmel közli a fiatal raktárosnővel, aki mindig érdeklődött utána, hogy munkáját siker koronázta. Öröme azonban nem tart sokáig, testvére levele várja, amelyben felesége hűtlenségéről értesül. Hirtelen elhatározással ő is Prágába utazik. Mind a négy szerelő új élménnyel gazdagodik ezen a Vasárnapon: Soukupnak kislánya születik, Karel végre megtalálja az igazit, Mahac pedig elválik feleségétől, hogy Hanka oldalán új életet kezdjen. Ez az érdekes, új csehszlovák film nem szabályos, egységes dráma, hanem apró eseményekből álló mozaik néhány ember életéről, munkájáról A tehetséges, jószándékú alkotógárdából elsőnek a rendező Jaroslav Mach nevét említjük. Az ő érdeme, hogy a számtalan apró eseményből álló történet érdekes egészként bontakozik ki a néző előtt. A színészek közül különösen Mahac s Hanka megszemélyesítői, Frántisek Vicena és Zuzana Fisárková telezettek. 1961. május 17, szerd A helyi színezet nem szorítkozik Kecskemétre csupán, hanem a magyar Alföldet jelzi, amelynek sajátos — bármilyen művészegyéniségen szűrt — jellege kiütközik, hangot kér. Már a múlt század ötvenes éveiben egy osztrák császári tiszt rabja lett ennek a sajátos alföldi varázsnak, s oly mértékben lebilincselte a Tiszatáj, hogy soha többé nem érdekelte más. Így volt lehetséges, hogy teljes hitelességgel ábrázolta Szolnok környékét és embereit. Már most, milyen erővel kell hasson ez a föld arra, aki belőle nőtt, aki gyökereivel mélyen a humuszba kapaszkodik, éltető nedveit onnan szívja, minden idegszála ideköti? Ez a kétoldalú szerelem, a föld tartóztató szépsége, s a művész ragaszkodása meghozta gyümölcsét; költői pátosszal vall való világáról. Láttam már — igaz elragadtatással — az itteni művésztelep egy korábbi csoportjának szép kiállítását, s meg is lepett, hogy mennyire megértették környezetüket, annak jellemét, kellemét. De Bozsónak nincs szüksége arra, hogy bármilyen értelmi, érzelmi és látási változásokon átessék, mert 6 egy ezzel a tájjal, annyira egy, mint a vékonytörzsű fa, melyet ecsetvégre vesz. Jó néhány, méretében igénytelen rajzot láthatunk Bo- zsó János grafikai műveinek kiállításán. A féltenyérnyi papírokon talán éppen legbensőbb vallomásait találjuk, az ihletett pillanat friss megragadását S ha — sajnos, ritkán — emberábrázoláshoz nyúl, olyan mélységeket tár fel — melyeket csak ő tapint ki egyfajta benső rokonság kapcsán. Mély humanitással formál egy-egy kubikost, vagy szekerest, munkaeszközeivel egybeforrva, vagy fáradt ballagásban. S mert kevés emberábrázolásából kitűnik, hogy milyen mélyre lát, e helyről adjunk biztatást a bátrabb kezdeményezéshez, az alkotó ember ábrázolásához. Bozsó János műveit a haladé, magyar művészet javához sorolhatjuk, mert valósághű, formanyelve közérthető, művészi módszere lendületes, mai, tehát realista, minden ismérvével. Művészete a valóság képi megismerését és megismertetését szolgálja. Kiállítása a kecskeméti hagyományok továbbfejlesztésében, de általában az új, szocialista művészet fejlődésében jelentős állomás. Oelmachar Anna művészoUBt Motel, • Magyar Nematett QaMria oastályvezetiSJe Zenélő betonjárda A múlt év őszén Tlszakéeskén a Béke utca egyik oldalát lebetonozták. Az Erkel fasoron folytatták a munkát, de Itt a járdát egyenesre kellett feltölteni. Mit volt mit tenni — mivel éppen esős idő volt — feltöltöttek sárral és salakot szórtak rá. Erre került a beton. Az idő múlásával a sár megszáradt és a betonjárdán lépegető járókelők csodálkozva észlelik, hogy lépteik alatt kong a beton. Ez még nem is lenne olyan nagy hiba. A baj ott kezdődik, bogy a betonjárda több helyen elrepedt és az emberek súlya alatt különböző nagyságú betonlapok mozdulnak meg. Félő, hogy a betonjárda az alatta levő üregek miatt előbb vagy utóbb be is fog szakadni. A községi tanács építésügyi megbízottja, miután meg időnként sem ellenőrizte a járda építését, legalább most álljon a sarkára és tegyen valamit. Előzze meg a baleseteket azzal, bogy a lebegő járdát valamiképpen stabilizál tatja. Reméljük, hogy a baleseti vészé' miatt gyorsan intézkedik. Hegedűs József
