Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-16 / 113. szám
4. oldal 1961. május 16, kedd Újfajta kapcsolatok a könyvtárak és termelőszövetkezetek között Néhány évvel ezelőtt sokkal egyszerűbb választ lehetett adni arra a kérdésre, milyen módon, s milyen formában lehet és kell támogatniok népkönyvtárainknak a termelőszövetkezeti mozgalmat. Hiszen akkor még előtte voltunk ennek a nagyszabású ugrásszerű fejlődésnek, amely jelenleg már mint valóság jelentkezik megyénk életében, s amellyel minden körülmények között számolni kell. Ámbár bizonyos tétovázás is jelentkezik mostanában. Egyesek azt mondják: most már gyakorlatilag egész parasztságunk termelőszövetkezetekben él, dolgozik, ha minden változtatás és módosítás nélkül végezzük azt a munkát, amit eddig csináltunk, ezzel tulajdonképpen a termelőszövetkezeti mozgalmat is előbbre visszük. Ezt a felfogást minden körülmények között meg kell változtatni. Egyáltalán nem szűnt meg könyvtáraink külön tsz-fel- adatköre, sőt sokkal többrétűvé vált. Működésében, fejlődésében, erősödésében kell segítenünk most nekünk könyvtári vezetőknek szövetkezeteinket. Á feladat differenciáltabb mint eddig. Elsősorban azért, mert maga a kérdéskomplexum állandóan fejlődik, tehát az egész tsz-mozgalomnak az alakulásában is tapasztalható egy fejlődési vonal, emellett termelőszövetkezetenként is az adott helyzetnek megfelelően más és más könyvtári teendők jelentkeznek. Ismernünk kell tehát szinte egyenként járásunk termelőszövetkezeteinek problémáit, megyénk tsz-fejlődését pedig legalább tájegységenként összefoglalva is szemlélnünk kell. Elsőnek egy szervezeti kérdés ötlik a szemünk elé. Jelentkezik ismét az a kívánalom, amelyet így lehetne összefoglalni: „egy község, egy könyvtár”. Tehát égy kézbe adni a falun található könyvállomány irányítását. Emellett arról sem lehet elfeledkezni, hogy ugyanakkor éppen a kezdeti időszakban nagyon fontos, hogy könyveinkkel ott legyünk minden termelőszövetkezetben. A kalocsai járási tanács vezetőivel tárgyalva, az alábbi elgondolás alakult ki: Nem kétséges, hogy a községesített könyvtárak nem tartozhatnak szervezetileg a termelőszövetkezetekhez — azok községi intézmények, ez azonban nem jelenti. hogy nincs külön tsz-feladat- körtik. Külterületen pedig az a lehetőség kínálkozik, hogy termelőszövetkezetekben szervezzünk könyvtárat. Sok tanyacsoportban működik letéti könyvtár. s hatósugara gyakran azonos egy-egy tsz területével. Nálunk a szállások rendszere szinte ezt kívánja: egy szállás — egy tsz. Megtehetnénk, hogy a már évek óta ott működő letéti könyvtárat átkereszteljük, nem is kifogásolná ezt senki, s tetszetősen mutatna a statisztikában, de nem élünk ezzel a formális megoldással. Tartalmat akarunk bele vinni. Azt akarjuk, hogy a szövetkezet eleven és belső kapcsolatba kerüljön a könyvtárral, hogy vállaljon — lehetősége szerint — érdekeltséget benne. Ennek egyik módja az lehet, hogy a szövetkezet székházában helyezzük el a könyveket. A tsz gondoskodik a tárolásukról, esetleg hozzájárul a könyvvásárláshoz stb. Legalábbis egy-egy kisebb szakmai jellegű könyvtár beszerzésére maga a tsz is vállalkozhatna külön. Erre vonatkozólag szerződést kötünk a termelőszövetkezetekkel éppen úgy, mint annak idején a községekkel a letéti könyvtárak gondozására. Felmerült az az ötlet is a járási tanácsnál, hogy a termelőszövetkezetben a kulturális jellegű munkát végző személyek némi munkaegységrészesedést is kapnának. Az első eredményekről máris be lehet számolni. A felsőereki Rákóczi Tsz vállalta a könyvtár elhelyezését székházában, a két drágszéli termelőszövetkezet pedig megkezdte a szakkönyvek vásárlását. Egy-egy község esetében a belterületi könyvtár fejlesztése természetesen nem ilyen egyszerű, itt általában több tsz érdekeit kell összeegyeztetni. Itt az „egy község — egy könyvtár”-elvet abban a módosított formájában lehet átmenetileg alkalmazni, hogy a jövőben nem a járási könyvtár, hanem a helyi községi könyvtár létesít letéti kontingenseket egy-egy termelőszövetkezetben. Alapvető követelményként jelentkezik az is, hogy az olvasómozgalom fejlesztése céljából minden könyvtáros patronáljon egy termelőszövetkezetet. Nálunk ez az elv máris érvényesül. Tizenöt községi könyvtárunk vezetője vállalkozott, hogy egy-egy termelőszövetkezetet patronál, igyekszik tagjaival minél mélyebb ismeretséget kiépíteni, megismeri gondjaikat, segít azok megoldásában, nem csupán mint könyvtáros, hanem mint tanult, népével valóban együtt érző értelmiségi ember, mindenben, igyekszik segíteni, ahol tud. Reméljük, hogy ez a tartalmas és máshol is alkalmazható módszer járásunkban meghozza gyümölcseit. dr. Nyitrai Lajos járási könyvtárvezető Túlzott buzgalom Kisautó tulajdonos: Hé megállton. az a motor!! '‘falutátoyatáio-k Űj irodalmi színpad alakul Himnusz a békéről Alig több mint féléve alakult meg Kecskeméten a Kelemen László Irodalmi Színpad. Mezőgazdasági munkások, pedagógusok, adminisztrátorok és szakmunkások, mintegy huszonötén, vállalták azt, hogy műsoraikkal kultúrát visznek a távoleső tanyaközpontokba is. Megalakulása óta az irodalmi színpad négy önálló előadást tartott Most, amikor már a csoport megyeszerte jóhímevet szerzett, két újabb, egész estet betöltő műsort tanul. Himnusz a békéről címmel terveznek verses, zenés ösz- szeállkást. Érdekességként előadják Mona Brand: Hamilton család, a színes bőrűek egyenjogúságáért harcoló darabját. A könyvhét alkalmával Kecskeméten két alkalommal, ezenkívül Tiszakécskén, Kiskunfélegyházán lép fel az együttes. Június elején kezdik meg a kiskunsági falvak látogatását. Ellátogatnak Kiskunmajsára és Jászszent- lászlóra is, ahol a már alakulóban levő irodalmi színpad tagjai nagy érdeklődéssel várják szereplésüket. Rövidebb verses, zenés összeállításokat tanulnak az együttes tagjai, hogy alkalmanként fel tudjanak lépni egy-egy termelőszövetkezet rendezvényén is. Nemcsak Kecskemét, a környező vidék kulturális életének fellendítésében is, máris tapasztalható eredményeket hozott , az irodalmi színpad munkája. E példán felbuzdulva, a hírek szerint, megyénk valamennyi járási székhelyén alakítanak irodalmi színpadot ez év végéig. Mihail So!ohov: Dávad — Új, szélesvásznú magyar film — Fábry Zoltán filmjeit úgy tartjuk számon, mint művészeti életünk eseményeit, amelyet széles érdeklődés és megérdemelt siker kísér. A film a nemrégen elhunyt Sarkadi Imre novellájára épült, és úgynevezett negativ hőst állít a történet középpontjába. Az önző, csak a saját vágyait és indulatait követő Ulveczki tragédiáján keresztül e típus korszerűtlenségét és a szocialista közösség erejét sugározza felénk kivételes művészi erővel. A cselekmény 1948-ban, indul, s a film első felében Ulveczki és Zsuzska szerelmének, s Gál Jani, a fiatal parasztfiú Zsuzsi iránti vágyakozásának lehetünk tanúi. Majd a film a mához viszi el a nézőt. Zsuzska már Jani felesége és tsz-ben dolgoznak. Ulveczki is belép a közösbe, ahol mint jó gazdát, szívesen látják. Az új életformában sem képes azonban megszabadulni régi énjétől, ismét meg akarja magának szerezni Zsuzsit. Az asszony azonban már a férjét szereti, kiismerte Ulveczkit, aki egy borjúval akarta kifizetni őszinte, tiszta szerelmét. A férfi szabadossága nem ismer határt, pusztulásának törvényszerűen be kell következnie, mert élete csak a nyers erőszakban merül ki. Fábry Zoltán rendezői művészetének talán legjellemzőbb sajátossága, hogy pusztán a képek segítségével, az érzelmek teljes gazdagságát képes kifejezni. Magas színvonalú, a drámai történetet biztosan kezelő művészi munkája végigkíséri a film minden jelenetét és kiegészíti a nagyszerű színészi játékot. A művészek közül elsősorban Bessenyei Ferenc egy-egy szemvillanással, mozdulattal félelmessé, egyben taszítóvá mintázott robosztus Ulveczki alakításáról kell beszélnünk. Zsuzskát, a szép és tehetséges Medgyesi Mária játssza. Jó színvonalú, értékes alakítást nyújt Bitskey Tibor is Gál Jani szerepében. U\ falátzdáiszánt Részlet a második könyv utolsó fejezetéből M apről-napra hulltak szét ™ az összeesküvés szálai. Negyvennyolc órával Davidov meggyilkolása után a GPU nyomozói megérkeztek Rosztov- ból, s azonnal felismerték abban a halottban, akit Razmjot- nov lőtt le az udvaron, az önkéntes Hadsereg tisztjét, La- tewsky volt hadnagyot, akit már régóta kerestek. Három héttel később egy Taskent közelében fekvő szov- hoz nemrég alkalmazott könyvelőjének, bizonyos Kalasnyi- kovnak az irodájába belépett valaki. Polgári ruhát viselt. Egészen közömbös lépésekkel odament az íróaszta)hoz, ráhajolt, és félig suttogva így szólt: — Milyen jó, hogy ide jött, Polovcev úr... Nyugalom! Menjen csak előre. Szeretnék egy kicsit beszélgetni magával... A folyosón egy másik, szürkülő halántékú férfi várta őket. Ez is polgári ruhát viselt, de nem udvariaskodott. Amikor Polovcev kilépett, sápadt arccal, idegesen remegő szemhéjjal eléje állt és ráordított: — Jó messzire másztál, te féreg! Azt hitted, elbújsz előlünk ebben a sivatagban? Várj csak, majd Rosztovban! Lesz miről beszélgetnünk! Megtudsz tőlünk egyet-mást, mielőtt meghalsz. — Folytassa csak. nagyon mulattat! —> vágta vissza Polovcev. Megállt, rágyújtott egy silány cigarettára, s lehajló homloka alól gyilkosán gúnyos pillantást dobott a nyomozóra. Mindjárt ott, a folyosón megmotozták. Nem ellenkezett — Ugyan, ne vesztegessük az időt! Csak nem vagyok olyan agyalágyult, hogy fegyvert hordok magamnál! Otthon van a mauzerem. Na, jöjjenek! Útközben hidegvérrel magyarázta a helyzetet az ősz halántékú nyomozónak: — Naivak maguk, ha azt képzelik, hogy ' megfélemlítenek. Kínozni fognak? Már elkészültem mindenre, bármit el tudok szenvedni. Meg aztán nem is ér semmit a kínzás: elhatároztam, hogy mindent el fogok maguknak mondani. Tiszti becsületszavamat adom: nem hallgatok el semmit és nem csapom be magukat. A halál? Arra már régen kész vagyok, maguk sem ölhetnek meg kétszer. Vesztettünk. Az életemnek nincs többé értelme. Nem vagyok sem pozőr, sem önhitt nem akarok regényhős lenni. Tiszta igazság, amit mondok, nekünk mindnyájunknak szomorú igazság, de becsületbeli kérdés is: ha vesztettünk, fizetni kell. Csak az életemmel tudom kiegyenlíteni a számlát, mással nem. ___ Czállj le a magas lóról — vágott vissza a férfi, akinek Polovcev a tirádáit elmondta. — Ami a fizetést illeti, ne félj, fizetni fogsz! A házkutatás semmi terhelőt nem talált a mauzeren kivül. A szekrényből egyetlen szál papír sem került elő. Az asztalán Lenin műveinek huszonöt kötete sorakozott. ^ Ez a magáé? — kérdezte a nyomozó. — Az. — Mire jő ez magának? Polovcev röhögött. * ■— Hogy legyőzhessük az ellenséget, ismerni kell a fegyverzetét. Állta a szavát Rosztovban a vallatásokon elárulta Nyikolsz- kij ezredest Kazancev lovassági kapitányt és mindenkit akinek a nevére emlékezett a Gremjacsij-Log-i és környékbeli szervezetekből. Nyikolszkij leplezte le a többit | etartóztatási hullám s5*■ Pört végig a Fekete-tenger és az Azovi-tenger vidékén. Hatszáz kozákot, akiket beugrattak az összeesküvésbe, köztük Jakov Lukics Osztronovot és fiát a Különleges Bíróság elé állították. Csak azokat ítélték halálra, akiknek közvetlen részük volt terrorista cselekményekben. Kivégezték Polovce- vet, Nyikolszkijt Kazancevet Szawatyejev ezredest és két társát továbbá kilenc fehér tábornokot és tisztet, akik Moszkvában vagy környékén éltek álnéven. E között a kilenc között volt egy kozák altábornagy, akit elég jól ismertek Gyenyikin környezetéből, ö volt az ösz- szeesküvés fő mozgatója, ő biztosította a kapcsolatot az emigráns tiszti szervezetekkel. A moszkvai vezérkarnak csak négy tagja tudott kicsúszni a hurokból és külön-külön külföldre menekülni. így végződött ez a kétségbeesett kísérlet. A történelem eleve kudarcra ítélte azt a próbálkozást, hogy a Délvidéket fellázítsák a Szovjet ellen. Fordította: Bán Ervin
