Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
Ki QONDOL ERRE Enyémek ők is... Ide zöldell a régi eperfa, érik rajta a sok, fehér füzér, az éji rezgés hegedűje fortisszimót zeng, ha a parthoz ér, a Berettyó fodros ruháján vasárnapi boldogságok heve, a Csonkatorony denevérrajától a szívem surrogással van tele. Ködök tanyáznak szérűskertek alján, de a fák közt — tűnő jelenség — mezítláb futkos gondtalan gyermekséggel ezernyi emlék. Antalfy István Tavaly még Tavaly még itt sírt az ősz köröttem, s a tél pihent a lágy havon, ahol ma szép tavasz kecsegtet, s mellettem ülsz a kis pádon. Tavaly még nem szeretett senki, kerestem azt, aki Te vagy... Suhanjon el a nyár, az ősz is, marjon belém a téli fagy, csak Te maradj meg, drága lányka, csak Te szeress mindig hűn, nagyon, mint ahogyan szeretlek én most e szúette, régi kis pádon. Rakovszky József Mesehintő ' Ma fáradt vagyok, rosszkedvű nagyon, vegyél karodba, az talán segít. Köröttem, bennem minden oly hideg, kérlek, ölelj át, az majd melegít. Ha mégsem nyugszom, mesélj majd nekem, milyen voltál kisfiú korodba’? féltél-e az éjtől, villámoktól, szelíd, csendes voltál, vagy goromba? Tündérlányra gondoltál-e néha, kit Néked ringatnak a fellegek, ha álmodban véle találkoztál, tudtad Te azt, hogy majd én leszek? Mesélj, mesélj, elaltat a hangod, nem bántanak gondolat-lidércek. Bűvös csillag fölöttem az arcod, madár vagyok és Te vagy a fészek. Csend van bennem, tisztaság és béke, elringattál, megpihentem, most jó. Alom sző a két szememre árnyat, messze száll velünk a mesehintá. B. Morét ti Gemma Munkásasszony Fiák fosztó Ingét foltozta — éjjel, nyár-mezőkre hívta a hajnali ég. Hasa míg dombosodon új terhével súrolta gazdag házak kőlépcsőjét. Lúgok, fojtó gőzök — ködlő emlék már. de mondd, ki szánta a lépcsőn libegői? Ment, ment, karjában nyikorgó kosár, szálltak magasba suhogó lepedők. öszbetűnö évek sok kis útján — csók s munka nyitja-csukja gerle napjait, gyári szövőgép előtt csillog, orsót cserél, bontja finom szálak bogait. Néha eldicsekszik a szomszédoknak: — Jani fia tiszt, Feri mérnök már... Ablakára csillagok ha ragyognak, tücsökszerenádot ad néki a nyár. Lukács Miklós Esti béke Ha megjövünk s munkához kezd essz, csöpp gyöngyöket formál kezedre s átfénylik szobánk egyszerű rendjén szelíd mosogatóvíz cseppje. Arcod csupa jókedv és édes lobogó öröm az egész otthon, s te szíved minden tisztaságai teríted szét az asztalunkon. Polnar Zoltán Madrigál összeomlassz egy csók alatt mint kristály-üveg váza 3Z elmulasztott pillanat emel csak újabb lázba napgyémánt vibrál szemeden derekad erdőt lenget ösvények mélyén jársz velem ajkad már el nem enged sugárból raklak össze én testemen átalfényle^pz széliünk az egek peremén az istenek szívéhez Hatvani Dániel Holdas éjszaka. Mi jut erről eszedbe? A szerelmesek utolsó ölelkezése’ a vad, hosszúra nyúlt csókok, melyek nyomán vér serken ki az elzsibbadt, duzzadt ajkakból? A remegő kézszorítások? Kedvesed arca, melyen hideg, kísérteties kék fény ömlik el, mikor a holdra néz, a fátyolfelhők szélén leskelődő kíváncsi koboldra, és várja, mikor tűnik el, hogy kemény, lángoló, lüktető ajkatokkal egymásba haraphassatok? Ó, igen. De ki gondol arra, hogy hányán haltak meg ilyen érthetetlen, hideg ragyogás u holdas éjszakákon, utolsó ölelés, csók nélkül, szerelem és romantikus gondolatok nélkül, mert egy buta ólomdarab lyukat ütött szívükbe? Ki gondol erre? Kántor Zoltán t. Nflfí i ■ m 1 i * '<} * >, f 1 . J.T Vf« „ ‘‘'.r * : • , < < •• s - - , ', • ■ ■ . ‘v ■ .*, ’r't’Vv '*‘|r 3 Sf • , >-r - «• ** í; v': ' £:>. Ilii m üti ¥' >* -i ’ . • v (. ’;!*'■#' ’fó *• S ‘ Ik,..,' 1. "a ** , fi ? ‘ t'; i.'- *-*' '• *1 * •» Borai János rajza. — Halló, itt az Egyesült Békanyál- gyűjtő Vállalat járási központja. Igen, Breke Elemér igazgató beszél. Maga az, Sumák kartárs? Mit óhajt, miért hívott fel? Mondja gyorsan, nem érünk rá a fecsegésre. Mi van a tervvel? Hogy túlteljesítették? Maga szerencsétlen, hát nem megmondtam, hogy a tervet nem szabad túlteljesíteni, csak éppen, hogy meglegyen a 100 százalék! Nem érti? (Félre: — Analfabéta káder!) Na majd megmagyarázom. Ha most túlteljesítjük a tervet, amikor a békanyáltermés egészen minimális, mit csinálunk a következő negyedévben? A tervnek barátom — kedves mafla úr — szépen, lassan kell felfelé ívelnie. Első negyedév 100 százalék, második negyedév 105 százalék, harmadik negyedév 110 százalék és így tovább ... — Mit mond, hogy nincs tovább? Decemberben nem lehet békanyálat gyűjteni? Bízza csak rám, ha én azt mondom: lesz tervtteljesítés, arra mérget vehet. Majd tartalékolunk, érti? Mit gondol, miért rendeltem azt, a negyvenezer uborkásüveget? — Na végre! Szörnyű nehéz feje van. Még szerencse, hogy az igazgatójuk maguk helyett is gondolkozik ... — Halló, beszélünk kérem! — Mit mond, hogy bevált a körlevél, amit fogalmaztam? Na látja! Folyton sírtak, hogy így, meg ügy, nem halad a békanyálbegyűjtés, erre Breke Elemér kiad egy körlevelet és ... — Hehehe, csak ne dicsérjen a szemembe Sumák elvtárs, tudja, hogy nem szeretem az ilyesmit. — Hordják a békanyálat kocsiszámra? Hát csak hozogassák Is. Tudja, az igazat bevallva nem is olyan nagy baj, ha túlszaladunk egy kicsit. A közoont Az UMUCizális ttnfoá — Szatirikus monológ — örül neki. Jelentem is mindjárt. Menynyire állunk? Százhúsz? No ez derék... Kitüntetést? Arra ne számítsanak egyelőre ... Mit, hogy én érdemiek kitüntetést? Hehehe... Na ne izéljen, habár sose lehet tudni, ha ilyen jól állunk a tervvel. No, a viszonthallásra. Hát csak így tovább, kedves Sumák kartárs. csak tegezz nyugodtan kérlekszépen. Szevasz. Egyelőre a békany álgyűjtés vonalán a terv sikeréért. — Halló, Mancika, kapcsolja a járási pártbizottságot és hívja meg a megyei központunkat is. — Halló, Kohári elvtárs? Itt Breke Elemér beszél. Nagy újság van, kedves titkár elvtárs, ne haragudjon, hogy zavarom, de úgy gondoltam a nemzetgazdasági szempontok is azt teszik szükségessé, hogy mielőbb közöljem miszerint ... Hogyne kérem csak a lényeget, elvégre az idő pénz... Szóval a tervünk teljesítését vagyok bátor bejelenteni, (nyomatékkai) száz-húsz-száza- lékot értünk el kemény és megfeszített munka árán... — Hogyan? Hoógyne, természetesen, tanulmányoztuk, sőt elemeztük titkár elvtárs. A munkastílusról szóló részt is, (kicsit lehangoltabban) egen, arról is volt szó. — Azt tetszik mondani, hogy akadnak ilyenek helyi viszonylatban is? Lehetséges kérem, én ugyebár csak egyszerű kis vállalatvezető vagyok, nem tudhatom, de nálunk az ilyesmi az ki van zárva, nálunk a bírálat... — Egen, majd legközelebb ... Szabadság, tiszteletem. — Halló, Mancika, miért nem hozza már a megyét...? Berta bácsi van itt? Na és? Üljön le és várjon, vagy jöjjön délután, nem érünk rá bagatel személyi dolgokkal bíbelődni, nálunk a terv a döntő és személyi kivitelezést, kultuszt hogy úgy mondjam, nem ismerünk. Na, kapcsolja? — Halló, megyei központ? (mézédesre változott hangon) Keszeg kartárs? Mennyire örülök! Itt Breke a járástól, örömhírem van Keszeg kartárs, a tervteljesítésről. Mondhatom?.,. — Hogy-hogy felesleges? Nem értem. Teljesen felesleges? ... — Mit mond, megszűnik a vállalat? Nem, ez teljesen lehetetlen. A vállalat, ez a nagyszerű jövőjű vállalat megszűnik, te jóisten? De miért, könyörgöm, miért? (síró hangon) Amikor már olyan szép kilátásaink voltak, olyan szép perspektíva előtt álltunk. Fellendülőben volt a békanyáltermelés és begyűjtés, 120 százalékra, teljesítettük a tervet kérem! És mi lesz a szakemberekkel? — Hogy nekem milyen szakképzettségem van? Krumplivirágüzeletem volt a Nefelejcs utcában. Hát nem kár, szélnek ereszteni ilyen kiváló kádereket? És mit csináljunk a sok drága békanyállal? Eresszük le a Tiszán? Borzalmas kérem. Én ebbe nem nyugszom bele, tudja ezt a Tervhivatal elnöke, tudja ezt a miniszter?..* — 0 rendelte el? Jellemző kérem, hát mit érthet egy miniszter a béka- nyálgyűjtés technikájához? Azt hiszem« azt se tudná megmondani, mire használják a békanyálat? (félre: majd én utánanézek a lexikonban.) Szóval nincs kiút. Megszűnünk. Széjjeloszlunk. (le- törten) Hát a viszontlátásra Keszeg kartárs. Porig le vagyok sújtva. A viszont ... — Halló, Manci kisasszony, Mancika kérem hozzon egy pohár vizet, nagyon kiszáradt a torkom. A Mancika már elment? De hát ki beszél ott? Maga az Berta bácsi, még mindig odakint vár? No, mondja csak öreg fiú, mit akar? ... — Ki szeretne lépni a vállalattól... Persze, a haltenyészet az jobban ízlik magának, meg ott nagyobb a jövedelem is ml, he? Nagy huncut maga. Izé, a haltenyészet. Mondja csak tatám, akarom mondani Berta bácsi, kedves Berta elvtárs, egy jó szakembert, egy olyan igazi príma, univerzális szakembert, aki mindenhez ért, nem vennének még fel oda? ... — Vesznek fel? Nagyszerű! Van egy közeli Ismerősöm, aki elmenne. Príma ember, egy zseni, az isten is vezetésre teremtette... — Hogy ott ezrekkel lesz dolga? Mondja már, mit számít az ilyen egyénnek ... — Tud-e hallgatni? Hát az csak természetes, egy fontos bizalmi állás esetén! ... — Pipázni? Furcsa kérdés, majd megtanulja. De minek kell ahhoz pinázás? — Vagy úgy, szóval halőrnek. Hát izé várjon csak ... Szóval elmenne. Mi mindent megtanul az ember, ha sokáig él. Egy ilyen univerzális ember F. Tóth Pál
