Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-10 / 108. szám
i oldal 1961. május 10, szerda Királó művészek, népszerű művek Kecskemét 1961—62-es zenei programjában Úttörőparadicsom A szalteszeritmártoni főutca Május 15-én a Felsőfokú óvónőképző rendez zened estet, 25- én a Liszt—Bartók zenei verseny két magyar résztvevője koncertezik a megyeszékhelyen, június 4-én a pedagógus énekkar, 5-én pedig a szakszervezetek művelődési otthonának zenekara mutatkozik be — majd azután valóban jól megérdemelt nyári pihenőre térnek a muzsikusok — már ami Kecskemét zenei programját illeti. A végső összegezés még el sem készült, de az illetékes kulturális szervek már összeállították az 186l/62-es zenei évad gazdagnak ígérkező programját. E szerint a Katona József Színházban hat nagyzenekari koncertre kerül sor. A Budapesti MÁV Szimfonikusok élén neves karmesterek látogatnak Kecskemétre, Kóró- dy András, Vaszy Viktor, Róna Frigyes, Pécsi Sándor és egy csehszlovák dirigens szereplése látszik biztosnak. Ha az időpontokat sikerül egyeztetni, újra ellátogat városunkba a tavaly emlékezetes sikerrel szerepelt Garaguly Károly is. Néhány szólistával is kötöttek már megállapodást. Valószínűleg hangversenyez majd Kecskeméten a világszerte ismert hegedűművészünk, Kovács Dénes, szóba került egy ismert német zongoraművész fellépése is. A „szólisták között lesz két fiatal: Unger Emőke és Katona Ágnes. A műsor összeállításánál a rendezőség messzemenően figyeElőadás a népzenéről '•■Az a tartalmas és lebilincselő előadás, amelyet Kálmán Lajos énektanár a szakszervezetek kecskeméti művelődési otthonában tartott, megragadó vallomás volt a művészet életerős népi hajtásáról, a népi muzsikáról, a dal szeretetéről és megbecsüléséről. A szovjet írók harmadik kongresszusán A. Mo- lisko a meggyőződés ilyen nemes hevületével magasztalta népének dalait, amelyekben boldogság és bánat mellett kifejezésre jut az egyéni és nemzeti sors sok-sok feledhetetlen emléke. „Dal nélkül elképzelhetetlen a nép szellemi élete“- — mondotta Maliska. Kálmán Lajos elmélyüléssel vázolta a magyar népdalkincs keletkezését és fejlődését. Fejtegetése szerint a törökös és ugoros elemekből, rétegekből ötvöződött zenei nyelvezet, amelynek ősi lényege a p entaton hangkészlet és szerkesztési mód napjainkig megmaradt, eredeti egyéniségébe tudott olvasztani különböző zenei hatásokat. Az előadás illusztrációjaként Lő- rincz Béla vezényletével és feldolgozásában szocialista tartalmú népdalokat mutatott be a Felsőfokú Óvónőképző Intézet és a Bányai Júlia Leánygimnázium egyesített kamarakó- nlsa. Énekszámokkal Altrichter Teréz, Hegyi Ildikó és Tüske Istvánná működtek közre. Befejezésül Kálmán Lajos által gyűjtött kecskeméti népdalokat hallottunk az Óvónőképző bemutatásában, Lőrincz Béla vezényletével és Kálmán Lajos művészi zongorakíséretével. Malisko emlékezetes hozzászólásában feltette a kérdést: ,,Mit tettünk azért, hogy a dal életünk lelke legyen“!” E kérdés helyes értelmezése szerint Kálmán Lajos előadása, amely még a hallgatóságot is éneklésre ösztönözte, hasznos, kedves cselekedet és sokáig megmaradó élmény volt a zenei köznevelés lelkes szolgálatában T. L. lembe vette az igényes muzsikával most ismerkedők kívánságait Fontos szempontként szerepelt a műsor összeváloga- tásánál a művészi értéken felül a zened művek népszerűsége is. Bizonyára mindenki örömmel hallgatja majd Szmetana Moldva szimfóniáját Dvarzsák Üj Világ szimfóniáját Olyan közkedvelt művek is szerepelnek, mint Mendelssohn Olasz szimfónia, Csajkovszkij V. szimfónia, Liszt: Les preludes, Bartók: Falusi képek, Wedner Leó: Csongor és Tünde című alkotása. Külön örömünkre szolgál, hogy végre felhangzik Kecskeméten is Beethoven halhatatlan remekműve, a IX. szimfónia. A nagyzenekari estekkel párhuzamosan két, kamaraműveket megszólaltató sorozat indul. A kamaraestek színhelye a városi tanács és a megyei tanács segítségével rövidesen rendbehozandó reprezentatív díszterem, a Piarista Gimnázium nagyterme lesz. A „B” sorozatban Kecskeméten szerepel majd a Weiner vonósnégyes, a Budapesti Fúvósötös, az Állami Hangverseny- zenekar kamarazenekara. A „C” sorozat a szegedi zenei szakiskola művésztanárait, a Várko- nyi vonósnégyest, Szendrei Karper László gitárművészt, Kocsis Albert hegedűművészt, Szendrei Imre zongoraművészt szólaltatja meg. Az érdekes névsor a végleges tervek összeállításakor újabb nevekkel bővül majd. Érdeklődtünk a zenei évad szervezésével foglalkozó városi tanács művelődési csoportjánál a bérletváltás rendje iránt is. A tervek szerint a bérlők tíz estre váltanak jegyet. A felnőtt bérletek ára — s ebben hat nagyzenekari koncert és a „B”, vagy „C” kamarasorozat szerepel — 80-tól 150 forintig. A tanuló ifjúság részére kedvezményes 50 és 60 forintos bérleteket bocsájt ki a városi tanács művelődési csoportja és az Országos Filharmónia. A tervezetet rövidesen megvitatja a városi kulturális bizottság, majd azonnal megkezdődik a szervezés. L Élt egyszer egy férfi. Pompás kastélyai voltak falun-városon, garmadában az arany- és ezüstedénye, a faragott bútora és színaranyból voltak hintői. De a szerencsétlen embernek kék volt a szakálla, s ez olyan csúffá, olyan ijesztővé tette, hogy a leány, az asszony mind futott előle. A szomszéd úrasszonynak két nagyon szép lánya volt Megkérte a kezüket Kékszakállú, és az anyjukra bízta: válasszon, melyiket adja hozzá. De egyik lánynak sem kellett. Húga a nénjét, nénje a húgát akarta neki adni; sem egyik, sem másik nem bírta rászánni magát, hogy olyan embernek legyen a felesége, akinek a szakálla kék. S még jobban ijesztette őket, hepehupás, poros, térré szélesedő szakaszára tekint le egy kisebb fajta dombról az a szép, régi hgz, amelyben Petőfi Sándor is emlékezetes napokat töltött A hűvös, vastagfalú vendégszoba, ahol édesapjánál időzött Petőfi, most korabeli bú- torrokkal van berendezve. Az ágymelletti sublótról azt mondják, még a Petrovicséké volt, mint ahogy az idők mélyéből a régi szallri családok birtokából nem egy ritka ereklye, Petőfi szalkszentmártoni életére vonatkozó dokumentum jött napvilágra már eddig is. A ház udvar felőli tornáca lankás, lejtős, zöld bokrokkal és fákkal tarkított tág horizontra tekint, talán olyanra mint Petőfi idejében. Most iskolások, ötödikes-hatodikos lányok tor- názgatnak a dombhajlatban. Ide látszik, ahogy a magasugró mércét rakosgatja mind magasabbra az egyik közülük. S ide hallatszik, ha kissé elmosódottan is, a meleg tavaszi napsütés vibrálásában — a kacagásuk. A Petőfi-ház most az úttörők birtoka. A megye egyik ritka úttörő intézményei közé tartozik. Kevés csapat büszkélkedhet ilyen nagyértékű vagyonnal, mint amit ez a ház, felszerelési tárgyaival, életével együtt képvisel. A birtokosok békésen osztozkodnak. Nincsenek közöttük — örökösökre jellemző villongások, a Petőfi Sándor fiúúttörőcsapat és a Hrúz Mária leány-úttörőcsapat egy dologgal törődik: minél izgalmasabb, minél érdekesebb programot állítani össze az úttörőház falai között Háromlábú karszék Először is itt van a falumúzeum. Az utcára nyíló ajtóval rendelkező, ódon visszhangos szobában a beszűrődő napfénynél egy komor, s mint később kiderült háromlábú (a negyedik reges-rég letört) bőrpár- nás karosszék bólogat a csodál- kozóra. Majsai Károly és felesége — az úttörőcsapatok két vezetője — meséli, hogy 1866- ban készült Ez volt az első a ói szék. Ekkor adta át a hely- i egyház feje a bíráskodás jogát az első falusi bírónak Szalkon. Van itt középkori biblia, egész gyűjtemény a falu évszázados lábbeliviselet-törtéhogy kékszakállúnak több felesége is volt már, s nem tudta senki, hogy hová tűntek. Kékszakállú meghívta ismerkedésre a két lányt anyjával, három-négy kedves barátnőjével és egy pár környékbeli fiatalemberrel együtt egyik falusi kastélyába. Éjjel-nappal sétáltak, vadat űzni, halászni jártak, táncoltak, lakomáztak; nem is aludtak talán. S olyan jól sikerült minden, hogy a kisebbik lány végül már nem is látta annyira kéknek a házigazda sza- kállát, s kezdte nagyon derék embernek tartani. Mihelyt visz- szatértek a városba, lakodalmat ültek. Eltelt egy hónap, s egyszer Kékszakállú azt mondta a feleségének: vidékre kell mennie, legalább másfél hónapra, fontos netének megismeréséhez. Az itt látható fapapucs még az ősök lábán kotyogott, mint ahogy déd- és üknagymamák lomtárából hozták ide a többi értékeket is: az 1896-ból származó bonoskorsót, a renitensek megbüntetését szolgáló félelmetes kalodát, Rózsa Sándor állítólagos pisztolyát, egy szép régi rokkát, s az ősi edényt, amelyben olyan finom töltöttkáposztát főztek. Az öreg „vászonfazékba” amely csak belülről volt mázas, belerakták a megfőzni szánt töltöttkáposztákat, csülköket, dagadó- kat, megfűszerezték minden jóval, azután az edény száját betapasztották nedves agyaggal. Így került a tűzhelyre, ahol — ahogy a gazdasszony-szakkör tagjai mondják — páratlanul csodálatos ízű káposztákat mertek ki belőle, amikor a főzés közben megkeményedett fedelet betörtek. Ügy látszik a „Kukba fazék” nem is olyan modem találmány. Szendvics és levestészta A sötét folyosón árvább lépve a konyhában kötünk ki. Éppen most a levestészta-készítés fortélyait próbálgatják a lányok, a kasgazdasszony-szakkör tagjai. A vezér Bállá Istvánné, aki maga nagyhírű gazdasszony a faluban. Ilyesmik vannak a programban: húsleveskészítés, a késsel, villával való étkezés elsajátítása, szendvicsgyártás stb. De hogy mindenki komolyan vegye ezeket a szakácstudományokat, a szakköri tagoknak kell elfogyasztaniok saját főztüket ügyek várják. Szórakozzék gondtalanul, amíg ő távol van, hívja meg a barátnőit, menjen velük falura, ha oda vágyik, mulatozzék kedvére. — Itt van, nézd* a két nagy bútorraktár kulcsa, ezzel a másikkal meg hozzájuthatsz ahhoz az arany-, ezüstedényhez, amelyet nem teszünk minden nap az asztalra. Az a kincses szekrényemet nyitja, abban van az arany meg az ezüst, ez meg a ládát, amelyikben a drágaköveimet tartom. Adok egy álkulcsot is, azzal bárhová bejuthatsz. Utoljára hagytam ezt a kis kulcsot. Egy szobácskát nyit az alsó házban, a. folyosó végén: beléphetsz mindenhová, jöhetsz- mehetsz, de megtiltom, hogy abba a szobába betedd a lábodat. Annyira megtiltom, hogy meg nem menthet a haragomtól semmi, ha mégis bemennél. Az asszony ígérte, hogy megszívlel mindent, amit meghagyott neki. Aztán az ura megölelte, felkapaszkodott a kocsijára, és útnak indult. A szomszédok lányai, a barátnők, nem sokat kérették magukat, siettek felkeresni a menyecskét. Roppant kíváncsiak voltak már addig is a ház gazdagságára, de míg otthon volt a férj, nem merték a lábukat betenni, mert a kék szakáll rémítette őket. Alig érkeztek meg, futottak a termekbe, szobákba, bámulták a sók csodásabbnál Csodásabb holmit. Felmentek a bútorraktárba is. MegcsodálhatAzt mondják, még senki nem kapott gyomorrontást, sőt már a fiúk közül is jelentkeztek többen a szakkörbe — kóstolónak. Mérleg Egy kis számvetés: 16 Sirs kapott is otthont A csapat vagyona jelenleg 60—70 ezer forint között ingadozik- Legközelebb sampiongomba-tenyésztéssel is foglalkoznak. Az Ezermester őrs országos első áíjat kapott az úttörőkiállításon, Budapesten. A szülői értekezleten a papák és mamák nagy szeretettel, méltó elismeréssel emlékeztek meg minden alkalommal az úttörő munka előnyeiről. A pártolótagsági bélyegek árusításából három hónap alatt 600 forint jött össze. És még néhány érdekesség: Az úttörőcsapat vezetői közé tartozik ma már jó néhány szülő, édesapa és édesanya is. A poros főutca, a kanyargós szalld országút képe nem sokat változott néhány esztendő alatt. De hogy bent, a szülői lelkekben, a gyermeki gondolkodásban milyen változások indulnak, talán arról is hírt ad ez a rövid kis tudósítás annak, áld a rok között olvasva mérlegre dja tenni az érdekes és izgalmas szalki úttörőház pedagógiai nevelési értékeit Ha jól megfontoljuk, nem sokról van szó. Másutt is meg lehetne ezt valósítani. Hiszen ennek a gyönyörű munkának az nem feltétele, hogy a faluban Petőfi-ház legyen. Csáky Lajos ták ott a gyönyörű faüszőnyegeket, ágyakat, heverőkeit, metszeteket, a kis asztalkákat, a nagy asztalokat és a tükröket, melyekben fejük búbjától a lábuk hegyéig nézegethették magukat, melyeknek cifra szegélye aranyból, ezüstből, üvegből volt, ■ melyeknél szebbet soha nem láttak még. Közben egyre dicsérték és irigyelték a barátnőjük! boldogságát Neki azonban nem szereztek örömet a kincsei, mert egyre gyötörte a türelmetlenség* hogy megnézze azt a kis szobát az alsó házban. Annyira szorongatta a kíváncsiság, hogy el is feledkezett a társasági tisztességről; otthagyta vendégeit, és hanyatt-homlok rohant le egy rejteklépcsőn. — Többszőr is azt hitte, hogy menten kitöri a nyakát. Mikor a szoba ajtaja elé érkezett, megállt. Eszébe jutott1 a férje szigorú szava. Törte a fejét: mi baja lehet, ha engedetlenkedik? Aztán győzött a kísértés, nem bírt többé vele. Fogta á kis kulcsot, s kinyitotta a Szobácska ajtaját. Eleinte nem látott semmit, mert az ablakok csukva voltak. Eltelt pár pillanat, s csak akkor vette észre, hogy a padlót vastagon borítja az alvadt vér. Azon pedig egy csomó halott asszonytest tükörképe. Oda voltak támasztva sorban a falhoz. Minden asszony ott volt, akit feleségül vett Kékszakállú. Valamennyinek elvágta a torkát. (Folytatjuk.) Charles PerrauH: A Uék&zakMtú Uectefy Bartók és Liszt emlékének szenteljük ezt az esztendőt. Kapjon szót a megemlékezés napjaiban Bartók egy messzi rrfunka- társa: Charles Perrault (1628—1703), a XVII. század kiváló, de nálunk kevéssé ismert francia meseírója. Az ő tolláról került először papírra — századnyira megelőzve a Grimm-fivéreket — Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsa története. S az ő műve az a történet, melyből Balázs Béla színdarabja, az egyetlen Bar- tók-opera szövegkönyve készült. Perrault históriája egyszerűbb Balázs Béla színpadi költeményénél.'Az operaszínpadon a szimbólumok fátylában járnak az emberi szenvedélyek, Perrault meséje közvetlen és pőre híradás egy eltűnt, régi világ kegyetlenségéről, faragatlan despotizmusáróL i
