Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

4. oldal 1951. májns 9. Seid Mi legyen az előbbvaló? Mi rz oka annak, hogy Akasztón mindmáig nem ala­kult ki az egységes falusi nép­művelés? Ha ezt a kérdést bon­colgatjuk, érdekes megállapítá­sokat hallunk mind a helyi párt- és tanácsvezetők, mind pedig a pedagógusok részéről. A beszélgetés fonala azonban min­dig egy témakörhöz kanyarodik vissza: Akasztón nincs műve­lődési otthon, s így szinte lehe­tetlenné válik a kulturális mun­ka szervezése és fellendítése. A népművelést szolgáló rendezvé­nyeket a tanácsteremben tart­ják. Ez a helyiség viszont kicsi — mondják. A község vezetőinek vé­leményével ellentétben, mi nem a művelődési otthon hiányában látjuk Akasztó kulturális életé­nek megrekedését. Ennek mély­rehatóbb okai vannak. Talán kezdjük azzal, hogy a község vezetőinek többet kellene fog­lalkozniuk a kulturális munka irányításával, ne csak a műve­lődési otthon építésének a gond­ja kösse le figyelmüket. Sorol­junk elő néhány feladatot, ami­ről elfeledkeztek! Először is hi­ba, hogy a kulturális bizottság nem készíti el a község egységes kulturális tervét. Hiányzik az irányításból a tudatosságra va­ló törekvés, Az is nagy baj, hogy tavaly ősszel felbomlott a me gyeszerte híres, hatvan tagú akasztói énekkar. Vezetőjük, mivel Kiskőrösről jár ki taní­tani, nem tudta tovább vállalni az énekkar irányítását, s emiatt szétszóródott a kiváló együttes. S ezt a szomorú tényt figyel­men kívül hagyták a faluban. A tanács is és a kulturális bizottság is beletörődött a „változtatha- tatlanba”. Csak éppen arról fe­ledkeztek meg, hogy megkérjék az általános iskola fiatal ének­szakos tanárát a kórus további vezetésére. A tömegszervezetek külön-kü- lön szervezik kulturális rendez­vényeiket. Közülük a Vöröske­reszt helyi csoportja végzi a leg­jobb munkát. A KISZ még csak most kezd talpraállni. Eddig — mondhatnék — havonta válto­gatták egymást a KlSZ-titká- rok. ősszel ez a gond is meg­old ' dott. Sárközi János pedagó­gus néhány nevelőtársával rend­szeresen foglalkozik a KISZ- isták nevelésével. Látita'juk, hegy Akasz­tón nem a művelődési otthon hiánya okozza a népművelés megrekedését, hanem a vezetés részéről megnyilvánuló igény­telenség. Ezt kell minél előbb megszüntetni. Ilyen csekély kul­turális tevékenység mellett még a rendelkezésükre álló tanács­terem is nagynak bizonyul. Elő­ször tegyék szervezetté a nép­művelést, teremtsenek pezsgő, kulturális életet, majd csak az­után gondolkozzanak a művelő­dési otthon építésén. Biellczky Sándor Középkori temetőt tártak fel Zsanán Janó Ákos, a Kiskunhalasi Thorma János Múzeum igazga­tója az ásatások során Zsanán középkori temetőre bukkant A leletek és a vizsgálatok alapján megállapították, hogy a temető valószínűleg a régi Zsana temp­loma körül terült el. A feltevé­sek szerint a lakosság akkori­ban főként állattartásból és ha­lászatból élt A falu észak-déli irányban el­nyúlva két vízállásos terület közötti dombháton létesült a középkorban. A víz keletről nyugatra határolta Zsanát, s amellett hogy • egyben védel­méül is szolgálhatott a vízi élet (halászat pákászat, nádgazdál­kodás) megélhetési is nyújtott a lakosságnak. Zsana terméskőből alapozott, egyszerű kis vályogfalú templo­ma az egyik utcasorba illeszke­dett bele. A falu temetője a templom körül volt. Zsana több évszázada állhatott fenn, erre utal, hogy a templom közelében emberi csontok tömege került elő. A templom helyén megtalál­ták az egykori bronzharang egy darabját, amelyen fémolvadás jelel látszanak. Ebből arra le­het következtetni, hogy a falu ellenséges portyázások áldozata lett. A történelmi adatok isme­retében feltételezik, hogy a régi Zsana az egész környéket érintő 1596-os török támadás következ­tében pusztult eL áíi&ftdá kiáttítás & ta^ai tnúzeui-n&ciH ÍJÁSZ Szabó László fiatal szobrászművész nagyszerű alkotása lát­ható képünkön, amelyet a most épült Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskolánál állítottak fel. Az Iskola növendékei nemrég meglátogatták a szobor alkotóját a szolnoki művész­telepen. Szabó László hosszasan elbeszélgetett a gyermekek­kel, bemutatta nekik, hogy készülnek a szobrok, s hogyan öntik bronzba az arra érdemes alkotásokat Vasárnap délben Csőkvárí Fe­renc, a megyei tanács művelő­dési osztályának vezetője nyi­totta meg a bajai múzeum új, helytörténeti kiállításót — Az ilyen megnyitó a múzeum éle­tében nagy esemény. Az állan­dó kiállítások megrendezését ugyanis hosszú évek fáradságos gyűjtő és feldolgozó munkája előzi meg. A rendezés maga is heteket vagy hónapokat vesz igénybe, hiszen a munka évekre szól, százezrek nézik meg, és sokféle igényt kell kielégítenie. Ezt megelőzően 10 évig állott az ún. Duna-kiállítás, melynek hire külföldre is eljutott, és nemcsak a nagyközönség, de a szakemberek szűkebb körében is elismerést aratott Az új kiállítás megtervezésé­nél a rendezőség figyelembe vette a Duna-kiállítás tanulsá­gait erényeit és hibáit ezekből okulva igyekezett még szebbet és jobbat nyújtani. Elsősorban anyagában ad többet, de ren­dezésben is modernebb, látvá­nyosabb. 'Depmíizeleajz — réyéizet A bevezető terem Baja kör­nyékének természetrajzát mu­tatja be. A Duna halai, a mel­lékágak és az erdő élővilága mellett bemutatja a mezőgaz­daság rovarkártevőit és az elle­nük való védekezést, mely leg­hatásosabb a nagyüzemi gazdál­kodás gépesítése mellett Az elmúlt évek tervszerű ré­gészeti feltáró munkájának eredményeként egy terem a környék régészeti leleteivel fog­lalkozik, az újabb kőkortól a törökök kiűzéséig. A neolitikus edénytöredékek mellett művészi formájú bronzkori edényeket láthatunk. Ritkaság számba megy a torzított hun koponya. A másik tárlóban finom mívű avar övveretek láthatók az edé­nyek mellett. Sorolhatnánk még a leleteket, melyek mind a ba­jai múzeum gyűjtőterületéről kerültek elő. C^éíte miékek Külön szobában láthatók Baja XVIII—XIX. századi kereske­delmének, iparának emlékei: a csizmadiák 1696-os magyar nyel. vű céhszabályai, a magyar sza­bók és szűrszabók céhkönyve, melyben Jelky András neve is szerepel. A molnárság és a ha­józás emlékei mellett szó esik a bajai szerbekről is, akik an­nak idején a balkáni kereske­delemből töltöttek be jelentős szerepet. Egykorú rézkarc ábrá­zolja a borzalmas, 1840. május 1-i tűzvészt, amely után az egész várost újjá kellett épí­teni. A következő helyiségben a Baja-környéki Duna halászatát láthatjuk. A szerszámok bemu­tatása mellett szó esik a halá­szat szervezeti formáiról is, a bajai halászcéhről, a bérlőidők­ről és az Új Élet HTSZ-mun- kájáról. Külön színfoltot jelent a kiállításban a következő szo­ba: a Bajai Lövész Társaság dísz-céltáblái, a Bajai Daloskor emlékanyaga mellett két múlt- századbeli kerékpár is látható. Az egyik még fakerekű „csont­rázó”, a másik a különös alakú vélocipéd. HHqi izlrájkok emlékei A bajai és környékbeli mun­kásmozgalom bemutatása a múltszázad végi szervezkedések­kel kezdődik. Jelentős darab az 19,05-ös molnársztrájk eredeti jegyzőkönyve. Grafikon mutatja az 1906-os bajai sztrájkok ará­nyát és eredményeit A továb­biakban láthatjuk a szerb meg­*r Gyalogosok — autósszemmel és autósok — gyalogosszommel. szállás idejéből való plakátokat és a veteránok egy csoportjának arcképét. A Horthy-korszak ba­jai munkásmozgalmát egykorú rendőrségi jelentések fotókópiái is érzékeltetik Harmincéves a garat délszláv színjátszó csoport A kiállítás további helyiségei­ben a környék színes népművé­szete került bemutatásra. A re­formátus sárközi (Szeremle, Ér- sekcsanád) magyarság viselete, díszítőművészete mellett szem­lélhetjük a katolikus, későbben települt magyarság (Bátmonos- tor, Baracska stb), az előzőtől eltérő ízlését, szemben a dél­szláv csoportok egészen más jellegű kultúrájával. Ízelítőt ka­punk az újonnan idetelepített bukovinai székelyek népművé­szetéből is. Az aprólékos hím­zésekben, színes szőttesekben, faragott használati tárgyakban, hímestojásokban órákig lehet gyönyörködni. A modem, hangulatos rende­zés nemcsak Baja, de a megye egyik legszebb kiállítását nyújt­ja a látogatónak, mely változa­tos és gazdag anyagával sok ta. nulságot is nyújt az érdeklődő­nek. Dr. Sólymos Ede múzeumigazgató H árom évtizeddel ezelőtt alakult meg Garán a délszláv együttes. Mostoha kö­rülmények között, állandóan rettegve a csendőröktől tartot­tuk próbáinkat. En voltam a műkedvelő csoport vezetője és szervezője, s bizony sokszor meggyűlt a bajom az akkori hatóságokkal. A Horthy-korszak- ban a nemzetiségeket gyak­ran megbélyegezték, s ahol csak lehetett, mellőzték, z együttes tagjai nagy lel­kesedéssel és ügyszere­tettel hajtották végre a rájuk bízott feladatokat. Tizenöt évig irányítottam a műkedvelő cso­portot, s bizony sok-sok siker­ben volt részünk. A fiatalok akaratereje, kultúra iránti ra­gaszkodása sohasem szenvedett csorbát. A Horthy-fasizmus ügyelt ar­ra, hogy a nemzetiségeket meg­fossza a művelődési lehetősé­gektől. Mesterségesen elzárt elő­lünk minden utat, amely kultu­Seántá Qtßfqq: Az őtszínű ember rális fejlődésünkhöz vezethetett volna. Így hát saját erőnkre kellett támaszkodnunk, s egye­düli örömünket a szereplések jelentették. Az együttes tagjai sohasem törekedtek olcsó népszerűségre. Amit tettek, hivatásszeretetből tették. 1941-ben az első bunye■* vác színjátszás alapításának és megszervezésének tízéves évfor­dulója alkalmából — az állandó falusi színház alapítása javára — színielőadást rendeztünk. Ek­kor került bemutatásra ,*5vi* jest" című színdarabom. Azután kitört a második vi­lágháború. Az együttes tagjaI közül sokan a színpadot a fegy­verrel váltották fel. Részt vet* lek a partizánmozgalomban, az antifasiszta-frontban, sőt a par­tizánháborúban is. Nemcsak a férfiak, de még a nők is har-t coltak a szabadságért /I garni délszláv együttes “ fennállásának 30. évfor­dulóján szeretettel gondolok azokra a kedves barátaimra, munkatársaimra, akikkel együtt hintettük a kultúra magvait. A jubileumra történő visszaemlé­kezés adatta kezembe a tollat, s úgy hiszem, amit tettünk, nem volt hiábavaló. SZÁNTÓ GYÖRGYNEK ez az 1927-ben írt regénye Párizsban a „Monde magyar könyvei” so­rozatban jelent volna meg. Po­litikai vonatkozásai miatt a fel- szabadulás előtt nem juthatott el a magyar olvasókhoz. Mi­lyennek látjuk ma, 33 évvel a megírás után ezt a művet? ENCIKLOPÉDIKUS szándé­kú Szántó György regénye. Kü­lönböző földrajzi helyeken, kü­lönböző bőrű, nemzetségű, szár­mazású, műveltségű és eszmét valló emberekkel találkozunk benne. MIBEN LATJUK e regény értékét? Mindenekelőtt a szer­ző becsületes szándékában, ha­ladó politikai tendenciájában, sokszínűségében, olvasmányos­ságában. — Azt, hogy Szántó György 1927-ben ír a Komin­tern gyűléséről, a kapitalista or­szágokban fellángoló sztrájk­mozgalmakról, a világon sokfelé hódító szocializmus eszméjéről, az „ötszínű ember” összefogásá­ról: ez pozitívum. NEM HALLGATHATJUK el azonban a mű gyengéit sem. Amerika bizonyos tekintetben való idealizálása és a Szovjet­unió kezdeti nehézségeinek áb­rázolása a mű megírásának idő­pontjával logikusan indokolha­tó. De nem tudunk egyetérteni a romantikusan hatásvadász szerkesztésmóddal. Pl. ellentét­be állítja az ötszínű emberek világháború utáni felvonulását azzal a bordélyházzal, ahol mind az ötszínű ember megta­lálható. Olykor eróltetettnek érezzük kontrasztját (a vörös zászlóval tüntető munkások és a vörös frakkban vadászók el­lentétét), máskor pedig általá­nosításait: Sz. 5. Karagics Antal 7if zenei mülaß teremtelt Qurow&kif tznajel zeneizerz5 Vlagyimir Jurovszkij zene­szerző befejezte Othello című szimfonikus költeményét. A mű­alkotás műfaji újdonsága az* hogy előadásában egy felolvasó is részt vesz. Jurovszkijnak nagy gyakorlata van a felolvasó beiktatásával felépített szimfo­nikus zeneművek megalkotásá­ban. Korábbi műveit a zene­kedvelők nagy érdeklődéssel fo­gadták. Othello című szimfonikus köl­teményén 12 évig dolgozott a szerző. A szimfonikus költe­mény első előadásán Szergej Bor.darcsuk mutat> zott be a felolvasó szerepében. «

Next

/
Thumbnails
Contents