Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-18 / 115. szám
4. oldal 1951. május 18, csütörtök Kecskeméten is sikerrel mutatkozott be ff mtgggínkben atndiqiztrepl& Ul tníÍMcl'ádé&i otthon — a cí$L Uettytii cWanti rJjudapeH 'TjáneeggiUtet A Kecskeméti Katona József Színház nézőterét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, hogy megismerkedjék a Bu- daoest Táncegyüttes új műsorával. A műsor híre megelőzte az együttes fellépését. Olvastunk sikerükről a fővárosi sajtóban, s valóban nem is csalódtunk. — Molnár István érdekes koreográfiái. melyekkel különösen Bartók: Tánc-szvitjének és a Magyar képek-nek a megértéséhez segítette hozzá a közönséget, többet jelentenek ma már, mint egyszerű kísérletek egy eddig széles tömegek számára nehezén mepközelihető zseni, Bartók Béla művészi nagyságának feltárására. A Tánc-szvit táncra szánt dallamai valóban „tánccá”, mozgássá lényegültek át a szemünk előtt. Az egymást gyorsan váltó ritmusképietek, s az ezekkel változó, egyszer sodró lendületű, máskor lírai rezdülésekkel telített lassú hullámzásai Molnár István táncképének magukkal ragadták a nézőket. Néha. a különösen sikerült részeknél, szinte azt az illúziót ébresztették Molnár bonyolult koreográfiái megoldásai, mintha az orkeszterben zengő zene a színpadra szállt volna fel, és ott hangzott volna tovább hullámzó, sodró, s egymásba torlódó mozdulatokban. A koreográfiában hömpölygő é’-zelmek vitték, emelték a nézőt. Csoda-e, hogy éppen az úgynevezett „nehéz” számoknál kapott legnagyobb tapsot az együttes tánckara. Különösen megragadta a figyelmünket, hogy a Liszt II. Rapszódiájára komponált tánckép hangulatilag egészen új oldaláról közelítette meg a népszerű és jól ismert rapszódiát. Hajlamosak voltunk eddig Liszt muzsikájába ítt-ott a természet jelenségeinek naturális másolatait bele- érezni. Molnár nem a L/iszt- muzsika programimatikus lehetőségeit mélyítette tovább — egyszerűbbé, közvetlenebbé tette a Rapszódia váltakozó hangulatait. A férfi táncosok széptar- tású, délceg tánca, a női tánckar lengő, hullámzó, szelíden lassú ütemei egy új Rapszódiát varázsoltak szemeink elé. A zenekar önálló m»sorszámai nagy technikájú és lelkes fiatal együttesről adtak hírt. A Jónás Mátyás által vezetett Liszt: Haláltánc csárdás különösen tetszett Lendületesen és érdekesen mutatták be a vonósra átírt Allegro Barbaro-t, Bartók zseniális művét A szicíliai táncfesztiválon első díjat nyert Molnár koreográfia, mely a magyar történelmi társas táncokon tekint végig, frissen, üdén, különleges népi hangvétellel elevenedett meg, meg, mint ahogy a Marosszéki táncok legényes hetykesége, hamvas, szemérmes hangulatai is hitelesen állították elénk a Kodály-muzsikát. És még valami, amit a klasz- szikus balett művelői is bizonyára nagy örömmel vettek észre. Molnár István a magyar néptánc gazdag motivumkincsét, vívódások és ellentmondások tüzében — úgy érezzük — a klasszikus balett formakincsének szintjére emelte. S ha néhány megoldásával, így az Emlék a múltból című kompozícióval vitázni is lehetne, egy bizonyos: a bartóki életmű kon- geniáliS' megközelítése, az újszerű koreográfikus törekvések — hisszük — tartósan gazdagítják táncművészetünket, s az együttes tevékenységét pedig a legjobbak magaslatára emelik. Ügy tudjuk, az Állami Budapest Táncegyüttes rövid magyarországi szereplés-sorozat után (megyénkben még több mint tíz községet keresnek fel) ismét külföldre utaznak. Most az Arab-Kelet és India az útirány. A ksskunmajsai tanács végrehajtó bizottságának elnökével a község kulturális fejlődéséről és a további tervekről beszélgettünk. örvendetes, hogy a faluban a múlt évekhez képest fellendülőben van a népművelés. Erről már megemlékeztünk lapunkban is, most azt kutatjuk, minek köszönhető, hogy Kiskunmajsán egyre nagyobb szerepet kap a kultúra? A tanácselnök tájékoztatójából kiderült, hogy a községi pártbizottság és a tanács vezetői közösen tárgyalták weg a művelődési otthon igazgatójának részvételével pártunk kulturális irányelveit, s annak szellemében dolgozták ki az éves programot. Ezzel nem zárult le a vezetők érdeklődése a kultúra iránt. Rendszeresen eljárnak a rendezvényekre, erkölcsi és anyagi támogatásban részesítették a művelődési otthont, s nem fukarkodtak a tanácsadással sem. Mindebből kitűnik, hogy a község vezetői is igénylik a kultúrát és személyes példamutatásuk hatással volt a lakosságra is. Mind többen kopogtattak a művelődési otthon ajtaján és bővítették ismereteiket az ott hallottakból. Sokan rádöbbentek, hogy nem vész kárba az az idő, amit általános műveltségük színvonalának gyarapítására fordítottak. Egyre többen hangoztatták: >A pártCsáky Lajos Botsó János: Kreml. ,uan>VVVVVVVVVVVVVVN»il»»»«*^A^AAAAA^A<V^VVVVW^VVvV A LABDA A labda a leve- “ gäben szállt, átrepült a kerítésen és a kis ház lépcsője előtt gurult egy darabig. — Bujtor bácsi! — kiabáltak, a fiúk. — Tessék kidobni! Az öreg felkapta, s éppen dobni akarta, ahogyan szokta, amikor hirtelen meggondolta magát. Nagyon- nagyon kedve támadt belerúgni a fényesre subickolt gömbölyű- ségbe. Legalább a fiúk is látják: nem csupán nézni tudja őket, ért is valamit a futballhoz. Nagyot rúgott a labdába, de az visszapattant a léckerítés egyik oszlopáról. Na még egyszer! Olyan nagyot rúgott, hogy a labdának rakétaként kellett volna röppenni a világűrbe. Sajnos, pár centit tévedett a láb. Röviden így mondhatjuk: a földbe rúgott, Bujtor bácsi előtt vakító fénnyel ragyogott fel imlamennyi csillag az égbolton. A poklok kínját érezte. Nyomban felharsant kintről a kacagás. Szabó Bandi szégyenkezve elfordult uavan, de ő se tudta megállni nevetés nélkül. A fiúk harsány nevetése még napok múlva is ott csengett Bujtor bácsi fülében. A labdát nem adta vissza. Felvitte a padlásra. Kicsúfolták? A szemébe nevettek? Könyöröghettek, küldhették szüleiket, próbálhattak bármit, az öreg Bujtort nem lehetett kiengesztelni. A kapujára meszelt halálfejet lemosta, az éj leple alatt udvarába dobott döglött macskát elásta. Se így, se úgy nem békült. Elcsendesedett a rét. A fiúk nem játszottak. Néha átrándultak a lakótelep öt utcával távolabbi részére, de legtöbbször csak a régi helyen üldögéltek. Még egy labdát kockáztatni már egyikük sem mert. Bujtor bácsi ki-kinézett az ablakon. Elégtételt érzett. Lám, most nem nevetnek! Később hiányozni kezdett neki a vasárnap délutánok zsivaja, az izgalmas meccsek sok apró érdekessége. . Furcsákat kezdtek beszélni a környékbeliek is. Olyasmit, hogy az öreg hajnalban, amikor alig járnak arra, az elkobzott labdával játszik. Rövid fekete klottnadrágban ugrál az udvaron. Fut, tornázik és a ház falához rugdossa a labdát. Fejüket csóválták az emberek, annyira hihetetlen volt. Szabóné hiába esküdözött, hogy látta, nem hitték. Utolérte öt is a pletykások végzete: annyi képtelen kitalálás után az igazat senki sem fogadta el. Ellenben a könyvtárban többen találkoztak a haragvó öreggel, amint éppen labdarúgó-szakköny- veket kölcsönzött. Ügy teletömte a táskáját, hogy alig tudta összekapcsolni. Egy szép napon bekövetkezett a csoda. Két-három gyerek lézengett a réten. Eli- bük toppant, akár a mesében, Bujtor bácsi. Hóna alatt a labda... — Na, jöttök focizni? Megmozdult erre a környék! Percek alatt össze- Offült a két csapatra való gyerek, s odacső- dült vagy száz kiváncsi. Középcsatárt játszott az öreg és az első félidőben két gólt rúgott. A mérkőzés utolsó perceiben a harmadikat, azt fejelte. — Tudok-e focizni?! — kérdezte lihegve. A közönség tapssal válaszolt, a fiúk pedig, bármennyire tiltakozott, vállukra emelve hordták körül. Négyen tartották, öten oldalról támasztották. Azóta szent a béke, nagy a barátság ismét. — Tessék jönni focizni! — kiáltanak be hozzá a srácok, s Bujtor bácsi menni szokott. Illetve nem is Bujtor bácsi, hanem Bujtor L, újabban ehhez a névhez ragaszkodik. Mert vasárnaponként kimegy az unokája is, Laci, aki Bujtor II.- ként jobbszélsőt játszik ... Fazekas Tiborc titkár és a tanácselnök is ott volt az előadáson.« És ez a személyes példamutatás a vezetőik részér® mondhatnők mindennapivá vált. A fejlődés következtében a régi művelődési otthon kicsinynek bizonyult. Üjról, korszerűbbről álmodoztak az emberek. A községi tanács végrehajtó bizottsága meghányta-vetette, vajon érdemes-e űj művelődési otthont építeni? Vajon ki tudják-e használni? Alapos felmérést végeztek, s meggyőződtek arról, hogy az igénynek van létjogosultsága a községben. Csak ezután készítették el a költségvetést. A tervek szerint 5 millió 300 ezer forintba kerül az új művelődési otthon. Ebből 2 millió 800 ezer forintot a községfejlesztési alap terhére utalnák ki. Remélik, hogy június elején már hozzá is láthatnak az alapok lerakásához, s 1962 őszén átadják rendeltetésének az új kulturális intézményt Amint látjuk, Kiskunmajsán jó kezekben van a népművelés irányítása. A vezetők példamutatása ösztönzőleg hat az egész községre, s e dicséretre méltó törekvés is hozzájárult ahhoz, hogy a község »kinőtte« a régi művelődési otthont. Bieliczky Sándor Az első embertani szakkönyv Bács-Kiskun megyében Több éves szorgalmas kutatás után jelent meg dr. Henkey Gyula »-Jellegzetes embertípusok Kecskeméten és környékén« című könyve a megyei tanács kiadásában. A könyv elején a szerző Kecskemét és környéke településtörténetével foglalkozik, ezenbe- lül a kunokkal és a jászokkal kapcsolatban is érdekes adatokat közöl. A szerző fő célja az volt, hogy az összes embertani mérések és 200 fénykép közlésével lehetővé tegye a Kecskeméten és környékén élő embertípusok megismerését és hogy a fiatal embertani kutatók számára is megkönnyítse a jövőben az Alföldön végzendő vizsgálatokat Henkey az első antropológus Magyarországon, aki nemcsak szavakkal határozza meg az itt élő embertípusokat (pl. magas, rövidfejű, keskeny- arcú stb.), hanem közli a pontos méreteket is. Véleményünk szerint ismeretterjesztésd szempontból még fontosabb a könyv harmadik része, melyben a szerző a kecskemétiek fej és testméreteit országos és külföldi adatokkal hasonlítja össze. A könyvvel kapcsolatban az ismert szakemberek közül már eddig is többen elismerésüket fejezték ki a szerzőnek. Dr. Bar- tucz Lajos egyetemi tanár és dr. Lipták Pál egyetemi docens további sikereket kívánnak, Bar- tucz professzor ezenkívül elismerését fejezi ki a megyei tanács végrehajtó bizottságának is, hogy »a magyar ember antropológiai tanulmányozását ilyen hathatósan és példamutatóan támogatja«. B. S. Úttörő művészek A megyei úttörő elnökség és a csapatvezetők nagyszerű mun kájának köszönhető elsősorban, hogy a megyei kulturális szemle úttörő bemutatóin példamutató fegyelmezettségről és ' magas művészi színvonalról tettek tanúbizonyságot úttörőink. A főbb művészeti ágakban elért eredményekről már tájékoztattuk olvasóinkat. Most érkezett meg a bíráló bizottságok véleménye a hangszerszólókkal 'és a zenekarok szereplésével kapcsolatban. A hangszerszólók között kiválónak minősítette a bizottság Kulinics Tibor bajai úttörő játékát. Jól szerepelt a seregszemlén Kugler Zsuzsanna lajosmi- zsei 'és Garai Márta soltszent- imrei úttörő. Az énekszóiéval versenyzők közül az első helyezést Babai Rozália (Tompa) kapta. Jó minősítést kapott Makiári Anna Mária (Kecskemét) és Schiszler Julianna (Soltvadkert). Az úttörő-zenekarok közül a legjobbnak o Bajai Központi Leányiskola együttese bizonyult, második és harmadik helyezett a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola zenekara és a bácsalmási úttörők harmonikáé gyűttese. A legjobb együttesek és szólisták a megyei seregszemle díszbemutatóján is fellépnek. Több mint 200 ezer baromit a háztájiban A kiskunfélegyházi járásban történt számbavétel szerint a 27 termelőszövetkezet háztáji gazdaságában az asszonyok több mint 200 ezer baromfit nevelnek. Ebből körülbelül 150 ezer jut a piacra. Jelentős mennyiségre szerződést is kötöttek az asszonyok a földmű vessző vetkezettel. 250 oaq&n ggünt&Udi A Kecskeméti Konzervgyár ez évi tervében 250 vagon gyümölcslé gyártása szerepel. Ebből a mennyiségből az első negyedévben 36, áprilisban pedig 19 vagon készült el, amit már at is adták a kereskedelemnek. A kedvelt gyümölcslevekből naponta 40 ezer üveggel készül. toaaaAAAAea»A«....VlV>VV|AAA Az autótulajdonosokat érdekli!