Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-25 / 96. szám

4. oldal 1961. április 25, kedd Van — de még sincs művelődési otthon Szabadszálláson Orvos a válaszúton Magyarul beszélő csehszlovák film Egy szép napon egy eüsza- *■ bódult disznói atka vala­hogy befurakodott a szabad- szállási művelődési otthon nagy­termébe és a gondnok csak akkor vette észre garázdálkodá­sát az épületben, amikor már tönkretették a művelődós haj­lékának színházi díszleteit. A felelőtlenség következmé- M nye súlyos anyagi kár lett. Egészen természetes, hogy az esetet követő tanácsülésen határozatot hoztak: másik gond­nokot kell fogadná, mert a je­lenlegi nem váltotta be a hozzá­fűzött reményeket, s a niagyösz- szegű károkozás csak hozzáse­gítette ahhoz, hogy a bajok szí­nültig telt pohara kicsorduljon. A pohár ugyanis régóta telik, s nemcsak az előbb említett tra­gikus eset kapcsán, hanem amiatt is, mert a gondnok tel­jességgel elfeledkezett, többszöri figyelmeztetések elleniére is a kórszerű és szép művelődési otthon tisztántartásáról. A szabadszáTlásd dolgozóknak az a véleményük, nem hajlan­dók tiszta, ünneplő ruhában a szennyes és elhanyagolt székek­re ülni, időtlen idők óta nem takarított termekben szórakoz­ni. A művelődési otthon tehát elnéptelenedett. Jobb ízlésű em­ber oda be nem tette a lábát. De mivel a kultúra iránti haj­landóság nem veszett ki az em­berekből, inkább gyarapodott, más helyet kerestek maguknak, ahol szívesen edtölthetik az ide- 3 ükét, szórakozhatnak, tanulhat­nak. így vált lassanként a tá- tongóan üres és elhanyagolt ter­mekkel '►hivalkodó« művelődési otthon mellett a kulturális élet középpontjává « szabadszállási központi általános iskola. A kórusmozgalom, a szín­játszás virágzásnak in­dult. Lassanként szűkössé válik a hely, hiszen a vendéglátó gaz­da. az iskola csak módjával tudja mérni a lehetőségeket. Hát akkor máért nem terem­tenek rendet a művelődési ott­hon háza táján? Ezt a kérdést már sokan feltették Szabadszál­láson, de egy eléggé sajnálatos és módszereiben elítélendő állítás- foglalás — a pártszervezet he­lyi titkárának állásfoglalása, ma­kacs és következetes kitartása egy helytelen vélekedés meütett — akadályokat gördít megvála­szolása elébe. Azon a tanács­ülésen ugyanis, melyen a ha­nyag gondnok leváltására hatá­rozatot hoztak a tanácstagok, nem vett részt a községi párt- titkár, s egészen érthetetlen mó­don nem is érezte magára néz­ve kötelezőnek az ott hozott dön­tésit Hatalmi szóval megakadá­lyozta a gondnok leváltását A Bajai Türr István Múzeum tíz év után ismét állandó jelle­gű kiállítás megnyitására készül. A kiállítás anyaga, melyet hosz- szú évek alatt a múzeum mun­katársai gyűjtögettek, Baja és környékének fejlődéséről számol be. A Baja története kiállítást, A helyzet máig is váHtoaat- n lan. Reméljük, a községi pártvezetőség, mint kollektív testület, a tanáccsal egyetem­ben rövidesen, pontot tesz a ne­vetséges és szomorú huzavona végére. Javasoljuk, bízzanak meg másít a gondnoki teendők ellátásával, s akkor a művelő­dési otthon visszanyeri régi jó hírnevét, betöltheti hivatását — a falu örömére. Bieliczky S. amelyet Kőhegyi Mihály régész, dr. Sólymos Ede múzeumigaz­gató, dr. Lüké Gábor és dr. Ba- lanyi László tanár rendezett, Bo- reczki László tervezett, május 1-én nyitják meg. Erre az időre tervezik az olasz és magyar Sza­badságharc kapcsolatairól szóló kiállítóé megnyitását is. Dr. Vodák, a tehetséges fiatal orvos, a jövő sebészreménysé­ge, doktorrá avatása után mi­előbb szeretné megtartani eskü­vőjét Évával. Villámcsapásként éri a hír, hogy vidékre helyez­ték és mindent elkövet, hogy mielőbb visszakerülhessen Prá­gába. A fiatal orvost untatja a kis hegyi falu egyhangú élete, pe­dig idős kollegája mindenben igyekszik támogatni. A napok, hetek lassan telnek és miköz­ben áthelyezése késik, megsze­reti az egyszerű, ragaszkodó embereket Már szívesen ma­radna, ha menyasszonya meg­osztaná vele ezt az életet Ám Éva nem hajlandó szépen induló sportkarrierjét feláldoz­ni. sőt állást is szerez vőlegé­nye számára. Vodák doktor azonban nem fogadja el a fel­kínálkozó lehetőséget, hiszen a falu orvos nélkül maradna. Korunk sajátos jelensége a fiatal diplomások idegenkedése a vidéki élettől. A film forgató­könyvírója és rendezője Jiri Hanibal sok finomsággal és hoz­záértéssel boncolgatja ezt a kérdést. A mindennapi életből vett történet főhőse a fiatal or­vos, aki helyét keresi az élet­ben. Hivatása nehéz válaszút elé állítja. Először előítéleteit, majd a vidéki élet nehézségeit kell leküzdenie. A vívódó fia­talembert a tehetséges és igen szimpatikus Ivan Palec kelti életre, akit közönségünk a Pró­ba folytatódik c. filmből már ismer. A film női főszereplője Jana Hlavácová, a Dr. Faustot elvit­te az ördög e. filmben már si­kert aratott nálunk. Ezúttal egy fiatal lányt alakít, aki nem tud választani a szerelem és « sport­karrier között Vulkán-hőerőmű A képen az Üj-Zélandban létesített vulkán-hőerőmű csö­veit láthatjuk. A csövek azért emelkednek ilyen furcsa formá­ban az úttest fölé, hogy egyrészt a közlekedést továbbra la za­vartalanul bonyolíthassák, másrészt pedig a hőmérsékletválto­zások okozta feszültségeket így egyenlítik ki. Az új erőműnél maga a Vulkán a kazán. Oly mélyén nyomtak csövekét a földbe a vulkán kráterének közelében, hogy a feltörő túlhevített gőzök két, egyenként 69 ezer kW-os nagynyomású, egy 115Ö0 kW-ö« középnyomású és három, egyenként 30 000 kW-os kisnyomású turbinát hajthassanak. A csövek átmérője 20 és 40 centiméter, de néha a 60 cm-t is elérik. A nevelés eszköze ÁLLANDÓAN visszatérő témája « sajtónak, a rádiónak gyermekeink helyes nevelése. Megszólalnak a pszichológusok, pedagógusok és minden oldalról igyekeznek megvilágítani korunk egyik legégetőbb problémáját. A CIKKEKET elolvassák, a közleményeket meghallgatják a szülők és a pedagógusok, és az országban ezer és ezer jóakaraté ember szövi-fonja, tárgyalja tovább a nagy kérdést: hogyan ne­veljük gyermekeinket, mivel kössük le idejüket, hogy elvonjuk figyelmüket a rossz példát mutató barátoktól Egyik legfontosabb célunk, hogy gyermekeink szabad idejü­ket jó szóralcozással, kellemesen töltsék el és ez az időtöltés hasznukra váljék. Erről ír dr. Pados Pál pedagógus a Népsza­badságban: »■Magyar óráimon havonta egyszer szabad beszámolót tartanak tanítványaim az abban a hónapban olvasott legérdeke­sebb könyvről. Ez a fajta „olvasómozgalom” családi síkra is át­vihető. Tapasztaltam, hogy csak meg kell ízleltetnünk a fiatalok­kal az olvasás örömét, azután rendszeres olvasókká válnak! Per­sze a szülőnek arra is kell vigyáznia, mit olvasson gyermeke! Az olvasási kedv felkeltése is bizonyos mértékig a „megfogáson” múlik. IGEN Jó kezdeményezést haUottam egyik tanítványom édes­apjától. Vett egy füzetet és minden elolvasott könyvről kis ismer­tetést írat a fiával. Minden tíz elolvasott könyvért „jutalomkép­pen” egy könyvet vesz a gyermeknek, s így mindjárt lellcesedést keltett benne kis egyéni könyvtár megalapozásához.« A gyerme­kek könyvtárának megalapítását segíti a Móra Ferenc Könyv­kiadó júnixis elején meginduló 50 kötetes „Az én könyvtáram" sorozata. Ez a sorozat az ifjúsági irodalom „aranykönyvtárát" kívánja a tíz éven felüli fiatalok kezébe adni. A KÜLÖNÖS GONDDAL készített sorozatban az ifjúsági irodalom remekeit találják a kis olvasók, és akár Gárdonyi Lát­hatatlan ember-ét, akár A Pál utcai fiúk-at, vagy Mark Twain _ Koldus és királyfi-ét olvassák, — maradandó emlékkel gazda-' godnak. Az örökbecsű művekből álló sorozat kötetei nemes gon­dolatokat szülnek, irodalmi műveltséget nyújtanak olvasóiknak és így segítenek bennünket gyermekeink helyes növelésében. Helytörténeti kiállítás a Bajai Türr István Múzeumban Budapest úri társasága «*- gényebb lesz egy népszerű, szel­lemes, elegáns szép asszonnyal Az új párizsi magyar követ ma reggel elutazott Budapest­ről. . Nem fogjuk látná * kegyel­mes asszonyt a Vád utcán, a bálokon, az előkelő éttermek­ben, színházaidban és a mulatók téncparkettjén. A grófné csomagod Készül a nagy útra. _ összecsavwrt finom Teorls-, ßiras-szőnyegek, képek, tükrök, drága porcelánok a földön. A komomák estél yiruha-költemé­nyeket, cipőket, tavaszi kosztü­möket, kékrókákat. hermelin köpenyeket pakolnak nagy óva­tossággal. u „ A szürke nwuhamat Ké­szítse ki, Sophie — szólal meg — és a kékrókámat. Abban utazunk» — MU visz magával Pá­rizsba? — Az ember, akármennyire takarékoskodik, ilyen nagy útra mégis kell venni egyet-mást Pedig ma már nem az* a vilá­got éljük, hogy ruhák, cipők és szőrmék tömegévé! induljunk meghódítani a világot De hát asszony vagyok és amit lehe­tett «— mondja mosolyogva a grófné —, vásároltam. De nem sokat Három nagy estélyi ru­hát nyolc délutánit kosztümö­ket aztán sok szőrmét kék- és ezüstrókáfcat csináltattam egy nerzbundát egy hermelin-belé­pőt, ha színházba megyünk, és egy kis nyári hermelinbundát. — És hány pár cipőt kegyel­mes asszonyom? f— Képzelje — felnevet húsz párat csináltattam. Mit csináljak, cipő nélkül nem jar- feat az ember, igaz? — És a kutyáik? — Azok nélkül egy lépést sem megyek, jönnek velünk. — És a személyzet? — El visszük a komornyi kot két inast, a komomát, a szoba­lányt a szakácsnőt és a szaká­csot — Mit csinált Pestien az utol­só napon? — Ha jaj! — sóhajtott fel «— a mai nap rémes volt. Kara reggel felkeltem, 11-kor már a városban voltam. Bementem az üzletekbe búcsúzni, végig­mentem a Váci utcán vagy két­szer, ki tudja, mikor fogok me­gint itthon korzózni! Aztán ro­hanás és rohanás: fodrász, ma­nikűr és haza pakolni Este bú­csúvacsora a New Yorkban. e- És ml a program az első párizsi napon? • Kipihend! a budapesti hurcolkodás fáradalmait. (!) De, sajnos, estére megérkezik a sze­mélyzet aztán jön a legréme­sebb: a kipakolás. Elköszönünk, a kegyelmes asszonynak még sok dolga van. Kézcsók. *— A viszontlátásra Pesten! — mondja a grófné — Bon voyage Jé utat! • Mayen tisztelt nagy >6 Dram! Tisztelettel kérem, méttóztas- sék megértéssel, türelemmel egy kis testvéri szeretettel vé­gigolvasni életem legszomorúbb írását! Nehéz feladat előtt állok, egyrészt mivel ágyban fekve igen nehezemre esik as írás, másrészt miután nem tudom, hogy ezen utolsó reménnyel s a szívón vérével megirt sorok vív­jon meghallgatásra fognak-e ta­lálni! A legvégső kétségbeesés szé­lén, az Élet és a Vég határán menekülök Önhöz, nagy jó Dram, s a fekete Holnap halá­los félelmében megdermedt szívvel küldöm a fuldoklók egyetlen utolsó jajkiáltását: két drága gyermekeid sürgős meg­váltásáért! Nemrég még saját kis vegyé­szeti vállalatom volt, mely szá­munkra emberhez méltó meg­élhetést biztosított A szörnyű gazdasági válság azonban en­gem sem kertit ki. Egyik napról a másikra a biz­tosnak vélt megélhetésből a leg­teljesebb nyomorba jutottunk. Hánytvetett az élet a főváros rideg, szívtelen világában, ahol a hajléktalanság, majd 3 éves leánykám és jóságos feleségem betegsége, végül 6 éves kisfiam kettős, súlyos operációja, utolsó kis tőkénket is elvitte! Közel az őrüléshez, kilincsel­tem új kenyér után, de diplo­mám dacára is csak alkalmi munkák akadtak, éhbérért Hogy ezt a két kiéhezett kis gyermekszájat betömhessük, las­san él kellett adni mindent, amit csak nélkülözhettünk. Vég­re kiújult a szívbajom és két­oldali tüdőcsúcshurutom ágyba döntött, nehezen kiküzdött utol­só kis állásomat elvesztettem, s most a tél küszöbén, élelem, fűtőanyag, orvosi segítség, gyógyszer, s egyetlen jóbarát nélkül állunk. Hitvesem is új műtét előtt áll, s pár napon belül az utcára lakoltatás ve­szélye fenyeget. A felebaráti szeretet nevében kérem méltóztassék részünkre 15 pengő életmentő kölcsönt nyújtani. Én írásban kötelezem magam, hogy ezen kölcsönt no­vember 1-én visszafizetem. Most pedig a nevemet kell aláírnom és mialatt ezt teszem, az ön­becsülésemet temetem. Nagy jó uram kezeibe téve le gyermekeim sorsát, vagyok mély tisztelettel és hálás nagy­rabecsüléssel alázatos, kész szol­gája: (teljes névaláírás cs pon­tos lakcím.) Befejezésül még csafc annyit: a kegyelmes asszonyról ma már mit sem tudunk; fölötte és osztálya fölött pálcát tört az Idő. A pária = mondhatatlan keservek és szenvedések után — emberré vált. Kitört a bozótból a napfényre Nemrég a film­híradóban láttam: egy pár évvel ezelőtt március 15-én vette át Kossuth-díjat... (Az Est 1934. január 21-1 száma és az eredeti levői napján.) Jóba Tibor Rég!, elsárgult írások közt böngészve, két érdekes lelet ke­rült kezembe. »Leletének kell neveznem, mert mindkettő egy letűnt világ dokumentuma, szomorú bizonyítéka. Habár az egyik csupa hivalkodás, fény és jólét — a másik pedig a en- vettépő, tébolyba kergető nyomorra tár ablakot: mégsem vi­dám olvasmány az előbbi sem. Karikatúra lenne önmagában, kacajra fakasztana, ha nem olvasnék vele «-szinkronban-« a má­sikat, amely ajkunkra dermeszt! a mosolyt Egyazon ország két polgárának életkörülményeit így szemlélheti: szinte felér egy szociológiai tanulmánnyal. Vidám és könnyed az első hangvé­tele fekete posztóval bevont dobok peregnek és lélekha­rang kong a másikban. Riport az egyik — enyhe és könnyű, mint egy füstkarika — a másik segélykiáltás és egyben vád­irat, levél formájában. ICiQuiltnts assza*

Next

/
Thumbnails
Contents