Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
Vallomás Bámul az este. Mind feketébb lesz a házfalak árnya. Sötéten imbolyog egyre a fák koronája a szélben. A jellegek árja elönti az ég csoda-csillagait, s beborítja a házat, az utat a szürke sötéttel. Elemészti az este az ablakokon kifolyó, vöröses-mézszínű fényereket. Halk zene zendill. A szél ütemére libb.en az ág lágy esteli táncba. Remegve t>újik a nappali zaj a kövekbe. Most motoros rohan át dübörögve. A fénye bevág a tömör feketébe. Az út pora szökken utána. Ismét csendes a táj, dudorúszva rebben a szellő, lengeti játszva az utcai lámpát. Lám, egyedül bandukolok. Némán lépek előre. — Rám gondol a Kedves e percbe’ talán. Remegés fut a testemen ói, 6. hallom, ahogy suttogta, *.szeretlek Kántor Zoltán Hogy mennyi fény, hogy mennyi fény árad Belőled énfelém, azt nem tudom, azt nem tadom. csak érzem, hogy e nyütt úton minden ragyog, minden ragyog, tetők, utcák és ablakok; és engem is, és engem it kegyelmek fehér szárnya visz. s nagy tisztaság, szent tisztaság, harmatban fürdik a világ, új reggelek, friss reggelek jósága bennünk megremeg, ezernyi szín. ezernyi szín reszket a harmat gyöngyein, szép a világ, szép a világ: egyetlen illatos virág. BACH-SÍR Itt fekszik Bat h. Csak por és semmi más. őrzi a csend s a mély-sötét. A kóruson friss dallam tépi a halhatatlanság üstökét. A VÄSAR Az tatákon, mint csatornán a trt» Omlik, Omlik egjrre a tömeg; (eltér, fekete és színes vegyest. Prospektust gyűjt fiatal. Öreg. Anziksz Lipcséből SCHILLER-HÄZ Mint mély flreg méred rám az ablak, a dóit pillér 6-keritést emel; arany bet ük, parlag udvar körben, dicsfény, enyészet együtt énekel. VILLAMOSON Itt nines kalanz. Jegyet egy mindenkinek mutat, becsületről lm, így nevel a tömeg és tudat. «a elfárad a pihenni la lehet. Feletted repülő kék RUHAPRÓBA Molnár Jenő PÁLYAUDVARON Fejem felett csattogva * szél zászlót s kacajt kavar, len* fődetlen fővel, félszegen búcsúzik egy magyar. NÉP EK CSAT AJ A EMLÉKMŰ Napóleon hada ver* homlokkal menekül* innen. Falvak, sebek égtek. Lám, legyőzték a gőgös zsarnokot, ha barátként Összefogtak a népek! Upcse. asm. m. M n. Nagy Istók István OOC30000000000000000QOO < Svibí Lajos rajza. ocoopo&MOoocűoooooooo ooimxwpoimMeioq^ C tatai Tolt, * Tállá. magas, szélenAz üzemben Jóformán az első perctől kezdve mindenki szerette. Csendes szerénysége, pontossága, türelme a művezetővel is megkedvel tette. Csakhamar kikerült a segédmunkások közül. Betanított munkás lett Itt kezdődött a baj. A fiú a jelentősen megvastagodott boríték jóvoltából öltözni kezdett és kihúzta magát Jobban, mint kellett volna. A többiek megértőén mosolyogtak egy-egy új cipő, selyemnyakkendő láttán. Nagyon helyes, csak hadd nőjenek az Igényei. Sosem árt ha egy fiatalember törődik a külsejével. Sza hasson ruhát borotválkozzon naponta, csak dicsérni lehet érte. Azért sem lehet megróni, ha nem hallgatja végig Tükör! Lajos száz- esztendős vicceit és menekül, mint a többi. Teheti, hiszen polgárjogot nyert az üzemrészben Akkor sem haragudtak rá, amikor a hatvanéves Szabó bácsit v’sszategezte. Szép csendesen félrehívták, úgy figyelmeztették. A baj akkor követke/7attkat 'Dib&ft: Ä I fs zett be, amikor a fiú észrevette: nők is vannak az üzemben és szerte a városban. Ettől kezdve mintha teljesen kicserélték volna. Hihetetlen kalandokról mesélt. A nagy hódító szerepében tetszel gett társai előtt. Ez már bosszantóvá vált. Csipkedni kezdték. Filmsztárok nevében leveleket írtak neki, s a gépére tették. A fiú elolvasta valamennyit, de nem szólt semmit. Egyikőjük az angol királynő unokahúgát ajánlotta feleségül. Szép, gazdag, csinos. — Messzi van — legyintett a fiú. Angolul tanuljak a kedvéért? Nem mondom, ha itt lenne... Talán... — De úgyis annyi a nő... összenéztek, s valamennyien felháborodtak ekkora elbizakodottság láttán. Meg kellene még keményebben leckéztetni. Épp ás öreg Szabd, a csattantUt hallva, amikor más Klári ctvihac- aott —■ HMmitiiw •— moBdtft ft fid és sajgó arcára tapasztotta tenyerét Felugrott és kiáltozni kezdett, hogy mindenki meghallhassa. — Hazudtam, hencegtem, egy szó sem igaz! Semmi sem igaz! Döbbenten hallgatták. A flű kétségbeesetten nézett társaira, lassan az egész részleg odagyülekezett. a halkan mondtat — Szeretem. Ügy szeretem.« — Miért nem mondtad meg neki? — kérdezték többen. — Nem mertem. Hátha kinevet... Olyan gyáva vagyok mellette... Kerülöm inkább, Csak messziről nézem... A a öreg Szabd odalépett, vállára tette a kesét) — Ember vagy, mégis csak ember vagy, fiam... bátora, én kellek ide. Bízd rám, elrendezem a dolgokat! Belemosolygott a fid nemébe és visszasietett a géphez. Nehogy hálálkodó szavakat kelljen hallgatnia,.. Tavaszvárás Hajlongó jegenyék készülnek bontan! zöld rügyeket, mindegyik éjszaka: bő-űző, fényt-hozó, halk üzenet Várjuk a fészkükből röppenő, csipogó sugarakat, — ablakom üvegén kopognak, mint fénylő kismadarak. Gyönyörű, kék-tollú ég-madár repül a fejünk felet«, hallgatja, s elviszi messzire, százféle énekemet Fekete barázdák ébrednek, a várják a jő magokat — minden rög, minden szív, minden kéz fényt adogat Zöldruhás kislány a kikelet dalolva hívogatom, de ő a villódzó szelekbe rejtőzik hallgatagon. Várják a mezők és várják a felhők a hegyek felett, — ha megjön, jelt adok: szivárvány-kendővel integetek. Kópiás Sándor Tjanajzl (ínykui A műhely nagy, pms üvegjét már tavaszi fény vert át és kíváncsian nézi-nért, hogyan dolgozik a brigád. Hogy* dolgoznak, szorgos kezekkel nyakig olajban a fiúk. fütyörészve már vidám kedvvel, feledve a téli borút Gépek ájhodnak meg kezükben, motorok, tárcsák, traktorok, s ha esy-egy útjára elindul, a fiúk szeme felragyog. Sürget a munka. Űj tavasa vár a sok-sok gépre odakint s lám, az öreg Nap a brigádra elégedetten lekacsint ESTE hazugságra, még meg is toldot ta: — Nem kell olyan nagy ese tét csinálni belőle. Inkábl ajánlhatnának egy másikat, iz galmasabbat! Klári mindezt nem hallotta Észrevette, hogy a fiú kerüli zavartan lesüti a szemét, hl meglátja. Néha már majdnen megszólította, de valami visszatartotta. Még elbízná magát Pedig kár érte. Van ebben a fiúban valami mérhetetlen vágyakozás a szeretet melege után Nagyzoló, hányaveti magatartáí mögé rejti, szégyent!, A pletyka hullámai vé” gül hozzá is eljutottak. A lány azon melegében átfutott a hármas műhelybe. Rohant, majdnem felbukott a hulladékládában, s megállt a fiú előtt Ránézett haragvón, dühösen, megvetően, a fiú pedig a nézést nem bírta, lesütötte a szemét — Megérte?J — kérdezte az akkor ment át az udvaron Ko vács Klári. __ Ezt hódítsd meg, híres ^ — mondták kárörömmel. — Napok kérdése — feleltei fiú, a többi pedig nevette. Kovács Klárit? A legkomolyabt lány az összes között. A hadművelet elkezdődött A fiú egy este megzörgeti! Klári ablakát Könyvet kért Valamelyik régi ponyvaregényből halászta az ötletet. Klári csodálkozva nézte a kint álldogáló fiatalembert Mi ütött ebbe, hogy ennyire rájött az olvasási buzgalom? — Ez jő lesz — mondta végül és a párkányra tett egy Jókait. Gyorsan csukódott az ablak. Alit, csak állt a fiú és az utcai lámpa fényénél nézegetni kezdte a könyvet. A lőcsei fehér asszony ... Ennyi az egész? Hazaballagott és dühében reggelig olvasott — Ml van a lánnyal? — kérdezték pár hét múlva. — Minden a legszebben halad — felelte. — Nono — Jegyezték meg többen. — A tenyeremből fog enni, mint a galambok! Erre már senki sem szólt semmit Várták a fejleményeket A fiú pedig rendszeresen kérte a könyveket, olvasta, így teltek a napok. Klárinak tetszett az olvasási szomj, néha még beszélgettek is. Párszor mellé ült az étkezdében. E gyszer ismét szóba került a dolog. — Minden rendben .,. válaszolta jelentőségteljes hangsúllyal a fiú és szemével hunyorított. Majd amikor látta, hogy az épület nem dől össze, a meny- j ayezet nem szakad le akkora!
