Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
1961. április 83. vasárnap S. •UM 35 millióval több termék, gyártmányfejlesztés, korszerű technika a Kiskunfélegyházi Gépgyár műszaki tervében Ugrásszerűen fejlődik a Kiskunfélegyházi Gépgyár termelése. Az idei program szerint majdnem azonos gépparkkal 35 millió forinttal több értékű terméket állítanak elő mint 1960-ban. A megnOvéfcedett feladatok és a külföldi Tásárlók fokozott igénye megköveteli, hogy a termelést alapvetően befolyásoló műszaki Intézkedési terv helyesen írja elő azokat a magvas tennivalókat, amelyek végrehajtásával megvalósul a gazdaságos termelés, Rozsdamentes lemez, argongőzas hegesztés, ipari röntgen, olajtüzelésű kemence A berendezéseket saválló, rozsdamentes acélból készítik. A különböző hőkicserélőkből például tízszer annyi készül mint 1960-ban. Ezeket új anyagból — Vékony rozsdamentes felülettel bevont vaslemezből — gyártják, fzt az új anyagot^ nagy tömegben hazánkban először Kiskunfélegyházán és főleg vegyipari berendezések előállításához használják fel A műszaki intézkedési terv gyártásfejlesztés és technológia fejezetében az előbb említetteken kívül szerepel még az argoníves hegesztés bevezetése, amely előreláthatólag 30 százalékkal növeli a termelékenységet. A normál argoníves hegesztés alkalmazása döntően az alu- míniumgyártmányök minőségét javítja. Az idén bevezetik a hegesztési varratok röntgenvizsgálását is. amivel ugyancsak több ezer forintot takarítanak meg. Az elektromos vezérlésű csőpréselő alkalmazása a hőki cserélők készítéséhez nemcsak köny- nyebbé teszi a munkát, hanem gyorsítja is. Az előzetes számítások szerint ez az új módszer 30—25 ezer forint megtakarítással biztat. Az új gyártmányok többsége szebb és olcsóbb Is lesz mint a régi A második félévben kezdi meg működését a gázolajtüze- lésű kemence. Ezzel megszűnik a kovácsműhely kisipari jellege. Az új tüzeléstechnika alkalmazásával lehetővé válik a színesfémek és nagyobb munkadarabok hevítése, megmunkálása és a hulladckanyagok nagyobb méretű felhasználása is. Az előbb említett intézkedésekkel azonban nem zárul le a műszaki tökéletesítés. A gyártmányfejlesztési címszó alatt 9 pontból álló feladat szerepéi. Ezek közül csak azokat említjük meg amelyek döntően befolyásolják az önköltség alakulását, a termelékenység emelését, szebbé, tetszetősebbé, tar- tósabbá formálják az export- termékeket. Ez a gondolat érvényesül az egyes, főleg a konzervipari gépek gyártmányfejlesztésénél. A speciális főzőüst a korszerűsítés után sókkal tetszetősei* lesz, mint a régi. Az új gép kipróbálását a Nagykőrösi Konzervgyár vállalta. Ha a megrendelők elfogadják a változtatásokat, akkor ennél az egy gyártmánynál 80 ezer forintot takarít meg a gyár anyagban és munkaidőben. A SN mere* tejhevftő be* rendezés konstrukciós változtatásával darabonként ezer forint megtakarításra számítanak. Az itt ismertetett intézkedések hatása jórészt a második félévben jelentkezik majd. A gyár vezetői úgy számolnak, hogy a gyártástechnológia korszerűsítésével és a gyártmány- fejlesztéssel az előírt 5 százalékos önköltségcsökkentésből 1,9 százalékos eredményt ilyképpen biztosítanak. Ebédel a m DEUJT öff a távoli harang-1 szó. Ide, a szántóföldön dolgozó munkacsapathoz csak olyankor | fi Ültetik a burgonyát.,. (Pásztor Zoltán felvétele.) ér ef « hangja, ha történetesen dél-nyugatira fordul a szél. Pásztor János munkacsapatthők már. merj jöttek, t törtnek a többiek fi _ Al párra is visszatérnek a „fecskék” Az alpári tanácsházán készített statisztika szerint a községen kívül összesein 296-an dolgoznak. Közülük mintegy százan egy esztendő óta hagyták ott Alpári. Azóta, amióta az itteni parasztság egy termelő- szövetkezetbe, a Búzakalászba tömörült. A község „fecsfcÄ” az ország úgyszólván minden táján, különböző munkákkal keresik kenyerüket Ami a legérdekesebb, a megyén kívül huszonkettőn (fele nő) a mezőgazdaságban is dolgoznak. Főleg az utóbbiaknak, de a többieknek is, nem tudott volna munkaalkalmat biztosítani a termelőszövetkezet? A vezetők azt mondják, hogy tavaiy munkaerőhiánnyal küzdöttek, aminek ugyan az újdonsült közösség gazdái jó néhányának a fegyelmezetlensége is oka volt, az idén azonban már mindenki szorgalmasain dolgozik. S ha nem mentek volna el a faluból az említett százan? Akkor velük belterjesebben gazdálkodhatnék a szövetkezet A Búzakalász nagyot* ütemű fejlesztéséhez nincsenek tehát elegendően Alpáron, hiányoznak azok, akik — nyolcán 17 éven aluliak — búcsút mondtak a községnek. örömmel tehetjük azonban hozzá, hogy csak átmeneti időre; Az alpári „fecskék” kezdenek ugyanis visszaszállingózni. Hirtelenében öt nevet említenek a szövetkezet vezetői, de jóval többen is vannak, akik az elmúlt év végétől már dolgoznak a termelőszövetkezetben. Nagy Ferenc gépkocsivezető, aki Budapesten, az ÉM. Építőipari Autójavító Vállalatnál volt alkalmazásban, a napokban szintén gazdájává vált a teherautót vásárló Búzakalásznak. Novák Mihály fogatosként, Varga Lajos, Kása Rókus, a nemrég visz- szatért Presfr Ferenc pedig a szőlőben dolgozik. Farkas Ferenc, aki pontosan egy esztendeig volt távol a falujától, a szőlészeti munkacsapat vezetője lett A község hatalmas határában nehéz őket munkájuk közben megtalálni, pedig érdemes volna meghallgatni, miért mentek el, de főleg, miért jöttek vissza? Végül a munkacsapat-vezető feleségével beszélgethetünk, aki a következőképpen mondja el férje eltávozásának és visszatértének okát A 29 éves Farkas Ferenc fl&t, hogy a termelőszövetkezetben nem biztosíthatja családja megélhetését, ezért 1959 októberében Budapesten, a Nyugati-pályaudvaron vállalt munkát Vagonkirakóként dolgozott Jól keresett, havonta 2500 forintot is kapott. Bár, igaz, naponta öthatszáz mázsa terhet is meg kellett emelnie a tizenkét óra alatt Húzta a szíve- felesége, a négyéves kislánya, a falu, a kíváncsiság, hogy mire viszi a szövetkezet? S egyszer csak kezdte érezni, hogy nem bírja a távollétet A család nélküli estéket a munkásszálláson, a szárazkosztot amely a gyomrát előbb-utóbb tönkretette volna, ha pedig főz magának (nem volt üzemi konyha), — de ugyan kinek van kedve tizenkét órai munka után meleg ételt készíteni? Ha meg étteremben étkezik, akkor mit adhat haza a keresetéből? Közben idehaza látta, hogy a kezdeti nehézségek ellenére is boldogéul a közös gazdaság, a tervezett húsznál négy forinttal többet fizet munkaegységenként. És döntött: 1960. október 3-án hazajött. Végleg; Aztán megvonta aszonyával az egyenleget: ha — már ami az élelmezést illeti — ugyanúgy akart volna élni Pesten mint Alpá- run, akkor annyi sem marad a családjának, mintha a szövetkezetben dolgozik. Valószínű: a többinél is hasonló okok játszhattak közre, hogy visszatérjenek. Ügy, akár a fecskék. Egy megjelent, s jött utána a második, harmadik, ötödik, a tizedik. És minden bizonnyal jönnek a többiek is. T. I. Tűzön süt s nap a hatalmas táblára, s fákat csak a közeli országút szélén találni A munkacsapat tagjai nagyokai húznak a friss vízből majd előkerül az ízletes hazai, s kolbász, szalonna, sajt. Húszán vannak ttt, a burgonyaültetésnél együtt a munkacsapat, s a vezetőjük arra a legbüszkébb, hogy sohasem volt köztük igazolatlan hiányzó. Két éve vezeti ezt a munkacsapatot Pásztor János, a tízéves mélykúti Termőkalász Termelőszövetkezetben. Ennyi idő alatt alaposan megismerte az embereket és kapásból sorolja a legjobbakat. •— Itt von példáié Németh hajós, Kovács István, Mikó Ferenc. Régi parasztemberek, akik nagy gyakorlattal rendelkeznek. Havonta elérik a 40—44 m*< kaegységet. Asszxmy-tagunk egy non, ügrovict Antalné, 6 is szorgalmasan dolgozik. Példát vehetnének róla a Mtskolczi- testvérek! Ilona és Margit jé munkások ugyan, és ha ütne» kedvük, a munka sem megy. Es sajnos, ez gyakran előfordul EJNYE, Miskolczi-lányok, már csak azért is megmutathatnátok a fiatalos virtust, sut «Iyen emberek te dolgoznak a manfc* csapatban, méghozzá lelkesedéssel, mint Köveséi Ferenc én Földes Johák bácsi, akik tonna nyugdíjasok lesznek! Naponta Hjár hozzájuk a termelőszövetkezet elnök* te. Bort László, aki mindig haszna* te* nációkat tud adni Pásztorék munkacsapatának. — Három munkacsapat áttett most a burgonyát — mondja Pásztor János, miközben é la jóízűen fogyasztja az ebédet. — BÜCSÜZIK is, rövid ebédszünetet tartanak mostanában, rímért sürget • munka és gyorsan akarnak végezni « burgonyaültetéssel... Márkus lánc* (W. D.) Egy bácáboködl, öreg pferasztember, mikor jelenlétéiben a község újjá vedlett életéről, fejlődéséről beszéltek, hogy bizonyítson, így szólt: Azóta van ez így. amióta egytenyénré nyűt a falu. Milyen mély bölcsesség húzódik meg ebben a népünkre aranyira jellemző, képletes beszédben. Igaz leikéből fakadóan találó megfogalmazását adta annak, amivei a nép egyetért, amiben a nép bízik; Egytenyérré ny® a feSa. Az »egy tenyér- kínálja mind azokat a lehetőségeket, amelyek nap nap után feltárulnak megyénk mezőgazdasága előtt. Mostanság, «műkor összeszántják a mezsgyéket, ahol az ekét húzó lovak izzadt páráját felváltja a dohogó traktor, szinte »vadon.- nőnek a lehetőségek. Lezárul egy légi, a megkezdődött egy új világ, amely szinte egyik óráról a másikra mindent kitörölt, ami átkos volt a múltban, de magáival hozta a parasztok flöldszeretetét, szorgalmát, alkotó kedvéit és * jövő vetett hitét. A né megyénkben különösen nagy tehetőségek vannak arra, hogy a mező- gazdaság és parasztságunk gazdáigodjon. Kiváló adottságokkal rendelkezünk talaj víz, naipfény és hőmérséklet szempontjából. SaSlőskertjeinlk, zöldségeseink, déli vidékeink állattenyésztése mindig jó jövedelmet biztosított az azzal foglalkozóknak. Megyénk az ország egyik legnagyobb éléskamrája, hiszen a felvásárolt mezőgazdasági áruk tegnagyobb hányadát-; 10—11 százalékát adjuk. Különösen kiemelkedő szerepe van. a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésnek. Szőlőiből az egy holdra eső termelési érték 14 ezer forint, szemben a mezőgazdasági termelési területek 5300 forintjával. Az ország saSlőexport járnak 30—40 százaléka a megyénkből kerül ki. A gyümölcsfeílvásárlás évi átlaga 3500 —4000 vagon között van. Exportra a kajszi 40—45 százalékát és a meggy 15—20 százalékát a megye adja. Az ország nyári gyümölcsfogyasztásának 25—30 százalékát ugyancsak megyénk biztosítja. 40 ezer holdon termelőnk zöldséget. Az ország fűszerpaprika felvásárlásának 44,9 százalékát, a paradicsom 23,8 százalékát, a borsó 15 százalékát megyénkből szállítják. Budapest zöMségéllátásá- ból 50—55 százalékban vesszük ki.1«; szünket. Megyénkben az 1 kh-ra jutó termelési érték 13 százalékkal, az egy főre eső termélési érték pedig 4700 forinttal magasabb az országos átlagnál. Ezek az adottságaink bizakodással tölthetnek él bennünket. A szétszórt parcellákon folytatott gazdálkodás mit sem tehetett azért, hogy megoldja a megye mezőgazdaságának gondjait. Az átszervezés befejeztével megnyíltak ezek a lehetőségeik, és most már az »egytenvérré nyílt falun-«, az egyakaratfi elhatározáson és az egyöntetű cselekvésen múlik az, hogy milyen gyorsan jutunk előre. Hogy a szocialista nagyüzem mire képes, azt régebbi tei’meiőszövetkezete- ink jelentős része és az állami gazdaságaink igen jól bizonyítják. Bizonyítják, hogy a kisüzemi telepítésű szőlők nagyüzemileg hogyan művelhetek, hogy a homokot az új gyümölcsösök telepítésével miként hódíthatjuk meg. Bizonyítják, hogy a homokhátság alatt húzódó rétegvíz olcsó berendezésekkel miként hasznosítható úgy, hogy a valamikor csak verejtékkel öntözött futó- homok Kánaánná változzék. A megye vezetésének központi problémája a megye adottságainak legmesz- szebbmenő kihasználása. Világosak és meglehetősen köztudomásúak azok a tervek, amelyek egyedül hivatottak a homok hasznosításának megoldására Most már “-csak- arra van szükség, hogy a megyei vezetés törekvései mindenütt találkozzanak, az alsóbb szervék, különösen a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagságának szándékaival. Igen, a vezetés elhatározásán, szándékán, gondos, körültekintő, szervező munkáján, az egész tagság egy cél felé való irányításán, az ügyek menetének állandó figyelemmel kísérésén és *z ellenőrzésen múlik az, hogy a kezdeményezések megvalósulnak-e, hogy azok a célkitűzéseik, amelyek a párt gazdaságpolitikájából adódóan a megyei vezetést a mezőgazdaság fellendítésével kapcsolatosan éltöltik — beváltásra kerülnék-e? A vezetés munkaprogramja nem lehet más, mint mindig újabb és újabb lehetőségek kutatása. Nem lehet más, mint a lehetőségék valóra váltása. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyelőre a lehetséges eredmények vonalán nincsen plafon. Az a vezető, aki nem érti meg, hogy szűnni nem akaróan élőre kell haladná, aki nem érti meg, hogy többre kell törekedni, reális, de nagyobb terveket kell magunk elé tűzni, az megfosztja önmagát és a vezetefcteket is az előbbrejutás lehetőségeitől. Az olyan vezető, aki megáll a tegnapban és nem látja a holnapot — megreked és önmagáról állítja ki aa alkalmatlansági bizonyítványt. Egytenyérré nyílt a falu, fogalmazta meg az öreg parasztember. Ebben a fogalmazásban bent rejlik a szép jövő reménye. S mi a szén jövő? A termék- bőség, a gazdagság. Éppen ezért alaposan nézzünk bele a tervek rubrikáiba* alaposan vegyük szemügyre az emberek fejében és karjaiban levő elhatározást és erőt. És mindent tegyünk meg azért, hogy már ebben az évben nagyot lépjünk előre a megye mezőgazdasága fejlődésének útján. tauUhUÍMÍ a falu .unkacsapat | vezető megtörő izzadó homlok kát és nagyot kiált: \ — Ebédszünet, emberek.
