Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

«. oM«t 1961. március S, péntek f A TÁRSADALOM, az embe­riség sorsáért, jövőjéért érzett fés vállalt felelősség tudata, s a felelősséget vállalni tudó ember (megható hősiessége — ez az, «.mi a Fehéi kór, e nagyszerű klasszikus dráma előadásának fctélése után Karel Capek, a fczerző művészete és embersége Sránt felébred a néző szivében. «Túl annak a csodálatán, milyen [világosan és határozottan emel- jfce ki a feléledő fasizmus idő­szakában a kortársíró a kor életjelenségeinek, tendenciájá­nak néhány legfontosabbikát, lást mutassa be. Az Individuum, az egyedül álló ember kétség­beesett, de éppen jelentéktelen­ségében reménytelen szemben­állása kapott szót és nagyszerű megformálást a darab egyik legszimpatikusabb alakjában, a betegeket gyógyító, az „emberi­ség sorsát kezében tartó” orvos­ban. Dr. Gálén keményen és hősiesen harcol, de csak egye­Dr. Sigelius (Karizs Béla) és Krög báró (Jánoky Sándor). együttérzéssel bocsátjuk meg az:, hogy a legfontosabbnak ve t elemek drámai egésszé, vi­ta, nézeti egésszé való összera­kása már nem sikerült tökéle­tesen ... Capek látomása teljes eg izében tükrözi a fasizálódó polgári társadalom olyan terü­leteit, mint a nemzeti állam, a nemzeti felsőbbrendűség érzése. ITipikus alakja az apa, aki sunyi he.vesléssel, nacionalista frázi­som emlegetésével áll az agresz- 6ziv erők mellé, feláldozza leg- ezentebb családi kapcsolatait a pogári tülekedés révületébe. Fia a fasizmus fő társadalmi bázisának elvadult képviselője, az elvadított kispolgár típusa, fe milyen nagyszerű, mennyire; szimbolikus értékűvé emeli a; las izmus korszakának társadal­mi és politikai erői jellemzése! közben a darabban szereplő csa-j ládot, amelynek nincs neve. Az kpát csak Apának hívják, az lányát Anyának, de érzéseik, tö- Irekvéseik az egész kispolgár- ka g összes haladásellenes erőit jé épezdk. A polgári szemlélet korlátái­nál megbéklyózva csak a töme­gek történelmi szerepét nem fátta ily világosan Capek. A tö- gnegéit, amelyek alatt általában E népet értette, s amelyben a aladás irányába ható mozgató Irugókat már nem láthatta meg. MÉGISCSAK a legnagyobb tesztelek és megbecsülés hang­ján beszélhetünk erről a nagy­szerű emberről, erről a felelős­ségteljes írástudóról, aki bátran lés határozottan felemelte sza- jvát korunk legembertelenebb, 6 napjainkban ismét újjáéledő, [veszélyes fasizmus ellen. A polgári individializmus szemlé­lete nem tette lehetővé számá­ba. hogy a fasizmus elleni tilta- jkozást a tömegekre átvetítve, Itnint tömegjellegű megmozdu­lni rinnnnnjquüaacoxinnr A Bugaci Földművesszövetkezet keres erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező, szakképzett j kiskereskedelmi éa D vendéglátóipari ÖZEM ÁG VEZETŐT, Mtonnali belépésre. 1412 H dűl. S a fasizmus elleni küzde­lem ilyen korlátozása, ha egybe is esik a tragédia feszültsége fokozásának szándékával, ha növeli is az együttérzését a né­zőknek, történelmileg hamis képet mutat. Hiba volna azon­ban eltúlozni Capek tévedésé­nek értékét és jelentőségét. Ca­pek szívbéli őszintesége, írói felelősségvállalása így is torony­magasra emeli őt az író-kor- társak riadtan hallgató, vagy a fasizmustól megtévesztve em­bertelenül rikácsoló polgári tö­megéből. Szava ma is döbbenetes erővel hat, mert nem sémák az alakjai, nem jelképes kosztüm­b* öltöztetett esőntváxaJL Sza­vaikban mx élő emoer közvet­lensége csendül, amellett, hogy mondataik, cselekvéseik általá­nos érvényűek is. A néző ma világosan érzékeli a fasizmus feléledésének veszélyét, az 1937- ben elhangzott szavak alapján Is. S jóleső érzéssel veszi tudo­másul, hogy ma már százmilli­ók vállalják azt a szerepet a béke és az emberi humanizmus védelmében, amelyet Gálén mint elszigetelt ember egyedül vállalt a drámában. UDVAROS BÉLA rendezése Capek írói módszerének min­den erényét világosan kiemeli. Szívhezszóló és az értelemre apelláló az a mód, ahogyan a drámát a tehetséges fiatal ren­dező színpadra alka!mázzá. Meg­óvta attól, hogy a külsőségek misztikumba hajló hatásai a néző figyelmét eltereljék a lé­nyegről, így aztán ritmusban, tempóban, a képszerű megjele­nítés magas színvonalában, a dráma sodrásának érzékelteté­sében Udvaros Béla hűséges tolmácsolójává magasodott en­nek a magávalragadó és gyö­nyörű darabnak. Udvaros Béla rendezői pályafutásának egyik legdifferenciáltabb, legemelke- dettebb állomása a Fehér kór színrevitele. DR. GÁLÉN Dobák Lajos ál­tal színpadra állított figurája pontosan olyan, amilyennek a nagy cseh író megálmodta. Sze­rény és visszahúzódó tudós, hi­vatásáért szenvedni is tudó em­ber, aki egyben lobogó hittel és kemény akarattal hág fel élete csúcsaira, s ott szinte az egész emberiség nevében hajlandó vállalni a kockázatot, a küzdel­met. Az utóbbi időben kevés­szer láthattuk színpadon Dobák Lajost, de ez a mostani nagy­szerű, érett szerepformálása sokmindenért kárpótolja a mű­vészt és a közönséget is. Karizs Béla dr. Slgefius tanár szerepének és alakjának min­den jellegzetességét tudja érzé­keltetni. Művészi módon eleve­níti meg a kollaboráns és kar­rierista értelmiségi vonásait, ■ egyéniségének erejével egyben sajátossá is teszi ezt a figurái Alakítását azért is nagyra kell értékelni, mert tudjuk, milyen nagy erőfeszítés volt ezt a nála korosabb színészre méretezett szerepet ilyen hibátlanul fel­építenie. Simon György a marsaik a maga teljes ellentmondásosságá­ban állította a néző elé. A ha­talmi téboly megszállottja, kö­dös eszmék hirdetője, áld bete­gesen elferdült tudatossággal viszi romlásba a népet KRÜG BÄRÖ megformálása Jánoky Sándor színészi egyéni­ségének ismét sok erényét meg­mutatja. Beszélgetése Galénnal és a diktátorral a darab leg­szebb pillanatait idézi. Az Apa, Anya, Leány, és Fiú, e srimbó­bőükus család Jó! megtalálja helyét a darabban. Alakítói Szalma Sándor, Borbíró Andrea, Bodó Györgyi és Fekete Tibor tipikus vonásokat vázolnak fel, s nagy meggyőző erővel, szépen teljesítik darabbeli hivatásukat Korom pay Vali halk, finom esz­közökkel alakítja a marsall leá­nyát Ebbe az eléggé szürke mellékalakba színt, életet tu­dott vinni. Perlaky István, mint ifjú Krűg, talán valamivel mar­kánsabb vonásokat hangsúlyoz­hatott volna csakúgy mint Fe­nyő József, aki az adjunktus csúsző-másző, kétszínű és er­kölcstelen figuráját kissé hatá­rozatlanul körvonalazta. Jó Ti­szai József, mint propaganda- miniszter, Major Pál, mint új­ságíró, de a darab minden sze­replője magával ragadóan keresi és találja meg a legjobb kifeje­zési eszközöket, e nagyszerű dráma hibátlan tolmácsolására. Csinády István díszletei at­moszférateremtő erejűek és ki­tűnően áthidalják azokat a ne­hézségeket, melyek a forgószín­pad hiányából adódnak. Márton Aladár jelmezei JŐR, a kísérő zen* kifejező. 16. feje. oJLUüüDLiLiüLRjmDüannac JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOjí A jakabszállásd gépállomásra FŐKÖNYVELŐ keresünk. Gépállomások Igazgatósága Kecskemét, Szolgálati lakás biztosítva. 1413 ú •OOOSAMfiAOOŐOÓOOéOOOAC Borsi cakynak zúgott Igaz! Még nem késő! Berohant a katonai parancs­nokságra. Külön ordonánc vitte ki Matejkának a SAS-behívót. • A Baltazár-ezred n/2. száza­dának öreglegénysége szétszé­ledt eltávozásra. Csak a napos és Matejka András maradt a körletben. A napos, Kovácsik János, aíki 48 éves fejjel öltött mundért, letelepedett Matejka mellé és cigarettát sodort egy pakli nyolcasból — Mi lelt, öregkomám, tán nem jutott a dinnyeföldből? — Kedélyeskedett Kovácsik. — Nem mégy eltávozásra? Az ám, te nem is kérted? — Nem. — Csak elnézlek, cimbora, ne­ked mindig lóg az orrod. Az előbb is, mondom, kifigyelem, hová nézed te folyvást? De nem nézel te bizony, sehová. Nyomja valami a lelkedet? De, hogy Matejka nem vála­szolt, Kovácsik tovább cseve­gett: — Egyet se búsulj, komám, én mondom. Hát hiszen mindnyá­junknak megvan a magunk ba­ja, de azért ennyire— Mit hagy­tál ott kint civilben? Féleséget? Szeretőt? No jó, csak kérdem. Mink még csak eldékkolunk itt, Csókavárom, de mit szóljon az, akit kihajtottak a frontra? Aki a tulajdon mellével szedi a go­lyót? Ebben a mad világban tiszta szerencse, hogy Itt szol­gálhatunk. Csak tudnám, hogy meddig. Te, te mit gondolsz, meddig húzza még a német? Azt mondják, Fehérváron innét van a front. Márpedig akkor nem sokáig szívjuk mi a csóka- vári levegőt. Matejka felkelt az ágy szé­léről, s kibámult az ablakon. Kovácsik csak a fejét csóválta. Szólni akart a megfásult, meg­keseredett emberhez, de ordo­nánc jött rohanvást: — Van itt Matejka András honvéd? Maga az? A századpa­rancsnokságra ! Matejka belépett a század­parancsnoki irodába Meglepő­dött. Nem a századparancsnok, hanem Borsicziky főhadnagy ült az íróasztal mögött. Matejka kihúzta magát, szalutált. Borsiczky nyersen, erélyesen rászólt: — Miért nem jelentkezik? — Főhadnagy úr, Matejka András honvéd alázatosan je­lentem, parancsára megjelen­tem! — Matejka András honvéd — ismételte kedvelve, elnyúj- tottan a főhadnagy. Matejka érezte, mennyi gyűlölködő In­dulat bujkál hanghordozásá­ban. — Nagyon katonás! Nos, Matejka honvéd, hogyan ízlik a komisz? Magát kérdeztem! — Megkaptam a behívót, és... — A-lá-za-to-sam je-len-tem! mennydörgőt* a tiszt — Alázatosan jelentem... — ismételte Matejka. — Az más. Ez itt nem kis­dedóvó. Matejka. Nem cseve­günk, nem társalgunk, mint a civilbagázs. És nem pimaszko- dunk. Itt enyém a végső szó, és maga akkor távozik, amikor én végeztem. Nem úgy, mint a múltkor a parancsnokságról. Matejka, amikor vette a bátor­ságot és egyszerűen a fakép­nél hagyott Remélem, még em­lékszik? — Igenis. — Na. Hm. Bizonyára rá­fi* már, Matejka, én eszközöl­tem ld magának azt a lehető­séget hogy komiszban szolgál­hassa a hazát Mert a hazát sokféleképp lehet szolgálni, Ma­tejka. Ha például holnap bebi­zonyulna előttem, hogy a maga szolgálatai civilben értékeseb­bek, mint mundérban, akár hol­nap leszerelhetne. A főhadnagy el volt ragad­tatva a saját szellemességétől, és laposan pislogott a pallérra. Vajon, érti-e az, az ő finom in­tencióját? Amint szemügyre vet­te M atejkát, megint az a nyugta­lanság fogta el, amelyet már a múltkor, a parancsnokságon is tapasztalt Matejka akkor is szürke, szenvtelen, közönyös nézésével zökkentette ki biz­tonságából, akárcsak most Mintha nem is volna jelen. Fel­állt az asztal mögül, fel s alá járkált a mozdulatlan katona előtt. — Matejka! — mondta söté­ten. — Most már nem babra megy a játék! Nyíltan beszélek. Adja át nekem, amit kértem és holnap leszerel. Mehet isten hírével. Soha többé semmi dol­gunk sincs egymással. Sőt, még számíthat is rám. Higgye el, nem érdemes makacskodni. Megvannak az eszközeim ahhoz, hogy kiűzzem magából a meg- átalkodottságot Elég ideje volt gondolkodni. Matejka állta a főhadnagy kegyetlen, hideg tekintetét Bor­siczky még mindig igyekezett uralkodni magán. — Ha magának egy csepp esze van, nem tétovázik. A megmaradó fele részéből még úr lehet Maga azért tartja vissza a volt felesége jogos ré­szét, mert bosszút akar állni rajta. Az az asszony nem ezt érdemli magától. Borsiczky látta, hogy a pal­lér szeme még erre sem reb­ben. Elvesztette önuralmát Szeretett volna belerúgni Ma- tejkéba. Ordított, mint a sa­kál: — Disznó! Vörös útonállól Én elveszem, égy ki Nem menekülsz a kezem kőéül, te söpredék! Éj jel-nappal mel­letted leszek. Egy percnyi nyu­galmad sem lesz. A markom­ban vagy hátán«. FeMJs bal van? Hová dugtad, mi? Matejka meg sem moccant. A tiszt eléje ugrott éa öklével aa arcába sújtott Mate lkát rég­képp elhagyta ereje. Megfcánta­rod ott éa elzuhant a földön. Borsiczky vad dühében belerú­gott. De egyszersmind megijedt Senki sánca ugyan a közeliben, de azért nem lehet tudni, nem lődörög-e arra a napostiszt Mit is mondhat annak, aki rá talál nyitni? Legjobb lesz előzni a bajt Feltépte az ajtót la tóttá magát: ■— Napostiszti Hozzám! Göröcs hadnagy futólépésben közeledett — Locsolják fel ot t gazem­bert Súlyos függélemzértéaéiá letartóztatni! Vitesse a fogdába, A hadnagy pillantása a gör­csösen meg-megránduló, ájult katonára esett — Főhadnagy ér, alázato­san... hívjam az orvost? — Nem kell- Majd magáhoa tér. Egyébként — tette hozzá — az eset különlegesen súlyoa. Magam veszem kézbe. Jelentést nem kell tennie. Réggé! átve­szem a foglyot Megértette, hadnagy úr? — Igenis. Kovácsik rohanva kozta • vödör vizet éa csakhamar flea­szeütközött a dőngő léptekkel távozó főhadnaggyal, amint ea kifordult az ajtón. A vizet Ko­vácsik rálocsolta Matejkára. Mukkanni sem tudott a meg­döbbenéstől. Mégiscsak valami rettenetes dolgot követhetett el ez a szegény. Vajon mit? Az áléit ember végre magá­hoz tért de olyan volt mint aki se eleven, se holt A had­nagy intézkedésére Kovácsik és az ügyeletes a fogdába kísérte. (Folytatása következik.) FEHÉR KÓR A diktátor őrjöngve magyar ázna családjának háborús tar» veit (Simon György, Korom pay Vali ús Periaky hdits

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents