Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-17 / 65. szám
t oldal 1961. március 11, péntek B3 A z lí?61. év kettős zenei jubileumot jelent nemcsak a magyar, de a művelt világ zeneművészete számára is. Liszt Ferenc születésének 150- ik, Bartók Béla születésének pedig 80. évíordulóját ünnepli a zenei világ. Jártok és Kodály sokszor hangoztatta, hogy a magyar zenevilág azért nem értékeli kellőképpen, mert nem ismeri eléggé Liszt Ferencet. Sok, magát muzsikusnak valló ember sem jutott túl rapszódiáin, a Szerelmi álmok-on, a Les Preludes-on, s fogalma sincs arról, hogy Liszt a maga korában sok olyan utat látott meg, amelyekre csak jóval későbbi korok zeneszerzői léptek rá. Szabolcsi Bence világhírű zenetudósunk szavával élve »Liszt kései zeneművein keresztül már Bartók riadói szólalnak meg«. — A mai magyar zene- esztétika egyik legfontosabb kérdése, hogy tisztázza a zene viszonyát a társadalomhoz, az egyes korok komponistáinak kapcsolatait a kor társadalmának problémáihoz. A polgári osztálynak a XIX. század közepén jelentkező nagy megtorpanása s a század második felében megmutatkozó dekadenciája nemcsak az irodalomban, képzőművészetben, de zenei vonalon is éreztette hatását. Liszt Ferenc is arcot cserél, megváltoztatja zenei nyelvét. Ilyenformán láthattuk meg, hogy ő ij. ugyanolyan mélyen kapcsolódott hazájának sorsdöntő kérdéseihez, mint minden magyar művész kortársa, így Madách Imre és Munkácsi Mihály is. Hallatlanul sokszínű zenei nyelve mélyen magyar volt abban az értelemben is, hogy muzsikáját egy kelet-európai szemlélettel igyekezett átadni az emberiségnek. Lisztnek nem lehettek olyan kapcsolatai a magyar népzenével, mint Bartóknak és Kodálynak, életviszonyai nem engedték meg, hogy feltárja a magyar nép legősibb zenei hagyatékát. A cigányok zenéjében ismeretlen, széthullott kelet- surópai tradíciónak a roncsait látta, lázasan felszedte ezeket és a maga hatalmas oeuvrejé- ben művészi feldolgozásban adta közre, beleolvasztva a kor divatos dalainak dallamvilágát és a verbunkos zene formaelemeit. Utolsó éveinek legnagyobb élménye volt, hogy kapcsolatot talált a modern orosz zeneszerzőkkel, akik — élükön Muszorgszkijjal — azt hirdették, ha a nép a művészetben uralkodik, közel van ahhoz, hogy a politikában is úrrá legyein. Az utolsó 15 év munkáiban érleli meg azt a zeneiséget, amelyről azt mondhatjuk, hogy közvetlen kapunyitója a XX. század zenéjének. Az sem közismert tény, hogy a Vándorévek (Années de Pslerinage) zongora kötetének egyik — annak idején agyonhallgatott — zened képe: a Lyon. A mű mottójaként feltüntetett forradalmi jelszó és a kompozíció hősi, forradalmi intonációja a szerzőnek a lyoni munkás felkelés mellett történt aktív kiállását tükrözi. Ma, Liszt Ferenc jubileumi évében, szocialista zenekultúránk építése közben fokozott figyelemmel fordulunk e forradalmi műve felé, amely talán legelső zenei visszhangja volt a történelmi pályafutásra induló munkás mozgalomnak. Jártok zenei profilja sokkal élesebben áll előttünk, mint nagy zenei elődjéé. 1955-ben, halála 10. évfordulóján Nemzetközi Békedíjjal tüntették ki. Bartók egybe tudta olvasztani saját népe és hazája iránt érzett forró szeretetét a más országok népe iránt érzett megbecsüléssel. A különböző népzenék őstörténetének kutatása a közös eredet gondolatát vetette íd előtte, ta összehac sonlító folklore-tudomány azt a sok szálat fedte fel és bogozta ki, amellyel a szomszédos népek élete össze van fűzve. Tudta, vallotta és hirdette, hogy a haladás, a fejlődés, egyáltalán: az élet alapfeltétele a béke! Egyik nagyjelentőségű tudományos művének végén figyelmeztetően emeli fel szavát: »... ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésre fordítanak, ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából fel lehetne kutatni.« Műveinek mindegyikéből * • ugyanaz a mélyen humanista szellem sugárzik, mint emberi magatartásából, tudományos mukásságából. Eszméje átparázslik zené’««’, a rendíthetetlen meggyőződés, tántoríthatatlan helytállás és a jövőbe vetett megingathatatlan hit magasan zeneszerző kortársai fölé emelik őt. Lőrincz Béla OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRÁN DIÁKKOROM ÓTA nem vettem részt osztályfőnöki órán. Azóta pedig eltelt egy jó néhány esztendő, de az osztályfőnöki órák hangulata, kedves emléke még ma is elevenen él bennem. Akkoriban ez a »tantárgy« úgynevezett lyukasóraként szerepelt a valóságban. Miért? Egyszerű a magyarázata. A tanár úr akkor javította a dolgozatokat, s nekünk pedig szabadfoglalkozásra adott engedélyt. Ilyenkor előkerültek a táskák mélyéből a gondosan dédelgetett ponyvák, a zsírpapírba pólyáit tízóraik és ki-ki belemerült a nagy »munkába«. Labdarúgók is akadtak közülünk szép számmal. Olyan izgalmas gombfoci csaták dúltak a padokon, hogy a tanár úr kénytelen volt néha rendreutasítani a magukról megfeledkezőket. Száz szónak is egy a vége: hiányzott a rendszer, a módszer, a politikai állásfoglalás a mi osztály- főnöki óránkról. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben beültem a Jánoshalmi Központi Általános Iskola VII. osztályának osztályfőnöki órájára. MEGHÚZÓDTAM a sarokban és figyeltem a tágranyílt gyermekszemekből áradó kíváncsiságot. Dr. Karsay Ferenc osztályfőnök színesen, érdekfeszítően irányította az általa megadott téma kibontakozását. A munka, a munkaszeretet és a munkakerülés fogalmának pontos tisztázása szerepelt az órán. Nem jogi pontosságú meghatározást kért számon a gyerekektől, hanem a lényeg egyszerű magyarázatát. — Mit köszönhet az ember a munkának? — hangzott el a kérdés. Néhány másodperces gondolkodási idő után karok egész erdeje lendült magasba. Kérdések hangzottak el, s rá felszabadult, lelkes, öntudatos csengő hangon a válaszok. MINT A KATLANON forró- sított víz, úgy pezsgett, bugyborékolt a kis közösség. Mert a munkáról volt szó, arról, Már tér íréi a bácsbokodí fali ármány" evero üzem A terményforgalmi vállalat — miként annak idején közöltük — Bácsbokodon takarmánykeverő üzem létesítéséhez fogott hozzá. Egy régi malom hat hétig tartó átszerelésével március 1-re készült el a takarmánykeverő, amelyet néhány napos próbaüzemelés után a napokban adnak át rendeltetésének. Megyénknek eddig nem volt ilyen üzeme. Ezen a héten Mélykúton is megkezdik egy malom átszerelését, azután Kalocsán, majd Kecskeméten létesítenek még az esztendő első felében takarmánykeverőt. Ezekben az üzemekben a szarvasmarhák, sertések és a baromfiak számára készítenek takarmánykeveréket. A sertéseknek — 15—50 kilogramm súly között, s azon felül —• kétféle, a baromfiaknak a koruktól függően négyféle változatban. A termelőszövetkezetek ad-1 ják a kukorica és az árpa alapanyagot, amelyhez meghatározott receptúrák szerint keverik az ipari tápanyagot: a hal-, húsliszt stb. koncentrátumokat. A takarmánykeveréket a kukorica, vagy árpa ellenében kapják a termelő- szövetkezetek; mégpedig vagy azonos pénzértékű mennyiségben, vagy ugyanolyan súlymennyiségben, de az utóbbi esetben ki kell fizetniük az átadott alapanyag és a kapott takarmánykeverék értéke közötti különbséget. Az új bácsbokodi üzem má«^ "agy népszerűségnek örvend r ''"iái járás termelőszövetkezete' körében. Már » próba üzemelés napjaiban is jelentős mennyiségű keveréket elvittek, s év végéig összesen 47 ezer mázsára jelentették be igényüket T. í. amely egyre inkább többnek számít napi robotnál, kényszerű kötelezettségnél. Ezek a parasztgyerekek, akiknek apái, nagyapái még jószerivel csak a mások földjén vállalt robotot ismerték és nevezték munkának, csodálatosan kitárultak a tanító tapintatos, ügyes kérdéseire. AZ OSZTÁLYFONOK szőtte a gondolatokat, irányította a néha rakoncátlankodó válaszokat. Beszéltek arról, hogy őszszel az ő osztályuk is segített a termelőszövetkezeteknek krumplit szedni — és az olyan jó volt. Harsányan kinevették azt a néhány kislányt, aki úgy gondolta, elintézheti az egész- heti munkát lopva, a bokor alatti pihenéssel. Azt mondták rájuk »lógósok«, és határtalan megvetés, harag villámlott a szemükben, még azokéban is bizonyára, akik ezt a gyerekes csínyt a krumpliszedéskor megpróbálták. Szinte észrevétlenül peregtek a percek, a nap benevetett az ablakon, aranyos fénybe borította a lelkes, kipirult arcokat Valaki elszavalta Juhász Gyula csodálatos sorait: „Én őt dicsérem csalt, az élet anyját Kitől jövendő győzelmünk ered: A munkát dalolom, ki a szabadsáp útjára visz gyász és romok felett." AMIKOR 1945-BEN a gyás2 és az üszkös romok között botladoztunk, szívünkbe markolt ez a Juhász Gyula-vers. Aggódó szemünkkel kerestük a munka látóhatárát. Azt a látóhatárt, amely itt bomlik ki e felcseperedő gyermekhad szere el át tára, s amelyet most —.megtaláltunk Egy kicsit mind a ketter meghatódtunk, a tanító is, én is. Talán ugyanerre gondoltunk, amikor szemünket végighordoztuk ezen a kedves, színes gyermekseregen: Ok csakugyan a mi gyerekeink! Bieliczky Sándor Ba 28. De boldog volt. Júlia mindenkit és mindent kipótolt az életében. Még Benkőt is, akitől mindinkább elszakadt. A szerszámárugyár teherautója vígan nyelte a kilométereket. Szerencsés János a vezetőfülkében ült és a térképet tanulmányozta. — Mennyire is van Tiszagéroe? Ügy nézem, a szolnoki hídtól még ötven-hatvan kilométer. — Annyi, és ráadásul rossz úton — bólintott a sofőr. — De majd meg tetszik látni, megéri, Szerencsés elvtárs! Én már jártam itt, hányszor is? Kétszer. Csudajó volt. Mondhatom, nagyon rendes, nép a tiszagércei. Jómódúak, szíves vendéglátók. Kérem, a jó múltkoriban halvacsorát főztek a brigádunknak, hót én még olyan halászlét sohasem ettem. Örülök — tette hozzá a sofőr hízelegve —, hogy Szerencsés elvtárs lett a brigádvezető, és ezentúl itt lesz ezeken a jó kis kiruccanásokon. Szerencsés maga is nagy érdeklődéssel készült erre a vasárnapi agitációra. A múlt héten azt kérdi tőle Benkő: „Janikám, van-e kedved egy kis falusi munkára? Jakab elvtárs, aki idáig a patronáló brigádunkat vezette, megbetegedett, legalább fél esztendő, amire felgyógyul, j Átvehetnéd a brigádot. Jót fog I tenni ez a falusi környezet.” <5 | szívesen el is vállalta a megbf- ! zatást. Benkő tüzetesen eliga- ! zította, mit tegyenek, s hogyan egyék! A szerszámárugyár a tiszaI gércei Táncsics Tsz-t patronálta. De a brigád nemcsak a szö- \ vetkezetlek, hanem az egyéniek között is igyekezett nevelőmunkát végezni. Segített a Táncsicsnak, ha valamiben tanácsot kértek. Beszélgettek az emberekkel, megismerkedtek a szövetkezet eredményeivel, aztán elmondták ezeket a tapasztalatokat a faluban. Mert a jó' ég tudja, mitől van ez, olyan szövetkezeti parasztok, akik minden hivalkodás nélkül is remek eredményekről adhatnak számot, kérkedésnek tekintik fejlődésük fényeinek híresztelését, ezt szívesebben bízzák másra. Benkő tudta, mit csinál, amikor Szerencsést bízta meg a patronáló brigád vezetésével. Benkő ugyanis megemlítette a pártbizottságnak, jó lenne Szerencsést felvenni a pártba. Nagy vita alakult ki efölött, s végül a pártbizottság nem fogadta el á javaslatot. Ügy vélte, várjanak még néhány esztendeig, amíg teljesen megbizonyosodnak Szerencsés rátermettsége felől. Az rendben van, hogy felelős poszton dolgozik, fogyatékosságai ellenére is becsülik, de a pártba való felvételét el kell halasztani. Viszont helyesen teszi Benkő, ha politikai feladatokkal is megbízza. Hadd próbálgassa körmeit. így került Szerencsés a patronáló brigád élére. Huszonnégy emberrel szinte színültig telt a tehergépkocsi. Többen is eljöttek volna, de nem fértek. A tiszagércei dk már vártáik a gyáriakat. Jó kis szilvóri ura illatozott a pohárkákban, g az asztalon kalács, meg frissen szedett szőlő. A vendégek nem nagyon kérették magukat Akkoriban gyenge koszton élt a főváros, jólesett a sok finom falat. Szerencsést a falu vezetői vették körül. Hamar megértették egymást. Jóízűen beszélgettek. A brigád öt kisebb csoportra oszlott, mindegyik tudta már a dolgát. Senki sem tudott ellenállni a falubeliek nyájas kínálásának. Mindenki emelgette a poharat, nézegette a fenekét. Pompásan telt az idő. Szerencsés kitűnően érezte magát. Szokatlan volt neki a bor, de most erősen kívánta. ízlett, miért ne? Délután öt óra tájban tervezték a visszaindulást. De a gér- ceiek erről aztán hallani sen: akartak. Hogyisne! Egy hónapban egyszer jönnek, akkor is elfutnának? Éppen öt órára invitálja a falu az egész brigádot a szőlőhegyre egy kis jó ételre, italra. Afféle pinceszerre. Jó mulatság az, csak talpig ember kell hozzá, de sok. Minden gazda igényt tart arra, hogy a borát megkóstolják. S ágya is jócskán van a bornak. Frissen fogott tiszai ponty kisütve, ízes kolbász, sült sonka, fehér kenyér. Savanyúságnak meg szerencsepaprika ecetben éltévé. Tyű, ahhoz kell ám a nagy virtus! Aki kettő t-hármat elfogyaszt, s nem jön rá a körbe- körbe rohanás, ember az magáért! Szerencsés sem áll ellent. Egyszer esik ilyesmi az emberrel, gondolja, és egyik pohárral a másik után koccintgat. Tüzesmagas a hangulat. Mire bealkonyul, mindenki kedélyes mámorba szédül. Szerencsés vitába keveredik a falubeliekkel, de jóízű vita ez, akkor is, ha kissé fennen lobognak benne az indulatok. Azért Szerencsésben ott kísért a felelősség. Fátyolos tekintetén át gyakran körülnéz, számon tartja az embereit. De hiszen felelnek azok magukért. Esznek-isznak, beszélgetnek. — A barátságunkra! — köszöntik rá Szerencsésre harsányan a falusiak a tudomisén hányadik pohár bort. Nagyszil itt a szőlőhegyen. Kellemes, lágy fuvallat libben a Tisza fölött. Hársfák illata terjeng. Jé lehet itt, a szabadban élni, dolgozni. Szerencsés gyakran az órájá- -a pislog. Nagyon itt van már íz idő, menni kéne. — Mi azt tartjuk — mondja komótosan Béni Ferenc, a Táncsics elnöke — hogy, amit el- /eszítel a réven, behozhatod a vámon. Tudja, mit gondoltam ki, ’zerencsés elvtárs? Sohase menjenek maguk Szolnok felé, miiek kéne akkorát kerülni? Átkelnek Tatárszállás alatt a Tiszán, átviszi a teherautót a komp, legalább negyvenöt kilométert nyernek. Annyival is hamarabb érnek haza, illetve annyival is tovább maradhatnak körünkben, amit szívből óhajtunk. A komp? — gondolkodik agyát erőltetve Szerencsés. —- Az jó. Ha negyvenöt kilométert spórolhatnak, miért ne? — Akkor hát még maradunk egy kicsit — mondja ki a szentenciát. Az egész brigád szerfelett örül. Újra emelkednek a poharak. — Fél kilenc, Szerencsés elv- társb — figyelmezteti később Memyel a hallgataggá vált brigád vezetőt — Megyünk eftrtára, meal már megyünk. De amint feláll «Mb«, funs csa és megmagyarázhatatlan é*<J zés -ess rajta erőt Alig áll a lábán. Ezt mások is észre» szik. Mosoly fut össze a szögletében:! — Benyalt az Öreg, nézzétek mozog alatta a föld. Az emberek tudják, SogySzea rencsés sohasem iszik. A gyárt mulatságokon is ellenállhatatlan nul szabadkozott amikor boré ral vagy pálinkával kínálták* Furcsállták is, hogy itt, Tisza-» Kércén szívesem poharazott. Dd úgy látszik, megártott neki. 4 ÍFoteteíásg következik!/ 1 mmrnm LISZT-BARTOK EV
