Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

1961. február 8, szerda A MAGVAK. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁcs - KISKUN MEGYEI LAPJA A tanácstagi beszámolók elé Ismeretes, hogy minden ta­nácstagnak kötelessége éven­ként legalább kétszer beszá­molni választóinak a tanács és a saját munkájáról, vala­mint a megvalósításra váró feladatokról. Ez mélységesen demokratikus vonása állami vezetésünknek, mert növeli a választott államhatalmi szervek tagjainak felelősség- érzetét, ugyanakkor a válasz­tók rendszeresen ellenőriz­hetik: képviselőjük mcgér- demli-c az előlegezett bizal­mat. Községeink nagy részében most készítik elő a tanácsta­gi beszámolókat. Az egyik községi tanácselnök elmond­ta, hogy részletes beszámolót sokszorosítanak a tanácsta­gok számára, amely foglal­kozik a nemzetközi helyzet­tel, a tanácsülés fontosabb határozataival, s ismerteti a község termelési és árufel­vásárlási terveit is. Vélemé­nyünk szerint — bármennyi­re is jó indulat vezérli e köz­ség vezetőit — helytelen ez a módszer. Az ilyen beszámoló csak általános kérdésekkel foglalkozhat, s óhatatlanul unalmas felolvasássá válik, mert a tanácstag nem köz­vetlenül választóihoz beszél, hanem beletemetkezik a ke­zébe adott brossurába. Milyen legyen hát a ta­nácstag beszámolója? Elő­ször is legfontosabb az, hogy a tanácstag az előtte ülők­höz beszéljen. Ez pedig úgy lehetséges, ha közvetlenül az adott választókerület politi­kai, kulturális, szociális és termelési helyzetével foglal­kozik. A lakosság nagy ré­sze előtt még nem ismert tény, hogy milyen termelési feladatok állnak előttünk az idén. Ezért, ahol most lép­tek a dolgozó parasztok a nagyüzemi gazdálkodás út­jára, ott feltétlenül a közös munka szervezésével, meg­kezdésével kapcsolatos kér­désekről —, ahol pedig régi tsz-ek vannak, ott a zár­számadásról, az elmúlt év eredményeiről beszéljenek. Az utóbbi helyeken jó, ha elemezik: mit tettek he­lyesen és min kell javítani az idén. Nem árt, ha ismer­tetik a község termelési ter­veit, de főleg arról beszélje­nek, hogy ebből mennyit ter­meljenek meg a választóke­rület közös, háztáji és egyé­ni gazdaságát Igen fontos népgazdasági érdek fűződik az árufelvá­sárlási tervek teljesítéséhez, hiszen ettől függ az ország lakosságának zavartalan élelmiszer-ellátása. A tanács­tagi beszámolókon erről is essék szó, mégpedig úgy, hogy a választókerületből mennyi árut akarnak felvá­sárolna Mindez nem ellentétes az­zal, hogy a tanácstag a vá­lasztóinak köteles beszámol­ni a tanácsban végzett tevé­kenységéről, mert amellett, hogy elmondja: hány tanács­ülésen vett részt, hányszor szólalt fel, milyen határo­zatokat hoztak, — szervez­nie is kell körzete lakossá­gát az építőmunkára, a ter­melési, kulturális, köz­ségfejlesztési és egyéb fel­adatok elvégzésére. Az új helyzetben, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének — kevés kivétellel — befejezése után e tevékenységnek még tartalmasabbá kell válnia. Éppen ezért felelősségük tu­datában készüljenek fel a községi tanácstagok beszá­molóikra. Nincs hiány társadalmi munkásban — ne legyen a megbecsülésben sem! A Kecskeméti Nőtanács egyik •— a napokban tartott — — megbeszélésén figyelmet ér­demlő megjegyzésnek voltunk fültanúi: — Egy pedagógusnő és egy orvosnő keresett fel a közel­múltban, s jelentette be, hogy szeretne részt vállalni mun­kánkból, ha tudásának és segítőkészségénck hasznát tudnánk venni — mesélte az egyik hozzászóló. Mások is csatlakoztak e meg­jegyzéshez, neveket, személye­ket sorolva fel, akik szívesen és önzetlenül vállalnának tár­sadalmi munkát. Arról most nem akarunk ír­ni, milyen örömmel fogadták e hírt a megbeszélés résztvevői, s hogyan tervezgették: kire, mi­ben és hogyan számíthatnak a további tervek megvalósítása során — hiszen ez nyilvánvaló. Szerintem — ezúttal — magá­ról a „jelenségről” érdemes szót ejteni. Arról a tényről, hogy ma már nem szükséges és nem is kell az embereket társadalmi munkára, áldo­zatkészségre „nógatni”, hi­szen a közös összefogás eredményein fellelkesülve sokan maguk ajánlják fel {tehetségük, képességük leg- (Mit a köz érdekébe*, közös céljaink megvalósításá­hoz. A párt és kormány helyes politikája iránti bizalom egyik apró, hétköznapi megnyilvánu­lási formája ez, de egyben fi­gyelmeztetés is: vannak még „rejtett tartalékaink”, melyek­kel gyarapíthatjuk erőnket, megsokszorozhatjuk eddigi ered­ményeinket. Azt hisszük, ezt nem árt emlékezetébe idézni tömegszervezeteink vezetőinek, aktivistáinak, akiknek munká­jában — sokszor megfelelő er­kölcsi elismerés és megbecsü­lés hiányában — olykor még tapasztalhatók kisebb megtor­panások. Mindig jó dolog arról tudo­mást szerezni, hogy nem va­gyunk egyedül, s a haladó szellemű eszmék, tudományok hirdetőihez napról napra újabb, fiatal, friss erők csatlakoznak. Mert ha pénzben nem is mér­hető le mindig egy-egy értel­miségi — orvos, pedagógus, vagy mérnök — társadalmi munkájának értéke, annál in­kább lemérhető erkölcsi haszna és eredménye. Ma, amikor a társadalmiasu­lás korszakát éljük — amikor az egyéni érdek helyett egyre inkább előtérbe kerül a közös­ségi érdek, — külön-külön és együtt is becsüljünk meg min­den embert, aki erejével, tu­dásával szocialista építőmun­kánkat segíti. „Ránk is számít már a haza" Az elmúlt napokban regge­lenként a szokottnál is jobban benépesült Kecskeméten a Katona József utca. Az Épí­tők kultúrotthona ünnepi dísz­ben várta az 1941-ben szüle­tett sorköteles fiatalokat. — Azért, hogy az összeírásra megjelentek ideje ne teljen unalmasan, a kecskeméti já­rási kiegészítő parancsnokság gondosan összeállított prog­rammal várta őket. Mátyási Antal százados elv­társ szeretettel tessékelte bel­jebb az újoncjelölteket a nagy­terembe. Mosolyogva beszél­getett velük, majd amikor mindenki együtt volt már, üdvözölte őket abból az alka­lomból, hogy életük fontos ál­lomásához érkeztek — a nép­hadsereg tagjai lesznek. Fe­szült figyelemmel hallgatták ezután Nagy Sándor századost, aki a néphadsereg életéről be­szélt a fiataloknak. Ezután a városi KISZ-bizottság, az MHS, a tanács és a Hazafias Nép­front képviseletében megjelen­tek szóltak hozzájuk, majd ka­tonaviselt veteránok mondtak élményeikről érdekes történe­teket. Közben a másik teremben dr. Pataki József, a megyei kórház II-s belgyógyászati osz­tályának vezetője alapos vizs­gálat alá vette a beszólított katonajelölteket. — Hasznos egészségügyi tanácsokkal is ellátta őket, miközben alkal­masságukat vagy katonai szol­gálatra alkalmatlanságukat megállapította. A kellemesen eltöltött nap után a *■katonai szolgálatra al­kalmasak« csoportosan távoz­tak. Arról beszélgettek: rájuk is számít már a haza, e nap­tól kezdve már a néphadsereg tagjai. Szűcs Antal Portré Kíséilet Krisch Béla felvétele Kecskeméti Fotoklub. Figyelmes építők — türelmes lakók Óiét, FÖoid interjú. Fagyban, esőben, szélben és nyári hő­ségben dolgoznak az építők, hogy minél előbb megszűnjön a lakásínség. Megnéz­tük a kecskeméti, Nagykőrösi utcai emeletráépítéseket és érdeklődtünk: milyen helyzet ala­kult ki a lakók és az építőmunkások között, hiszen a la­kók feje felett hó­napokon át dönget­nek, fúrnak, farag­nak. Ez pedig bi­zony nem a legkel­lemesebb. — Először is meg­nyugtatjuk a lakó­kat, hogy károsodás nem éri őket — kezdte tájékoztatá­sát Erdős János elv- társ, az Építő- és Szerelőipari Vállalat építésvezetője. — Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fordul elő panasz, vagy kár (beázás, süllyedés, repedés), de ezeket az épít­kezés során rendbe­hozzuk. A lakókkal való kapcsolatunk kielégítőnek mond­ható. A három építke­zésen megkérdez­tünk egy-egy lakót is, mondják el véle­ményüket az építés során tapasztalható gondokról. Egyikük­nél beázott a meny- nyezet, de a vállalat teljesen rendbeho­zatta a kárt. (Pony­vával ugyan elke­rülhető lett volna a beázás.) A másik család feje fölött meg csak a stukatúr van — nem győzik fűteni a lakást. Ide tüzelőkiegészítést adott a vállalat — teljesen ingyen. A harmadik lakásban repedések jelentkez­tek a falon, amit ugyancsak rendbe- hoztak a vállalat munkásai. Olyan pa­nasz, amit nem or­vosoltak — nem for­dult elő. összegezve a hal­lottakat, dicsérendő a vállalat és az épí­tésvezető körülte­kintő és figyelmes eljárása; de dicsére­tet érdemelnek a lakók is türelmes magatartásukért. — Töltse el őket az a tudat, hogy május elsejére újabb laká­sokkal gazdagodik városunk. V. J. A Kecskeméti Nőtanács pedagógiai bizottsága az iskolai nevelésért Pásztor Zoltán felvétele. Évek óta dicséretet érdemlő, aktív munkát végez a Kecske­méti Városi Nőtanács pedagó­giai bizottsága. A múlt év de­cemberében történt »-megerősí­tés-« óta azonban még lelkesebb és folyamatosabb munka bonta­kozott ki. Ékes bizonyítékul szolgál erre a bizottság legutób­bi ülése, és az azt követő mun­ka. A bizottság 'tagjai elhatá­rozták, hogy félévi bizanyít- ványosztás után valamennyi is­kolában megrendezik az osztá­lyok szülői munkaközösségi el­nökeinek megbeszélését. A ko­rábbi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az osztályelnökök nem mindenütt ismerik fel fel­adataikat Egyrészt azért, mert az osztályfőnökök, vagy az is­kolák igazgatói nem tájékoztat­ják őket erről megfelelő ala­£gg meg!dóé margó fára Béke! Embermilliók adták érte életüket és harcolnak érte ma is. Kubában, Algé­riában, Kongóban és Laosz- ban: fegyverrel. Mi: szocializ­must teremtő építőmunkávaL Ezek a gondolatok kerge- tőztek fejemben, amikor meg­hívót kaptam egy békebálra. Nem először — mostanában egyre többször hallom ezt a kifejezést: békebál. Miért a békebál elnevezést kapják ezek a vidám összejövetelek? Igaz, találunk összefüggést a béke és a bál között, ha ar­ra gondolunk, hogy vidámság, jókedv csak békében élő em­berek között lehet. De ez nem jogosít bennünket arra, hogy Icpten-nyomon használva ele. csépeltté tegyük a szót. Sok­kal többet jelent ez nekünk, mintsem, hogy csupán meg­szokásból használva, meg­foszthassuk értékétől. Hallottunk a moszkvai bé­kebálról, amelyen nemzetek fiai találkoztak, kötöttek örök barátságot, erősítve a népek közötti békét Ezt az össze­jövetelt megillette a békebál elnevezés, de ha minden köz­ségben békebált rendeznek, elvész a szó komolysága. Akaratlanul is az jut eszem­be: míg mások életüket ad­ják a békéért, mi egy bált rendezünk, és azt hisszük, ez­zel tettünk valamit érte. #ag£ £va possággal, másrészt: igen sok osztályelnök nem. tud túljutni saját gyermekének problémá­ján, s így nem érdeklődik a többi gyermek sorsáról, tanu­lásban elért eredményeirőL Nem tart megfelelő kapcsola­tot a többi gyermek szüleivel, hogy kisebb, vagy nagyobb hiá­nyosságok esetén segítséget tud­janak nyújtani egymásnak a gyermeknevelés gondjaiban. Ezért feltétlenül indokolt és helyes kezdeményezést valósít meg a Nőtanács pedagógiai bi­zottsága, amikor az osztályok szülői munkaközösségi elnökei számára rendez megbeszélést, acélból, hogy az ő felvilágosítá­sukkal, később pedig segítsé­gükkel minél több szülőt meg­nyerhessenek az iskola nevelési munkájának segítésére. A kö­zeljövőben — február 14—77-ig — kilenc belterületi és két kül­területi iskolában kerül sor a fent említett megbeszélések megtartására. PETŐFI NEPB 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottsági felelős szerkesztő Weither Dániel- Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőséit Kecskemét. Széchenyi tág L ssártb Szerkesztőségi telefonközpont« 3S-». 25-16. Belpolitikai rovat: H-22 Szerkesztő bizottság: 10-JS Kiadóhivatalt Kecskemét. Szabadság tár 1/a. Telefon: 17-0* Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetést dll I hónapra 13 Tti Bács-Ktskun megyei Nyomda V, Kecskemét» - TeU VM». rí-M .

Next

/
Thumbnails
Contents