Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
pinnnumyiiHiiimninHiinnfm» Pillanatképek Bódé az útfélen A viharvert bódé ablakán joviális kerek arc mosolyog elő megmutatván _ magát a vevőnek, miután |. az a bódé ablakának párkányára kirakott könyvek tömege között nem tud választani. Halászfi József nagyszerűnek és érdekesnek tartja szakmáját, a könyvárusítást, amelyet jó néhány esztendeje folytat már, ^ ahogy ő mondja „csende- 5 sen, de szép sikerrel”. i Ritkán mozdul el innen : Soltról, mégis híre messze ; túljutott községe határain. Büszkén mondja, hogy még pesti vevői, mégpedig állandó vevői is vamnak. \ Két autóbuszkalauz külön 'könyvmegrendelő kartonnal képviseli Solton a főváros könyvolvasó közönségét. Az országút menti bódé, az autóbuszmegálló mellett várakozik a vevőkre, s a széles betonúinak ez az egyik „parkja” minden este és reggel benépesedik autóbuszutasokkal, kalauzokkal. Jól ismerik már Halászfi Józsefet, s nem egy sztálinvárosi koránkelő autóbuszutazó azzal vigasztalja magát, sebaj, nem unatkozom, Solton majd, veszek egy könyvet. Amint Halászfi József mondja, vásárlóinak tekintélyes része ilyen utazó vendég. Szép eredménnyel tevékenykedik az irodalom propagálása tekintetében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a havi solti viszonylatban igen magas bevétel. Decemberben 9, januárban 8 ezer forint árú könyvet adott el és saját becslése szerint is eléri a legelkeseredettebb „uborkaszezon” idején, júniusban, vagy júliusban is a 4—5 ezret. Most is, lám csak milyen reményekkel kecsegtet az Arany Könyvtár előfizetése. Hatvankét megrendelője van erre a sorozatra, s a Kincses Könyvek rövidesen meginduló sorozatát huszonhaton jegyezték elő eddig. Sok kicsi sokra megy. A négy—öt—hatforintos könyvek árából tevődnek össze a tekintélyes havi forgalmi végösszegek, amelyek derűs, magabiztos önbizalmat adnak Halászfi József- \ nek. Csak egy dolog bántja, ösztökéli, szeretné az országutak vándorai után rendszeres könyvásárlókká nevelni a Soltiakat is. Cs. L. 1961. február 26, vasárnap A MACyAIt SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI JCét tmbti — tqg tanul Lag, Gondolatok a személyzeti munkáról N. vállalati osztályvezetőről beszélgetve szóba kerültek hibái, úgynevezett »-sorozatos baklövései« — melyeket saját munkaterületének nem eléggé alapos ismerete miatt követhetett el. Igazgatója elmondotta, hogy hibáira már korábban is — elég gyakran — figyelmeztették, de a jó tanácsok, az elvtársi segítség elfogadása helyett kétségbeesett erőfeszítéssel kereste, majd teregette elő mentségeit. Végül a vállalat vezetői — köztük is legfőképpen az igazgató, a párttitkár és a személyzeti vezető — adták fel a reményt, hogy N. magatartásán, helytelen munkastílusán kitartó nevelő, baráti és elvtársi segítő szándékkal változtatni lehet. N. pedig — mivel a bírálatoktól most már nem kellett tartania — még felelőtlenebből, hanya- gabbul végezte munkáját, és nem irányította beosztottjaiét sem. Hová vezet a ,,szemhunyás“ — Mit csináljunk?... — töprengett most az igazgató. — Ha leváltjuk és nem helyezzük el magasabb munkakörbe, halálosan megsértődik, s minket okol életének sikertelenségéért. Tiszta lelkiismerettel viszont a nálunk végzett munkája alapján még a mostanihoz hasonló, felelős beosztásba sem ajánlhatjuk ... Azt hiszem, e példánál itt meg is állhatunk, s feltehetjük a kérdést: helyesen gondolkodtak és gondolkodnak-e a vállalat vezetői, amikor megalkuvó módon szemet hánynak N. mulasztásai felett? Nincs az a rendelet, törvény, amely ebben őket támogatná, vagy a következmények alól mentesítené! Ebben az esetben elsősorban azt kellene eldönteniük, hogy N. felkészültsége és rátermettsége alapján alkalmas-e jelenlegi állása betöltésére? Ha igen, akkor semmi esetre sem szabad lemondani arról, hogy képességeinek kibontakozását akadályozó rossz emberi tulajdonságaitól megszabaduljon; ha pedig nem, akkor olyan munkakörbe kell tanácsolni, amely képességeinek megfelel. Ezt N.x>ooooooooooooooooo< Délután a szociális otthonban Megyénk egyik Piszébb szociális otthonában Katymáron hatvan idős ember ellátásáról gondoskodnak. Elégedettek mindennel a gondozottak, hiszen van már televíziójuk is, amely a kulturáltabb szórakozást biztosítja számukra. Felvételünk az egyik délután készült az otthon lakóiról. (Pásztor Zoltán felvétele.) Ilyen meghívást még nem kaptam. Kecskeméten. a Csongrádi út 51. szám volt címként megjelölve, s akik feladták. programként azt ígérték benne, hogy az alkoholizmus ellenii •küzdelemről lesz szó. Első olvasásiban ugratásnak vettem az egészet, hiszen a Ménteleki I. számú szakcsoport invitált erre a beszélgetésre. — Fából vaskarika — mondta a féleségem is. — Csak nem képzeled, hogy éppen a bortermelők tesznek valami komolyat az alkoholizmus ellen? Az ember általában hallgat az asszonyra. Üjságíró énem azonban azt súgta, hogy ri- porttéma rejlik a furcsa meghívó mögött. Elmentem a találkára. A ház kapuján ez a tábla fogadott: »Ménteleki I. számú szakcsoport saját termésű borkimérése.« Ez a nap is — Családi felügyelet jól kezdődik — gondol- mellett — kezdi maiam magamban, és ve- gyarázni Gombai Já- gyes érzelmekkel ko- nos, de nekem ez olyan pogtattam a meghívók- mint a keresztrejtvény, nál. — így adituk ki az Furcsa meghívó — Gombai János vagyok — mutatkozott be a szakcsoport elnöke. — Dómján bácsi pedig a mi »borfelelősünk« — tette hozzá nevetve, aztán beljebb tessékeltek. A szobában meglepetésemre Mócza Imre barátom üdvözölt, aki a tanács képviseletében jött ide. Most már ugyancsak érdekelt, hogy mi lesz a dolog folytatása. Csengő pohár, csillogó bor lett Mélytüzű és aranysárga nedűk mellett beszélgettünk arról, hogyan is képzeli a szakcsoport az alkoholizmus elleni küzdelmet a maga módján? engedélyt is — közli Mócza Imre. — A cégtáblán ezt nem látom — ellenkezem velük. — De az sincs rajta, hogy kocsma vagy po- harazó lenne — szól közbe Dómján Lajos. — Hát akkor micsoda? — Méntelek minőségi borainak kimérése családi használatra. — veszi vissza a szót nevetve az elnök. A vevők itt nem fogyaszthatnak. Csak utcán át árusítunk, de a legkisebb tétel így is egy liter. Ez pedig úgy függ össze az alkoholizmus elleni küzdelemmel, hogy otthon lényegesen ritkábban van nézeteltérés egy kis poharaz- gatásból, ha az asszonyok ellenőrzik a fogyasztás mértékét. — Vagy mást mondok. Legyen az névnap, születésnap, másféle évforduló vagy éppen kedves vendég érkezése, ki nem dicsekszik szívesen egy kis jó itó- kával. a disznótorokról nem is beszélve. Micsoda!? Disznótor... Erről jut eszembe, hogy vidékről akartam egy töltött bütyköst hozni, de mivel a jó bor ott sem olcsóbb, másnap én is vevő lettem a szakcsoportnál. Csupán egy szépséghibája van ennek a történetnek. Élettársiam szigorú ellenőrzést vezetett be. Még kóstolót sem adott, amíg ezt a pár sort meg nem írtam. Sándor Géza nek is mindenképpen meg kell értenie. Ezenkívül az ő — s a hozzá hasonlók számára is — volna egy megszívlelendő tanácsunk: legyenek igényesebbek munkájukat illetően! Semmi sem indokolja, hogy elvtársaink, barátaink előtt hibáinkat szégyeljük beismerni, hisz ők is emberek, akik hozzánk hasonlóan tévedhetnek, s ebben az esetben pedig nekünk lesz kötelességünk figyelmeztetni, vagy segíteni őket »Még mindig“ mellette állnak, ... Egészen más a helyzet X. termelőszövetkezeti elnök esetében. Egyik országos vezetőtestületünk tagja róla szólva megjegyezte: »Önkényeskedő, kiskirállyá vált. Semmibe veszi a szövetkezeti demokráciát, amit bizonyít az is, hogy egy éve közgyűlést sem tartott Ha rajtam állna, már régen elzavartam volna onnan ...« Az valóban igaz, hogy X. követett el hibákat Többek között helytálló azon állítás is, hogy egy évig nem hívott ösz- sze közgyűlést s a szövetkezet minden fontos ügyében fenntartotta a maga számára a döntés jogát. De igaz az is — és ezért áll »még mindig« mellette a helyi tanács és pártbizottság —, hogy az ő irányításával és vezetésével vált példaképévé a környék többi közös gazdaságának az a szövetkezet, ahol dolgozik. ... de még ma sem figyelmeztették A kérdés: ki állt mellette és ki figyelmeztette — ha esetenként tévútra került —, hogy ne tegyék elbizakodottá az elért eredmények? Nem volt ilyen ember, mert hibáiról még máig sem beszéltek őszintén vele. Az pedig nem megoldás, hogy egyszer — amikor már szinültig telik a pohár — a fejére olvassák minden hibáját, s megállapítsák: nem alkalmas a szövetkezet vezetésére. Az illetékes tanács vezetőiek — akik ugyancsak felelősek a termelő- szövetkezetek gazdálkodásáért — munkatársi és elvtársi kötelessége, hogy »menetközben« fi- i’gyelmeztesse hibáira. Céltudatosan és következetesen alakítsák, formálják — ma még néhány tekintetben helytelen — gondolkodásmódját, hogy azután a legmagasabb fokon szolgálhassa az irányítása alatt álló közös gazdaság fejlődését. Mindkét példa arra utal: mennyire fontos és nélkülözhetetlen napjainkban az elmélyült, alapos és elemző személyzeti munka. Eszik Sándomé PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Mumücáspárt Bács-Kísikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Postás Előfizethető: a helyi postahivataloknál éa kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — TeL: 15-20, 27-48 — Mondtam Emil, hogy kicsi a képernyő! vooooOOOOOOOOt Festők egymás között Két festőművész dicsekszik. Azt mondja az egyik: — A múltkor gyümölcsöket festettem olyan élethűen, hogy rászálltak a madarak és csipkedték. — Én meg — mondja a másik — egy fél sajtot festettem le és másnap kukacos lett. Leleményes háziasszony r— Anyuka! Lajos nem aka» mosogatni! Fő a pontosság! A pontosságról ismert hivatalnokot tanúképpen hallgatják ki a bíróságon. — Nézze uram! — mondja neki a bíró. — A vádlottat gyerekkora óta ismeri. Képesnek tartja őt a lopásra? — A kérdés az, hogy menynyi pénzről van szó! — felelte a pontos hivatalnok. Esküvő után —- De kérem!... Én a koszorúslány vagyok!
