Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
A szputnyik korszak küszöbén Az ész diadalát nem illik köszönteni rikoltó szavakkal, az eksztázis sem ülő hozzá, ködös és homályos forma se. méltó köntöse kristályos elme csodás művét meghitt örömm< ünneplő költői szónak. | Csak gyermeki gügyögés lenne a Galaktikáról pityegő avatatlan és hiú beszéd — ; s az ábrándos, zizzenő rím is ; sallangként fityegne ruháján. Mérd meg a szót, mielőtt mondod, s rakd rendbe is, hogy majd a mérnök, a tudós — fantáziát most lám tanulhatsz tőlük, de merszet is, képzeletet, hatalmas röptűt — ne leljen fércet, rossz varratot míves gonddal szőtt verseidben. A gondolattal versenyző ; kovácsolt valóság korszaka jött el —- s mit‘'ér az álmélkodás' ; Ha tervezője nem lehettél a műnek, mely gyermekedet már a Marsba röpíti fel, segítsd . a földi lét ezernyi gór, dját oszlatni értő szavaiddal — — mert maholnap nem lesz messzi tér, de ballag itt még sok lassú szekér. F. TÓTH PÁL HÁZÉPÍTÉS Szanaszét a sok-sok kocka, rövid, hosszú, kisebb-nagyobb mindenféle oszlop Is van, boltívek, ajtók, ablakok, Emelkednék már a falak, helyre kerül ajtó, ablak, — ez lesz a konyha, ez a háló, ide majd heveröt raknak.. • A tető még nincs Is rajta, de a lakók már Itt várnak: Ági építőkockából házat épít a babáknak... Keréknyom a friss havon Nem tudom, honnan jött Idáig, és nem tudom, hová vezet. Csak azt látom: a friss havon végiggurigáztak a kerekek. Nem tudom, a kocsin ki ült, s milyen volt kedve, nem tudom, azt sem, hogy aki erre járt, miért jött ezen az úton. Nyomot látok csak, semmi mást, kerekek, s lópaták nyomát, de megértem üzenetét: tovább, tovább... mindig tovább! Hűség Ha kettőnknek jut egy falat, ha utolsó korty vized kérem, ha elfolyni indul a vérem, ha tán a világ megtagad, s ha önmagamat sem találom, akkor légy hű hozzám, barátom! ANTALFY ISTVÁN hajts síéi A TÜLÉLÖKHÖZ — Hét katonasirra — Ha kérditek: bal nyugszik elnémultam e hét? Felelek én: a (éld nyirkos mélyébe lent. 8 ha kérditek: ki kóstoltatta meg velük a lóid Izét? Azt mondom: egy tábornok, akinek ebben kedve telt. S ha kérditek: mire Jő a holtak ébresztése? Tőletek kérdezem: róluk már megfeledkeztetek? S ha Így szóltok: hisz’ hánynak megállt a szívverése! Azt mondom: nehogy újra ácsolnotok kelljen a kereszteket! 8 ha Így szóltok: aljas, szörnyű merénylet! Azt kérdem: érte vajon már bosszút álltatok? F ha Így szóltok: nem a ml dolgunk az Ítélet — Azt kérdezem: ki méltó rá jobban nálatok? Mert az ágyúgyárosok, s az az úr, akt kiadta A parancsot, mellyel e hét halálba menetelt, Cinek még! S éjjel álmuk nem nyugtalan miatta. Agyban hálnak, s nem a férgeknek nyújtanak eledelt. Tttbbet ne kérdjetek bát. Itt csak hétnek órók az álma, Csak hét csontváz fehérük a (óid mélyébe lent. De tudjátok most már: milliókat ki hajszolt a halálba: A tábornok, kinek ebben egyszer már kedve telt! Fordította: JÓBA TIBOR Nevét jól Ismerik Kiskunhalason. Csendes, szerény egyé«: sége, finom, halk lírát pendítő pikturája sok halasi lakás falui hirdeti emlékét, ■ hogy most, születésének 80. évfordulóján emlékkiállításom idézi a kitűnő pedagógus és tehetséges festő művészetét a Tharma János Múzeum, valóban méltó megemlékezés róla. 1906-tól 1934. augusztus 8-án bekövetkezett haláláig híven és derekasan szolgálta Kiskunhalas városát. Nemzedékeket bocsátott ki keze alól, mint tiszteletben álló tanár. Nemzedékeket nevelt a szép szeretedére az Iskolában, de nevelt azon kívül is a társadalmi életben. Dékáni Árpád, a halasi csipke megteremtője távozása után a leheletfinom csipkeköltemények tervezési munkálataiba ő is bekapcsolódott. A híres hattyú és páva motívum, a halasi címerek, az úgynevezett -Julianna-terítő« megalkotása mind az 6 nevéhez fűződik. Csipketervező művészete a legnagyobbakhoz mérhető. A halála után a Halasi Hírlapban megjelent nekrológ így búcsúzik tőle: -Ha valami szépet, művészit kellett tervezni és alkotni, Stepanek Ernő kiforrott Ízlésében, szolgálatkész munkásságában sohasem csalódott a város. Gazdag programú társadalmi munkássága mögött szerényen húzódott meg Stepanek Ernő, a festőművész. Képed mégis országos hírűek lettek, s nevét műved hirdetni fogják az utókornak. Stepanek Ernőt, a festőművészt idézi a kiskunhalasi múzeum most megrendezett kiállítása. Alkotásaiban a halasi táj szeretet*, a halasi városképek Urai megformálása szerepel leggyakrabban, ez a vezérlő elem. Megelevenednek a szélmalmok, a városszéli tocsogók, vadvizek, de témái között megtaláljuk utazásainak emlékeit, a salgótarjáni gyárak panorámáiét; • magyar hegyi tájak szépségeit Kedvenc témája, melyet többször is megfogalmaz, az a bensőséges szépségű részlet mely kedvenc tartózkodási helye, a gimnázium rajzszertára ablakából nyílik a szemlélő elé. -Kilátás az ablakomból«, majd • -Kilátás a gimnázium udvarára« című képe erről regét Szeretettel és megbecsüléssel keresik fél m halasiak Stepanek Ernő műveinek szép kiállítását mely az utókor elismerésének aze- rény, de szemléltető megnyilvánulása, Gacsályi István «■MtinmtttitituiiiriciiinvtTtiiiiifMiiiiitrttirttTtntiifiiiiiiifitrtntffttttntMfrTfMiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiitfiiiiiiiiiiia'iiüirittivnni' laiiBiiaiiaiiBiiBitafiaiiiiiaiiiiiaiiaitaiiaMBiiaiiaiiinaitauaiiitiauaHittciiiitaiiititiiluauitttttBHittaiMfittttitaimitMi ^BlrÁ uram komédiázik A zokon a napokon, amelyeken a neve-nem-fon- tos községben is a mezőgazdaság szocialista átszervezését végezték — vén Gerzsont mind gyakrabban lehetett a nyilvánosság előtt látni. Sokan pedig már úgy tudták róla, nem is él, a túlvilágon tölti be azt a tisztet, amelyet oly büszkén, tokadagasztó gőggel viselt a felszabadulás előtt egy-két évtizeden át. Nem akárki — bíró volt őkelme akkoriban. — Hát nem ette meg a fene még ezt a vén kujont? — kérdezték egymástól az emberek, amikor a szőlőjében díszelgő takaros házából nem volt rest a faluba kutyagolni a hetvenedik évét tipró vénség. — Ügy látszik, jól bírja magát. — Jól. Nézzétek, milyen peckesen szedi a lábait. — Hja, a derekát nem rok- kantotta meg a kapálás. — Igaz. A kapát világéletében csak más kezében látta. Még a nyáron is napszámosokká’ művelteit* meg a négy hold szőlőjét. I lyen megjegyzésekkel illették azt a tényt, hogy az egykori bíró láthatóan feltűnési szándékkal „meghordozta magát” a faluban. — De ml szél hozhatta be a tanyáról? — röppent el a kíváncsiság szülte kérdés is. — Éppen -nőst! — Biztosan agitálni akar a termelőszövetkezet mellett j— kujánkodott az élcelődhetnék, de mindezzel nem sikerült kinyitni a titok zárát, hogy vén Gerzson miért is látogatja oly szorgalommal a falut. Vagy a harmadik vizitáján azonban mi történt? Piac volt éppen, a tér tele néppel, s bíró uram arra felé vette útját, ahol a legtöbben gyakorolták a nesze-hocit. És hát persze, hogy szó esett arról is, ki írta már alá a belépési nyilakozatot, ki nem még, s hogy és miként lesz akkor, ha már mindenki aláírta. \lén Gerzson csak fülelt, ” mintha most hallana először a falu életében végbemenő történelmi változásról, köhentett is egyet-kettőt, hogy vegyék észre, jelen vagyon ő is. S egyszer csak úgy elvágódott, akár a kocsiról lehajitott teli Zfcák. Hányta, vetette magát a földön és markolászta a szíve táját, mintha ezer fúria kánkánt járt volna odabenn, a mellkasában. A szeme kidülledt, a szája is habzott, ajkát félszavak, artikulátlan hangok hagyták el hörögve. A közelében állók a beteg embernek járó részvéttel talo- ra segítették, az asszonyok féltő sajnálkozással igyekeztek lelket masszírozni belé, s amikor már „magához tért”, próbálták megtudakolni tőle, hogy hát mi a baja. ___ IJ ajjaj — sóhajtott Ger** zson. — Nem kell azt a mai világban dobra verni... Tudja azt mindenki... —, s ezzel meggörnyedve hazafelé indult, olyaténképpen, mint akit előzőleg elagyabugyáltak. A hajdani bíró néhány szava darázsként kezdett dongani a fülekben, s végül — miután, mint mindig, a legnagyobb nyilvánosság előtt kapta le lábáról immár harmadszor a heptika — nem egy száj is megmozdult, s mondta: meg kell válnia neki is az ősi jussától, az ment a szívére szegénynek! A sajnálkozás hangulatteremtő ereje halvány glóriába kezdte vonni a vén szittyát — csak a józanabbakban rakosgatta fészkét a gyanakvás: ha egyszer beteg, miért nem marad otthon, mint azt évek hosszú során át tette; mi a fenét keres állandóan a faluban? Cőt, ni, a tanácsházára is " bement, s megint piacos napon, hadd lássa mindenki. Ha bement, ki is jön. Ügy is tett. Kis idő múlva megjelent az ajtóban, aztán úgy bukfencezett a járdára, hogy azt is lehessen hinni, kirúgták, az addigi „szívrohamainak” tanúi pedig hadd gondolják: bizonyára megijesztették odabent szegényt. Csődület támadt körülötte, asszonyi sápítozás hullámzott a feje fölött, — de a gyanakvás is egyre magasabbra emelte tornyát. — Doktor úr, itt megy a doktor úr! — vette észre egy asz- szony a beteglátogató útját járó orvost, aki a hajdani bírót azon nyomban, ott a helyszínen megvizsgálta és általános elképedés közepette kijelentette: — Kutyabaja sincs az öregnek. Olyan a szíve, mint a gőzkalapács. — Akkor miért esett össze?! A z orvos még egyszer meghallgatta Gerzson szívét, egy percig figyelte a pulzusát, s ezzel foglalta össze a vizsgálat eredményét: „Bár az én szívem volna ilyen erős.” — No, de mindjárt jobban lesz — tette még hozzá, s az injekciózást imitálva, belészúr- ta a pravázt. Gerzson nyomban talpra állt. — A számlát most fizeti ki? — kérdezte tőle az orvos. — Miféle számlát? — Az injekcióért — Én nem kértem. — Nem kérhette, mert áJulián hever és zett itt — De... Tovább nem mondhatta. — Piszkos csibész! Vén disznó! Megszínészkedi itt a beteget — hallatszott mind erősebben innen is, onnan is. — Azt hiszed — tegezték —, nem tudjuk, miben sántikálsz? Hogy sajnáljunk! Hogy ne lépjünk a szövetkezetbe!... Te... —, s egyre fenyegetőbbé vált a hangulat. — Az ósi jussod miatt rontod itt a levegőt?... Te szűzlánytipró. Mintha nem emlékeznénk rá, hogyan lopkodtad össze a vagy onodat! Bíró korodban. Gerzson halálra vált arccal állt a vésztjósló tekintetek tfl- zében. Ha valamikor, hát most megvolt az oka, hogy elájuljon. Ekkor azonban erős kezek ^ karján markolták, s nem is tudta, hogyan került egy autóba, amely már röpítette is tanyája felé. Egy-egy munkás ült mellette, két népnevelő. Egyikük csendben megszólalt végül: — Mit marháskodik itt, tata. Láthatja, a becsületes emberek nem szeretik, ha valaki komé- diázik. Tarján István
