Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
1961. február 86, vasárnap *. »Ida) A magyarázkodás mit sem ér Munkavédelmi szemlén « az Épületlakatosipari Vállalatnál Benke János, a Kecskeméti Épületlakatosipairi Vállalat igazgatója kora reggel óta járja a gyárat. Mindenre kiterjed a figyelme. A szokásos havi munkavédelmi szemléjét tartja. Vele van Molnár László vállalati, Fischer Róbert szakszervezeti biztonsági megbízott, Papp Ambrus tűzoltóparancsnok, Ralázs- falvi Márton, a TMK vezetője, Sántha Andor üzemmérnök, és Dávid Ödön főművezető. Sűrűn jegyeznek a kezükben levő füzetbe. Sok a szabálytalanság. Az igazgató két munkástól kérdi: Tudják-e, hogy gépi emelőnél csak drótkötelet szabad használni? — Igen —■ hangzik a válasz. — Hát akkor miért csinálják lánccal...? Hallgat a brigádvezető, ugyanúgy a brigádtag és az emelő kezelője is. Mit tesznek, ha baleset történik? Magyarázkodnak. Ezt tette a gépműhely _ vezetője is, amikor az igazgató megkérdezte, hogy a közlekedésre kijelölt szabad utat miért rakják tele anyaghulladékkal. — öt percenként hordhatnánk él — így a művezető. nincs vége magyarázkodásuknak — egészíti Id az előbbit a szemlebizottság egyik tagja. Közben az igazgató figyelő tekintete újabb mulasztásit fedezett fel. Az egyik esztergagép mellett olyan nagy a gödör, hogyha valaki belelép, kitörheti a lábát. Az igazgató nemcsak észrevette ezt, hanem nyomban intézkedett is. No, és mit mond a művezető? — Sok a dolgom.;. elkerülte a figyelmemet... nem lehet időm mindenre. — Tehát magyarázkodik. És ha baleset éri valamelyik munkástársát? Akkor is magyarázkodik. Ezek a példák jól bizonyítják: egyes művezetők és csoportvezetők a termelés közben elfeledkeznek az emberről, s csak immel-ámmal követelik meg, tartatják be a. munkavédelmi szabályokat. Nekünk az a véleményünk: kevesebb időt kellene fordítani a magyarázkodásra, s többet a balesetek megelőzésére. Szöveg: Venesz Károly Fényképezte: Pásztor Zoltán I Úttörők I m ~ | Nemrégen vendég járt a I | dunavecsei járás úttörő- | | csapatainál. Radics György, 1 1 az Országos Üttörő Elnök- = | ség tagja meglátogatta a f | kunszentmiklósi, a szalk- = = szentmártoni úttörőcsapa- | = tok vezetőit és a pajtáso- = ä kát. A kunszentmiklósi út- | “ törőcsapat gimnazista ifjú 1 ? vezetőivel beszélgetve hite- | | les képet kapott a községben f " tevékenykedő csapatok jf I munkájáról. A Szalkszent- | 5 márton Homok-pusztai Üt- | | törőcsapat és a Békéért § I Tsz KISZ szervezetének = | meglátogatása után részt § = vett a Szalkszentmártoni " = Üttörőotthon szülői érte- í | kezletén. A szülők elisme- | = rően nyilatkoztak az út- f | törő-szervezet munkájáról f = és kijelentették: gyerme- | | keiknek nemcsak magatar- § | tása, hanem a tanulmányi = = előmenetele is jobb, amióta | | az úttörőcsapat tagjai. A = = pajtások rövid kis műsort | I mutattak be, majd a ven- | T dég és a szülők a szakács- f ' őrs által készített teát fo- - - gyasztották el. | = Kovács Sándor f •lllllllillltlIIIHIIIIHIIillllllllllllllllliailllllllllllIllllllil Jó pénzkereset a kosárfonás Kíváncsian nyitottunk ajtót és ott találtuk magunkat a kosárfonók között. Igaz, itt helyesbítésre szorul a többesszám, mert Molnár Istvánná segít a vesszőtisztításban. a »mester« csak egyedül ült a kosár előtt, de asszonyok nélkül bizony egymagában nem sokra menne. A bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet két asszonya: Molnár Istvánné és Bende Józsefné van most soron. Beosztották ugyanis egymás között, hogy a kosárfonónak, Domokos Gábornak melyik nap, kik segítenek a vessze! tisztításban. Hatvan mázsa vesszőnk termett egy holdon. Ennek feldolgozását nem szalaszthaitjuk el1— mondja a szövetkezeti gazda. Domokos Gábor nemrég ünnepelte egyéves szövetkezeti tagságát Jól érzi magát az új körülmények között az azelőtt önálló kosárfonó kisiparos. Az asszonyok incselkedései, vidám kacagása nem zavarja munkájában, ötven kosár már készen van és legalább még 200 lesz. Ebből 30 darabot a termelőszövetkezet megtart, s a többit eladják. Jó ára van a kosárnak: darabjáért 50 forintot i adnak. Gyümölcsöst telepítened, baromfit, sertést tenyésztenek Tervek a csengődi Kossuth Szakszövetkezetben — Egy balesethez még ennyi idő sem kell — jegyzi meg az igazgató, majd határozottan így folytatja: — A kijelölt közlekedési utakon nem lehet semmi, az nem anyagtárolóhely.;. A szomszédos műhelyben a közlekedésre kijelölt úton egy motor, s több alkatrész hever. —■ Hanyagság, felületesség a dolgozók és csoportvezetők részéről — mondja ingerülten a két biztonsági megbízott. — Ha pedig baj van, akkor Alig több mint egy hónapja alakult meg Csengődön a Kossuth Szőlő- és Gyümölcstermesztő Szakszövetkezet, de tagsaga máris olyan szorgalommal látott munkához, s idei tervei oly gazdag »programot« tükröznek, hogy mindez egy régebben működő közös gazdaságnak is becsületére válna. Az üzemviteli költségek fedezésére február közepéig 25 000 forintot fizettek a szakszövetkezet gazdái a közös kasszába. Ez a pénzösszeg és a szorgalom az a tőke, amellyel az 1300 holdas — 363 hold szőlővel rendelkező — gazdaságban megkezdték a közös munkát. A köztes gyümölcsfák téld ápolásával n emsokára végeznek, az elmúlt héten kijavították hidas motoros permetezőjüket is. Száz hold szántón és szőlőben lignittel, tőzeggel talajjavítást is végeznek — se célból a Talajjavító Vállalat szakembereivel már megvizsgáltatták a lehetőségeket, megbeszélték e munka módját Az ősszel 20 holdon almást telepítenek; annak előtte pedig Szatymazon tanulmányozzák az őszibarack termesztésének feltételeit. Ha — a szakemberek viszgálata alapján — a talaj megfelel a óéinak, akkor hast holdon őszibarackost is létesítenek még ebben az évben. «■Profiljához« mérten ennyivel is eleget tenne a szakszövetkezet első esztendei feladatának,1 de a Kossuth gazdái mindezzel nem elégszenek meg. Elhatározták, hogy baromfitenyésztéssel is foglalkoznak. Már megrendeltek ötezer naposcsibét és 500 pekingi kacsát Tervezik, hogy az év második felének elején — amikorra a megfelelő takarmány bázist mái megteremtik — száz malac felneveléséhez is hozzáfognak. Ebből hatvanat szerződésre meg- hizlalnak, negyven anyakocával viszont létrehozzák a törzsállományt Az említett munkákhoz — beleértve a gyümölcstelepítést is — a szövetkezet legjobb szakemberei. barkácsolói önként felajánlották segítségüket, s ami kevés helyütt tapasztalható, a négyszáz főnyi tagság elhatározta, hogy mindegyikük három napot dolgozik minden ellenszolgáltatás nélkül, »társadalmi munkában«, a közös tervek megvalósítása végett Ily módon verik az ólakhoz szükséges vályogot is. Az ellenszolgáltatás persze nem marad el, hiszen a közös összefogásnak elsősorban ők maguk látják hasznát már az idén is. a következő években pedig kamatos kamataival. (—fi —írj — Gépi emelőnél anyagszállításhoz csak drótkötelet lehet használni —» mondja Benke Jánoa Igazgató. Érdemei kosárfonással foglal» kozni — mondja a mester, Domokos Gábor szövetkezeti gazda. A szövetkezet Időben felismerte a fűzvessző termesztésének jövedelmezőségét Éltek is a lehetőséggel. Ebben az évben már vesszőt ad a négy és fél hold új telepítésük is. Domokos Gábor magában számol: — Lesz 300—400 mázsa wasstó termésünk. Ehhez egyedüli kevés leszek. A Jövő télre biztosam meg kén tanítanom gazdáinkat is a kosárfonásra. Van cűyam tervünk, hogy kosárfonó- részleget létesítünk. Mi történne? Érdekes vitának voltam résztvevője Kalocsán a városi párt-végrehajtóbizottság tanácskozásának egyik szünetében. A jelenlevők olyan kérdés húrját, pengették, melynek rezgései nemcsak Kalocsán, hanem megyeszerte ott gyűrűznek a közvéleményben. Arról volt szó: mi történne, ha például a város egyik legnagyobb üzemében, a Finom- mechanikai Vállalatnál nem az eltöltött órák számának arányában, hanem teljesítményeik szerint kapnának fizetést ■ dolgozók? — Akkor minden bizonnyal anyaghiány miatt kellene leállítani az üzemet — jegyezte meg a párttitkár derűsen — természetesen erős túlzással, de a teljesítmények növekedésére gondolva. KözbeszŐlását tulajdonképpen tréfának szánta, de gondolatai, ha nem is szó szerint értelmezve, mély igazságot takarnak. A termelés növekedésének tartalékai ugyanis még koránt sincsenek mindenhol kiaknázva. Sajnos, nem egyedül a Kalocsai Finommechanikai Vállalat az, ahol mint valami ereklyét, úgy őrizték meg az órabért olyan munkakörökben is, ahol a darabbér bevezetése előnyösebb lenne. Akinek nem inge. ne vegye magára — tartja a közmondás. Ez a mi megállapításunkra Is érvényes. Azokban az üzemekben viszont, ahol ez a cipő szorít, nem lehet sokáig tűrni viselését. Kalocsán a következő érveket hallottuk a munkaszervezés és díjazás elavult módszereinek védelmében. Bonyolult többletmunkát jelentene a tel- jesíménybér bevezetése. — Arra hivatkoztak, hogy a dolgozók órabérben is pontosan teljesítik a rájuk bízott feladatokat, szorgalmasak, lelkiismeretesek. Jó munkára ösztönzi őket a prémium is. Azt is megemlítették — és ezt érdemes jól megfigyelni —, hogy korlátozott a munkaalkalom a városban és ilyen módon „enyhítik” a helyzetet Ami az Indokok első részét Illeti, abban csak annyi az igazság, hogy a teljesítmények elszámolására fordított idő minden kétséget kizáróan bőségesen megtérülne. A dolgozók szorgalmát természetesen nem akarjuk kétségbe vonni, azonban azt is el kell ismerni, hogy a munkások teljesítményei nem egyformák. Ezeket a különbségeket az órabér, de még a prémium sem juttatja megfelelően kifejezésre. A Finommechanikai Vállalatnál például a dolgozók az üzem eredménye alapján teljesen egyformán részesülnek a prémiumból. Mindezt az öntudatos munkások már maguk is szóváteszik. Egyre nagyobb azoknak a dolgozóknak a száma az üzemben, akik világosan látják, hogy a teljesíménybér bevezetése előnyösebb lenne és éppen ezért annak az alkalmazását szorgalmazzák. Gyakran vitatott kérdés nemcsak Kalocsán, hanem más helyeken is a munkaalkalom helyzete. Valójában hogyan is állunk a foglalkoztatottsággal? Talál-e munkát mindenki, aki dolgozni akar? A kérdésre határozott igennel kell válaszolnunk. Megyénk élelmiszer- ipari üzemeink egy része idényjellegű és ezért magától értetően nem tudnak mindenkinek állandó munkát adni. „Kínálat” csak a szakképzetlen segédmunkaerőben jelentkezik, szakmunkásokban megyeszerte hiány mutatkozik. A munkalehetőség .szempontjából azonban nem elég csak az ipari üzemeket szemügyre venni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ebben a vonatkozásban is új helyzetet teremtett. A termelőszövetkezetek céltudatosan formált gazdaságai sok-sok munkáskezet tudnak hasznosan foglalkoztatni. Kalocsán például az Iszkra Termelőszövetkezetnek már most a terv- készítés idején gondot okoz a kapásnövények munkaerőszükségletének megfelelő biztosítása. Több helyen azonban fellelhető a munkában való válogatás. Félreértés ne essék. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy a neki legmegfelelőbb munkakört válassza ki, de az is nyilvánvaló, hogy számolni kell az adott lehetőségekkel. A mi társadalmunk azt az embert becsüli, aki dolgozik. Semmivel sem kisebb annak a tekintélye és tegyük hozzá a jövedelme sem, aki a termelőszövetkezetben becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik, mint annak, aki időszaki segédmunkára várakozik. Még azok a kisegítő dolgozók is, akiknek az üzemben nincs egész évi folyamatos elfoglaltságuk, szép kiegészítő jövedelemhez juthatnak, ha a kieső hónapokban valamelyik tsz-ben vállalnak munkát. Tapasztalataink szerint az ilyen segítséget termelőszövetkezeteink őrömmel fogadják. Mi történne tehát ha az üzemek teljesítmény szerint fizetnének, Illetve — még pontosabban megfogalmazva csak annyi munkást foglalkoztatnának, amennyire feltétlenül szükségük van? Leegyszerűsitve azt válaszolhatjuk erre: javulna a munkamorál, csökkenne az önköltség és több szorgos kézhez jutna a mezőgazdaság. Még jobban művelnék a földeket, többször kapálnák a kukoricát, nagyobb területen termesztenének zöldségféléket, bővítenék a kertészetet, gyorsabb ütemben fejlesztenék az állatállományt és végső soron több terméket adnának az országnak és nagyobb évi jövedelemhez, magasabb havi előleghez jutnának a tsz-tagok. Nagy József
