Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
1961. február 26, vasárnap S. oldal Termelőszövetkezetek szövetkezete Egyéni parasztgazdaságban nem volt gond a munkaerő felhasználása. Bár valaha dívott a munkanélküliség, de mostanság szinte csak a lustaság, tunyaság szabtak határt annak, hiszen ha másban nem is, de apró jószág-tartásban pénzre lehetett váltani az asszonyok, sőt az idősebb emberek erejét is. Igaz, hogy az ilyen irányú gazdálkodás csak küzködött a kisüzem már sokszor ismertetett bajaival —. végső soron azonban egy jó gazda házatáján mindenki találhatott magának munkát. Szövetkezeti gazdaságban kicsit módosul ez a gond. Ismeretes, hogy helyenként milyen kevéssé vonjuk be szövetkezeteinkben a közös munkába asszonyainkat, lányainkat, s az idősebb embereket, mert nem találunk számukra foglalkoztatási alkalmat. Azt, amit kisüzemben nem gond megvalósítani — a baromfitenyésztésre gondolunk elsősorban — nagyüzemben már nehezebb. Mindenféle befektetés szükséges hozzá, amelyhez egy-egy induló, vagy éppen csak hogy megindult szövetkezet anyagi ereje sok esetben kevés. Államunk ugyan mindenféle kölcsönnel segíti az efféle kezdeményezéseket, de egyrészről magúik a tagok tartózkodnak némely helyen a mindenáron való kölcsönfelvételtől; másrészről pedig a hitelből sem lennének képesek saját szövetkezetükön belül megszervezni egy-egy hasonló üzemág valamennyi munkáját: ahhoz szakértelem, ráérő idő szükséges, amellyé! pedig egy sokágú üzemvitellel birkózó szövetkezeti vezetőség ereje nem képes. Pontosan ezek a meggondolások vezetik a három hartai termelőszövetkezetet, amikor közös erővel vetik meg egy baromfi kombin át, s az öntözéses gazdálkodás alapjait. Arányos összegben adnak össze pénzt, hogy kialakítsák a kombinátot, s az öntözőtelepet, meg gondoskodjanak megfelelő szakemberekről is —, s majdan arányos összegben részesülnek a hasznából is. Ez a haszon pedig bizonyosan nem lesz csekély, hiszen nem egy-egy tsz esetlegességeitől függ majd, hanem a legmodernebb tudományos alapokon épül. Ilyen módon az említetteken kívül természetesen másféle termelési üzemágakat is lehet a »szövetkezetek szövetkezetének« létrehozni, mert az egy-egy közös termelési célra kialakított konszern-szerű termelési egység a saját földön termelt takarmányra építve sokszoros hasznát adja majd az eddigi, csupán szántóföldi termelésre épített haszonnak. Meg kell említeni, hogy a három hartai tsz nem áll egyedül kezdeményezésével. A szovjet kolhozok utóbbi félévtizedben szerzett tapasztalata, s más, üzemszervezési kísérletek is bizonyítják az ilyen magasabbszintű termelési közösségek sikerét. Elgondolkoztató hát az ötlet, s bizonnyal sikerrel alkalmazható a mezőgazda- sági termelés más és más üzemágaiban is. Egy önkiszolgáló bolt életéből Ügyészi vizsgálat alapján önkiszolgáló boltjaink az eddigieknél fejlettebb eladási formáknak a megvalósítói. Az új forma nemcsak gyorsítja a vásárlást, de közvetlenebbé is teszi a kapcsolatot a kereskedők és vásárlók között, amely kapcsolatnak lényeges eleme a bizalom, örömmel is fogadták az új boltokat a vásárlók és kereskedők egyaránt. — Egyesek azonban a kereskedelem részéről a vásárlónak előlegezett bizalmat arra igyekeznek felhasználni, hogy — finoman mondva — tiltott úton szerezzenek maguknak vagyoni előnyt. Ez még csak „esenés“ A Bács-Kiskun megyei Főügyészség ügyészei közelebbről megvizsgálták egy önkiszolgáló bolt működését, s ott, számos előnyös tapasztalat mellett föltűnt az is, hogy emelkedett azoknak a lopásoknak a száma, amelyeket a vásárlók elkövettek. A megvizsgált boltban, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat kecskeméti 1103. számú önkiszolgáló boltjában hetenként 3—4 lopást lepleznek le a bolt dolgozói. Ez önmagában még nem sokat mond, annál érdekesebb ellenben annak a vizsgálata, hogy kik azok, akik visszaélnek az irántuk megnyilvánuló bizalommal? Szinte meglepő, hogy az önmagukról megfeledkezett vásárlók 80 százaléka 8—14 éves korú általános iskolás gyermekek, akik egy-egy csomag cukorkát, csokoládét, cigarettát, vagy italféleséget igyekeznek elcsenni. Ez a tapasztalat természetesen az okok alapos vizsgálatára készteti mindazokat, akik szívükön viselik fiatalságunk, gyermekeink sorsát. Merné-e valaki ezeket a gyerekeket tolvajnak nevezni? — Az ítélet mindenesetre nagyon elhamarkodott volna. Mindössze arról van szó, hogy a gyerekek erkölcsi érzéke még nagyon fejletlen, kellően fel sem tudják fogni a társadalmi tulajdon érdekvédelmének súlyát. s talán ebben jórészt a felnőttek mulasztása, vagy esetleges rossz példájának hatása is tükröződik. Az bizonyos, hogy az önkiszolgáló bolti rendszer megkönnyíti a „csenése- ket”, s ennek egyszeri sikere a gyermeket további csenések- re biztatja. Ex sem feltétlenül bűnözés Nyilvánvaló, hogy itt nem bűnüldözési, hanem nevelési feladatokról van szó. Helyesen járnak el a bolt dolgozói, amikor a rajtakapott gyereket hazaviszik szüleihez, s a vállalat pedig az iskolát értesíti az esetről. Legtöbb szülő aztán megfelelően „intézkedik”, bár távolról sem tartjuk erre legalkalmasabb módnak a verést. Az iskolai nevelők pedig megfelelő nevelési eszközökkel hatnak a gyerekre. Fel kell itt hívni a figyelmet az eddig is kiváló eredményeket elért kecskeméti társadalmi napközi otthonok további szervezésének fontosságára, mert az azokban tanuló gyerekeknek nemcsak tanulmányi eredménye javul — bár szüleik napközben dolgoznak — de erkölcsi érzékük is fejlődik. A leleplezettek másik csoportja — amely az előzőnél lényegesen kisebb — a 16—18 év körüli fiatalokból kerül ki, akiknek „érdeklődése” főként az italáruk, cigaretták, s olykor az élelmiszerek felé fordul. A legtöbb — rajtakapott — fiatal lányt a pipereszappanok, kölnik, arckrémek „vonzzák”. E botlások már nyilvánvalóan határozottabb intézkedéseket követelnek, s a szülők megfelelő magatartása mellett a szabálysértési eljárás megfelelő eredményt biztosíthat. Itt főleg a szabálysértési előadók felelőssége domborodik ki, hogy megfelelően válasszák ki intézkedéseiket, Tanulók esetében természetesen az iskolának is fontos feladata van... Ez pedig bizony-bizony: lopás ! Sajnálatos, hogy olykor felnőttek is akadnak a leleplezettek között, akiknek tettét már lopásnak kell nevezni. Még sajnálatosabb, hogy egy jelentős állami szervünk ellenőre is megfelejtkezett magáról: amikor egy liter tejet vásárolt a boltban, két doboz cigarettát is zsebébe csúsztatott. Ráadásul az ellenőr még maga méltatlankodott, hogy ezt a bolt kiszolgálói észrevették és vele szemben megfelelőképpen eljártak. Végül hadd jegyezzünk fel egy kirívó esetet is. Egy anya négyéves gyermekével jelent meg a boltban. Kosarába rakta a kiválasztott árucikkeket, így többek között egy — legalább másfél méter magasan elhelyezett — 25 forintos kölnit is. Ezt azonban később becsúsztatta kisgyermeke zsebébe. A kölniért „természetesen” nem fizetett. Amikor pedig a bolt vezetője — ismételt kérdés után: „mást nem vásárolt-e” — elővette a kisgyermek zsebéből a kölnit, az anya nekiesett gyermekének és verte, ahol érte, indulatosan kiabálva, hogy miért hozza ilyen kellemetlen helyzetbe saját édesanyját. Vajon milyen intézkedés tudná megtanítani ezt az anyát a társadalmi tulajdon tiszteletére, ha még az anyai szeretet is ilyen fokban fejlődött ki benne? A fentiekkel csak gondolatokat akartunk ébreszteni az olvasóban. Reméljük: a gondolatok nem maradnak meddőek. Bárhogy is van még most, ha el is feledkeznek egyesek önmagukról, a helyes magtartásról, a társadalmi tulajdon tiszteletben tartásáról, — mégis, nagyon-nagyon kisebbségben vannak az ilyenek. Nem ronthatják le azt a bizalmat, amit az önkiszolgáló boltokban kereskedelmünk a vásárlók irányában előlegez. Az is biztos, hogy az elkövetkező időben a magukról megfeledkezők száma — a helyes intézkedések következtében is —- csökkenni fog, hiszen ez is az állandóan ható társadalom-nevelés egyik feladata. Dr. Sági Béla a megyei főügyészség ügyésze CSEMEGE Csak ne kellene naponta többször is elmennem a kecskeméti Csemegeáruház előtt és látnom pusztulását... Romhalmaz a nemrégen még fényesen pompázó áruház. Romhalmaz, de nem azért, mert Kecskeméten az elemek, villámcsapás vagy földrengés pusztított volna. Nem, itt emberek tervszerű és tudatos munkájáról van sző. A kecskeméti járó-kelők még élénken emlékeznek arra, hogy az úgynevezett Lut- her-házat közel egy évig tatarozták, szépitgették, miközben a faoszlopokból képzett árkádok védték testi épségünket. Nemrégen fejeződött be ez a munka, végre a Szabadság térnek ez a része is visszanyerte régi képét. Nos, amikor már a ház teljesen rendben volt, újra megjelentek a kőművesek, először elkerítették az üzletet, majd kitették a táblát, amely szerint: „Az építkezés alatt a kiszolgálás zavartalanul folyik!” Persze csak a raktárhelyiségben. Nekem, őszintén meg kell mondanom, már a bontás első percében rossz sejtelmeim voltak. Azonnal érdeklődtem, kerestem az okot. Beszéltem illetékessel és illetéktelennel egyaránt. Az illetékes magyarázta: „Kecskemét számára egy egészen modern csemegeáru- házat kíván létesíteni az országos központ.” Erre én nagyon határozottan azt állítottam, hogy az eddigi is rendkívül szép üzlet volt és még a legkényesebb fővárosi igényeket is kielégítette. Egy Illetéktelen véleménye viszont ez volt: „Az áruház újjáalakítása 709 000 forintba (Hétszázezer Ft.) kerül. Valószínűleg ez az összeg ott kallódott egy fiókban, amelyet valahogy el kellett költeni, mert máskülönben a népgazdaság valamelyik más területére kellett volna átadni. így jutott valakinek az eszébe, hogy a kecskeméti csemegeáruházat szétszedik majd felújítják.” Őszintén meg kell mondanom, erről az építésről sok embernek van rossz véleménye. Sajnálják azt a mérhetetlenül sok pénzt és munkát amit ebbe az építésbe beleülnek. Hogy miért építik át a néhány éve már átépített áruházát? Reméljük mielőbb választ ad a valóban illetékes Országos Csemegekereskedelmi Vállalat. A választ ismertetjük olvasóinkkal. Mezei István Kép szöveg nélkül. Szőlőiskola Bácsalmáson Szőlőiskolát létesít a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet. Ősz óta 90 ezer szőlővesz- szőt gyökereztettek, és a közeljövőben érkező — 20 holdra elegendő — vesszővel együtt 6* katasztrális holdon honosítják meg a szőlőt. A talajforgatásban sokat segit a helyi gépállomás. Minden ünnepélyesség nélkül nyílt meg Kecskeméten körüllbe- I lül egy héttel ezelőtt a ! Katona József Múzeumban Kiing György festőművész kiállítása. A kiállítást a múzeumok központja küldte a megyeszékhelyre, s '■ mint ilyen, bizonyára több múzeumunkat bejárt már, hogy megismertesse a közönséggel Kiing György művészi egyéniségét, azt a kis világot, melynek a ; szemlélete, ábrázolása útján óhajtja kifejezni a művész világszemlé- ' letét, mondanivalóját az embereknek, a társadalomnak. Sajnos. Kiing György művészete nem azok $ közé tartozik, amely | azonnal, szinte kérés I nélkül feltárja a néző > előtt titkait, mondaniI valóit, az alkotóban rejlő érzelmeket, gondolatokat, s azt hogyan látja, a világnak azt a kis darabját, melyet az ő egyéni horizontja körülölel. Barnás tónusú, egymáshoz közelálló színértékű színvilága ; egy különös, víziószerű visszfényét adja annak, Távoloc amit ott lát. A tárgyaik szinte minden értelműiket vesztve csak ürügyként szolgálnák a művész számára, hogy színeiket bizonyos adott logikai megfontolás szerint egymás mellé rakja. A formák, mint azt néhány műve mutatja, bamáa vagy tejfehér felhőgomolyból csak itt- ott villannak elő, kontúrjaik egyébként felbomlanak, bizonytalanná és jelentéktelenné válnak. Témái szinte minden plaszticitást nélkülözve, bizonytalan távlati hatások törvényeinek engedve úsznak el szemünk előtt. Nem »csak« formabontás ez, de érzésünk sze- ' rint kezdete annak, hogy valaki véglegesen hátat fordítson a világnak, az emberi társadalomnak. Nagyon érdekes, hogy ugyanakkor képeinek címei egészen bonyolult emberi viszonylatokra mutatnak rá, melyeknek jellegzetes tartalmi és formai elemei szinte ló világ alig ismerhetők fel kompozícióin. A realitáshoz való ragaszkodással ily mértékben szakítani nem lehet anélkül, hogy magával a világgal is ne forduljon szembe a művész. Kiing György, amint Pogány Ö. Gábornak a kiállításhoz írt ismertetője mondja, mai festészetünk középnemzedékének a tagja. Amikor néhány kiállított művét megyénk székhelyén, a Katona József Múzeumban üdvözölhetjük, nem zárkózhatunk el az elől hogy ne mutassunk rá néhány kétségünkre a festő művészetének megítélését illetően. Pogány ö. Gábor, a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének főtitkára azt mondja Kling György művészetéről, hogy »távol áll tőle a magány fétise«, hogy »apró rezzenésekben tudja leginkább kimutatni a természet és társadalom változásait«. Pogány ö. Gábor elismerő szavai között ilyeneket találunk, hogy szerinte »nem kell külön alkotói programot készítenie a szocialista építés visszatükrözé- sére« a művésznek. Sajnos, a bemutatott festménygyűjtemény nem ad arra módot, hogy ilyen messzemenő következtetéseket vonjunk le Kiing György alkotói módszeréről. — Bizonyára eddigi életművének csak jelentéktelen részletét képezheti a bemutatott 40—50 kép. Az is úgy lett kiválogatva, akár céltudatosan, akár -véletlenül, hogy abból a legjobb indulattal sem lehet feltételezni, miszerint Kiing György a szocialista építés visz- szatüktözésére vállalkozott volna. Véleményünk szerint művészete talán a szűkebb szakmai körök számára mondhat érdekes és megszívlelendő tanulságot, a nagyközönség számára azonban, éppen közérthetőségének súlyos hiányosságai miatt, nem könnyen hozzáférhető. Csáky Lajcn
