Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

I oldal

Ahol nemcsak értik, de szeretik is a népművelési munkát

NEHEZEN MEGY az adatgyűjtés, mert bárhogyan faggatom is Maros Zoltánt, a kiskőrösi Járási Művelődési Otthon igazgatóját, csak annyit mond:

— Hát igen, megcsináltuk, a mi feladatunk volt. — Vagy:

—■ Benne volt a munkatervben! — Meg:

— Azért vagyunk itt, hogy megcsináljuk!

Bármiről is érdeklődöm: az ismeretterjesztő előadásokról, vagy a szakkörökről — mindenre oly természetességgel ad igenlő, de rövid választ, hogy félúton inkább megakad ceruzám, de rám is szól:

— Ne jegyezze ezt, nem fontos!

MÉGISCSAK lényegesnek tartom, s írnám, de újból kezdi:

— Nem szoktuk a „hadititkot” kifecsegni. Micsoda dolog lenne az! — Látom, de mondja is, attól tart, túldicsérem munkájukat.

— Csak kötelességünket teljesítettük, amelyet — ezt írhatja elvtársnő — a párt és a kormány politikája tesz lehetővé.

Megígérem, csak azt jegyzem, amihez beleegyezését adja. Kissé megnyugodva mesél a népművelés feladatáról, a hosszú évek tapasztalatairól, amelyet ezen a pályán szerzett. Elnézem őszülő haját, meleg kék szemét: milyen felbecsülhetetlen érték az emberi szerénység és jóság —, s milyen sokra képes!

EBBEN AZ ÉVBEN százegy témáról vetítettek ismeretterjesztő kisfilmet Kiskőrösön. A községben nyolc helyen (iskolák, ktsz stb.) tartanak rendszeresen ismeretterjesztő előadásokat kisfilmvetítéssel egybekötve. Űjabban házakhoz is elviszik a vetítőgépet, összegyűlnek a szomszédok, szólnak Zoli bácsinak, s már pereg is a film, a nagyüzemi gazdálkodásról, vagy éppen a növények éleiéről.

Az ipari tanulóknak külön azakfilmekről gondoskodnak. Az általános iskolákban rendszeresen tartanak vetítéseket. Egy- egy sorozat után körkérdéseket tesznek fel, és a legértékesebb válaszok íróit (a filmvetítések rendszeres látogatásáról kell tanulságot tennünk) gyufacimke gyűjteménnyel ajándékozzák meg.

— Nagyon fontosnak tartjuk az ifjúsági filmvetítéseket — mondja Zoli bácsi. — Egyrészt,

FúvősStifs Kecskeméten

Ritka zenei élményben lesz része azoknak, akik február tő-én, szombaton este 6 órakor az Űjkollégium dísztermében meghallgatják a Budapesti Fúvósötös kecskeméti hangversenyét. Az együttes tagjai: Jenei Zoltán fuvolaművész, Szeszler Tibor oboaművész, Meizl Ferenc klarinétművész, Hara László fagottművész és Ónozó János kürtművész.

Büszkék vagyunk rájuk, mert 14 esztendő alatt számos magyar és külföldi, budapesti és vidéki hangversenyen tették népszerűvé a fúvószenét, és ismertették meg közönségünkkel • magyar és külföldi fúvós-irodalmat. Az együttes ma már nemcsak a magyar zenei élet egyik jelentős tényezője, hanem világviszonylatban is számon- tartott értékű. C ttörő munkásságuk nyomán a íúvószenc népszerűvé vált a nagyközönség között is. Ma már jóval többen tanulnak fúvós hangszereken Játszani, mint azelőtt.

Örülünk, hogy hosszú szünet •tán itt üdvözölhetjük őket Kecskeméten és a tavalyi budapesti Rézfúvós-együttes hangszereinek megismerése után most a fafúvós-hangszerekkel Is a legmagasabb fokon ismerkedhetünk meg. A műsorszámokat és a bemutatott hangszereket Ádám József, a Kecskeméti Állami Zeneiskola igazgatója ismerteti,

mert alkalmas a gyerekek érdeklődésének felkeltésére, másrészt lehetőséget ad arra, hogy a különböző érdeklődési körű gyerekek tudásvágyát kielégítsük. Végső soron pedig segíti a pályaválasztást. (A fiatalok ilyen céltudatos nevelésével kevés művelődési otthon munkájában találkozunk.)

AMIT AKKOR nem vetettem papírra (ez már a „hadititkok” közé tartozik):

— Mi nem egy-egy témáról rendezünk másfélórás előadást. A hosszú előadások könnyen unalmassá válhatnak, és nem Is biztos, hogy a téma mindenkit egyformán érdekel. Másfél óra alatt több, különböző tárgyú kisfilmet vetítünk és egy-egy sorozat után előadáson foglaljuk össze a látottakat, hallottakat. Nálunk ez a módszer nagyon bevált.

— Átlag nyolcvanan látogatják ismeretterjesztő előadásainkat. Ha kisebb a létszám, tudjuk, nem sikerült a témák ösz- szeválogatása. Közvéleménykutatást rendezünk és ennek alapján állítjuk össze további előadásainkat. Az eredmény mindig jó szokott lenni.

•

— Nem minden művelődési otthon dicsekedhet ilyen szép munkával, jegyzem meg, s míg Maros Zoltán a szavakat keresgéli, amivel elháríthatná a dicséretet, sietve mondom:

— így van ez, Zoli bácsi, ahol nemcsak értik, szeretik is a népművelő munkát. Nagy Éva

Egymittíárd kilowatt óra

villamosenergiát kapunk. Csehszlovákiától az utóbbi három esztendő alatt. Hazánk cserében majdnem 300 ezer torma bauxitot szállított a Garam folyó mellett 1958 óta teljes kapacitással dolgozó alumíniumkombinát üzemeltetésére.

Az ifjúság filmoktatása is pedagógia

Ax ifjúság filmoktatása pedagógiánk egyik megoldatlan kérdése. Nem egy cikk jelent meg már róla lapjainkban anélkül, hogy komoly lépést tettünk volna a megoldás felé. Pedig elég arra gondolnunk, hegy Magyarországon évente huszonnyolc mozielő- adást néz meg minden egyes ember,

Kell az útbaigazítás

Ha eltekintünk az említett leszámítandóktól, öregektől, betegektől és arra gondolunk, hogy az ifjúság érdeklődése messze túlmegy arányszámán, elgondolhatjuk, mennyire nem helyes, hogy ez a mérhetetlen tömegű mozi-élmény — a szórványos sajtóvisszhangtól eltekintve — nélkülözi az átgondolt pedagógiai irányítást. Azt mindenki természetesnek veszi, hogy például képkiállításokon szöveges katalógusok és tárlat- vezetések segítik a közönséget, de ugyanakkor még nem történt semmi komoly kezdeményezés abban a tekintetben, hogy a fiatalok, a gyerekek, valami támpontot, útbaigazítást kapjanak akkor, amikor fogékony' lelkűk a mozi-élmények válogatás nélküli tömegét fogadja be.

Biztató sikerek

Pedagógus szaklapok néha szóváteszik az iskolákban bevezetendő filmtörténeti—filmesztétikai oktatás kérdését, de ez még igen messze van a konkrét tervezések stádiumától is. A megvalósítástól pedig még messzebb. Érthetően: az idő, a tanerők, az egész akció megszervezésének feladata olyan komoly, hogy azt csak a legnagyobb körültekintéssel, és esetleg az oktatás egyéb elemeinek kárára lehetne megoldani. Bízunk azonban benne, hogy lassan mégis napirendre kerül az ügy.

Addle H a TIT keretei között talál otthont ax ifjúság filmoktatási mozgalma. Kecskeméten is most indult meg az „Ifjú filmbarátok köre”, amely már az első előadások után is észrevehető eredménnyel dolgozik. Hiányai nyilvánvalóak: nélkülözi a kötelezettség és az iskolai szervezet fegyelmező erejét De felébreszti a kívánságot az alaposabb tájékozottság iránt és a lehetőség szerint alapos körültekintéssel megválasztott témák és illusztráló filmek révén időben és esztétikai ítéletben mélyíti a fiatalok ösztönös, sehova sem kötődő véleményét

Nemcsak filmvetítés

Az Ifjú filmbarátok köre igyekszik elkerülni a veszélyt, az elmúlt évek filmíklubjainak visszatérő buktatóját hogy ritkábban látható filmek egyszerű megtekintését szolgálja. Műsorában változatos, éa a témák szerint népszerűbb, da. nehezebb filmeket egyaránt felvonultat Eredményesség* úgy mérhető le, ha megvizsgáljuk, vajon a megjelentek száma függ-e a vetítésre kerülő film népszerű voltától. Ha ex a szám nagyjából állandó, akkor — egyelőre — meg lehetünk elégedve ax eredménnyel, hiszen nem Jelent mást, mint hogy a fiatalság egyre Jobban az előadások, a filmtörténeti tájékozottság miatt jár a kör vetítéseire. így teremtve meg az alapot a mozgalom kiszélesítésére. Lehetséges, hogy Kecskemétnek így kezdeményező szerep jut az általános iskolai filmoktatásban, ki kísérletezve a pedagógiai módszereket, a fiatal közönséggel való kapcsolatot

Siklót Ofgs

Negyven egyetemista a falun

Negyven főiskolai és egyetemi hallgató látogat rövidesen Bács megyébe, a megyei tanács művelődési osztályának meghívására, illetve a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Országos Központja jóvoltából Az egyetemisták megyénk tíz községében: Jászszentlászlón, Kunszentmdklóson, Szalkszen tmár- tomban, Kunadacson, Ladánybenén, Kunbaracson, Hetén yegy- házán, Borotán, Rémein és Akasztón négy-négy főt számláló brigádokban nem kisebb feladatokra vállalkoztak, mint arra, hogy munkájukkal, szervező és agitatív tevékenységükkel hozzájáruljanak a falu kulturális élete fellendítéséhez, megismerkedjenek a legégetőbb falusi népművelési problémákkal. A népművelési osztály tudatosan olyan helyre irányította a kultúra ez értékes és önkéntes segítőtársait, ahol a népművelés gyengébb, az eddigi munka kevéssé, eredményes, vagy a tapasztalatok szerint hiányoztak a múltban a művelődésügy előbbre- vitelének alapvető feltételei is. A február 27-én megyénkbe érkező lelkes és tettrekész fiatalokat a megyei tanács dísztermében látják vendégül ugyanitt részletes tájékoztatót kapnak leendő munkaterületük jellemző vonásairól, majd elbocsátják őket tíznapos brigádmunkájukra. Fontos feladatuk lesz, hogy a vendéglátó községek vezetőivel alapos tervet dolgozzanak ki a népművelési munka kiszélesítésére, különös tekintettel • mező- gazdaság szocialista átszervezésének befejeződése utáni helyzetre. Csáky Lajos

látod. Mária dühbe gurult:

— Tudom én, mi fáj neked. Irigy vagy. Félted a pénzedet

De hát nem te mondtad, hogy az egész közös? Fele-fele! Nahát akkor. A magamét költőm. Vagy... meggondoltad a dolgot? Nekem semmi se jár? KI akarsz semmizni?

Matejka nem talált szavakat Egy féltékeny tigris állt előtte, aki fogvicsorgatva védi a jussát Hogyan? Ez azt hiszi, hogy ki akarja öt forgatni? Megörült ez az asszony? Mária mind jobban tüzelt:

— Csak most jövök rá, ki vagy te, te... Hát ezt érdemelem én, aki együtt hemperegtem veled a koszban? hogy most, amikor végre egyszer.. .

— Hallgass el! — förmedt rá suttogva Matejka.

—• Nem hallgatok! Eleget hallgattam. Elegem van belőled! Te nem tudsz felemelkedni a piszokból, te élhetetlen ... Mindenki élheti világát, nyifc- hajok is, akiknek alig van több, mint a körmöm feketéje! Én fulladjak meg a nyomorúságban, én, akinek igenis annyi a pénzem, mint a szemét? És én egy ilyen alakkal élek ebben a disznóéiban ...

Matejka sző nélkül felvette kabátját és kilépett a lakásból. Órákig kószált, zaklatott indulatai nem csillapodtak. Nem tudta elképzelni, mit kezdjen ezzel a megtébolyodott asszonynyal.

Szombaton délben Perlaky zászlós beviharzott Borsiczky főhadnagy szobájába. Borsiczky ezzel fogadta:

, — Jó, hogy jössz, nyavalyás.

A százasom?

— Hogy is mondjam... igazán na haragudj öregem^ délutánra előteremtem valahogy.

— Eredj a pokolba!

— Berci, én meg akarom újítani ezt a kölcsönt adott szavadra hivatkozva. Ha most velem jössz, nem bánod meg. Mozgás!

— Mondom, hogy eredj a pokolba.

— Vagy a mennyországba? Ki tudja, öreg fiú? Megvan a pallér. Jobban mondva a pallómé.

— Hol van?

— Idesüss. Ha láttál már

érett, csinos, gusztusos asz- szonyt, te Don Juan! Isten bizony, nem is érdemied meg a sors kegyelt. Nos, gilt a százas még egy hétre? Jó, jó, máris indulhatunk. Minden déltájban a Kulhanefc cukrászdában ül Kedvence a dobostorta és a ri- gójancsi. Ügy tűnt fel ennek a porfészeknek egén, mint egy üstökös. És ha gilt az a százas, elmondok még egyet mást, amit megtudtam a te pallérodról. Például azt, hogy ez a szépség alighanem parlagon hervadozik. Hitelt érdemlő források állítják, hogy súlyosan összekülönbözött a férjével, aki állítólag egy bárdolatlan fickó. Nos, figyelj, ö az.

A Kulhanek cukrászda kirakatüvege mögött egy vonzó, elegáns szép asszony falatozott. Borsiczky főhadnagy a szeme sarkából figyelte az asszonyt, aztán csak úgy odavetette Per- lakynak:

— Zászlós ár, leléphet Indulj. A százas gilt

Borsiczky még aznap este élőkén tette Periaky zászlóst A tiszti szolga alig akadt rá. Periaky bosszús volt, de a parancs az parancs. Amikor összetalálkoztak, Borsiczky elővett egy százpengőst:

— Ez a fájdalomdíj, testvér.

Becsszóra, két hétre. A másik százas pedig prolongálva.

— Bercikéin — rebegte a zászlós —, nem tudok hová lenfib*

*— Sehová se légy, ülj le.

«— Éa... éa csak így, önzetlenül?

— Nem egészen. Egy ötletre van szükségem, ennyi az egész. Nekem azzal az asszonnyal haladéktalanul meg kell ismerkednem. Találj ki valamit, éa tied a százas. Két hétre.

Periaky vigyorogva huncuV kodott:

— Ha szabad tudnom, milyen célból, milyen perspektívával...

— Fogd be a szád, öcskös, éa

gondolkozz

Periaky magába méüyedt Kél percig fel-alá járkált, aztán homlokára ütött:

— Megvan! A katolikus nő- szövetség hölgyed most gyűjtik és rendezik a haircoló honvédseregnek szánt adományokat. Ez eléggé hosszadalmas munka. Elintézed az öregnél, hogy nevezzen ki engem a parancsnokság részéről a gyűjtés felügyeletére, ideiglenes jelleggel Én tüstént gondoskodom róla, hogy a pallómét bevonják a magasztos munkába. Holnaptól kezdve a ruházati anyagok rendezése a parancsnokság épületében történik. A pallémé naphosszat itt lesz, a többi a te dolgod. Ki vagyok én?

— Zseniális csirkefogó vagy.

Erezd magad máris kinevezve a katolikus nőszövetség katonai ellenőrévé. Azt sem bánom, ha kedvedre portyázoi De mi lesz ha a pallémé nem hajlandó részt venni a dologban?

— Ugyan, Bercikéin, először is ez egy megtisztelő hazafias feladat. Másodszor úgy látszik, te nem ismered a női hiúságot. Csókavár hölgyeinek színe-java serénykedik ebben a gyűjtésben és rendezésben. A pallémé hasra fog esni a megtiszteltetéstől, hogy bekerül ebbe a társaságba. Vállalom, hogy személyesen kérem fel, na, mit akarsz még?

(Folytatása következik^

10.

— Hogy tetszem?

Mária állt előtte, kecsesen meghajtotta magát és boldogan kacagott Matejkában indulat lobbant. Az asszony olyan csinos, olyan kívánatos volt mint még sohasem. Arra készült pedig. hogy összeszidja. Akármit is, de észhez téríti. És íme, most szólni sem tud. csak nézi, felforr a vére. Mária csakugyan elbűvölő. Kinyújtotta érte a karját, magához vonta és rátapadt a szájára.

Amikor az asszony kibontakozott az ölelésből, felszisszent:

— Jaj, mit csináltál, összegyűrted a ruhámat pedig gyönyörű ugye? A szalonban mindenki el volt ragadtatva. Ügy ám, megbámultak.

Matejka borongósan pislogott. Mintha egy ördögi színjátékot látna maga előtt; elől, a rivaldában egy gyönyörű, elegáns asszony, a háttér pedig a vízfoltos, a salétromtól meg-meg- csillanó fal a szűkös kis lakásban.

— Gyere, ülj mellém, Mária. Nem jó az, hogy téged megbámulnak.

Az asszony durcásan rándított egyet a vállán.

— Nem jó, nagyon nem jő — ingatta a fejét Matejka. — Hát hiába kérlellek én téged, Mária? Hát hiába mondtam, hogy legyen eszed? Ne bolondulj meg, ne hozz ránk bajt, ne flancolj, mert ha megkérdik, miből csinálod, végünk van.

— Mitől félsz? — vágott vissza az asszony. — A te pesti aranykereskedőd is elhitte a sorsjegymesét. Csókaváron is el fogja hinni akárki.

— Azt te csak képzeled, Mária! Nagy bajt hozol ránk, meg