Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-24 / 47. szám
1961. február 84. péntek I Ö IK. ]E Or ]E 1K — Tizenhárom évig szolgáltam nála. Ügy dolgoztam, mint egy állat, mégis kirúgott, amikor a nyirkos cselédlakásban tüdőbajt kaptam. Feleségem csak egy mázsa búzát kért Mil- kó Pétertől, hogy legyen mit ennünk, de a tekintetes úr az arcába röhögött: ö nem jótékonysági intézet! — Kommenció! Tudják, hogy mi az? Tizenhat mázsa búza, négy mázsa kukorica, 40 pengő egy évre. Viszonzás: munka, munka, hidegben, sárban, hőségben, éjjel-nappal, mert nem fizethet rá Sumacher földesúr. Földbirtokán gazdálkodó veje, az országgyűlési képviselő úgy hajtott bennünket, mint a csordás az állatait. Szemében nem is voltunk más az igavonó barmoknál. Idős Szabadi Sándor és Palatinszki Gyula szavai ezek, két emberé a sok közül Bács- borsódon, akiknek öröm helyett bánatot és nyomort hozott fiatalságuk ... Gyula bácsi mondja: — Tanítani kellene ezt is a mai fiatalokkal. Nem szívesen emlékszünk a múltra, de nem árt, ha ők is ismerik apáik, nagyapáik keserű fiatalságát. Csak így tudják teljes egészében megbecsülni mai életüket. Szabadi Sándor feláll. — Tudják mit kérdeztek tőlem a múltkor? Hogyan vagyok megelégedve ezzel a rendszerrel? Én ezt válaszoltam: kár, hogy nem jött előbb — amikor még mi is fiatalok voltunk... Témát adtak az újságíró kezébe. így született meg tulajdonképpen riportunk, amely a ma öregjeiről szól... Cselédből — munkacsapatvezető Palatinszki Gyula most munkacsapat-vezető. A bácsborsódi Üj Élet rábízta az öregek irányítását. Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. Gondolt-e volna valaha. hogy ő a Sumacher gazdaPalatinszki Gyula most munkacsapat-vezető... , ság cselédje, akitől szívtelenül elrabolták fiatal éveit, egyszer még vezető lehet? Nem. Ezt maga sem remélte Olyan különös minden. Belül mindig valami szorultság vesz rajta erőt, amikor' ott van a munkacsapatában, társai, a volt cselédek között Tűi van már a hatvanadikon, de nem látszik meg munkáján. Szorgalma becsületére válna a fiateMmaik is. 416 munkaegysége van. Egy munkaegység értéke prémiummal együtt 33 forint — Jól dolgoznak az idős tagok — mondják az irodán. — Munkájuk megkönnyítésére alakítottuk az idősek brigádját. Fogatosok, éjjeliőrök vannak közöttük. Bizonyításul kiragadunk az S0 éven felüliek közül néhány nevet: Vönösváczki András 463, Bleicher István 283, Nagysivó Pál 240 munkaegységet teljesített A Bácsíbokodi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága is segíteni akarta az időseiket amimarha, 417 sertés, 177 juh van már a kezdeti 12 darabos összállatállománnyal szemben. S mindezeket elérni, a közöst irányítani szép eredménynek számít Bédics Lőrinc elküldött a Dugonics utcába, Varga Imréhez. — Látogassák csak meg az öreget hatvanötödik évét tapossa. de majd meglátják miíven fris<5en mozog. Békésen telnek idős napjaik. Mindkét fia belépett a közösbe. Egyik a Petőfibe, másaik a Rákócziba. Imre bácsi háztáji földjén főleg kukoricát termel. Most is három szerződéses disznót nevel. Nyugodt élet az öreg napokra Hatvanam vannak az idősebbek közül a mélykúti Kossuth Termelőszövetkezetben, akik 260 forint öregségi járulékot kapnak.. A termelőszövetkezet igyekezett biztosítani fejadagjukat és az egyholdas háztáji területet. Mindezeken túl pedig a könnyebb munkát — Hogy élnek a szövetkeze* idősebb gazdái? — ezzel a kérdéssel indultunk itt is útra Ja- csa Terézia könyvelővel. Útközben találkoztunk Pásztor Ignóccal, aki éppen az irodába készült. Hatvamnyoüoéves. Száz százalékos hadirokkant még 1915- ben sérült meg. Mielőtt a szövetkezetbe lépett 6 és fél hold földjét bérletben dolgozták. Az még csak hagyján, hogy nem egészen úgy művelték, ahogy kellene, hanem az is előfordult például 1953-ban és 1954-ben, kor törölte a 306 forintos köz- ségfejlesztési hozzájárulásukat öregember — nem vénember! Ezt a találó kifejezést Bácsalmáson hallottuk a Lenin Termelőszövetkezetben, Maga az elnök mondta, aki bár túl van a hatvanon, olyan frissen, fürgén intézkedik, mintha mondjuk harminc éves lenne. Bédics Lőrinc még ma is a tetteik embere. Életéről regényt lelhetne írni. Itt született ebben a községben és a felszabadulás után még jó ideig tengette magát hat hold földjéből. Megélt belőle, de 6 is olyan ember, aki sohasem nyugszik, többet és jobbat akar. 1949-ban határozott. Maga köré gyűjtötte ismerőseit és kész tervvel állt élő. így született meg 25 családdal a Lenin Termelőszövetkezet VottaV o'vaVarga Imréék otthonában. Bédics Lőrinc, az elnök. nők is annak idején, akik kinevették, de ő bebizonyította az elmúlt évek során, hogyan lehet kicsiből nagyot csinálni. A hatalmas tanyaközpontból messzire ellát az ember. Épületek mindenfelé: istálló istállót ér, kocsiszínek, hizlaldák és gó- rék sorakoznak. Tíz év óta épültek ezek. 238 család gazdálkodik jelenleg mintegy 1300 holdon. 102 szarvasMég erősnek érzem magam Nem tévedett. Imre bácsi legnagyobb ámulatunkra éppen gombot varrt az egyik kabátjára. Homlokára tolta feketekeretes szemüvegét és nevetve mentegetőzött: — Nekem még Jobb a szemein, mint az asszonyé Igazi családi hangulat Az asszony kukoricát morzsol, a férj gombot varr, majd amint ezt befejezi, 6 is odatelepedik a kis székre a kukoricáskosár élé — Lóvri küldte magukat9 Szeretjük azt az embert. Jó elnök, csak néha szigorú. De kel’ is a fegyelem egy ilyen gazda Ságban. Néha már csodálkozor rajta, hogy bírja idegekkel. — Ö viszont magán csodálkozik. — Rajtam nem lehet csodálkozni. Még erősnek érzem magam. Nemrégen a nagyapák és nagyanyák napjára volt hivatalos. Először nem tudta, hogy miért hívják vasárnap délután a kultúrházba, mert őt régen esetleg csak a községházára invitálták — adóügybem Elment Mári nénit — a feleségét — otthon hagyta. Bár ne tette volna! Olyan édesen szavaltak a gyerekek, hogy még a könny is kicsordult a szeméből, hát még, amikor a nevét hallotta szólítaná. Két idős társával, Habina Antallal és Preszkán Mátéval ’együtt megjutalmazták őt is, mint a szövetkezet legjobb idős dolgozóit. A volt 15 holdas gazda, aki egy éve lépett a termelőszövetkezetbe, elégedetten hümmöget: — Jól esik, hogy megbecsülnek bennünket is, pedig mi öregek bizony eléggé féltünk a szövetkezettől. hogy két évig nem fizettek semmit a bérlet után. Ignác bácsi ekkor gyermekeire szo— Aust nyugodt vagyok —, mondja Pásztor Ignác. rult, azok tartották. — Most nyugodt vagyok. Megkapom a 260 forintot havonta, háztáji is Jó helyen jutott Megterem azon minden. Kukoricát, krumplit és babot termeltem. Egy holdon lett 40 mázsa kukoricám, 24 zsák krumplim és köztesként 80 kiló babom. A szövetkezet a szántás mellett még a termény behordását is biztosította. Emellett, amikor ereje engedte, könnyebb munkát végzett a közösben. Néha éjjeli őr vett, aztán cukorrépát egyengetett, mint a többi idősebb tag. Azt mondja, hogy szívese® lenne fiatal és mindig a munka brigád élén járna. De hát az id5 múlik... — Méghozzá gyorsan — tessékel szépen {berendezett lakásába az 57 éves Miskolci Ureé- né. Felette is eftrobantak az évefc Először azt vette észre, hogy lányából asszony lett, most pedig már azon csodálkozik, hogy unokája, Margit, eladósorba jutott. Van már komoly udvarlója, sőt keresetéből most vették meg 10 ezer forintért a szobabútort. Az unoka a Kossuthban dolgozik, a vő. Nehéz István pedig növénytermesztési br»- gádvezető. — Elégedettek vagyunk — így mondja a nagymama — ezt csak akkor látná igazán, ha ott lenne köztük a brigádban. Vannak ott idősek és fiatalok egyaránt és a viccelődés köziben észre sem vesszük, úgy rohannak a napok. Szép, szép a pacsirta éneke, de hallaná csak egyszer a miénket! No, azért szépségben nem szárnyaljűk túl, de vidámságban igen. Különösen a* Annus, Kristóf Sándoméérti a csínytevést. Kevés ember vau* akit ő ne tudna megnevetteted. A tanácselnök is, ha kijön a határba, mindjárt az* kérdőd, itt van-e az Annus? — Megszoktuk ml a mankói még fiatal korunkban és talán nem tudnánk tétlenül így vidáman pedig sokkal köny- nyebb. 160 munkaegységem gyűlt össze az elmúlt évben. Sokáig szeretnék még Járni a szövetkezet asszonyaival dolgozni, legalább addig, hogy ölembe vegyem a dédunokámat... • öregek? Az évek elszaladtak fölöttük, mint azok a felhők, amelyeket kerget a szél. Észre sem vették, hogy az esztendők egyre több súlyt raktak vállaikra, hogy a hajuk sein fekete többé... Fiatalságuk, a gyakori ntnestelenség, az uraságok parancsoló hangja korán megtörte őket, barázdákat szántott arcaikon. Ezek a ráncok már nem tudnak kisimulni, de belül megnyugodtak a felzaklatott szívek. Nehezebben megy már nekik a munka, de még mindig ott vannak és segítenek, ahol kell. Becsüljük hát meg mindenhol őket és biztosítsunk boldog életet apáink, nagyapáink öreg napjaira... Márkus János és Pásztor Zoltán riportja özvegy Miskolczi Imréué, lánya éa unokája.
