Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

1961. február 19, vasárnap 3. oldat AZ ASSZONYBMGAD TARTJA A SZAVAT Olyan sűrűn üli meg a eigarettafüst a termet, hogy vágni lehetne. A hallgatóság feszülten figyeli Tóth elvtárs­nak, az ü. b. titkárának szavait, aki szinte körültapogatva min­den szót, arról beszél, hogy me­lyik brigádnak miért javasolja a szocialista címet A férfiak jóleső érzéssel nyug­tázzák: közülünk már két bri­gád került ki, az első és a má­sodik helyezett. Arra azonban kevésbé számítottak, hogy a harmadik helyet Daczi Benőné és brigádja szerzi meg a Kis­kunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnál. A tények azonban makacs dolgok, s meggyőzték a kételkedő férfiakat is: méltó versenytársak az asszonyok ... Az eseményre emlékezve Da­czi Benőné, a brigád vezetője kipirult arccal, nem kis büsz­keséggel a hangjában mondja: — 1960 első félévében a bri­gádok közti versenyben negye­dikek lettünk. Ekkor azt mond­tam asszonytársaimnak, hogy szerezzük meg a harmadik he­lyet! — És megszereztük. —mond­ja határozottan Móri Józsefné. — Ha egyszer az asszonyok a fejükbe vesznek valamit, addig nem nyugszanak, amíg az va­lósággá nem lesz — avatkozik a beszédbe egy hallgatódzó, kí­váncsiskodó fiatalember. — Talán baj? Vagy nem tud­játok elviselni a vereséget? — válaszol harciasán az egyik asszonyka. A további diskur­zusnak Király Lajos üzemve­zető vet véget, amikor így szól: — Bárcsak sok ilyen asszony dolgozna itt! Nem egy férfi is példát vehetne róluk. A dicséret felvillanyozza az asszonyokat, s most már ömlik belőlük a szó. — A kezdés előtt már ne­gyedórával itt vagyunk — mondja Fodomé. — Igazolatlan mulasztás? Ilyet nem ismerünk — teszi hozzá Móriné. — Késés looooooeoooooeoooo' Egy különös választás VÉKONY ARCÚ, sötéthajú fiatalember ugrott fel idegesen az elnökség asztala mellett a páhi Ifjú Gárda Tsz zárszám­adó közgyűlésén. Szavai vala­hogy így hangzottak: — Üljön le, ne zavarja a ren­det. Tűrhetetlen, mit művelnek.’ Isznak, aztán megjegyzéseket tesznek. Ha szép szó nem hasz­nál, kénytelen leszek erélyesebb eszközökhöz folyamodni. Meg kell tanulni a rendet. Egyéb­ként megkésett az észrevételei­vel, a dologban már döntöttek. Nem lehet újra átbogarászni a névsort — mondta ellent­mondást nem tűrő hangon. A megpirongatott tsz-tag le­ült, de azért félhangosan még megjegyezte: — Mikor döntöt­ték el, hogy kik lesznek a kül­döttek? Én csak azt akartam ■megjegyezni, hogy N. N. nem odavaló. — Tartózkodjon a közbeszó­lásoktól — szólt ismét fenn­hangon az erélyes beszédű fia­talember. A HELYISÉGBEN elégedet­lenség moraja hullámzott végig, majd néma csönd támadt A termelőszövetkezet elnöke, akit pelt és valamennyit senki sem akarta elutasítani. Az elnök körülhordozta te­kintetét és máris diktálta a jegyzőkönyvvezetőnek: ellen­szavazat nélkül választották meg a küldötteket. KÜLÖNÖS eljárás volt, a tsz-demokrácia megsértése az, amit ezen a gyűlésein tapasz­taltunk. Ritka, elszigetelt eset­tel állunk szemben, mégis any- nyira felháborító, hogy nem le­het szó nélkül hagyni A szö­vetkezeti demokrácia minden­kire egyformán kötelező. Ha valaki erről mégis megfeled­kezik, akkor elengedhetetlen, hogy arra figyelmeztessék. El­sősorban az illetékes vezető dolga arról gondoskodni, hogy a tsz-demokráciát a különböző vállalatok embered tiszteletben tartsák. Nem kevésbé fontos, hogy maguk a szövetkezet tag­jai is őrködjenek azon. A TSZ-DEMOKRÄCIA a kö­zösség éltető eleme. Ápoljuk, védelmezzük és erősítsük, mert az a szövetkezeti gazdák mun­kakedvének, alkotó vágyának, cselekvő készségéinek egyik leg­fontosabb rugója. Nagy József sem fordult elő — emígy Csor­dásné. Ezután fordul a beszéd témá­ja. A társadalmi munkáról tu­dok meg egyet s mást Daczi Benőné így kezdi: — Én Jakabnéval, Csordás- néval, meg Fodoméval együtt tisztogattam az új üzemrész ablakait... — Én pedig egyszer kilenc­től kettőig végeztem társadalmi munkát. Haza sem mentem, ha­nem két órakor hozzákezdtem a második műszakhoz — egé­szíti ki szavait Móriné. Érdekes és talpraesett asszo­nyok. Mindegyiküknek van csa­ládja, mégis úgy osztják be szabad idejüket, hogy a gyer­meknevelésen túl jut idejük a kultúrálódásra, könyvolvasásra, mozilátogatásra is. Csordásné például, aki tagja az üzemi könyvtárnak, havonta három könyvet olvas el. Az elmúlt könyvnapon mindegyikük 300 forint értékű könyvvel gazda­gította otthoni könyvtárát. Emellett politikailag is képzik magukat, állandó hallgatói a politikai előadásoknak. A tavalyi tapasztalatok alapján az idén még nagyobb feladatokat vállaltak. Egyesek kételkedtek: sikerül-e nekik megvalósítani? Az eddigi ered­mények biztatóak. Azt a tanul­ságot lehet belőle levonni: az asszonybrigád állja a szavát Vertese Károly 9000000000000 ÜGY VARJA, VARJA... — Ne haragudj Laci! Elfelej­tettem, hogy éjjeli műszakod volt Kelne nőt íaatL ezelőtt ízül eteti KUN BÉLA Hetvenöt évvel ezelőtt 1886- pe volt az internacinnafist* február 30-án született Kun Bé- zászlóaljak központi vezetésé­la, a kommunista mozgalom ki- 16trellozásában és as __ .... . T. . „ OK(b)P magyar csoportjának em elkedő harcosa, a dicső Mar megszervezésében. gyár Tanácsköztársaság vezető Kun Béla 1918. november egyénisége. elején tért haza Magyarország­Apja az egyik erdélyi falu- ^!LUhon 7?** ?“re‘,e. volt a ban, jegyző, anyja pedig zene- . . itasaban. A mun­tanárnő volt Kun Béla köz- k“k katorlak kfre.^en vég­zett szervező es agitacios mun­kájával nagymértékben előse­gítette a párt befolyásának, népszerűségének növekedését A burzsoázia és az őket kiszol­gáló szociáldemokrata vezetők utasítására a rendőrség 1919. február 20-án, a KMP több ve­zetőjével együtt, Kun Bélát is letartóztatta. Kun Béla a börtönben is kommunistához méltóan visel­kedett Csodálatos bátorsággal és önuralommal viselte el a szenvedéseket Magatartása nö­velte a párt iránti rokonszen- vet A tömegek forradalmaso- dásának hatására végül is kény­telenek voltak a szociáldemok­rata vezetők a börtönbe zárt .... kommunistákhoz fordulni. Ilyen eleta szerepleset újságíróként előzmények után került sor kezdte Kolozsvárott Meg egesz 1919. márcln9 , Tanács. fiatalon, 16 éves korában bele- kSztársaság tajáltására. pett a szociáldemokrata partba, ~ ahol rövid Idő alatt számos _ aretes, hogy a Magyar olyan igazságot ismert meg, Tanacskortársasag 133 napos amiről a megalkuvó hivatalos -kfi1zdeleni ?***• kMs* pártvezetőség nem volt hajtan- ‘•ulRróveí szemben folytatott dó tudomást szerezni. Kun Béla harcbM elbukott Kun Béla a ebben az időben a szociálde- **arc folytatásának gondolatával mokrata párt baloldalához tar- * szomszédos Ausztriába ment. tozott Az osztrák kormány ammban számos kommunistával együtt Az első világháború Idejön az internálta a magyar proletár­orosz frontra vitték, ahol ha- diktatúra népszerű vezető egyé* marosan fogságba esett. A niségét. Kun Bélát Amikor tt» tomszki hadifogolytáborba ke- szabadult, a Szovjetunióba kB* rült, ahol a magyar és a nem- tűzött, részt vett m zetközi forradalmi hadifogoly- ciósok elleni harcban, a mozgalom egyik vezetője lett. A felszabadításában. Haláláig, Nagy Októberi Szocialista Fórra- 1939. november 30-|g a dalom idején, 1911. végén Le- unióban élt. ningrádba (régi nevén Pétervár) Kun Bélára, mfnt utazott. Ott ismerkedett meg ________ Le ninnel és a forradalom több nlsta* Magyarországi Pártjának vezetőjével. Később Moszkvába W® alapító tagjára, a nem* szólította a kötelesség. Részt zetközi munkásmozgalom U» vett az ottani ellenforradalmi harcosára, a manhniB» felkelés leverésében. Tagja volt . . . ­a Pravda című bolsevik és a lmln,zmns n****M*fl Szociális Forradalom elnevezésű tájára emlék^5. iBtóetés» magyarnyelvű kommunista lap nap jóit szerkesztőségének. Nagy szer»* ML X. beszéde közben zavart meg a ,nflwv,nnnn^YinftvfriIVWvY^——.....................................................————*——**—************— hi rtelen támadt vita. nem tud­ta mire vélni a dolgot, hiszen éppen most akarta megszavaz­tatni a harmincegy küldöttet. Most mit csináljon? Szálljon szembe a kiküldöttel, aki ag- ronómus és a mezőgazdasági osztály képviselőjének: mondta magát? Az elnök azonban hamar ma­gára talált Bár tudta, hogy a tsz-demokrácia más eljárást követel, azonban hamarjában más nem jutott eszébe. — Hát jól van. Ha kiván­csiak, meg kell mondanom, hogy mi alaposan megvitattuk a jelöltek személyét. Szövetke­zetünknek most már sok tagja van, így valamennyit nem le­het mindig a közgyűlésre össze­hívni. Éppen ezért indítványoz­tuk azt, hogy 31 ember képvi­selje önöket. Azok. akiknek a nevét már felolvastuk. Azt ja­vasolom — folytatta az elnök —, hogy az egészet együtt sza­vazzuk meg. Az idő előrehaladt és ne vitassuk meg egyenként a jelölteket. Vagy egyetértenek az egésszel, vagy nem?... EZUTÁN szavazásra tette fel a kérdést, ilyen módon: — Csak az nyújtsa fel a ke­zét, aki nem ért egyet a veze­tőség javaslatával. Lám, mégsem döntöttek. Nem volt igaza a dühösen beszélő agronómusnak. Az emberek va­lamit sugdostak egymásnak, a karok azonban mozdulatlanok maradtak. A vezetőség jelöltlis­táján többségében valóban a legrátermettebbek neve szere­Beszélgetés a falusi fogásszal ja»» A fogorvoslás falun valaha a kovácsmesterek és borbélyok mellékfoglalkozása volt, bár a dolog természeténél fogva ők csak egyféle „gyógymódot” is­mertek: a húzást. Később az­tán jöttek a körorvosok, akik már több fogóval látták ugyan el ugyanazt a tisztet és néha egyeseknek, akik nem sajnálták rá a pénzüket, még be is töm­ték a fogukat. Olyan fogász azonban, aki csak a fogak gyó­gyítására specializálta magát és aki a húzásnál többre tartja a beteg fog meggyógyítását — az ilyen ismeretlen volt a magyar falun. Egészen napjainkig. Február elsején ugyanis meg­jelent megyénkben is az első fecske: Alpár termelőszövetke­zeti község főutcáján, az Ady Endre utca 22. számú házban munkához látott as első községi fogász. Künt, a ház be­járatánál egy kis táblácska tu­datja mindenkivel, hogy a piaci napokon, vagyis kedden és pénteken délelőtt 8—14 óráig, a többi munkanapokon pedig délután van a rendelés. A község, a járás és a megye áldozatkészségéből és segíteni- akarásából létesült rendelőben ezúttal éppen egyedül találtuk Züsz Józsefet. Kedves, barátsá­gos fiatalember, aki a fogtech­nikusi munkája mellett tanul­va szerezte most decemberben fogász diplomáját. Szívesen szólott új munkahelyéről és terveiről is. Elmondta, hogy a munkája egyelőre nyolcezer biztosított fogászati ellátása. Alpár és Ti- szaújfalu lakosai járnak hozzá Körzetének pontos határait még ezután állapítják meg, valószí­nűleg Nyárlőrinc és Szikra be­tegbiztosítottjai is hozzá tartoz­nak majd. — Miért vállalta a falusi munkát? — kérdezzük a fiatal­embert. — Az Egészségügyi Minisztérium nyilatkozatot íra­tott alá azzal a kétszáz vizsgázó fogásszal, akikkel decemberben együtt kaptuk meg a diplomát. De nem is ez a lényeg. Magam is úgy érzem: ott kell elsősor­ban segíteni, ahol a legnagyobb szükség van rá — mondotta. Bizonyítékot is hozott fel mind­járt több betegére is hivatko­zott, akik — mint jellemezte őket, — többnyire nagyon el­hanyagolt esetek. Egyikük pél­dául mindössze harmincegy éves, mégis húsz fogát ki kell már cserélni. — Mit szólnak a parasztok az ingyenes kezeléshez? — kér­deztük tovább első élmény« felől. — Sokan még most sem akarják elhinni — hangzott a válasz —, hogy valóban telje­sen ingyenes az orvosi ellátás, a fogászati gyógykezelés is. Néhány an például mindenáron fizetni akartak. Én megmondtam nekik: ingye­nes a kezelés és még ha fizetni akarna is, akkor sem csinál­nám meg jobban. Ügy látszik, erről még szólni kell a tanács­ülésen és más falusi összejöve­telen is, mert kevés ember tud még róla. Bizonyára majd lesz rá alkalmam, hiszen egészség- ügyi előadások megtartását is tervbe vettem. — Elégedett-e helyzetével, van-e valami kívánsága? — tet­tük fel az utolsó kérdést. — Semmi panaszom nincs, elégedett vagyok. Mind a helyi, mind a járási és megyei párt­szervek, állami hatóságok min­den kérésemet szívesen és gyor­san teljesítették. Csak talán egy dolgot tennék szóvá: az utazást. Félegyházáról járok át, mert ott lakom, a feleségem is ott dolgozik a kórházban. De az autóbusz öt órakor, a vonat meg már négy órakor indul Itt vagyok már fél hatkor és csak nyolckor kezdem a rende­lést. Jó lenne, ha ismét közle­kedne az a vonat, amely Kis­kunfélegyházáról negyed nyolc­kor indult Lakitelek felé. Ez egyébként nemcsak az én kéré­sem, hanem még sok másé is, akik ide járnak dolgozni, vagy esetleg a járási nek ellenőrizni. Végezetül még arra kért bee»» nünket Züsz József, hogy a» neki, hanem a fogászati szak* rendelésnek csináljunk propa­gandát Hiszen nem ez a főm* tos — fejtegette —, hogy üyen, vagy olyan nevű ember látott munkához Alpáron, hanem ez, hogy most már saját fogászati szakrendelést kapott egy ilyen kicsiny falu is. Szívesen tettünk eleget ennek a kérésnek is, ámbár, mint mondani szokás, a jó bornak nem kell cégér. Az alpári fo­gászati szakrendelésnek is hamar híre »zaladt, hiszen mind többen keresik fel az Ady Endre utcai kis rende­lőt. Az első napon csak négyen voltak, a másodikon már nyol­cán, a harmadikon tizenegyen, aztán tizenketten, napról napra többen. Hiszen most már nem kerül egy egész napba, ha va­laki ki akarja vetetni a fogát* mert amíg Tiszakécskére jár­tak az orvoshoz, bizony ráment az egész nap. Maholnap már nem lesz furcsa ilyen beszédet hallani Alpáron: — Jaj, már, tíz óra? Akkor én megyek, mert vár a fogászom. Megismerik és megszokják majd a fogászati szakrendelést az alpáriak, mert az emberek hamar megszokják a jót. És talán sokan nem is gondolnak majd arra, hogy ez is a szövet­kezeti mozgalom egyik eredmé*» nye. Polled László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents