Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-13 / 11. szám
V 4. oldal 1961. január 13, péntek A szülői munkaközösség munkájáról és feladatairól A Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Nőtanács közös szemezésében január 3-an összehívtak az általános iskolák szülői munkaközösségének második országos konferenciáját, amelyen iskolaigazgatók, szülői munkaközösségek vezetői, osztályfőnökök és művelődési osztályok munkatársai jelentek meg. Az egésznapos értekezleten megvitatták a tavaly átszervezett szülői munkaközösség munkáját és az elkövetkező feladatokat. A szülői munkaközösségek eredményes munkájának alapja az osztály szülői értekezletek megszervezése, amelynek feladata lesz a szülők pedagógiai műveltségének állandó emelése. Az országos konferenciának tapasztalatcsere jelleget adott a beszámolót követő vita, amelyen munkamódszertani szempontból sok értékes hozzászólás hangzott el. A szülői munkaközösségek megkapták az egész évre szóló elvi és gyakorlati útmutatást. Megyénk küldöttei a tapasztalatokat, észrevételeket szülői munkaközösségek részére összehívott értekezleten adják tovább. Az első ilyen megbeszélés január 12-én volt Kecskeméten, s ezt követően a megye minden városában és járási székhelyén tartanak hasonló jellegű összejöveteleket. Ezeken az értekezleteken ismertetik a második országos konferencia tapasztalatait és az ott elhangzott beszámoló anyagát. A szülői munkaközösségek elmúlt évi munkáját vizsgálgatva meg kell állapítanunk, hogy a múlt évben megjelent, a rendtartás 17. fejezetét módosító rendelkezést, amely a szülői munkaközösségek feladatait és céljait szabályozza, szülői munka- közösségeink megértették. Ennek nyomán a szülői munkaközösségek munkája az iskola oktatói és nevelői munkájának előbbre vivői lettek. — né — lOOOOOOOOOOOOOOOOOOt írók és munkások találkozása — Látogatás a Hűvésztelepen — Irodalmi estek a Kecskeméti Katona József Társaság idei programjában Tóth László, a Kecskeméti Katona József Társaság elnöke készséggel vállalta, hogy ismertesse lapunk munkatársának a Társaság idei programját. Jóleső érzés töltött el bennünket, amikor hallottuk, hogy a gondosan összeállított munkatervi célkitűzések a párt művelődési politikájának megvalósítását szolgálják. A Katona József társaság elnöke a következőket mondotta: — Novemberi Katona József emlékünnepünk az irodalom barátai között élénk érdeklődést keltett társaságunk munkája iránit. Akadt még magasabb igényeket jelző, jó szándékú bírálat is. Megvitattuk, megszívleltük; tanulságként a népfront városi bizottságával közösen rendezett Katona-telepi est gazdag műsorából főpróbát tartottunk. A forró siker, a megjelentek feszült érdeklődése, valósággal ünnepi magatartása mélyen meghatott bennünket. Idei terveink behatóan foglalkoztatják a közös tevékenységre hívatott szerveket, a megyei és városi művelődési osztályt, a szakszervezetek megyei tanácsát, amelyek részéről megértést és támogatást kapunk. Friss lendítőerőt jelent számunkra a pedagógus pártszervezettel vállalt együttműködés, feladataink közös megbeszélése. Szilárdabb, eszmei alap birtokában, sokoldalú társadalmi segítséggel és a Katona József nevét viselő intézmények szellemi erőinek összefogásával indulnak munkára. Január 14-én Társaságunk látogatást tesz a Művésztelepen. Ez a találkozó bizonyára üdvös hatással lesz a város kulturális életére. Január 29-én Balló- szögben lesz irodalmi estünk. A társadalom szerkezetének és az emberek belső világának változásában, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában hallatni kell az irodalom serkentő, biztató és építő szavát. Februárra hívjuk a Kortárs című folyóirat legjobb íróit. A műsort a legnagyobb gondossággal készítik elő. Hamarosan új útra is lépünk: üzemekben és intézményekben megszervezzük a fiatal munkások és a Társaság íróinak találkozóját. A kezdeményező szerepet az ipari tanuló-iskola készséggel vette át. Minden módon arra törekszünk. hogy lakosságunk minél szélesebb körében mélyítsük el az irodalom szeretetét és énünk nemesítésére dajkáljuk közösen a szépség és igazság bölcsőjét. Így nevelhetjük magunkat a közösség öntudatos és áldozatkész szolgálatára — fejezte be nyilatkozatát Tóth László. Bieliczky Sándor kisüzem - NAGYÜZEM NÉHÁNY ESZTENDŐVEL ezelőtt még megdicsértük azt a járást, melynek művelődés' csoportja ilyen részletes, terjedelmes, kiválóan szakszerű és mindenre kiterjedő, sokoldalú munkatervet készített a téli művelődési idényre, mint a Solti Petőfi Sándor Művelődési Otthon. Örömmel újságolták maguk a Soltiak, hogy végre élettel telik meg ez az országút mentén őrködő szép, a falusi utcaképbe jól illeszkedő épület. Az öröm magától értetődő, hiszen hosszú éveken át jóformán teljesen kihalt volt az intézmény. Talán egyedül a könyvtár kölcsönző szobáját látogatták rendszeresen a falubeliek, no meg a tánciskoláknak otthont adó nagytermet, de nem sikerült maradandó értékű és tartalmú állandó kulturális életet ébreszteni az ötvenes évek eleje óta. SOK MINDEN közrejátszott abban, hogy Solton a nagy költséggel épített művelődési otthon éveken át kihasználatlanul állt. Maga a tanács sem törődött esztendőkön át az egymást váltó kultúrigazgatók munkájával, szűkén mérte a segítséget is, s hogy most, néhány hónapja felfigyelt az egész megye közvéleménye a Petőfi Sándor Művelődési Otthon munkájára, az ugyancsak többféle együttható feltámadásának köszönhető. Sokat segíti, támogatja a helyi tanács is a munkát. Sok, nagyon sok erőfeszítésbe került, amíg a művelődési otthon jelenlegi igazgatója, Gyukity Bódog, az elsők közé emelte az intézményt. Nem véletlen, hogy jelentős összegű jutalmat kapott a soiti művelődésá otthon, és az sem véletlen, hogy most már megalapozott előkészületekre lehet felfigyelni, olyanokra, melyek már a következő évek célkitűzéseinek megvalósulását könnyítik meg. Nagyon sokat kell természetesen pótolni, hiszen az intézmény felszerelésben jóformán alig fejlődött egy évtized alatt. Ami volt, azt pedig avatatlan kezek megrongálták. Ügyhogy most, amikor végre a tervszerű munka körvonalai bontakoznak ki, lassúnak tűnik fél az anyagi eszközök gyarapodása, a gyarapítás üteme ahhoz képest, amilyen mértékben nőnek a csipkerózsika álmából felélesztett kulturális igények a falu dolgozói körében. Minden fillérre nagy szükségünk van — mondja a művelődési otthon igazgatója —, és bár a tanács maga is jelentős összegű támogatást nyújtott máris, minden kevésnek tűnik. Rengeteg új és korszerű felszerelési tárgyra van szükségünk, mert anélkül semmit nem lehet tenni. A LELKES türelmetlenség nagyon helyes és örvendetes. Jele annak, hogy végre komolyan veszik a kultúra ápolását és fejlesztését Solton. Persze az is igaz, hogy bár lassúnak tűnik, mégis a régi viszonyokhoz képest ugrásszerű a művelődési ház gyarapodása. A megyei tanács 50 ezer forintos jutalmából 16 milliméteres filmvetítő- géppel gyarapodott a művelődési ház, erősítőberendezést vettek, nagy teljesítményű diavetítőt, magnetofont szereztek be. Bútorok, székeik, asztalok, Benczúr televízió, a színpadra új körfüggöny jutott belőle. Felújult a színpadi felszerelés is. Modem kulisszák, kc/rszerű bábszínpad készült, s a jövő minden bizonnyal még további gyarapodást hoz. KÜLÖNÖSEN SOKAT lehet remélni és várni attól, hogy a termelőszövetkezeti községgé fejlődött Solt közös gazdaságai mihamarabb a művelődésügy fejlesztésének anyagiakban sem szűkmarkú támogatóivá válnak. Erre minden lehetőség megvan. És az sem valószínűtlen, hogy máris gondoltak rá a tsz-ak vezetői és tagjai — hiszen az ő művelődésük előbbre lendítését szolgálja ez a rohamosan fejlődő intézmény. Csak jelzésképpen néhány címet a napról napra, hétről hétre megvalósuló művelődési otthoni tervekből! Az ismeret- terjesztő munka keretében hetenként rendszeresen tartanak élőadásoíkat. A külterületi iskolák pedagógusai is belekapcsolódtak az ismeretterjesztésbe. Modern táncklub alakult, valamint képzőművészeti szakkör. EGYRE ERŐTELJESEBBEN fejlődik a népi táncegyüttes, szép teljesítményekre képes a vegyeskar, a színjátszó csoport. Van ezüstkalászos tanfolyam is. Mindez egyéves szervező és nevelő munka eredménye, de — amint a művelődési ház vezetősége maga beismeri — ennél jóval többre lennének képesek, ha az igények növekedésével együtt tudna fejlődni az anyagi támogatás is. JELENLEG kisebb fűtési nehézségek is vannak. Az intézmény üzemben tartásának költségei hatalmas aranyban növekednek a látogatottság emelkedésével együtt, pedig még nem lehet arról beszélni, hogy a községben működő termelőszövetkezetek dolgozóinak nagyobbik fele törzsvendége lenne a művelődési otthonnak. Mindenképpen megérdemlik hát a fokozott támogatást, mint ahogy kötelessége is a községnek az intézmény fenntartásának biztosítása. Ha a solti tsz-ek technikai színvonalát olyan események jellemzik, mint a repülőgéppel való- műtrágyázás bevezetése, a legkorszerűbb gazdasági eljárások alkalmazása, nem maradhat meg „kisüzemi” méretek között ennek a népes községnek e legfontosabb művelődési intézménye sem. Cs. L. 16. — Micsoda kérdés ez, már megbocsásson! — felelte Ber- tone, vállát vonogatva. — Az első esetben megeshetik, hogy falhoz állítanak... A másodikban megúszom legfeljebb három esztendővel... Igaz, hogy ott van a háromszáztizedik paragrafus, az, amely a háború idején való súlyosbító körülményről szól, s ez kellemetlenségeket okozhat... De hát ez a háború előbb-utóbb csak véget ér, nem igaz?... S akkor egy jó kiadós amnesztiával ér majd véget... — Nyolc ízben!... szólt közbe Müller, aki közben tovább lapozgatta az iratcsomót. — Nyolc ízben ítéltek el... No hallja, maga aztán csakugyan mindent végigcsinált!... Csalás, bigámia, cselekvőképtelenek behá- lózása, kábítószerek rejtegetése és árusítása ... — Igen ám, de csak hamisaké... Szódabikarbóna volt... A valódiakat én használtam. — És mennyi foglalkozás!... Szállodaigazgató, játékbarlangtulajdonos, automobilversenyző, színész... Tehát színész is ... — Ripacs voltam. — Valóban? ... Nem hittem volna ... Lám, lám!... És még tiszt is volt maga ... — Nem! — fortyart fel Ber- tone, és talpraszökkent. — Hogyhogy nem?!... Ide van írva... — mondta Müller, akit meglepett szavainak ez a váratlan visszahatása. — Tévedés .;. — Nem lehet tévedés. Benne van az egész szolgálati bizonyítványa. Tényleges tiszt, egészen a kapitányi rangig, a va- dászlovas-ezredben. Ezerkilencszázhuszonkettőben kizárták a hadseregből adósságok és hivatali sikkasztások miatt... — Felnézett, hogy szemügyre vegye Bertonét aki lehajtotta fejét. — Furcsa!... Magának egyetlen tiltakozó szava sem volt a csalás, a zsarolás, a bigámia és más effélék vádja ellen. Ellenben hevesen elutasítja azt a megállapítást, hogy a hadsereg tisztje volt, holott utóbb, jogtalanul, ismét felöltöit- te a^nak egyenruháját. — Az az egyenruha nem a hadseregé. A milíciáé ... — Ügy!... — A hadseregnek semmi köze az én bűnöző múltamhoz. Amikor a kötelékébe tartoztam, rendes ember voltam ... Schrantz benyitott, és sugárzó arccal jelent meg az ajtóban. • — Ezredes úr, Bertone cinkosa, Walter Diemer őrmester, beismerő vallomást tett... — Rendben van. Megkapja majd a megérdemelt büntetését. Schrantz kiment. — Idehallgasson, Bertone — kezdte ismét Müller. — Ha benn maradt volna a hadseregben ... — Ezredes úr, kérem, ne feszegesse ezt a témát... Nekem semmi dolgom a hadsereggel, s a hadseregnek semmi dolga velem ... — Ez igaz. De azért mégis válaszoljon a kérdésemre. Ha benn maradt volna a hadseregben ... persze, mint tisztességes ember, nem mint csirkefogó ... ml volna ma a rangja? — Ez attól függ!... Évfolyamtársaim ma ezredesek vagy dandárparancsnokok.., Müller gondolkodott egy pillanatig. Majd megkérdezte: — Akar hadtestparancsnok lenni? Másnap hajnalban Müller autója az ellenkező Irányban száguldott a strada dei Giovln, amely Milánót Genovával köti össze. A hátsó ülésen, az ezredes mellett, Bertone figyelmesen olvasott egy vaskos dosz- sziét. Immár Szahara-zubbonyt és vadászkamásniba bujtatott bársony nadrágot viselt, jobb szemében pedig monoklit csíp- tetett. — Nem csoda, hogy olyan gyorsan karriert csinált! — morogta. _ — Fortebraccio Della Roverének hívták. Ezerkilenc- százhuszonhétben feleségül veszi Guimet márkinőt, a tengernagy leányát és a tábornok unokáját. A következő évben nagynénje. Barrino grófnő meghal és reája hagyja egész vagyonát. Azzal gyanúsítják, hogy szabadkőműves, pedig egyik őse pápa, és egyik unokatestvére érsek... Nevetnem kell, nevetnem ... Abban a pillanatban a sofőr hirtelen fékezett, úgyhogy az autó majdnem nekiütközött a sziklafalnak, a kísérő altiszt pedig felréntotta az ajtót, és beordított rajta: — Ellenséges vadászgép!... Kiszállni!... Müller is kiugrott, és rohanva keresett menedéket egy sziklatömb mögött. A vadászgép zúgása mindinkább erősödött, mígnem végül is mennydörgés- szerű robajjá változott, amelv- be menten géppnskaronogás is veevült. A sornzattűz oldalt súrolta a kocsit, átlyuggatta egyik. sárhányóját, és kőszilánkokat röpített szerteszét. Búvóhelyéről Müller álmél- kodva látta, hogy Bertone a legnagyobb nyugalommal száll ki a kocsiból, ismét szemére illeszti monokliját, hogy felnézzen a magasba, s kezével búcsút Int a távolodó repülőgépnek. Néhány órával utóbb az ezredes személyesen adta át a foglyot Franz Feldwebelnek a San Vittore börtön előcsarnokában. — Ne vezessék be a lajstromba, ne fényképezzék le, és na vegyenek róla ujjlenyomatot Különítsék el, és szigorú őrizetnek vessék alá. De megkövetelem, hogy azzal a tisztelettel bánjanak vele, amely magaa rangját megilleti... — Jawohl. Herr ObersturmMüller gondolkozott egy pillanatig. Majd megkérdezte: — Akar hadtestparancsnok lenni? bannführer — válaszolta Franz* bokáját összecsapva. Majd megragadta a fogoly karját, és azt mondta neki: — Kövessen. A fogoly meg se moccant. Merőn szemébe nézett, majd arra a vaskos kézre, amely megmarkolta, aztán ismét a szemébe. Az őrmester lassan meglazította fogását, és eleresztette a kart. (Folytatása következik.)
