Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 10. szám
1961. január 12, csütörtök 3. oldal Hogyan nevelik tanulóikat a kisiparosok? A KISZ MEGYEI bizottságának huszonöttagú brigádja vizsgálta meg az ipari tanulók helyzetét a közelmúltban 110 kisiparosnál. A brigád számos hasznos tapasztalatot tárt fel. Megállapításaik között szerepel, hogy megyénk kisiparosainak többsége megértette a szakmunkás utánpótlás megfelelő képzésének szükségességét. Tapasztalataik azt igazolják, hogy egyre több olyan kisiparos van a megyében, aki népi államunk rendelkezéseit betartva, \ lelkiismeretesein neveli ipari tanulóját Gyöngyösi János kecskeméti fodrász-kisiparos például eddig több mint húsz ipari tanulót bocsájtott szárnyaira. Ezek a szakmunkássá vált fiatalok most becsülettel állnak helyt az életben és többségük jelenleg különböző ktsz-etoben dolgozik. Gyöngyösi János egyik volt tanulója most már több mint két éve segédként dolgozik a mesternél. A fentiekhez hasonló jó példát még többet is fel lehetne sorolni, hiszen a több mint ezer, kisiparban foglalkoztatott tanuló zöme elégedett helyzetével. Az ipari tanulót foglalkoztató kisiparosok egy része azonban még ma sem a kor követelményeinek megfelelően neveli a rábízott fiatalt Több olyan ipari tanuló van, aki nem a törvényben meghatározott nyolc órás munkaidőt, hanem 10—14 órát is dolgozik naponta. Több esetben tapasztalta azt is a KISZ brigádja, hogy a . szakmával össze nem függő házi és mezőgazdasági munkára is igénybe veszik egyesek az ipari tanulókat. Gyakran előfordul, hogy az ipari tanulók nem kapják meg a törvényben előírt munkaruhát, fizetést és szabad- . Ságot A VIZSGALATOT végző KISZ-isták tapasztaltak olyan hiányosságokat is, hogy a tanulók után esedékes SZTK-térí- tést a szülőkkel fizettették meg egyes mesterek. Nem. válik dicséretére Páré . Imre kecskeméti szobafestőnek, hogy három ipari tanulóját — a törvények nemismerésére hivatkozva — napi 10—12 órát foglalkoztatja. Emellett kukorica- törést sertésólak tisztítását és egyéb házkörüli munkákat is végeztetett velük. Mindezt betetőzi, hogy a mester esetenként még pofonokkal is »jutalmazta« tanulóit. Több mint egy évig tűrte H. É. a lajosmizsei Veres Gyuláné női szabó kisiparos szeszélyeit, aki napi 9—11 órás munkaidő mellett különböző házi munkákra is »megtanította« a leányt Ugyanakkor az ipari tanuló szüleivel fizettette az SZTK-járulékot Sok hiányosságot tárt fel a vizsgálat Murina Ferenc lajosmizsei lakatos kisiparosnál is. Ezt a mestert durva bánásmódja miatt két ipari tanulója hagyta ott eddig. Jelenlegi ipari tanulóját napi 10—12 órán át foglalkoztatja és sem a törvényben előírt fizetést, sem a a munkaruhát nem adja meg a fiúnak. Egyre kevesebb —■- azonban még ma is figyelmet érdemlő — panasza az ipari tanulóknak, hogy egyes mesterek lebecsülik az elméleti képzést és nem engedik el az iskolába. Pedig a tanulás magán-kisiparban kétszeres jelentőséggel bír, mivel a gyengén felszerelt és zömmel javítást végző műhelyekben az ipari tanulók nem sajátíthatják el mindazt a tudást, amit a mai technikai színvonal megkövetel. A KISZ-BRIGÁD eredményes utat végzett. Jelentésük tapasztalatait felhasználva a KISZ- szervezetek még nagyobb figyelmet fordítanak az ipari tanulók érdekvédelmére. Horváth Ignác Áruböség, érdekes bemutatók a vas-műszaki áruk kerekegyházi és szabadszállási kiállításán A MÉSZÖV és a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat vas és műszaki árucikkekből impozáns kiállítást rendezett a kerekegyházi és a szabadszállási földművesszövetkezetek vasboltjaiban. Kerekegyházán az egy héttel ezelőtt nyílt önkiválasztó vasműszaki boltban igen Ízléses elrendezésben kerültek kiállításra a különböző zománcedények, háztartási gépek, műanyag cikkek, csillárok. A nagy látogatottságnak örvendő műszaki »tárlaton« Beruházás nélkül is növelhető az eredmény A Kecskeméti Konzervgyár terveiből t,Az előttünk álló feladatok végrehajtása a gazdasági vezetés további javításával... valósítható meg.” (A Bács-Kiskun megyei pártértekezlet határozatából.) A Kecskeméti Konzervgyár legutóbbi üzemi tanácsülésén kendőzetlenül kerültek napvilágra azok a hibák, amelyeknek megszüntetésével beruházás nélkül tovább lehet növelni az egyébként igen dicséretre méltó eredményeket. Ebben az írásunkban ezekről az úgynevezett rejtett tartalékokról szólunk. Az alap jó A közepes termés ellenére a gyár 1960-ban — 1958-hoz viszonyítva — 46 százalékkal több árut adott. Az egy főre eső termelési érték 6 százalékkal több az előírtnál, míg a 100 forint munkásbérre eső termelési érték 1958-hoz viszonyítva előreláthatólag 15 százalékkal lesz több. Ezek a számok tengernyi munkát, törődést, odaadást, sok álmatlan éjszakát takarnak, amiért méltán illeti dicséret az üzem dolgozóit. Az új év küszöbén azonban illik megnézni a mérleg másik serpenyőjét is. Vajon mit találunk benne» A tennivalókat. Lássunk belőlük néhányat. Előrelátóbb vezetést Kétségtelen, hogy e kérdésben az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős a fejlődés, de a vezetés színvonala még mindig elmarad a követelményektől. Egyes műszakiak munkájára a sponteanitás és a kapkodás jellemző. Megtörtént, hogy a vezetők egymásnak ellentmondó intézkedéseket adtak ki, egymás tudta nélkül. Máskor meg a délutános műszak vezetője zárókarikáért szaladgált, mert a gyártásvezető a délelőttös műszakban nem biztosította a második és harmadik mű- ’ szaknak a szükséges zárókarikákat. Előfordult, hogy a II-s telepről az I-es telepre fuvarozták a II-s telepen szükséges üvegeket. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy egyes vezetők, egyes osztályok között még nem megfelelő az összhang, rosszul kooperálnak, pedig egymástól 5—10 méterre vannak, s telefonban sem szűkölködik a gyár. Szilárd ni u n ka fegyelmet Sóik a késés, nem tartják be a technológiai utasításokat, sétálnak munkaidőben, hosszúra nyújtják a reggeli, ebéd, és az uzsonna idejét, későbben kezdenék, előbb hagyják abba a munkát. Főleg azért, mert hiányzik a határozott, szigorú rendet követelő műszaki csoport és brigádvezető. Talán nincsenek ott? De igen. Azonban a tévesen értelmezett barátság kedvéért elnéznek ilyen »apró« fegyelmezetlenségéket. A művezetők, gyártásvezetők nem élnek eléggé hatáskörükkel. Előadódik az is, hogy felelős beosztásban levők igyekeznek a felelősséget beosztottjukra hárítani, holott az adott ügyben nekik kellett volna intézkedni. A jobb giazdasági eredmények egyik forrása a jobb vagyonvédelem. A legmostohábbam az alumínium begyűjtődádákkal bánnak a dolgozók. Dobálják, törik, zúzzák, egyes gépkocsivezetők is előszeretettel roppant- ják össze az útjukban állókat. Vannak, akik bitument, mások szemetet és tüzelésre váró anyagot tárolnak benne. A nyersanyagot az egyes üzemrészek vezetői nem a beérkezési sorrend és a romlási «sgETnaai ---------------veszély figyelembe vételével dolgozzák fel. hanem tetszésük szerint. Emiatt néha az áruk a hosszabb állás következtében elértéktelenednek, s gyakran kell selejtezni. • AZ ELMONDOTTAK csak egy részét képezik azoknak a szerteágazó terveiknek és feladatoknak, amelyeknek megoldásával a Konzervgyár dolgozói szeretnék bebizonyítani, hogy megértették a VII. pártkongresszus iránytmutató határozatát és a maguk munkájával hozzájárulnak mielőbbi megvalósításához. nemcsak az asszonyok, de a férfiak is sok látnivalót találtak. A legújabb típusú Pannónia motorkerékpár mellett a már jól bevált és keresett cikkeket a Danuvia 125 köbcentiméteres motorkerékpárt, a Panni robogót és a Bervát is kiállították. A bolt már a kiállítás első napján 15 ezer forintot forgalmazott. Szabadszálláson a községi kultúrházban kerültek bemutatásra a magyar ipar legújabb termékei. A vándorkiállítás, amely a múlt évben Tiszakécs- kén, Izsákon járt, igen sok érdeklődőt vonzott. Szabadszálláson különösen a háztartási gépek bemutatóját tekintették meg sokan. A vásárlók saját maguk győződhettek meg a többi között a Kukta-fazék hasznosságáról, amelyben egy szelet marhahúst 20 perc alatt főztek meg. Hasonlóképpen nagy tetszést aratott a gépi mosás bemutatója is. Az állandó jellegű kiállítás — amelynek összeállítását és felszerelését költségek nélkül oldották meg — a közeljövőben ellátogat Kiskőrösre, Bácsalmásra, Jánoshalmára, Kis- kunmajsára és Dunavecsére is. G. G. LÁMPALÁZ A felvilágosító szó, a meggyőző érvelés — a szövetkezés bőven buzgó forrása TÉL VAN, a falut azonban mégsem a régi, megszokott mozdulatlanság jellemzi. Új időszak végeláthatatlan barázdái húzódnak már a bácskai termékeny földeken és nagy változások korát élj a Duna—Tisza közi homokvidék is. A megye déli részén még 1960 tavaszán, a középsó, szőlős területeken & a kalocsai paprikatermelő vidéken pedig most indult meg a szövetkezeti mozgalom árja. Ezrek és tízezrek tanácskoznak, vitatkoznak, döntenek a jövőről, a szövetkezésről. Az események olyan gyorsan követik egymást, hogy pontos adatokat nem is lehet közölni a szövetkezeteikről, mert mire a nyilvántartás elkészül, újabb és -újabb tsz-ek alakulnak, újabb belépőket jelentenék, A fejlődés meggyorsulásában fontos szerepe van a párt tudatos tevékenységének. helyes politikájának, az egyéni gazdákat felkereső népnevelőknek. Vajon mivel győzik meg az embereket, 'hogyan agitálnak? — erről érdeklődtünk Lászlófalván az iskolában tanácskozó népnevelőktől. — Nem volt nehéz dolgunk — válaszolja Szabics János. — Ezt igazolja az is — folytatja —, hogy a község egyéni gazdái még karácsony előtt a kollektív gazdálkodást választották. Szinte minden házban azt tapasztaltuk, hogy a szövetkezés gondolata már megérett az emberekben, csupán az elhatározáshoz, a kisparcellával való szakításhoz vártak buzdítást, bátorítást. AZ AGITÁCIÖ tapasztalatainak fonalát Vörös Tibor, az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatának dolgozója szövi mondatokba. — Jó szándékkal kopogtattunk az egyéniek ajtaján, azok pedig vendégként fogadtaik bennünket. Eredményeink egyik forrása az volt, hogy már első beszélgetésünk során megnyertük az egyéni gazdák bizalmát. Miről beszélgettünk, mivel győztük meg őket? — néhány mondatban nehéz lenne erre felelni, Egy bizonyos: tanácskozásaink nem voltak sablonosak és unalmasak. Minden szóba került, mindent megvitattunk, ami az embereket érdekelte. A JELENLEVŐK egymás után sorolták fél élményeiket. — Az időjárás szeszélyességéről alkotott véleményeink kicserélésével kezdtük a beszélgetést — mondja az egyik fiatalember. — Azután a szövetkezés előnyeit magyaráztuk az egyik idősebb gazdának. Az idős ember csak hallgatott és bólogatott. Kicsit meg is lepett benőnket ez a nyugalom és türelem. Amikor kifogytunk a szóból, meglepetésünkre az öreg folytatta: — Még nem mondtak el mindent. Nem beszéltek például az itteni szövetkezet helyzetéről. Aztán ő kezdett el bennünket agitálni a nagyüzem lehetőségeiről. — Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy az itteni tsz-ek gyengék. Véleményem szerint ezekből is lehet híres szövetkezetei csinálni, még kertészkedni is lehet itt, csak megfelelő kutat kellene fúrni... — és így folyt tovább a beszélgetés Több egyéni gazda, közte Adám Imre, Faragó István, a Gömöri-család és mások még azt sem győzték megvárni, amíg a népnevelők eljutnak hozzájuk. Maguk keresték fel az agitátorokat és hívták meg a lakásukra. — Nem akarjuk elszalasztani az alkalmat — mondták többen is —, hogy a városi munkásokkal is megismerkedjünk. A BESZÉLGETÉS számos helyen tulajdonképpen nem arról folyt, hogy belépnek-e a szövetkezetbe, vagy nem — ezt már előre elhatározták, hanem arról, hogyan és mivel kezdjék meg a közös gazdálkodást. Szóba kerültek a nemzetközi helyzet eseményei, a párt politikájának kérdésed és beszélgettek a Moszkvai Nyilatkozat jelentőségéről is. Minden vonatkozásiban hasznosak és gyümölcsözőek ezek a beszélgetéseik, amelyek megyeszerte tovább folytatódnak ezekben a napokban. Lászlófalván, nemcsak az egyéni gazdákat nyerték meg a szövetkezés ügyének, hanem a helyi népnevelőket segítő ipari munkások közül is ketten: Nagy András, a Kecskeméti Épületlakatosdpari Vállalat dolgozója és Deák Dezső, a Finommechanikai Vállalat dolgozója is megkedvelte a tsz-t és felvételüket kérték a közös gazdaságba, ha a szövetkezet» szakemberként tudja majd őket foglalkoztatni. A TAPASZTALATOK azt igazolják, hogy a felvilágosító szó, a meggyőző érvelés a szövetkezés bőven buzgó forrását jelenti megyeszerte. Nagy József , A Lámpaláz című nyugatnémet film egy fiatal, szininövew» déknek, Gittának küzdelmét mutatja be, milyen sanyarú körül* menyek között készül a színészi pályára. Tudja, hogy a színi* iskola elvégzése után még sokáig nem színésznő, hanem csak kezdő. És előfordulhat, hogy az is marad élete végéig.*. Gitta azonban nem riad vissza. Ügy érzi, meg kell próbálnia! A fő* szerepet Dunja Movar alakítja.
