Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-10 / 8. szám

I. oldal 1961. január 10. kedd A Dunától—Párizsig Teher-e a népművelés? MESSZE van a Duna partja, * a Duna menti kis város, Nyu­gat egyik legnagyobb metropo­lisától. Párizstól. De szorgos asz- szcnyi kezek éppen oda címzett csomagot kötöznek. Matos Jánosné a színes hím­zésű térítőkét vasalja. Ez is egy párizsi szállítmányba kerül majd. A cím: Rue de Choiseul Paris. Népművészeti árukat értékesítő cég a közvetlen címzett, olyan vállalat, akinek az igazgatója csak úgy kíváncsiságból, no meg az üzleti kapcsolatok szorosab­bá tétele érdekében már meg­fordult itt, Kalocsán a Kalocsai Népművészeti Szövetkezet falai között. A népművészeti ház csaknem a világ minden tájával tart fenn kapcsolatokat. Mióta a brüsszeli világkiállításon, * most a nyár folyamán, a moszkvai magyar kiállításon olyan hatalmas elis­merést és sikert arattak a kalo­csai hímzett térítők, még inkább növekedett a szövetkezet vevő­köre. Több száz múvészkedő Ka­locsa környéki és kalocsai pa­rasztasszony nevében tartja a kapcsolatot a szövetkezet a vi­lág nagy, művészeti árukkal fog­lalkozó cégeivel, s magánosok, gyűjtők százaival. A békés egy­más mellett élés, a népek kö­zötti baráti kapcsolatok szem­pontjából is tiszteletreméltó hi­vatást tölt be tehát ez a kalo­csai vállalkozás, amikor a leg­magasabb művészi színvonalú, emberi munka alkotta kincseket juttatja el a magyar nép művé­szetét kedvelő ezrekhez és száz­ezrekhez, IGEN, nyugodtan beszélhe­tünk százezrekről, erre jogosít fel bennünket a szövetkezet évi árutermelésének több milliós ér­Gruber Ferenc: Két és legelő A Rét és legelő első kiadása elfogyott, ezért a Könyvterjesz­tő Vállalat kívánságára a ki­adó úgy döntött, hogy azt má­sodszor is megjelenteti. Az új könyvben a régi be­vált tapasztalatokon kívül a rét- és legelőgazdálkodásban történt fejlődés, a tudomány és # gyakorlat eredményeit ipar­kodott összefoglalni az író. Az első kiadásból hiányzott a szi­kes talajú gyepek és azok meg­javításának, valamint a homo­kos és tőzegtalajú gyepeknek ismertetése. E hiányokat a má­sodik kiadásban pótolja. A szépkivitelű, vászonkötésű könyv sok ízléses, jól kidolgo­zott fényképet is tartalmaz. Magyarországon, a Földműve­lésügyi Minisztérium adatai szerint mintegy másfélmillió hold legelő és majdnem egy­millió hold rét van, ebből is következik, hogy ez a könyv nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a szakemberek és a gaz­dák körében. teke. Közel 14 millió forintot érő hímzett népművészeti tárgy: terítő, egész ruha, szalvéták, fu­tók indultak innen útnak. Egy részük a hazai boltokban talált gazdára, nagyobbik részük azon­ban külföldi családok otthonai­ba kopogtatott be, s vitte el a magyar nép művészetének hírét, szerte a világba. Nem megve­tendő részesedést osztanak szét a jól végzett munka eredménye­képpen a szövetkezeti tagok kö­zött. Meghaladja ez az összeg az 1 200 000 forintot. A szép eredmény annak köszönhető, hogy körülbelül egymilliós ér­tékkel teljesítették túl az 1060. évi terv-előirányzatot. Szöveg: Cs&ky Lajos Kép: Pásztor Zoltán A szövetkezet legkeresettebb készítménye az áttört, színes hímzésű terítő. Az egyik gyö­nyörű példányt Medvecz Zsófia részlegvezető éppen celofán ta­gakba helyezi. H alász Mátyás pedagógus, a j ászszen ti ászl ói mű­velődési otthon igazgatója he­venyészett felmondólevelét be­nyújtotta a községi tanács vég­rehajtó bizottságának, melyben kérte gyors leváltását. Indokai között több helytálló érvet so­rakoztatott fel felmondásának igazolására. Többek között ar­ról panaszkodik, hogy a műve­lődési otthon a nullával egyen­lő támogatást kap a járási, il­letve községi tanács végrehajtó bizottságától, s ez a szűkmar­kúság rányomja bélyegét a kul­turális munkára. Ezzel a megállapítással mi is egyetértünk, sőt a községi ta­nács vezetői is. Papp Ádám, a végrehajtó bizottság elnöke el­mondta, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága hiába sza­vaz meg — az igényeket fel­mérve — jelentős összeget a művelődési otthon támogatásá­ra, a járási tanács pénzügyi osztályának piros ceruzája meg­skalpolja a költségvetésben fel­tüntetett összeget. Így történt, hogy 1961-ben kulturális célok­ra mindössze hétezer forintot engedélyeztek felhasználásra. Hát ez bizony nem sok! No, de ezen egy kis jóakarattal (több színvonalas kulturális rendezvénnyel) még mindig le­hetne segíteni. Vizsgálódásunk eredménye­ként megállapítottuk, hogy nemcsak az anyagiakban való szűkölködés, hanem főleg a személyi torzsalkodások, vesze­kedések Jászszentlászló kultu­rális életének a kerékkötői. S ez a széthúzást előidéző folya­mat pedig a községi tanácstól indult el. A népművelési mun­A csehszlovák uzemélelmezés sikere As elmúlt évben a csehszlo­vák dolgozók 28 százaléka (1270 000 ember) 5 089 üzemi étkezdében étkezett. Az üzemi étkeztetésben részt vevő dolgo­zók száma a harmadik ötéves terv éveiben eléri a 2 millió főt. Jelenleg az üzemi étkezdék­ben 2,20 Koronától egészen 5,50 Koronáig vásárolhatnak ebédet a dolgozók. A legolcsóbb ételt a dolgozóknak csupán 2,5 száza­léka fogyasztja. A dolgozók több mint 93 százaléka a 3,15 —3,95 Koronás ebédet rendel. A vállalatok 1,10 Koronával járulnak hozzá a dolgozók üze­mi étkeztetéséhez. Üászszentlászlói jegyzetek ka irányításának, megbecsülé­sének tekintetében a végrehaj­tó bizottság két választott ve­zetője (a tanácselnök és a vb- titkár) sem képvisel egységes álláspontot M indkettőnek — például merőben más a vélemé­nye Halász Mátyás művelődési- otthon-igazgató tevékenységének megítélésében. Papp Ádám, a végrehajtó bizottság elnöke elismeréssel emlékezett arról, ahogyan a fiatal nevelő foglal­kozik a serdülőkorú ifjúság ^kulturális nevelésével, a tanyai ismeretterjesztő előadások sike­res megszervezésével stb. A vb- titkár pedig elmarasztalta Ha­lász népművelési tevékenysé­gét, meid két alkalommal az ő utasítása ellenére nem fűtöttek be a művelődési otthon egyik termében. Hiba volt, de nem jóvátehetetlen, s ettől még Ha­lász Mátyás végezhette jól is kulturális tevékenységét. Tájé­kozódó jellegű beszélgetésünk vége felé ő — már mint a vég­rehajtó bizottság titkára — is el­ismerte, hogy Halász Mátyás elvégzi a reá bízott feladatot. Szinte érthetetlen a hirtelen pálfordulás a vb-titkár részé­ről. Kiváncsiak vagyunk, va­jon mi változtatta meg koráb­ban alkotott negatív vélemé­nyét a művelődési otthon igaz­gatójának munkájáról? A két választott vezető közti véle­ménykülönbség is igazolja a végrehajtó bizottság titkárának következetlenségét. Felelősség- teljes munkakörben dolgozó elvtársainktól pedig több meg­értést, tárgyilagosabb megíté­lést, kollektív döntést, egysé­ges álláspontot várunk. Nem állítjuk, hogy Halász Mátyás munkája közben nem követett el hibákat. Emberek vagyunk, valamennyien téved­hetünk, de ha a jóhiszeműség­ből adódó apróbb hibákról' van szó — mint Halász eseté­ben —, akkor kötelességünk a tévedőket idejekorán figyelmez­tetni, hogy visszatérítsük őket a helyes útra. Halász Mátyás, a kubikosból lett pedagógus is ilyen emberséges nevelésre szo­rul. Bizonyára *—1 meggyőződé« síink — hallgatna 6 is az okos beszédre Még mindig nem ké­ső. A végrehajtó bizottságnak jogában áll, sőt kötelessége a vb-titkár figyelmét felhívni té­velygésedre és rávezetni a ba­rátság, az együttműködés út­jára. A sikeres nevelőmunka első követelménye a személyi ellen­tétek megszüntetése, az egyet­értés szellemének megteremté­se. Mert jelen esetben a veze­tés kollektivitásának megsérté­séről van szó a kulturális ügyek megítélósében. (ilyen kö­rülmények között működhet-e a kulturális bizottság, megva­lósíthatja-e a párt művelődés- politikai irányelveit, a termelő- szövetkezett község népműve­lési programját?) Jászszentlászlón az elmúlt hat évben az általános iskola nevelői közül — tisztelet a ki­vételnek — már majdnem mindegyik pedagógus megkísé­relte a művelődési otthon igaz­gatását. Nem megyei gyakorlat ez, hanem sajátságos jászszent- lászlói jelenség Jó lenne, ha a jövőben véget vetnének a köz­ségben ennek az egymást válto­gató tullicitálásnak. Az iskola igazgatója, Kurücz elvtárs el­mondta, hogy ha Halász le­mondását elfogadják, nem tud­ja, ki vállalja el a községben a művelődési otthon vezetését? Tudtával senki. A vb-titkár la­punk munkatársának így nyi­latkozott: A nevelőik közül nincs, aki vállalja, ezek szerint úgy néz ki, ezt a munkakört is nekem kell betölteni. (Ez nem lenne éppen a legszabályosabb, mivel rendelet írja elő, hogy a művelődési otthon igazgatását csakis pedagógus láthatja el.) Illő lenne ezen elgondol­■ kozni. Nem tudom, hogy Jászszentlászlón — ahol még van művelődési otthon Igazga­tó, aki jói végzi munkáját —■, mégis teherként kezelik a nép­művelést, mit szólnak akkor, ha esetleg csak rövid időre is, de becsukódnak a művelődési ház ajtói? Bieliczky Sándor 13. —- Ö, ezredes úr, micsoda meglepetés!... — Nekem. Mert én otthon vagyok ezeken a helyeken... De ön mi járatban van itt?.. ä Csak nincs valami baj ? ... — Nincs __— Grimaldi ha­boz ott egy pillanatig. Majd hir­telen ötlete támadt, és kijaví­totta, amit mondott: — Azaz, mégis... De nem komoly do­log ... Egy rokon ... Távoli ro­konom, anyai ágról... Egy fiú... Afféle éretlen fickó.. — Mi történt vele? — Németországba akarják deportálni, mert megszökött a katonakötelezettség elől... Fél­reértés ne essék, megérdemelné, mert a katonakötelezettség elől való szökés, olyan pillanatban, mint a mostani, igazolatlan és igazolhatatlan dolog... Igen ám, de itt van az anyám, aki nyolcvanéves ... — Azonnal szabadlábra ke­rülhet, ha kéri, hogy bevonul­hasson csapatainkhoz... — Ezt mondtam neki én is, kedves ezredes úr... Tudja, mit válaszolt nekem? „A né­metek azt hinnék, hogy gyáva­ságból csinálom, és megverné­nek. A háború egyik legszebben kitüntetett tisztjének a fia va­gyok, Garibaldi katonájának az unokája”... S ez igaz is. Kevély kölyök... , — Szeretem a kevély köly- köket... Nincs más vád ellene? — Nincs. Sosem foglalkozott politikával. Csak a sporttal tö­rődik ... meg a nőkkel... — Hogy hívják? — Borghesio... Vittorio Borghesio ... — Őrmester, adja ide Borg­hesio Vittorio úr aktáit... Walter, aki először ámuldoz­va, majd gyanakodva figyelte a kettejük szívélyes párbeszédét, keresgélni kezdett az irattár­ban, és kihúzott belőle egy ak- taköteget. Aztán, miközben az ezredes átlapozta, komor tekin­tettel mérte végig Grimaldit, emez viszont kihívó mosollyal nézett a szemébe. — Valóban — mondta Mül­ler —, nincs más vád ellene . .. őrmester, törölje az elszállí­tandók listájáról Borghesio Vit­torio urat, és írja be a munka­szolgálatosok listájába... — De... — Mi az, hogy de? — Semmi, ezredes úr. Heil Hitler!... Az ezredes kiment a szobá­ból, s nyomában Grimaldi is, aki mielőtt kifordult az ajtón, diadalmasan búcsút intett a dühtől kivörösödött Walternak. — Meg van elégedve, mér­nök úr? — Ó, ezrédes úr, nem is tu­dom hogyan köszönjem meg önnek ... Már szaladok is, hogy közöljem a jó hírt öreg édes­anyámmal. Engedje meg, hogy már előre is tolmácsoljam ön­nek az ő háláját és áldását... — Nem szeretem sem a há­lát, sem az áldást. De látogas­son meg, ha történetesen Milá­nóba visz az útja ... Albergo Regina... — Nem mulasztom el, ked­ves ezredes úr. Grimaldi hanyatthomlok ro­hant le a lépcsőn, átnyargalt az utca túlsó oldalára, s valóság­gal berontott az eszpresszó aj­taján. De mielőtt felkapaszko­dott volna a félemeletre, meg­állt a lépcső alatt levő telefon­nál. — Halló, ügyvéd úr? ... Hal­ló? ... ön az? ... Azért tele­fonálok, hogy megerősítsem a tegnapi hírt, sőt, azt is meg­mondjam, mi lesz majd. Ért engem? ... Ügy van. ez az... Dolgozni fog. .. De hát kinek nem kell dolgoznia?... Ha nem Is Genovában, de Olasz­országban, és mindenképpen szabadlábon ... Igen, igen, győ­zelem az egész fronton,.. Vit­toria, vittoria, vittorióért!... Majd beszélünk róla, de mond­hatom, nehéz dió volt... Nem, nem... nem szeretem sem a hálát, sem az áldást.... A hol­napi viszontlátásra, kedves ügyvéd úr... Felajzottan sietett fel Rivá- néhoz. Izgalmában még azt sem vette észre, hogy a szalon mé­lyén két idegen vendég húzódik meg, és már messziről, csak­nem harsányan újságolta: — Jó hírek asszonyom!.,! Megtaláltam az útját-módját. Hosszú és nehéz út, de a vé­gén alighanem ott integet a férjének, ha nem is a szabad­ság... — A férjem már szabad —s felete az asszony olyan elvál­tozott hangon, mintha nem is ő, hanem másvalaki mondta volna. Majd kihasználva Gri­maldi meghökkenését, így foly­tatta: — Tegnap reggel agyon­lőtték a staglienói temető mö­gött ... — Agyonlőtték!? hebegte az őrnagy. — Akikor hát...? — Akkor hát, volna olyan szíves velünk jönni, Bertone úr? — szólalt meg egy hang a háta mögött. Grimaldi hirtelen megfordult. A két idegen vendég közül az egyik időközben a háta mögé került, s most felmutatta rend­őrségi igazolványát. — Itt valami félreértésnek kell lennie!... Durva félreér­tésnek!... — fortyant fel Gri­maldi. (Folytatása következik.) j

Next

/
Thumbnails
Contents