Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 5. szám

4. oldal 1961. Jannár 6. péntek HUNCUT USSSONTOK Világító ablak i. „Bűn az, hogy szeretem az életet, hogy gyűlölöm a hazug­ságot, kétszínűséget...?” — kérdi Boccaccio az első jele­netben szerelmesétől, Fiamettá­Boccaccio és a -huncut asszonyok« (Gyólay Viktória, Juhász Pál, Jánosi Katalin) tói. Ez az életszeretet, ez az igazi renaissance érzelmi gaz­dagság adja meg az alaphang­ját ennek a pompás librettóra épülő, bemutatása idején euró­pai sikert arató, gyönyörű me­lódiákkal díszített nagyoperett­nek (amint az akkori színlap jelezte), vagy ha úgy tetszik vígoperának, hiszen Suppé mű­ve nem mérhető a mai érte­lemben vett operettek mértéké­vel Legbensőbb rokonságban áll a Boccaccio a vígoperával, Franz Suppé, a XIX. század e közismert osztrák zeneszerzője szimfóniák, nyitányok (Költő és paraszt) egész sor operett (Pique Dame, A szép Galathea stb.) hírneves költője ebben a művében valóban operai ma­gaslatokra emelkedett. A darab librettója könnyed, vidám, gyakran csípősen rusz­tikus, de mindvégig szellemes. Az alaptémát Boccaccio önélet­rajzi műve a Fiametta adta a kitűnő szövegíróknak. A Fiametta, ez a szerelmi regény, amely a valóságban nem — csak a színpadon vég­ződött házassággal tulajdon­képpen keret. Ebbe a díszes keretbe épül bele ragyogó for­mában, elragadó naivitással a Dekameron — Boccaccio fő­műve — néhány érdekes tör­ténete. Egész korok novellairo­dalmát ihlette meg a Boccaccio-i életmű: Chaucer és Shakes­peare, Keats és jóval később Anatole France, vagy éppen Gerhardt Hauptmann életmű­vében is ott a nagy renaissan­ce mester kezenyoma. S ameny- nyire befolyásolta az irodal­mat, annyira inspirálta a kom­ponistákat is, a firenzei mes­ter. Suppé műve ennek a jóté­kony hatásnak könnyed és szel­lemes szüleménye. Róna Frigyes a német szöveg fordítását színpadszerű­én, a zenei struktúrának meg­felelően, kitűnő irodalmi igé­nyességgel oldotta meg. S ha már megemlékezünk a műfordításról, kezdjük talán a zenekari produk­ció ismertetésével az előadás méltatását A Huncut asszonyok zenei megformálása Róna Fri­gyes legjobb karmesteri mun­kái közé tartozik. Lendület, humor, szenvedély egyként ott­hont kapott a kitűnő teljesít­ményben. A zenekar nagyszerű formába lendült és kiváló ér­zékkel követte karmestere el­gondolásait. Átgondoltság és alapos ki­dolgozás jellemző Róna Frigyes munkájára, ha a kórusokról és a szóló-énekszámok betanításá­ról beszélünk. A kar egyébként csekély létszáma ellenére, meg­lepő tömörséggel, tiszta intoná- lásával és a tempók pontos át­vételével — egyik súlyponti része az előadásnak. 1«. A férfi szó nélkül átvette. Az­tán összehajtotta, előbb hétrét, majd négyrét, majd nyoicrét S anélkül hogy egy pillantást ve­tett volna a jelenlevőkre, apró darabokra tépte, felállt, és ál­talános elképedés közepette ki­ment a szobából Alighogy elindult lefelé a lépcsőn, Olga utána kiáltott: — Gianni!... Grimaldi megfordult, hogy megnézze, mit akar. A lány odanyújtotta neki a gyűrűt. A férfi földhöz vágta, majd ráta­posott, és cipője sarkával poz- dorjává zúzta. — Ha signora Vera vagy va­lamelyik lány vásárolja meg, akkor elfogadtad volna a pénzt? Az őrnagy bólintott. — S éntőlem nem? — Hát te, miért adtad ide ne­kem a pénzt, holott tudtad, hogy a gyűrű hamis? Olga a férfi válára tette egyik kezét. — Gyere fel — mondta neki. Grimaldi engedelmesen kö­vette. Amikor a szobájába értek, a lány kinyitotta a sublót egyik fiókját, kivett belőle egy kö- teg ezrest és odadobta az ágyra. — Ez az egész vagyonom. Vagy nyolvanezer líra, azt hi­szem ... Elég lesz neked? — S látván, hogy a férfi nem mozdul, maga gyömöszölte a bankjegyeket kabátja zsebébe. — Miért teszed ezt Olga? — Magam sem tudom. Any­nylt tudok, hogy szívesen csi­nálom. S ma már oly kevés do­log van, amit szívesen csiná­lok ... Most pedig eredj, és so­ha többé ne gyere vissza... Értetted?... Soha többé!.., — Kisasszonyok a szalonba! — harsant fed a kapusnő hang­ja­Olga kisietett a szobából. Grimaldi, amikor magára maradt, kihúzta zsebéből az ezres-bankjegyeket, és vissza akarta dobni őket az ágyra. De meggondolta magát és számlál­ni kezdte. Nyolcvankét darab volt. Egy pillanatig habozott Majd vállat vonva, ami a nem­törődömségnek, egyszersmind, önönmaga megvetésének a jele volt, összehajtotta s ismét zseb- redugta. A lépcsőn lemenet szembeta­lálkozott Olgával, aki egy ven­dég kíséretében igyekezett fel­felé. A lány elfordult, Grimal­di pedig a földre szegezte te­kintetét. Mielőtt taxit fogadott volna, bement egy másik eszpresszó­ba, telefonérmét vásárolt, be­dobta a készülékbe és feltárcsá­zott egy számot. — Halló? ... Otthon van az ügyvéd úr?... Ö, ön az, asz- szonyom? ... Nos hát, mondja meg neki. amikor hazajön, hogy minden rendben van ... De kérem asszonyom: a részle­teket majd elmondom holnap a férjének. Csak addig is sür­gősnek éreztem, hogy tökélete­sen megnyugtassam önöket... Ismétlem, minden rendben van... Helyes? ... Ne köszön­je meg nekem, asszonyom. A viszontlátásra... Autóba vetette magái s ami­kor a szálloda elé éri kiszállt belőle, és odaszólt a sofőrnek, hogy várja meg. Csaknem fut­va sietett fel a lépcsőn, egé­szen a 25-ös szobáig. De Wal­ter nem volt ott A gépírónő azt mondta, hogy szolgálati ügyben el kellett mennie Ses- tribe, és csak késő este tér majd vissza. Az őrnagy bosszú­san legyintett Lassú léptekkel lement a lépcsőn, ismét taxiba ült és egy új címet adott meg a sofőrnek. Majd meggondolta magát és máshova Irányította. Néhány perccel utóbb belé­pett egy külvárosi villa rács­kapuján, keresztül vágott a ki­csiny kerten, becsöngetett a házba, s amikor zördülni hal­lotta a kémlelőlyuk fedelét be­mondta a nevét. A bejárat egy hivalkodó előcsarnokba nyílt. Grimaldi biztonságos léptekkel jobbra fordult, benyitott egy ajtón, és máris elkiáltotta ma­gát: — Tartom a bankot! A aöfld térítővel fedett asztal körül egy csomó emiber szoron­got*, «Srask és néfc vegjwt Ké­rni ttsafteitetfél fcrduKak az éj jövevény félé, aW özemére il­lesztve monoMiját, téldíitéByt követelőén közjededett A crou­pier lapátjával két kártyát tott oda néki Gcfiiraddl megnézte* majd felfedve az asáteHra csapta őket. — Nyolc! — Kilenc? — MteBte a erőn* (der. az övéül te felfedve. — Üjnal — vágott vtesxa a* őrnagy, és teCBt a jálfSooBok kö­zé, akáik sietve helyét szorftottata odd. Amikor haJnsB két dnator a légvédelmi szirénák űvőltanl kezdték, GrímafldSnak abból a nyolcvankét ezresbankóból, ame­lyet Olgától kapott, már csál három volt a zsebében. — Tartom a bankot! — hat- fogatta az általános zűrzavar­ban. • De senki sara figyelt rá. Sdbá fiben felmarkolták a zsetono­kat és székieket meg poharaikat döntve fel, valamennyien futás­nak eredték, hogy menedéket keressenek a közeli aluljáróban* (Folytatása következik) Signora Verát csábította a gyűrű. A szép egyéni énekszámok és produkciók értékelésében na­gyon nehéz sorrendet megálla­pítani. A mű cselekményében a szerepek—főszerepek és epi­zódisták, szervesen összefügg­nek és kiegyenlítődnek fontos­ság és terjedelem tekintetében. Juhász Pál Boccaccio megfor­máló ja nem a fenegyerek, a mindenkinek az orra alá bor­sot törni akaró Thill Eulenspie- gel-szerű jellemvonásokat dom­borítja ki, alakítása a korabeli társadalmi rend fonákságait meglátó, ostorozó és kifigurázó költőt állítja a néző elé. Juhász csengő, lágy tenorjával (meg- kapóan szép a Fiametta—Boc­caccio szerelmi duett az első felvonásban) prózában és dal­ban klasszikusan kiemelkedő egyéniség. Lády Zsuzsa könnyen szár­nyaló, muzikális, kulturált, A palermói herceg, aki fele­ségei keres (Goranány György) Katajev t Távolban egr fehér vitorla Katajev igaz története* eleve­nít M könyvében. Az 1905-ös forradalomban, Odessza hősi korszakában játszódik a regény, főszereplőd pedig Petya és Gav- rik, akik részt vesznek az odesz- szad kikötőben horganyzó Pa- tyomikin hadihajó tengerészei­nek lázadásában. A kisfiúk se­gítenek a forradalmároknak, Pe­tya Iskolatáskájában töltényt szállítanak a szorongatott hely­zetben levő Míkeiőtkneík. A for­radalom leverése utóm megmen­tik és rejtegetik Zsukovot, a bá­tor matrózrt, és előkészftSfc szö­kését, Petya és Gawrtk kaland­jai felnőttekbe* méltó hősié» Ságról tanúskodnak. szép hangterjedelmű szopránja az operai szerepkörre predesz­tinálja. A szereposztás nagy erénye a három szomszédasz- szony és három férj kiválasztá­sa. Zeneileg kiváló teljesítményt nyújtanak. Meg kell említe­nünk a Fiametta—Peronella— Izabella szerelmeslevél-tereet- tet, melyben Gyólai Viktória, Mojzes Mária és Lády Zsuzsa nagyszerű teljesítményt nyúj­tott. A dal műfajának megfe­lelő bájos közvetlenséggel, szép hangvétellel énekli Jánossy Ka­talin Izabella kupléját a házas­ság hiányairól. Az erkély-jele­netben szabadon, telt hangzás­sal csendül fel Gyólai Viktória tolmácsolásában Beatrice dala, mely mintegy összefoglalja az első felvonás zárójelenetének cselekményét (Folytatása következik.) Pártos Erzsi A kora esti sö- “ tétségben na­gyon messzire eJiét- szik az aranyhegyi iskola világító abla­ka. Nem mindenna­pos fény ez itt eb­ben a tanyai isko­lában, hiszen a gáz- lámpa helyett most villany ég. Filmve­títéssel egybekötött ismeretterjesztő elő­adásra jöttek össze a környékbeliek, s erre az alkalomra agregátorral világi- tanaik. Az előadás té- " mája: közér­dekű tudnivalók a termelőiszöveitkeze- tek alakulásával kapcsolatban. N agy Antal a Kiskunfélegy­házi Járási Tanács Mezőgazdasági Osz­tályának munkatár­sa türelmesen feled- get a feltett kérdé­sekre. Mert akik az utolsó helyig meg­töltötték a csapos tetejű iskolai pado­kat nagybajuszos, pirospozsgás arcú, őszihajú, csizmás bá­csik. de van közöt­tük sok asszony is. Azért jöttek, hogy segítséget kérjenek ügyes-bajos kérdé­seik megoldásában. — A férjeim • S4-es Építkezési Vál­lalatnál dolgozik. Ott maradhait-e munka­helyén, ha én belé­pek a tsz-be? — kérdezi a kétgyer­mekes fiatalasszony, Győrt Mihályrué. — Természetesen, ha férje főfoglalko­zása nem a mező­gazdaság, továbbra is dolgozhat cégi mumkahelyérL — öt hold föl­dünk van. Era ed­dig második mű­szakban közösen művelte a család. Férjem a gyárban dolgozik, és ott is akar maradni. MI lesz a földdel? Ki műveli majd meg a tsz-ben? — aggódik Keserű Károlyné. Az aranyhegyi is­kolában megtartott ismeretterjesztő elő­adást jövendőbeli tsz^tagok részére rendezték, ■ mint bebizonyosodott: na­gyon okosan. Az itt elhangzott kérdések amellett hogy bebi­zonyították: az em­berek érdeklődéssel kísérik korunk nagy változásait, arról is tanúskodtak: szük­ség van az ilyen elő­adásokra. Az új életforma " számtalan új szabályt törvény­szerűsége* hoz ma­gával. Napjainkban százezrek választják ezt az életformát, a elengedhetetlenné vált az ezzel fog­lalkozó ismeretter­jesztő előadása!/ megszervezése. Minden möve- * * lödért otthon figyelmébe ajánljuk az aranyhegyi álta­lános iskolában meg­rendezett ismeret­terjesztő előadást Nagy Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents