Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 4. szám
1961. Január S, esflWrtík A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNK.Á5PAOT 6ACS - KISKUN MECVEI LAPJA Véget ért a „türelmi időszak” a munkavédelmi szabályokat be nem tartókkal szemben! — Értekezlet a megyei főügyészségen — A megyei főügyészség a minap értekezleten foglalkozott a megye munkavédelmi helyzetével, az üzemi balesetelhárítás legfontosabb kérdéseivel. Az értekezleten többek között képviseltette magát az SZMT munkavédelmi csoportja is. A vezetők és a munkások mulasztásai Nem véletlen, hogy az ügyészség figyelme az utóbbi időben fokozott mértékben e kérdések felé fordult Erre magyarázatot ad az iparosodás tempója^ s a gépesítés fokozódása a mezőgazdaságban. Az utóbbi években ugyanis nemcsak a közlekedés, hanem az üzemek baleseti statisztikája is növekedést mutat. A termelés fejlesztésével tehát együtt kell haladnia a baleseteket megelőző munkavédelemnek. Megállapította az értekezlet, hogy a kormányzat jogszabályok alkotásával sokat tett a balesetelhárítás fejlesztése érdekében, de ezek végrehajtása terén hibák és mulasztások jelentkeznek. A balesetek azt bizonyították, hogy számos üzem vezetője csak tizedrangú kérdésnek véli a balesetelhárítást, s rendszerint csak akkor ismeri fél mulasztása súlyát, amikor már —késő. A Kecskeméti Épület lakatosipari Vállalatnál például a telep felett a megengedett tíz méter helyett alig hat méter magasságban húzódott az ötezer voltos feszültségű szabad áramvezeték. Az emiatt keletkezett halálos végű balesetről- annak idején beszámolt a Petőfi Népe Megállapítható az is, hogy a fizikai munkások jelentős része is elmulasztja az óvórendMEGLEPETÉS Vidéken töltöttük a szilvesztert, s amikor újév napján hazaérkeztünk, feleségem észrevette, hogy tömve van a levelesládánk. Nosza gyorsan kinyitottuk a szekrénykét, s ekkor láttuk, hogy sok-sok újévi üdvözletét kaptunk. Le sem vettük a nagykabátot, úgy ahogy a lakásba beléptünk, kezdtük nagy érdeklődéssel olvasgatni a kedves levélkéket. Feleségem — aki pedagógus — tanítványaitól kapott üdvözleteket, én pedig a különböző szervektől, vállalatoktól. — Jaj, de kedves! Hát ez igazán aranyos! — kiáltott fel egy-egy levélke után hitvestársam. Én valamivel csendesebben, de jóleső érzéssel nyugtáztam a jókívánságokat. Egyszer csak észrevettem egy szerényen meghúzódó, kék borítékot — az Ingat- ; lankezelő Vállalat küldte. Szívemet melegség járta át. — Hát még ők is? Nagyon kedvesek! Persze észrevettem én már előbb is, hogy többet törődik mostanában a • KIK a lakókkal. Szépítik a I házakat, kijavítják, ami el- I romlik — meg efféléket gon- : doltam magamban, míg ", meghatottan feltéptem a borítékot. ■ Egy értesítés hullott ki be■ lőle arról, hogy január 1-től 120 forint lakbérpótlékot fizetek. — no — szabályók alkalmazását, csupán a mimika megnehezítőjének tartva azokat. A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezésék Gyárában pJL súlyos félkész-gyártmányt szállítottak, s azt hanyagul, a szabályos élőírások mellőzésével rögzítették a szállító darura. A lezuhanó teher egy fiatalember lábát összeroncsolta, s azt amputálni kellett! Maga a sérült is hibás volt a szabálytalanságért, s erre egész életében figyelmeztetni fogja a — mankó! Hétezer hiba — hét felelősségrevonás Munkaártalmak azonban nemcsak sérülésekben jelentkeznek. A munkahely zsúfoltsága, szel- lőzetlensége. a por, vagy éppen a keletkező gázok elvezetésének hiánya alattomosan és idő előtt aláássák a dolgozók egészségét. Így például a közelmúltban létrehozott kecskeméti bútorüzem műhelyében — talán indokolatlan takarékosságból — nem építettek megfelelő elszívó berendezést, s így a munkások állandóan ártalmas porban dolgoznak. A munkavédelmi felügyelő eddig eredménytelenül élt figyelmeztetéssel. Vajon ki lesz a felelős, ha porelszívó berendezés hiánya miatt leállítják az üzemet? Különös súllyal foglalkozott az értékedet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkavédelmével. Az ügyészi vizsgálatok itt sem mutattak kedvező képet. A tiszakécskei Szabadság, meg a Béke Tsz-ekben például eddig semmit sem tettek a bal- esetelhárítás tárgyában megjelent kormányrendélet végrehajtására. Ezért természetesen a Kecskeméti Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya is felelős! Némileg hasonló a helyzet az állami gazdaságok és gépállomások jó részénél is. A Solti Állami Gazdaságban pl. évek óta elmulasztották a megelőző munkavédelmet. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban szé- nakazalozás közben súlyos szerencsétlenség történt. Szabálytalanul szerelték föl — az erőgépet a munkagéppel összekötő — főszíjat, s az elkapta egyik munkás kezét, csuklóból leszakítva azt. A felelősségrevonás folyamatban van, A munkavédelem szabályainak megszegése — bűncselekmény Megállapította az értekezlet, hogy a munkavédelem elsősorban a nevelés, segítés, oktatás irányában igyekezett hatni. E türelmi idő azonban nem tarthat tovább! Mi sem bizonyítja az erélyesebb fellépés szükségét, mint az üzemi balesetek, foglalkozási megbetegedések számának növekedése. A megye munkavédelmi felügyelői 1960- ban — 500 üzemben tartott vizsgálataik során — hétezer(ü) olyan hibát találtak, amelyek az óvórendszabályok sérelmét, s a balesetek előfordulásának lehetőségét jelentették. Ennék ellenére mindössze hét esetben alkalmaztak pénzbírság, illetve fegyelmi eljárás formájában fe- lélősségrevonást. Ugyanakkor súlyosabb kimenetelű balesetek miatt kilenc bűnvádi eljárás indult. A -»türelmi időszakra« jellemző. hogy a Munka Törvénykönyve közel egy évtizede van hatályban, de annak büntető rendelkezései csak ritka kivételként kerültök alkalmazásira! Pedig a Munka Törvénykönyvének 153. paragrafusa világosan kimondja többek között, hogy bűntettet követ él az, aki a munkavédelem szabályainak a megszegésével mást olyan munkafeltételeik között dolgoztat, amelyek munkaképességének a csökkenését, vagy elvesztését eredményezték, vagy eredményezhették volna! A 93. paragrafus külön hangsúlyozza, hogy azok, akik a munkavédelmi szabályok megtartását elmulasztják, büntetőjogi felelősséggel tartoznak. Ez a büntető felelősség —1 különösen, ha baleset, vagy haláleset következik be — igen súlyos lehet! A megszabott biztonsági intézkedéseket mellőző munkáltató ugyanis adott esetben a veszélyeztetés bűntettét követi el, aminek börtön- büntetése súlyosabb esetben öt évig, a balesetet szenvedett munkás halála esetén tíz évig is terjedhet. A törvényesség tehát azt' kívánja, hogy a jogszabályok sérelmét felelősségrevonás kövesse. A további -»türelmi időszak« tehát felelőtlenség volna a munkások iránt. Ez elsősorban is a felelős vezetőkre vonatkozik. Ezért határozott helyesen a megyei főügyészségi értekezlet akként, hogy a jövőben fokozottabb felelősségrevonást kell alkalmazni mindazokkal szemben, akik továbbra is — és ismételten — megszegik a munkavédelem szabályait. Dr. Sági Béla, megyei főügyészségi ügyész PETŐFI NF.PE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a 'Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. . Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — Tel.: 15-29. 27-49 Amit magad megtehetsz, ne hagyjad azt másra Vita egy levél írójával a kecskeméti járdákról, ereszcsatornákról „örvendetes esemény városunkban, hogy a Rákóczi út és a belterület rendbehozása után sor kerül a mellékutcák sár-, illetve portengerének eltüntetésére. Elkészült már a Klapka utca vége, a Dobó István utca, a Czollner-tér, most pedig a Hosszú utcát kövezik. Biztos vagyok benne, hogy tovább folyik a város mellékutcáinak rendbehozása. Jő lenne természetesen, ha ezzel párhuzamosan a bokafi- camító járdák javítása is megtörténne, hiszen még nem tartunk ott, hogy a neont a mellékutcákba is felszereljék. Ehhez a munkához tartozik az említett utcák házain az eresz- csatornák rendbehozása is, mert kevés kivétellel mindről csöpög. ömlik a víz esős időben a járdáiéra.” • Az idézett levelet V. József kecskeméti olvasónk juttatta el szerkesztőségünkbe. Észrevételeire bizonyára sokan helyesléssel bólogatnak, mi pedig azokat egy-két megjegyzéssel szeretnénk megoldani. Kecskemét évente súlyos milliókat költ utak és járdák rendbehozására. Az eredmény mégis csak lassan mutatkozik, hiszen sok-sok évtizedes elmaradottságot, sok kátyús utcát kell eltüntetni. A szinte naponta növekedő igények kielégítésének nagymértékben az anyagi lehetőségek szabnak határt, mert nem lehet mindent egyszerre. A sáros, kátyús úttestekkel tehát még jó ideig „birkóznunk” kell, a bokaficamító járdákon azonban az esetek többségében állami beruházások nélkül sokat segíthetünk magunk is. Itt van például a Jókai utca 26. számú ház. Mikó utcai oldalán valóban olyan gidres- gödrös a téglajárda, hogy — különösen este — csak baleseti veszélytől fenyegetve lehet rajta közlekedni. Pedig milyen könnyen pótolható a néhány hiányzó tégla. Még csak vállalatot sem kell hozzá felvonultatni. ^Egyszerűen egy kis homokra, néhány darab téglára, s egy kis jóakaratra, rendszere- tetre van hozzá szükség, és a háztulajdonos, vagy a lakók minden különösebb megerőltetés nélkül, egy-két órai munkával rendbeszedhetik. Igaza van a levél írójának: szorosan ide tartoznak a hiányzó ereszcsatornák. Mert a tetőről csepegő víz a járdakövek, téglák közti réseken keres és talál magának utat, s ez egyik fő oka a járdák elrongálódásá- nak. Az Úttörő és Munkácsy utca sarkán álló rózsaszínű ház körüli járda is így ment tönkre jó másfél négyzetméternyi szakaszon. Ez is megjavítható még házilagos munkával, de ha az ereszt továbbra sem pótolják, a javítás majdnem falrahányt borsó. A járdák állagának megóvása érdekében is érdemes lenne tehát kötelezővé tenni a házaknak eresszel való ellátását. lőoooooooceoooooőooc Emberek és történetek a „lottózó'-ban A kecskeméti Totó-lottó Iroda élete P énteken délelőtt, ahogyan 11-et kongat a kecskeméti öreg temlom harangja, már telt ház fogadja az Arany János utcai totóirodába belépőt. A pénztárnál Domjáth Ilona veszi fel a nyereményt. Csalódást kell okoznom: mindössze kettes találata volt — Mióta lottózik? — 1957 március 8-a, — a lottó születésnapja — óta. — S mindig ilyen sikerrel? — faggatom. __ Cajnos. Volt úgy, hogy száz-százhúsz szelvényt vettünk egyszerre, s állítottunk ki a család közreműködésével különböző variációk szerint, de egy találatunk sem lett. Azóta minden héten csak egyet veszek. Ha szerencsém lesz, így is nyerhetek. Nem igaz? Négy asszony ül egy asztalnál: Szalatai Ferencné, az úrróti Vörös Csillag Tsz, Cs. Szabó Istvánná, a köncsögi Táncsics Tsz tagja, és Csánjö Mihályné, Köncsögről, meg Kerekes Józseíné Belsőnyírből. — Milyen szerencsével játszanak? — Nem nagyon kerülget bennünket a szerencse! — Két éve, hogy játszom, de mindössze harmincnyolcszor volt kettes találatom — mondja Szalatai Ferencné. — Én a tojás árát mind erre költőm — mondja nevetve Cs. Szabó Istvánná. — Most is 30 lottót vettem, meg négy totót. Múltkor tizenkettes találatom volt a totón, aztán 22 ezer forintot kaptam — meséli. Id. Juhász Rezső bácsi is gyakorlott totózó. Nem nagyon bízik szerencséjében, de sose lehet tudni— Mosolyogva meséli: »Egy- * * szer 12-es találatom volt. Munkatársaim ahogy meghallották, nyaggattak, hogy: Rezső bátyám, mikor isszuk meg az áldomást? Kap az öreg vagy 70 ezer forintot — beszélték erre is, arra is. De én nem ittam előre a medve bőrére... Itt a 12 találatos szelvényem, 500 forintért eladó! Kiabáltam nekik, de nem kellett az senkinek —, pedig akkor még nem tudtuk, hogy 39 forintot osztanak azon a héten.« N. E. OOOOOOOOOOOOOOOOOOC ocxxxyjooooococ OOOOOOOOOOOOO OOOOC DOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOO A kibernetikus készülékek, számoló- és gondolkodógépek, mindeddig híven szolgálták az embert, s a „robotgépek lázadása” csupán tudományosfantasztikus regényekben és filmeken fordult elő. Így volt egészen 1960. november 3-ig. : . . Boulogne-Billan- courtban a „Renault” művek munkásai ezen a napon már az előcsarnokban megismerkedtek az elbocsá tott személyek jegyzékével. Az utcára dobott munkások száma meghaladta a háromezret. Az igazgató széles mosollyal fogadta a szakszervezeti küldötteket: »» Kibernetikus” pimaszság írta: J. Harlanov lenek vagyunk teljesíteni. — Bocsánat — kérdezték a küldöttek — az is a gépeken múlott, hogy az elbocsátottak közé túlnyomórészt szakszervezeti aktivisták kerültek? — Természetesen. Ezek a különös gépek, ki tudja miért, elsősorban a „vörösöket?’ bocsátották el. S méghozzá mindössze 90 másodpercet fordítottak erre a munkára. A szakszervezeti küldöttek nem tudtak mást tenni, minthogy az igazgatóval folytatott beszélgetésükről — Bocsássanak meg, de ehhez nekünk semmi közünk. Ez a gépek műve! — Miféle gépeké? — Az elektronikus számológépeké. Igen, igen. Ök állapították meg, hogy az Egyesült Államokba irányuló export megcsappanásával háromezerrel csökkenteni kell az alkalmazottak számát, ők választották ki, kit kell elbocsátani, mi pedig — ezzel az igazgató zavartan széttárta karját — természetesen örülnénk, ha senkit sem kellene elbocsátanunk, de a gépek ajánlásait kény tebeszámoltak a munkásgyűlésen. S ekkor az történt, ami a történelem során immár több mint 150 esztendeje nem ismétlődött meg: a felháborodott munkások szétzúzták a gyár elektronikus számoló-központját. Az AFP hír- ügynökség jelentése szerint különösen az elbocsátott munkások „számoltak le” alaposan az elektronikus számológépekkel. Egyébként az elbocsátott munkások egyúttal a személyzeti osztályt is szétzúzták, ahol az írógép és ceruzahegyező jelenti a legbonyolultabb technikát. (Komszomolszkája Pravda)
