Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

IMI. fa na ár Ti, péntek A MAŰYAR. SZOCIALISTA MUNkAsmUT ^&CS - KISU.UN MEGYEI LAPJA Lopott riport a hartai Béke Tss asszonyairól El — Miért nem jönnek ilyen­kor az újságírók, a rádió ripor­terei? — méltatlankodtak a har­tai Béke Tsz asszonyai, leányai a minap dohánysimítás közben. Kívánságuk helyénvalóságát na­gyon megértette Vivát János elvtárs, a község párttitkára. Ebben a pirospozsgás, szőke­barna helyrevaló asszonynép­ségben annyi elégedettség, élet­kedv, vidámság, derű lakozik, hogy már szinte ki is csordul. Jó volna elmondani valakinek, meg kellene osztani. — Újságíró ritkán jön meg­rendelésre — gondolta Vivát elvtárs. A szokatlan igényen mégis jó lenne segíteni. De ho­gyan? Hopp, megvan! Felcsapok riporternek — született meg az elhatározás és máris indult köl­csönkérni a földművesszövetke­zet magnetofonját. Volt is aztán öröm! Olyan hangosriport született, hogy megirigyelhetné bármelyik rá- dióriporter. Különösen a hosz- szúságát! Mert az ugyancsak kevésnek adatott meg közülük, hogy egy egész magnóteker­cset lepörgessen. Érdekes be­szélgetések a tsz életéről, örö­mökről, gondokról, tervekről, a tsz menyasszonyairól, vidám flóta, csasztuska és egyéb hun­cutkodás, minden volt ott. Az igaza örömöt azonban a vissza­játszás jelentette. Szinte léleg- eetvisszafojtva hallgatták saját csevegésüket, nótázásukat. Estefelé aztán betoppant az Újságíró és... és lopott Igen, igen. Ellopta a kész riport né­hány részletét. Enyhítse azon­ban bűnét, hogy ezeket most közreadja: QTJ — Mondjátok lányok, hadd szóljon a nóta! — bíztatja a fürgekezű, dohánysimító asz- szony-leány hadat Fricska Já- . nos, a szövetkezet “dohány­szakértője“. Miközben pedig a háttérben vidám kacagás cseng és nóta csörgedez, kérdezőskö­dik a “riporter-«. Megtudja, hogy a Béke tízholdas dohánytáblája jól fizetett. A színe szerint két­felé válogatott leveleket három- három csoportba osztályozzák. A háromféle minőség mázsája általában 1400—1500 forintot ér. S ha a cigarettafüstnek időn­ként sokat pusmog is az asz- szonynép, hálás ezeknek a do­hányleveleknek, mert a téli na­pokban is foglalkoztatást nyújt, ez pedig pénzt jelent. Ni-ni csak! A pénz hallatára hogy idefigyelnek a lányok, — különösen a menyasszonyok. Vannak ám egypáran! — Mikor lesz az esküvő, Krisztina? — kíváncsiskodik a “riporter« az egyik kislánytól. — Jövőre, majd ha leszerel a vőlegényem. — Akkor ugyancsak elkel a pénz. — A bútorom már megvan és a mostani 180 mun’ ' gységem- re jutó pénzből is sokmindenre futja... Rábai Marika és Tóth Irén szövetségre léptek. Kettős lak- zit tartanak február 11-én. (Tudják a huncutok, hogy ez milyen haszonnál jár! Összejön a fél falu, s ahol sok a nász­nép, gyűlik az ajándék.) Marika vőlegénye a tsz zetorosa. Ter­veik? Spórolnak, hogy mielőbb egy Pannónia motort tudjanak venni. Nyáron aztán irány a Balaton és hazánk más szép tá­jai. Irén vőlegénye villanyszerelő Pesten. De ót is végleg haza­csalják — fogadják magabizto­san, kórusban a lányok. (Tud­ják, nem lesz nehéz dolguk. Sok fiát hazacsalta már a szö­vetkezeti Harta.) Ez az ifjú pár mit tervez? Házépítésre nem lesz gondjuk. Azt a menyasz- szony visz hozományba. A tá­gas, egészséges, családi fészek felépítéséhez a szülei segítették. Ez ebben a községben nem megy csodaszámba. Van rá példa több is. Még egy részűét a magneto­fon-szalagról a sok közül. A há­rom helyiséget, ahol a dohány­simítás folyik, a fiataloknak adta a szövetkezet vezetősége. Itt a KISZ-szervezet irodája, mellette pedig a fiatalok klub­ját kívánják berendezni. Erről Szalad Rozika tájékoztatja rész­letesen a »riportert-«. — Magunk hozzuk rendibe társadalmi munkával. Laki Bá­lint festő-tanuló ígérte a helyi­ség kifestését. Színjátszó cso­portunk előadást tervez, ennék bevételét pedig a berendezésire fordítjuk. Lesz itt a sakktól kezdve minden társasjáték. Leg­jobban egy magnetofonra vá­gyunk. de a téli vásárlásról sem mondunk le... E5 Pereg a magnetofonszalag, megörökítve a hartai Béke Tsz tagjainak elégedett, derűs éle­tét Még sokmindent nem mon­dott el belőle az újságíró. Na, de majd legközelebb. Hantára mindig szívesen visszatérünk... Perny Irén Meghatározta tagfainak feladatait a játzszeniiászlói tanáé*« ülése (Tudósítónktól.) Jászszentlászlói Idei növény- termelési, áruértékesítési és állatfejlesztési tervét tárgyalta meg a napokban megtartott ülésén a községi tanács. A négy óra hosszat tartott vitában szá­mosán kifejtették, hogy a járási tanács által a községre lebon­tott tervet teljesíteni lehet és ezt ki-ki a maga területén ipar­kodik is elősegíteni. A tanács­tagok vállalták: a sertés-szer­ződtetést úgy segítik, hogy kör­zeteikben egytől egyig meglá­togatják azokat a termelőszö­vetkezeti tagokat és más fog­lalkozásúakat, akiknek birto­kában szerződésre alkalmas ser­tés van. A tanácsülés egyhangú hatá­rozattal kijelölte azokat a ta­nácstagokat, akik egy-egy ter­melőszövetkezetben a vetéstől a betakarításig felelősek a nö­vénytermelésért. Végzett mun' kájukról és tapasztalataikról ne­gyedévenként a tanácsülésnek kötelesek beszámolni. Ugyanígy felelőssé tett a ta­nácsülés egy-egy tanácstagot az állattenyésztési, illetve fejlesz­tési terv figyelemmel kísérésé­ért, valamint a baromfi- és to­jásterv teljesítéséért. Az ám értékesítési előirányzat végre­hajtásáért pedig egy-egy végre­hajtó bizottsági tag tartozik tel­jes felelősséggel. Az egyes rész­területek munkájáért, pontosab­ban: tervteljesítéséért felelős tanácstagok — az ellenőrzés megkönnyítése érdekében — kimutatásban kapják meg az őket érintő terveket. A végrehajtó bizottság havon­ta egyszer — szóbeli tájékozta­tás alapján — megbeszéli a nö­vénytermesztési, állattenyésztési és az áru termelési tervek alakulását. Negyedévenként pe­dig — írásos beszámolók alap­ján — a tanácsülésnek tesz je­lentést. „Tedd sivárrá hivatalod“ Napokon át jártam egyik hi­vatalból a másikba, és jutott időm a csendes szemlélődésre is. Egyes közhivatalaink mint­ha versenyben állnának egymás­sal — „Tedd sivárrá hivata­lod” jelszóval. Kellemetlen bor­zongás fogja el a békés halan­dót egyik-másik intézmény he­lyiségeiben. A frissen festett falak is, a gondosan takarított szobák is a piszkosság érzetét keltik. Mi ennek az oka? Lényegte­lennek látszó apróságok: a rosz- szul megválasztott falszín, a csu­pasz falak, a múlt századi-, vagy dekorációs stílusban ké­szült felíratok. Már pedig: ami jó egy kirakatban, nem mindig felel meg, sőt bántó lehet egy hivatalban. A sarokban rossz székre helyezett lavór, benne kétes tisztaságú szappanos víz, a mennyezetről csupasz dróton KXKKXXKK>000000000<X Kivételes eset fityegő gyenge, sárga fény« villanykörte... Még a takarékosság szem előtt tartásával is sokat lehet ezen változtatni. Festéskor a helyes és odaillő falszín meg­választásához nem pénz, hanem ízlés kell és a színek lélektani hatásáról sokat írnak az újsága­ink is. Ha márkás festmények beszerzésére nincs is „keret”, né­hány jó fénykép — amit a fo- toszakkörök készítenek — még mindig többet ér, mintha pla­kátokat rajzszögeznek fel. Egy­két cserép virágot az alkalma­zottak is szívesen hoznak hazul­ról szobájukba. Forgalmas he­lyeken a várakozók részére megfeleld ülőalkalmatosságról is könnyen lehet gondoskodni. Egy kis ízlés, néhány ötlet, s a jel­szó máris megváltozik: „Barát­ságos hivatalt!” S. E. !■*■ iihwiiih um:» Ilim n .. p. tf i Végre Kecskeméten is leesett I rendelet ellenére — lovaskocsi az első hó! A ródlizni vágyó táborozott le a város főterén, gyermekeknek szerzett örömért mely a „szükségleteket” felül- még az is megbocsájtható, hogy múló havat összegyűjti, s a vá- — az érvényben levő szabály-1 ros határába szállítja. Kezdetleges élet a Marson Vlagyimir Feszenkov akadé­mikus, a neves szovjet csilla­gász az Ogonyok újévi számá­ban feltételezi, hogy a Marson végbemegy valamiféle szerves anyag fejlődése. Tagadhatatlan, Űikollégium — régi szaméttel Mancika! Ügy érzem magam, mintha lebegnék...! PEIOFI NÉPE \ Maffvar S70ciaüsta Munkáspár Bács-Klskun megyei Bizottsága és ti megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont; 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető­* helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl* I hónapra 12 Ft Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét Tel.: 15-29. 27-4* írja Feszenkov, hogy a Marsor van valamilyen szerves élet természetesen a legegy szerű bt formájában. A tudós feltevését arra ala­pozza, hogy színképelemzés se^ gítségével a Marson CH-típusú szerves molekulát fedeztek fel. A színképben ez a molekula csupán akkor jelentkezik, ami­kor zöldéinek a Mars „oázisai”. A vöröses pusztaságokban ezt a molekulát nem lehet észlelni. Feszenkov akadémikus a to­vábbiakban azt a meggyőződést hangoztatja, hogy a Marson magasabb rendű élet nem le­hetséges, mivel a bolygón nincs szabad oxigén és hiányoznak az atmoszféra egyéb fizikai és ve­gyi sajátosságát Nem Cséri telep, nem a má­sodik világháborúból megma­radt romépület, nem földkupac látszik képünkön, hanem a kecs­keméti Üjkollégium udvara, ahol a tízpercekben a gyerekek a sarokba dobált szemét- és sa- , lakdomb körül fogócskáznak. Belenéztünk a kép hátteré­ben lévő vasbeton-szeméttá-1 rolóba: bőven volt még benne hely. A kőfal túlsó oldalán lévő utcai, kibetonzott szemétgyűjtő gödörbe is bekukkantottunk — az pedig gondosan tisztán é£ üresen tartva ásítozott — vas­lap-födele alatt. Mindezt január 19-én láttuk. De meddig láthatjuk még...? KXKKKKKXX p,utzat*ál&$ Arról mar hallot­tunk, hogy egy-egy ipari üzem dolgozói hogyan veszik fel a személyes kapcsola­tot, majd hogyan segítik a mezőgaz­dasági üzemek ter­melését. De hogyan lehet egy óvodát patronálni? Erre adta meg a választ Köti Borbá­la, a kunszentmik- lósi 2. sz. óvoda ve­zetője. Úgy kezdődött az óvoda patronálása, hogy a beiratkozás­kor teltvnt az egyik szülő munkáltatói ünnepségre is lejöt­tek az óvodásokhoz, s Kovács László el­nök, meg Aliz néni megígérték, hogy ezentúl hívatlanul is meglátogatják a gyerekeket. Ügy tudjuk, hogy ' a ktsz-hez Buda­pesten közel van a csokoládégyár, s ar­ról is folynak tár­gyalások, hogy a kis óvodások — állító­lag — szívesen el­fogadnák a csokolá- d égy áriak által való patronálásukat is... (—s—r.) Patronok, óh... Már régebben vettem ház­tartásunk részére egy autó­szifont. I .egyen otthon szóda­víz, ne kelljen mindig leku­tyagolni érte a boltba. Jó ta­lálmánynak tartom, bár nem olyan erős a benne készülő szódavíz, mint a „rendes” szó­dásüvegben levő. De hát, ha nem fér a patronba több szén­sav, hát nem fér... Vettem két doboz patront is, de mostanában valami nyavalya esett beléjük — nem akarnak működni seho­gyan sem. Az első dobozból csak a fele patron volt jó. A második pedig...? Első patron: kisebb rángatózások jelentkeztek... Második pat­ron: még csak rángatózás sincs... Végre az ötödiknél hallottam meg a jól ismert sziszegő hangot... Még csak annyit, hogy az utolsó három patronnal ugyan­így jártam, pedig disznótoros kóstolót kantunk. Kedves Vegyicikkeket Ki­szerelő Vállalat ott Budapes­ten, a Nagy Lajos király út­ján! Magam és sok más szi- fontulaidonos társam nevében nagvon szépén kérem, hlgyjék el, minden hibának meg van a maga oka ... Keressék és szüntessék meg a patronok betegségének okát is. Véöh József I igazolványa: Csillag Játékkészítő Ktsz Budapest. Hamaro­san levelezés kezdő­dött, majd ebből patronálás lett. Ma már a kis óvodások minden évforduló alkalmával számőh- tartják a patronáló- kat és Pestről pe­dig érlceznek a já­tékkal telt csoma­gok. Ilyen a patro­nálás -megnyilvánu­lási formája- a pes­ti ktsz és a kun- szentmiklósi óvoda között. Legutóbb a ktsz vezetői a Télapó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents