Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-27 / 23. szám
«. »MM 1981. Január 27, péntek Végre egy jő magyar és * mai témájú vígjáték! Körülbelül ezzel az érzéssel hagyja el a néző a gyorsan pergő, kedves és hangulatos előadásról a színházat. S ebben a felsóhajtásban kicsit benne van az is, hogy mennyire híjával vagyunk jó magyar daraboknak, s mennyire hiányzik az olyan fajta nevetés a nézőJCiílönleges világnap apró Jelenetben megérdemelt tapsot kapott Budai László, Ka- rizs Béla, Strasszer Erzsébet, Liliom Károly és Tiszai József. Borosa István színpadiképe illúziótkeltő, nagyon jól sikerült. Szépek Márton Aladár jelmezei. Cgáky Akik szüleik akarata ellenére is szeretik egymást Zilahy Hédi és Perlaky István. A Zsenda házaspár. Göndör Klára és Jánoky Sándor. (Pásztor Zoltán képei.) A professzor és neje, Simon György és Lietuetex tteuvt*. Felvétel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészed Főiskola igazgatósága az 1961/62. tanévre felvételt hirdet a színész, színházi rendező és flilmoperatőr tanszakokra. Felvételre érettségi bizonyítvánnyal lehet jelentkezni. Rendezőknél előny a más pályán szerzett oklevél. Korhatár a színészeknél 17—22, a többi tanszakon 18— 25 év. A felvételi kérvényeket, a saját és szüléd adatait tartalmazó életrajzzal és igazoló okiratokkal (vagyoni és kereseti kimutatás, iskola vagy munkahely ajánlása) 1961. március 1-ig kell beküldeni a főiskola igazgatóságához (Budapest, VIII. Vas utca 2/c). A határidőn túl érkező kérvényeket az igazgatóság nem veszi figyelembe. OIty Magda főigazgató ünnepélyesen áradt MameM himnusza. Már-már úgy látszott, hogy a tábornok összeroppan tőle. Dereka ismét görnyedni kezdett; feje visszacsuküott a mellére. De amikor Franz meg akarta ragadni a karját, hevesen ellökte magától és fenyegetőn orra elé dugta az arcát, amely • dühtől, a hetykeségtől és a kihívó gúnytól olyan Metaiete* vigyorba torzult, hogy az őrmester egy lépést visszahőklöt Scipio sisakját 1 elcsatol ja menten... Egészen lassú ütemben énekelték. A tábornok letörölte a verejIket homlokáról, végigsímitc ta kezével gyűrött zubbonyát és előre lendítette egyik lábát, majd a másikat is. Az ének méginkábh meglassult, hogy módja legyen hozzá igazítani még mindig bizonytalan és tétova lépteit. (Folytatása következik.) Két katona vonszolta a tábornokot, csaknem a levegőben. Szalma Sándor, mint dr. Nagybercsényi Ödön, volt ügyvéd, jó alakítást nyújtott Egy-egy Baranyai Burger feleségének kissé butácska alakját nagyszerű vígjátéki vénával, áradó humorral, s a legapróbb részletekig terjedő gondossággal építette fel. Méltó párja a másik „mama” Zsenda Gyula újdonsült ÜB-elnök és volt házmester felesége, Annus meg- formálója, Göndör Klára. Ahogy mozog a színpadon, s ahogyan élettel tölti meg kissé változatosan megírt szerepét, az igazán kitűnő és főleg nagyon mulatságos, amellett .hogy mértéktartó is. Zilahy Hédi „beugrása” nagyszerűen sikerült. Példázza, hogyha fiatal színészeinket megfelelő, igényes feladatokkal látjuk el, meggyorsíthatjuk fejlődésüket. Dr. Baranyai Burger profesz- szor alakja Simon György megfogalmazásában kissé súlyosabb volit a kelleténél. Zsenda Gyula Jánoky Sándor tehetsége révén talán a darabbeli szerepénél reálisabb figuraként lépett a színpadra. Ez a tudálékos és — inkább házmester, mint munkás figura értelmet és jó felfogású megszemélyesítést kapott. Perlaky István itt-ott talán komolyabb volt színpadi problémáinak megoldása közben, mint ahogy azt vígjátékbeli helye megkövetelte volna. kivált az együttesből. Kati szerepét Korompai Vali helyett néhány nappal ■ bemutató előtt Zilahy Hédi vette át Zilahy Hédi tehetséges, és a gondos rendezői munka együttes eredménye a gyors és sikeres beilleszkedés az együttesbe. A Tabi László által képviselt . humor légkörében Demeter Hedvig mozog a legotthonosabban. roppant erőfeszítéssel, lassan- lassan kihúzta a derékét. Ekkor, váratlanul, az egyik legfelsőbb cellából, felcsendült egy magános hang: Olaszok, testvérek... Es még két-három hang csatlakozott hozzá: Itália serken.. > Az üresen tátongó, szürke óriás-csarnokban most már valamennyiük torkából szélesen és í ! 28. Hacsak nem új lakó a címzett, olyasvalaki, aki még úton van. Igen ám, de akkor nem hagyták volna ott az ágyat, a mosdót meg az asztalt. Ebben a szorongó várakozásban teltek az órák. Az olasz őrök, a németek ellenőrzése alatt, nem mertek a kémlelőlyukakhoz közeledni, hogy értesüléseket közöljenek a foglyokkal: és különben Is, maguk sem jutottak hírekhez. Valahányszor a járőr hátat fordított nekik, égnek meresztették szemüket, hogy megértessék a foglyokkal: nincs mit tenni, csak várni türelemmel. Amikor napszálltával már- már az a remény is elszállt, hogy a tábornokot, legalábbis aznap, viszon ti ássák, a három angol, a kertből jövet, hírül adta érkezését Cerasónafc, miközben az rájuk zárta az aitót. — Itt van!... Félholtra verték!... suttogta be Ceraso egy másik fogoly cellájának kémlelőlyukán. — Itt van!... Itt van!... Itt van!... — ismételte egy szem- pillantás alatt a börtönszárny minden fala. — Félholtra verték!... Félholtra verték!... Félholtra verték!... Itt van!... ttt van!... Itt van!... Végtelen lassúsággal teltek a percek. A cellák kémlelőlyukából körös-körül mindenütt, tág- -anyilt szemek meredtek a folyosóra. Egyszerre csak azt létük, hogy az őrség emberei a lejárat rácsozatához sietnek, és kisvártatva megcsikordult a ■pcskapu. A tábornok San Vittore szob- •a mögül bukkant elő, amely >tt állt a rotunda közepén. De lem a maga lábán jött. Két katona vonszolta, hóna alján fogva, csaknem a levegőben Lába, ahelyett, hogy »támasztotta volna testét, mögötte csuszkáit. Megdagadt fejéről pedig, amely mellére csuklott patakokban csurgott a fénylő verejték. Abban a pillanatban, amfkoi be kellett volna fordulnia a bör- tönszámyba. a tábornok lihegve megkapaszkodott az egyik rácsvasban, mintha csak ellenállást akarnak kifejteni. S ezt a kétségbeesett mozdulatot valamennyien annak tulajdonították, hogy szégyenkezik Ilyen állapotban mutatkozni. Mint az űzött vad, úgy nézett most maga elé, az üresen és némán tátongó óriási folyosócsarnokba Vajon sejtette-e azoknak a szemeknek a jelenlétét, amelyek a kémlelőlyukakból figyelték? A két katona egy jókorát lökött rajta, s a rácskapu becsukódott a háta* mögött. Néki támaszkodott egy kicsit, és motyogott valamit, amit senki sem ártett, de ami arra bírta a katonákat, hogy eleresszék. — Gyerünk! — rivallt rájuk Franz. A tábornok nekiszoritotta őkét megroggyant térdének és téren, s a színpadon egyaránt amelyiket mai életünk derűs helyzete csiholna ki, amelyek melengető hangulatéban, mosolygós légkörében megértünk, mégérzünk sok mindent életünk napsütötte, vagy fonák oldalairól, meglátjuk a jót, mely fölött a hétköznapok szürkeségében talán elsiklik a szemünk, meghökkenünk a visz- száságon, melyet talán megszokottá tett. vagy jelentőségénél szolidabb környezetben tálal az élet. Tabi László vígjátéka, ha nem is ismerteti meg a nézőt a legapróbb lelki rezdülésekig cizellált jellemekkel, ha néha b klasszikus értelemben vett vígjáték és bohózat határain táncolnak egyes jelenetei, egészében — s ehhez a kecskeméti színház jó előadása is hozzájárul — kitűnően, példásan sikerült Pozitív és mindenképpen előremutató az a tendencia, hogy mindig és minden körülmények között a társadalom .haladó vonásai mellett tör egyértelműenlándzsát s a munkásnak, az igazi munkásoknak ad igazat (még akkor is, ha a darabban szereplő idősebb munkás kicsit bizonytalan politikai felfogást, itt-ott nevetséges tájékozatlanságot árul el az élet dolgai között). Az alapkonfliktus, melyből igen sok vígjátéki helyzet adódik annak a kettőségnek az ábrázolása, mely a régi reakciós társadalmi elképzeléseihez ragaszkodó, de országos viszonylatban hírneves szakember, Baranyai Burger Kossuth-díjas. nézetei és a szocializmust építő társadalom elmélete és gyakorlata között van. Ugyanez a konfliktus zajlik le, de talán markánsabban és jobban látható formában a tanár fia, az egyetemista és KISZ-tag, de otthon a régi világ eszméivel lépten-nyomon találkozó, s ezektől szabadulni akaró fiatalember életében is. j Az ebből adódó érdekes és valószerű bonyodalmak, a rengeteg kitűnő és szellemes szóvicc, de nem utolsó sorban a jó színpadi ismeretekkel felépített mű egésze kellemes, néha harsány kacajra fakasztó szórakozást jelent. ’ Udvaros Béla rendezői munkája gondosan megőrzött a darabban minden nevettető poént, vígjátéki szempontból kiaknázható helyzetet. Szellemesen tálalta a darabot, sőt néhol egy-; egy igen sikerült beállítással szerencsésen átsegítette a nézőt a gyengébb pontokon. A siker legfőbb titka a jó szerep- osztás. A legjobb vígjátéki erők vonultak fel a Különleges világnapban, s nem érződött az előadáson, még a premieren sem, amikor el lehet nézni egy- egy kisebb csiszolatlanságot, hogy az egyik jelentős szerep, •lakítója, véletlen baleset miatti
