Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-25 / 21. szám
1901. Január 25, szerda 3. oldal Hol, mikor kell majd a eitlamyemámlái fizetni? Tájékoztatás a kéthavonkénti áramszámlázásról A DAV bajai üzletigazgatóságától a kéthavonkénti áramszámlázásra való áttéréssel kapcsolatos közérdekű kérdésekre az alábbi tájékoztatást kaptuk. Az üzletigazgatóság ellátási területéhez tartozó községek közül Bátmonostor, Szerelnie, Csátalja, Gara, Dávod, Herceg- szántó, Bácsalmás, Mélykút, Katymár, Csikéria, Felsőszent- iván, Borota, Tompa, Kelebia, Kisszállás, Bátya, Szakmár, öregcsertő. Úszód, Dunaszent- benedek, Foktő, Ordas, Géder- lak, Falsz, Dusnok, Császártöltés és Kiskőrös községekben — ezek az első csoportba tartozók — január, február és március hónapokban egy-egy havi, május, július, szeptember és november hónapokban két-két havi fogyasztás számláját szedik be. A második csoportba tartozó községekben — Vaskút, Nagy- baracska, Bácsszentgyörgy, mo- hácsszigeti települések, Máté- telke, Tataháza, Kunbaja, Bács- szőlős, Jánoshalma, Bácsbokod, Bácsborsód, Csávoly, Rém, Madaras, Miske, Hajós, Dunapataj, Harte, Sükösd, Érsekcsanád, Nemesnádudvar, Kecel, Solt- vadkert — január és február hónapokban egy-egy havi, április, június, augusztus, október és december hónapokban két- két havi számlát inkasszálnak. Baján, Kalocsán és Kiskunhalason a háztartások fele az első, fele a második csoport szerinti ütemezésben kap számlát. Az áramszolgáltatás díjai változatlanok. Technikai és pénzügyi okokból az első csoportbeli helységekben február, a második csoportbeliekben január folyamán egyhavi átlagos fogyasztásnak — pontosabban a múlt év októberi tényleges felhasználásnak — megfelelő számlát kézbesítenek. Ez az összeg részfizetésnek tekinthető arra az árammeny- nyiségre, amit a háztartások már elfogyasztottak, az árammérő mutat, de amit csak később számláz az áramszolgáltató. Jogosságát és szükségességét nem lehet vitetni. Az az első csoportba tartozó fogyasztó például aki május Tó-én fizet kéthavi számlát, ténylegesen a január 11-e és március 10-e között fogyasztott energia árát fizeti — május 10-én — a fizetés napján tehát már kéthavi fogyasztásával adós a villamos- műnek. Erre az adósságra történik az említett számla kifizetésével a résztörlesztés. A kéthavi inkasszó különösebb problémát a háztartások költségvetésében nem fog jelenteni, mert egy-egy háztartás áramszámlája átlagosan havi 25 forint. Az áramdíjak múlt év januárjában történt országos egységesítése komoly olcsóbbodást hozott. A felszabadulás előtti egységárakhoz képest az amúgy is olcsó, 2,42 forintos átlagos egységár helyett 1960-ban 1,91 forintot fizettek a háztartások átlagban 1 kilovattóra áramért. Ez a lakosságnak majdnem 4 millió forintos megtakarítást eredményezett egy évben. Méltányos ezért, hogy a népgazdaságnak ezt a bevételi kiesését részben ellensúlyozzák azzal, hogy a számlázást a kéthavi inkasszóra való áttéréssel olcsóbbá teszik. Az áramszolgáltató vállalat reméli, hogy az új rendszerre való áttérést a lakosság megértéssel fogadja. Ez annál is inkább várható, mert az áttérés során az első kéthavi számla kézbesítése eiőtti hónapban — mint azt fentebb részletesen leírtuk — áramdíjat fizetnie egyik csoportbeli fogyasztónak sem kell. •— Ugyebár, kedves kollega, ön is kezdő még?... Szívküldi a hajóállomáson Akaratlanul részvevője voltam egy kedves családi jelenetnek. A minap az érsekcsanádi hajóállomáson jártam. Kissé furcsának találtam, hogy feleségével és tízéves Anti fiukkal együtt hétköznap, a kora délutáni órákban rádió mellett találtam őket, az asztalon pedig kitöltve három pohár likőr állott. Erre azonban pillanatokon belül választ kaptam, mivel a Kossuth Rádió bemondójának jól ismert hangja tolmácsolta a szíves üzenetet: »Hargittai Józsefnek és feleségének Érsekcsanádra házasságuk 19. évfordulóján gyermeki szívük minden melegével köszöntik és még hosszú, boldog életet kívánnak gyermekeik: Dodi és Anti.« Az üzenet felhangzásakor az Aldunán hajózó, idősebb fiú nevében is könnyes szemmel köszöntötte a kis Antika séüleit, nyugalmas, boldog életet kívánva. Tekintetében benne volt a hála, hogy felnevelték, az őszinte gyermeki szeretet és a kívánság, hogy életük hosszú és örömteli legyen. Felcsendült a dal is: »Szép esténk lesz. ha egyszer majd megöregszünk...« Kárpáti Antal Ezzel I címmel jelent meg igen figyelemreméltó cikk az MHS-vezetők lapja legutóbbi számában. Nem árt ezzel foglalkozni, mert megyénkben jó néhány olyan MHS-lag és választott vezető van, aki nem szolgált rá az aktív jelzőre. Ezek leginkább más irányú elfoglaltságokra hivatkoznak, amikor vállalt kötelezettségük teljesítéséről van szó. Ugyanakkor, ha szükségük van rá, még kérkednek is MHS-tagsági könyvükkel, illetve vezetőségi tagságukkal. Természetesen nem általános ez a jelenség és ma már mind többen vannak megyénkben, akik tevékenykednek az MHS- klubokban és a különböző szakkörökben. Példaként állíthatjuk a más elfoglaltságokra hivatkozók elé Novotny Károlyt, az MHS kecskeméti városi elnökségének elnökét. Nem függetlenített vezető, s állása igen lefoglalja idejét, mégis fáradhatatlanul dolgozik a szövetség érdekében. Nagy része van abban, hogy a honvédelmi tömegTíaéves fennállását ünnepelte csütörtökön a Bajai Ruházati Ktsz. A szövetkezet tagjai — a meghívott vendégek tármunka szépen fejlődik a városban, ugyanakkor valósággal ostromolja hasznos javaslataival a megyei elnökséget. Példamutató munkát vége* Szalay András elvtárs, a Kecskeméti Konzervgyár MHS-szer- vezetének elnöke is. Az üzemben tizennyolc résztvevővel szervezte meg a honvédelmi alapismeretek körét, s jól működik a 28 tagú motoros szakkör is. Büszkék lehetnek ezenkívül a konzervgyáriak lövészcsapatukra, amely a múlt év elején még csak 500 köregységet ért el, év végére azonban már meglőtték az 1100 kört. Sorolhatnánk még az említett két vezetőn, s a konzervgyáriak aktív MHS-tagságán kívül példamutató munkát végző elvtársikat^ Szövetségünk nemes célkitűzései akkor válnak valóra, ha minden alapszervezetben lelkesen dolgoznak az MHS-ta- gok es választott vezetőik a honvédelmi töme^munka fellendítésén. Ehhez azonban aktív tevékenységre van szükség. Szűcs Antal saságábam — baráti összejövetelen emlékeztek meg az elmúlt esztendő munkájáról, eredményeiről. NEMRÉG meghívtam a kedves olvasót, sétáljon velem egy kicsit Kiskunhalason. Most egy vidéki sétára indulunk. A kiskunhalasi járás egyik legfiatalabb termelőszövetkezeti községét, Kunfehértót látogatjuk meg. A reggeli autóbusz- szal Kiskunhalasról pár . percnyi utazás után megérkezünk. Még csak dereng a reggel, de a község házainak ablakai már világítanak. A szorgalmas emberek ébredeznek, készülnek az állami gazdaságba és a termelőszövetkezetekbe. NÉZZÜK csak. A községi tanács ablakai is világítanak már, Dudásné, a szorgalmas hivatalsegéd a kályhákat fűti, hogy a velünk együtt érkező tanácsi dolgozókat a duruzsló kályha melege egy kissé kedvre derítse. Séta DCunfeti falóit Lassan kivilágosodik. A község utcái szépen rendíbenteirtot- tak, az egy-, kétszobás családi házak igen ízlésesek és tiszták. A községi tanács épülete az egyik legszebb és legkedvesebb tanács- háza a megye területén. Az előcsarnokában és hivatali helyiségeiben a most is viruló sok virág olyan kedves külsőt kölcsönöz, hogy talán a legrosszabb hangulatban érkezőt is szelídségre bírja. Jogosan érdemelte ki tehát a község a tisztasági versenyben az ötödik helyezést és az ezzel járó 25 ezer forintos pénzjutalmat MIÉRT csak az ötödik helyezést érték el? Mindjárt meglátjuk. Jöjjenék velem, megmutatom a község Pató Pálját. Elsétálunk a község áruháza előtt, amit bármely város megirigyelhetne, s innen már látni lehet azt az épületet, ahol a posta székel. Menjünk közelebb. Nem szürkére van festve az épület, hanem az utcai ablak alatt az eső mosta ki a falat s az egész házról az eső leverte a vakolatot több évvel ezelőtt. Az utcai téglakerítés egyik része már régen bedőlt, s a még álló részt az az oszlop tartja, amely támaszként van oda- döntve a kerítéshez. Tessék vigyázni, mert a lépcső téglái táncot járnak a látogató ügyfelek lábai alatt, s a folyosó mennyezete is megrepedezett, azzal fenyeget, hogy leszakad. A posta udvarát gaz nőtte be és a tengeriszárből „épített* fáskamra védi a postamesternő téli tüzelőjét. IGEN, kedves olvasó, ez az oka a község ötödik helyezettségé- nek. A posta miért nem tataroztatja az épületet? Ezt még nem mondtam el. A házat egy dolgozó — aki azt OTP-kölcsönre építette — 1952-ben pár hónapra bérbe adta a postának azzal, hogy rövid időn belül visz- szakapja. A posta mit- sem törődik azzal, hogy az épület állagát megóvja, s azzal sem, hogy a tulajdonos visszakapja azt. IGEN, igaza kedves olvasó, szóvá tesszük; tegyenek valamit az illetékesek* de sürgősen, hogy ne legyen a kunfehórtói postahivatal épülete * község szégyene* Czakó Ferenc Tízéves a Bajai Ruházati Ktsz felesleges bizonyítani, hogy az ál- * talános és teljes leszerelés programjának megvalósítása nemcsak a nukleáris háború borzalmaitól szabadítaná meg a világot, hanem azt is lehetővé tenné, hogy a jelenleg a fegyverkezés feneketlen szakadékéba szórt óriási összegeket az emberiség javára használják fel. Már e program első szakaszának megvalósítása jelentős gazdasági eredményre vezetne. Csupán néhány egyszerű számítást hozunk példának. A nyugati sajtóban közzétett hivatalos adatok szerint 1959-ben az Egyesült Államok 3,4 milliárd dollárt fordított külföldi katonai támaszpontjainak fenntartására. A rakétagyártásra az 1959—1960. pénzügyi évben 3,9 milliárd dollárt, katonai repülőgépek gyártására 6,5 milliárd dollárt költött. Következésképpen az Egyesült Államok által e célokra fordított évi kiadások összege körülbelül 14 milliárd dollár. Az agresszív katonai tömbök (NATO, a CENTO) többi részvevője is tetemes összegeket fordít ugyanezen célokra. Anglia például 24 katonai támaszpontot tart fenn az ország határain kívül. Ez az angol adófizetőknek 172 millió fonsterlingbe, vagyis félmilliárd dollárba kerül évente. Ha elvégzünk néhány tájékozódó jellegű számítást, kiderül, hogy a NATO- támaszpontok fenntartására és a tömegpusztító fegyver célbajuttatásához szükséges eszközök gyártására évente körülbelül 1,5—2 milliárd dollárt költenek. Következésképpen az atlanti Ha megvalósulna az általános ás teljes leszerelés szovjet terve A gazdasági hatás K tömb államai évente 15,5—16 milliárd dollárt fordítanak ezekre a célokra. [ogyan lehetne felhasználni ezeket az összegeket az általános és teljes leszerelés első szakaszának megvalósítása esetén? Az államok mindenekelőtt az így felszabaduló összegeket a leglényegesebb társadalmi szükségletek kielégítésére fordíthatnák, amit a fegyverkezési hajsza miatt évről évre elodáznak. Gyorsabban felszámolhatnák a lakóházak, iskolák, kórházak hiányát, tetemes összegeket fordíthatnának a szociális szükségletek kielégítésére, a városok és falvak rendezésére, a tudomány és a kultúra fejlesztésére, a közlekedési rendszer bővítésére és tökéletesítésére. Az Egyesült Államokban például társadalombiztosításra és közegészség- ügyre körülbelül egyhatodát, egyhete- dét, a közoktatásra pedig csupán 35-öd részét fordítják azon összegeknek, amelyeket az idegen területeken levő támaszpontok fenntartására és a nukleáris töltetek célbajuttatásához szükséges eszközök gyártására költenek. A vizsgálatok adatai szerint az Egyesült Államokban 15 millió lakás nem felel meg az elemi követelményeknek. Hozzávetőleges adatok szerint az ösz- szes nyomortanyákat meg lehetne szüntetni és áz amerikai lakosságot kitűnő lakásokhoz lehetne juttatni a legközelebbi néhány esztendő leforgása alatt, ha ezekre a célokra évente 14 milliárd dollárt fordítanának. Ne feledjük, hogy mindezek a számítások az Egyesült Államokra, a leggazdagabb kapitalista országra vonatkoznak. Még nagyobb jelentősége lenne an* * nak, ha a jelenleg fegyverkezésre költött összegeket a gazdaságilag elmaradott országok fejlesztésére fordítanák. Az ENSZ szakértőinek számításai szerint az említett országok normális iparfejlesztési ütemének biztosításához évente további 14 milliárd dollárnyi összeget kellene befektetni gazdaságukba. Ez kevesebb annál, mint amit a NATO-országok a katonai támaszpontokra és a nukleáris töltetek célbajuttatására szükséges eszközökre költenek. Ennélfogva a jelenleg fegyverkezésre költött összegekből hozzá lehetne kezdeni a fejlett és az elmaradott országok közti óriási, gazdasági szintkülönbség felszámolásához. Ázsia, Afrika, La- tin-Amerika országaiban igazi harcot lehetne indítani a nyomor és elmaradottság, a betegség és írástudatlanság ellen. Ezzel roppant nagy lehetőségek nyílnának meg az egész emberiség előrehaladására. Mi a további teendő? A Szovjetunió által javasolt általános és teljes leszerelési program első szakaszában előirányzott intézkedések végrehajtása is lényegesen megváltoztat ia a világ katonai — politikai helyzetét. Véget ér a fegyverkezési hajsza, megszűnik a meglepetcsszerű nukleáris támadás veszélye. Ne tévesszük azonban szem elöl, hogy a leszerelés első szakaszának megvalósítása nem küszöböli ki a háború veszélyét. Igaz, a nukleáris fegyver célbajuttatására szolgáló eszközöket megsemmisítik, de maga ez a fegyver megmarad. Az államok megtartják a tömegpusztító vegyi és biológiai fegyvereket, számottevő fegyveres erők és hagyományos fegyverek állnak még rendelkezésükre. A leszerelés minden feladatát nem lehet egy csapásra megoldani. Az első szakasz végrehajtása után tovább termelnek még a hadiüzemek, tevékenykednek még a hadügyminisztériumok, a vezérkarok, valamint az egyéb katonai intézmények és szervezetek. Az általános és teljes leszerelés k5- vetkező két szakaszának végrehajtása során mindezt meg kell szüntetni, mint ahogy a Szovjetunió által előterjesztett program kimondja. Aktív tagok
