Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
C oldal 1961. Január M, pdntek Ba jai csillagász Leningrádban „ÖNKÉNTESEK” C1RILL-BETŰK kígyóztak a borítékon. A címzés 111 Mártonnak szólt, a Bajai Csillagvizsgáló Intézet tudományos főmunkatársának. Fokozott kíváncsisággal olvasta a levél megtisztelő, kedves sorait. A Szovjet Tudományos Akadémia meghívta a Leningrádban tartott ötnapos nemzetközi holdtudományi konferenciára. A fiatal magyar csillagász izgatott várakozással készült a nagy útra. Üjból érezte, hogy megérte az a sok-sok éjszakázás, fejtörés és lelkiismeretes munka, amit a világűrben keringő szputnyikok észlelésére, a holdrakéta pontos becsapódási helyének megfigyelésére fordított. Remegő kezében halkan zizzent a levél, s kábultan, talán már tízszer is végigolvasta az értesítést, mire végleg meggyőződött arról, hogy neki, a bajai csillagásznak szól a meghívás. NÉHÁNY NAP múlva már Leningrad ege alatt ébredt a beteljesült valóságra. A város szeretettel ölelte körül, s különös, méltóságteljes nyugalom sugárzott az emberek szeméből. A Néva partján szerelmespárak suttogtak — éppúgy mint Baján vagy Budapesten — Szavaikat nem értette, de a kezek puha karolásának végtelen koszorúja boldogságukról vallott. S AMIKOR megérkezett a Tudományos Akadémia monumentális épülete elé, megszűnt a csodálatos varázskép, eddig soha nem tapasztalt izgalom dobogtatta meg a szívét. Nagy- szakállú tudósok haladtak el mellette magabiztosan, s úgy nyitottak be a tudomány szentélyébe, mintha csak hazatértek volna. Az első napon, az ünnepélyes megnyitó után ellátogattak a pulkovói obszervatóriumba, majd a Tudósok Házába. Itt hangzott el a legtöbb előadás. Miről folyt a vita a Tudósok Házában? — kérdeztük III Mártont. — Általában három téma köré csoportosíthatók az ott elhangzott előadások. Magasszínvonalú értekezést hallottunk a Az üzemi Tanácsok Könyvtára közkedvelt kiadványsorozata a Táncsics Könyvkiadóinak A közelmúltban három új kötet gazdagította az üzemi funkcionáriusok könyvtárát, az egyik: dr. Jancsár Sándor: Energiagazdálkodás című műve, mely az üzemgazdasági tanfolyamok hallgatóinak, az üzemgazdaság iránt érdeklődő hallgatóknak ismerteti az energiagazdálkodás fő kérdéseit. Mandel Miklós — Majláth liászlóné: Az újítások gazdasági eredményének számítása című kiskönyvében az erre vonatkozó íöbb tudnivalók népszerű és közérthető ismertetése mellett ismerteti az újításokkal kapcsolatos rendeleteket és az erről széló magyar nyelven hozzáférhető irodalmat Az Üzemi Tanácsok Könyvtára most megjelent harmadik kötete a géppark megóvásáról, felújításáról és modernizálásáról szól. Galla László, a füzet írója mindenekelőtt az állóeszközök fogalmával, a termelésben elfoglalt helyével, kihasználásuk jelentőségével, a gépek elhasználódásával és avulásával foglalkozik. Ezután tárgyalja a karbantartás és felújítás összefüggéseit ismerteti az állóeszközök megóvásával kapcsolatos gazdasági számításokat is Hold túlsó oldaláról készült felvételekről és azotk alkalmazásáról, a Hold keltkezésével és belső szerkezetével kapcsolatos elméletekről, valamint a hold felszínére vonatkozó vizsgálatok eddigi eredményeiről — válaszolta. — Kikkel ismerkedett meg a nagynevű csillagászok közül? — Talán így is mondhatnám: a konferencia minden résztvevőjével. Amennyire féltem a világhírű tudósokkal való találkozástól, legalább annyira megszerettem őket emberi közvetlenségükért, baráti szívélyességükért. Az idősebb tudósok éppoly tisztelettel hallgatták a magyar csillagászat ered- ményeirő'. s ézen belül a szput- nyik megfigyelésekről szóló értekezésemet, mint mi az övékét. Én a fiatal, kezdő csillagász egyenrangú embernek érezhettem magam a bölcsek társaságában. Érdeklődtek munkám Iránt és felajánlották segítségüket. AZ ELŐADÁSOK szünetében a szovjet tudósok közül megismerkedtem Mihajlov akadémikussal, a pulkovói obszervatórium igazgatójával és Kozi- revvel, aki arról hír^p, hogy ő fényképezte le először az Al- fonzus-kráterben észlelt vulkánikus tevékenységet. Az amerikai tudósokat a holland származású Kuiper, és a Nobel-díjas Urey képviselte. Kuiper előadásomnak részletei iránt érdeklődött. Nagyon megörült, amikor anyanyelvén beszéltem vele. A KONFERENCIA lenyűgözően mutatta — mondta 111 Márton —, hogy milyen átfogó kutatómunka folyik a világon a Hold megismerésére a csillagászat legkülönbözőbb területein. Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem a leningrádi nemzetközi holdtudományi konferencián. Az ott tanultak és hallottak arra köteleznek, hogy a jövőben még nagyobb kitartással és lelkesedéssel végezzem tudományos munkámat. Bízunk benne, hogy 111 Márton beváltja a hozzáfűzött reményeket és nevével még gyakran találkozunk a csillagászati folyóiratok hasábjain és a nemzetközi tudományos konferenciákon. Bieliczky Sándor Ide e falaik közé nem a gyógyulást áhító betegek, nem a testi szenvedés enyhítését váró, meggyötört emberek járnak. Ennek az épületnek, a kalocsai rendelőintézetnek a falai között embereket, akik az élet tűzpiros nedűjét minden ellenszolgáltatás nélkül, tisztán a segíteni akarás gondolatától vezérelve bocsátják névtelen ismeretlen, számukra soha ismerőivért vesznek az állomás munkatársai Gert Istvántól, a kalocsai kórház egyik dolgozójától. Az önkéntes véradók egyikétőL van két szoba, ahová vidám, egészséges emberek önként járnak. A másokon való segíteni akarás, az önzetlen humanizmus hozza őket ide. Egyhónapos munkája alatt a kalocsai önkéntes véradóállomás szépen bizonyította milyen hatalmas társadalmi változások történnek ebben az országban, s mennyire áthatja az embereket ma az emelkedett erkölcsiség szelleme, az emberi egymásra utaltság, a társadalmi összetartozás gondolata. Itt a kalocsai önkéntes véradóállomás szobáiban ma már a megnyitás után egy hónappal százhúsz állandó véradót tartanak nyilván, olyan S akfk kötelességüknek érzik* hogy adjanak. Két ilyen állomás, önkéntes véradóállomás működik ebben az országban és milyen öröm, hogy mindkettő Bács megyében. Az egyik Baján tölti be hivatását, a másik, amelynek falai közé riportunk képei is elvezetik az olvasót* itt Kalocsán. Az intézményt egy hónappal ezelőtt adták át hivatásának, s dr. Kanyó János főorvos vezetésével Józsa Zoltánná műtősnő, Geleta Józsefné adminisztrátor hat liter vért gyűjtött össze. A kórház vérellátását biztosítja ma már minden zökkenő nélkül az állomás. Az eddig Kecskemétről kapott konzervált vér helyett kalocsai önkéntes véradóktól kapott friss vér folyik operációkkor, Infúziók alkalmával a műtőkben, az operáltak eredben. Néhány nevet fel kell jegyeznünk azok közül, akik önzetlenül a köz szolgálatába állottak. A Ruhaipari Ktsz dolgozód közül tízen, a Vegyesipari Vállalattól is jó néhányon, a II-s számú- városi bölcsőde dolgozói csaknem mindannyian a véradók nyilvántartásában szerepelnek. S milyen szép, még szimbólikus értelme tekintetében is felemelő tudni, hogy az első véradó a kalocsai városi tanács elnöke* Kriston Ferenc és felesége volt. Szöveg: Csáky Lajos. Kép: Pásztor Zoltán* sé nem váló betegek rendelkezésére. A véradómozgalomnak eddig is szép sikerei voltak nálunk. Naponta szinte a nap minden órájában teljesíti ma már az életet mentő hivatását a konzervált vér, melyet egészséges emberek bocsájtanak a szenvedők rendelkezésére. Államunk komoly anyagi ellenszolgáltatás ellenében vásárolja meg az életadó vért és a társadalom megbecsülése, tisztelete övezi azokat, akik a véradók jelvényét viselik. Mennyire inkább megérdemlik az elismerést és megbecsülést azok, akik ezt teljesen ingyenesen, minden ellenszolgáltatás nélkül végzik. Az állomás modern laboratóriuma a legkorszerűbb segédeszközökkel is fel van szerelve^ WAHL 22. — Beszélt önről, a fiairól: Gu- alberto és Ludovico a nevük, ha nem tévedek... Látja, jó az emlékezetem... És azt mondta nekem, hogy olyan anya gondjaira vannak bízva, mint ön, akkor nem kell aggódnia értük ... Mármost kérdem öntől, grófnő: valóban azt hiszi-e, hogy ez a röpke viszontlátás, a fogadószoba rácsán keresztül, és az a tudat, hogy ön itt van, távol a gyermekeitől, s ahol az olasz fasiszták részéről a megtorlás veszedelme fenyegeti... hogy mindez biztatás és segítség lehet számára? ... Mint barát beszélek önnel. A tábornokot mélységesen tisztelem és őszintén sajnálom, hogy a háború alakulása arra kényszerít minket, hogy ellenfelek legyünk ... Szeretnék segíteni neki, hogy kilábaljon ebből a súlyos, de nem reménytelen helyzetből. Ehhez azonban a legnagyobb hidegvérre van szüksége. És attól félek, hogy az, amit ön kér tőlem, nem igen járulna hozzá ... Ismétlem, grófnő: az engedélyt megadtam. Csupán azt kérdem öntől nagy tisztelettel, vajon nem volna-e abban egy kis önzés az ön részéről, ha élne az engedéllyel. Müller nagyot kockáztatott, de jól játszott. A hölgy lehajtotta fejét, és hallgatott. — Nem gondolja-e — folytatta szívósan az ezredes —, hogy jobb lenne egy levél? ... Persze, Svájcból... Azt mondom majd neki, hogy kerülő úton ... például.., a bíboros úr útján kaptam ... őeminenciája bizonyára megbocsájtja nekünk ezt a kegyes hazugságot ... Becsületszavamat adom önnek, hogy nem fogják kibontani ... — Azt hiszem igaza van — ismerte el a grófnő egy kis szünet után. — Ruhaneműt és élelmiszert is küldhet neki.A börtönkoszt, sajnos ... Ide, hozzám hozzon vagy küldjön mindent. Én magam gondoskodom majd arrói, hogy megkapja. Szavamra ^ fogadom, hogy nem fogjuk ellenőrizni a tartalmát. S ön is megígéri nekem, hogy semmiféle dugárut nem csempésznek bele... Megkínálhatom egy csésze teával, grófnő? ... Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér... * Már jó néhány órája, hogy leszállt az éj, s az egész börtön aludt, amikor egyszerre csak megszólaltak a szirénák, és üvöltözve légiriadót fújtak. Ez gyakran megesett, de a riadót ritkán követték bombázások. Régen megszűntek már, és senki sem bújt ki ágyából, hogy az óvóhelyre menjen. A foglyok is nyugton maradtak. De mihelyt felhangzottak az első robbanások, az ötödik szárny egy csapásra pokollá változott. Cellába zárt emberben a félelem klausztrofóbiává fajul, és egészen kiöli belőle az önuralmat. Egymás üvöltésétől felzaklatva, valamennyien döngetni kezdték öklükkel az ajtót, és torkuk szakadtából ordították: — Nyissátok Ml... Gyilkosok!... Nyissátok ki!... Franz, fegyveres pribékjei kíséretében, berontott a folyosócsarnokba, s megfélemlítő sípolással és irtózatos fenyegetésekkel próbálta helyreállítani a rendet. De még csak a hangját sem sikerült hallatnia a bombák dübörgésétől és a mindközelebbi becsapódások miatt méginkább megvaduló foglyok fülsiketítő zsivajától. A „farkastorkokon” át belátszott a cellákba a tűzvésztől vöröslő ég, és a már-már eszelős emberek végső kétségbeesésükben az ajtónak rontottak, hogy kidönt- sék őket Az őrmester, mivel nem tudta, hogy csillapítsa le ezt a poklot, kinyitotta a a tábornok celláját. A tábornok, akit szintén elfogott a rémület, ott állt az ajtóban, mezítláb és alsónadrágban, és görcsösen szorongatta a vasrácsot Amikor meglátta Franzot rávetette magát de az óriás termetű német karjával a falnak szorította, úgyhogy moccanni sem bírt —• Félünk, mi? —• sziszegte arcába az őrmester. — Ügye fél, olasz tábornok úr?... Gyerünk, hallgattassa el ezeket az őrülteket!... — Én?! — Igen, maga... Maga, áld mindig parancsolgatni szeret mindenkineK.'... Hát most parancsolja meg ezeknek a hülyéknek, hogy csönd legyen!..* , A tábornok merően a szemébe nézett és teste mind ernyedtebben állt ellen annak az ökölnek, amely a falhoz szögezte. _ — Vegye le a kezét rólam, őrmester — sziszegte a foga között (Folyta tjüké
