Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
— Hamar megöregedtünk. Ogy elszaladtak felettem is az évek. Csak azt sajnálom, hogy nem vagyok már fiatal. Menynyivel másabb most az élet! Annak azonban örülök, hogy öreg napjaimra boldog lehetek. Legjobban pedig annak, hogy gyermekeim nem ismerik meg a nyomort, a nélkülözést... Ezután Józsi bácsi !s elmondja, hogy egy Időben bizony alaposan elkeseredtek. Sok baj volt a munkaszervezéssel, a vezetéssel. Az egyik elnök ment, a másik jött. ígérni ígértek, de semmit sem segítettek. Végre az elmúlt évben új elnököt kantak, aki bebizonyínagyftották, pedig amit elmon dók, annak hitelességét többer tudják itt igazolni, — hisze- Hoffer földesúr volt 15 cselédj kevés kivétellel ma is itt él. Csak most nem cselédek — tsz-tagok... és ez óriási különbség! —- Ezer holdon terűit el földesurunk birtoka. Mint mondtam, 15 család cselédeskedetl Hoffernál, köztük édesapámék és én magam is. — Cseléd? Tudják, mit jelent ez a szó? Megaláztatást, nyomort és lebecsülést! Egy konyhára nyíló lakásban szorongott több család, de örülhettünk hogy ez is jutott. Apámék 1935 ben jöttek ide Gátérről. Ott if urasági cselédek voltak, de az gondolták, hogy jobb lesz itt. lg; vándorolt akkor a nincstele paraszt, keresve a jobbat, d mindenhol csak ez jutott nek <i£ mtrg uictö i a verés! Nyolc évi lehettem, amikor iskola helyett az uraság disznóit őriztem. Véletlenül egy a cukorrépa földre tévedt. Akkor jött haza Hoffer úr a kiskunfélegyházi házából ma ez a rendőrség épülete — és görbe botjával annyira megvert, hogy három napig nem tudtam megmoz- iulni. De hagyjuk eze- et. A mi csalá- unk sorsáról is — ‘ pámmal együtt öten voltunk cselédek — regényt írhatnának. Inkább elkísérem, nézzék meg hogyan élünk ma 1961-ben a mél- tóságos Hoffer úr volt birtokán... Szász Józsi bácsi tud és szeret bánni az állatokkal. Most is fejés közben találjuk az istállóban. Hogyne lenne elégedett, amikor n«*ki is 632 munkaegysége van. Juhászék tanyáján Szükség van most Is minden percre, hr időben akarunk a tavaszi munkára felkészülni. Ezt tartja Fábián János ze- toros is, akit a vetőgép mellett találunk. Vizsgálja a vetőgépeket és ahol hibát talál, azonnal kijavítja. A traktoros — Jani bácsi, mi újság? Fábián János zetoros mosolyog: — Te tudod, de az elvtársak még nem. Most volt itt az elnök, a Bodnár elvtárs. Tudod mit mondott? Harminc fórint körül lesz egy munkaegység! Hű, felkurjantottam örömömben ... — Itt álljunk meg egy szóra. Jani bácsi és a többiek valóban örülhetnek, hiszen egy évvel ezelőtt — az állandó elnökválasztás és gyenge vezetés miatt 10 forintot fizetett munkaegységenként a Dózsa. A zetoros közbeszól: — Más ma itt minden! Hatszázhatva- munkaegységem van, számolja ki, hogy mit kapok. Mellé legalább hétezer forint értékű háztáji jön. Hát nem lehetek boldog? Egy kislányom van otthon, most végzi a nyolcadik általánost. Ruházkodás mellett veszek Piroskának kerékpárt, sőt konyhabútort Is. Elvégre 16 éves és ki tudja ... A tanya körül elszórt fái csupaszon merednek a január délutánba. Az udvarról kutyt fut elénk, de kísérőnk szaván az is megnyugszik. Juhász Frigyes 28 éves tsz- tagé ez a tanya, de a gazdi nincs itthon. Fát vágnak e Tőserdőben. Felesége éppen a szódásszi- fonnal „kinlódik”. Szidja is közben a patronkészítőket, mer! vagy a hatodikat csavarja be a szifonba s az eredmény legtöbbször ugyanaz: alig van szénsav a patronban. Hellyel kínál. A bőbeszédű asszonyka életükről beszél. Férjével is a tsz-ben ismerkedett meg. Annak idején gyakran került nehéz körülmények közé a termelőszövetkezet, mert kevés volt a munkaerő. így jártak az egyik aratásnál is. A honvédség azonnal segítségük^ re sietett. A katonák között volt Juhász Frigyes gyárimunkás. Sokat forgolódott körülötte, az ismerkedésből szerelem, később házasság lett. A, fiatal férj nem ment vissza a felsőtárkányi üzembe, itt maradt termelőszövetkezeti tagnak. •— Két szerződött üszőért közel 25 ezer forintot kaptunk. Hat sertést Is átadtunk háromezer forintért darabonként. Most is szerződünk, mórt ez előnyös... Vígan fut a szekér Elhagytuk már a süppedő, ingoványos területet. Tóth István* az egykori cseléd büszkén tartja kezében a gyeplőt, s amint a tsz-közpoattba érünfk, boldogan nevet: — Most már önök is látják. Ennyit változott a ml életünk.., Űjra ott állunk az udvaron, jobbra hatalmas tehénistáUó, elől az iroda, balra kis tábla jelzi az iskolát, és hátul ott az a hosszú épület, amelyet valaha csalódJ ak ásóknak hívtak. Ma már ezt is másra használják. Csak az emlék« maradt fönn... a Szerencsére; n sem soká..« jj • Égy futó látogatás élményeit* beszélgetéseit irtuk itt le éa rögzítettük képekben. Az el* mondottak és a látottak is orról tanúskodnak, hogy az egykori* emberszámba se vett cselédek* bői. ma boldog, elégedett embe* rek lettek. Igaz, sokat küzdőt* tek, fáradoztak, amíg eljutottak idáig. De még akkor is, amikor tíz forintot ért csak a munka* egység, tudták, hitték, hogy ér* demes küzdeni, érdefnes dolgoz* ni, hiszen a termelőszövetkezet* ben már nem a Hoffer úrnak, hanem saját maguknak dolgoznak. És ahogyan dolgoznak, úgy boldogulnak. Ma is vannak gondjaik, per* sze. Csak hol vannak ezek m gondok a régiektől? Csillaga- szati távolságban. Tóth István* nak ma már nem az jár az eszében, hogy jaj, mikor jön e* uraság? Megveri-e okkal, ők ítél* kül a görbe botjával? Azt a vi* lágot már elf eledte és szinte szé* gyenkezve beszél róla. Hátha el sem hiszik az emberek... —» gondolja. Olyan gondok, tervek foglal* koztatják ma a Kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet gazdáinak többségét, mint Fábián János zetorost is: Tizenhat éves a lánya, maholnap férjhez- megy és ideje már neki venni valamit. Vesz is most a zárszámadási pénzből kerékpárt, konyhabútort a Piroskának, mert ki tudja, mikor kopogtat a kérő. Vesz neki, mert jut a szövetkezeti munka tisztességes jövedelméből. Szász József tizennyolc éves lánya meg szobabútort kap, de sikerül-e szépet, divatosat választani a bútorboltban? Neki ez a legfőbb gondja most. Juhász Frigyes felesége is panaszkodott az autoszifon rossz, jyakran üresen beforrasztott patronjaira. Olyan gond ez is, olyan panasz, amit szinte örömmel hall az ember. Nem azért, mert örülünk a selejtnek, egyáltalán nem. Hanem azért, mert n-incs nagyobb gond. Mert megszűnt. mert a termelőszövetkezetben végleg a múlté lett a magyar parasztság' eleddig sorsszerű kenyérgondja, a betevő fant gondja. És ennek csak örül- li lehet. Márkus János és Pásztor Zoltán riportja — Hatszázhatvan muiiKaeg> ségem van. Számolja ki, hogy mit kapok. Mellé legalább 7000 forint a háztáji jövedelme. Hát nem lehetek boldog? A zárszámadás után vásárolni fogunk. Azután jöjjenek majd el, megláthatják, hogy mire jutott. A tehenész Ragyog a tisztaságtól a tsz — éppen fejessel foglalkozik, tehénistállója. A tehenészek ötvenhat éves és a felszabadu- most is ott szorgoskodnak az ál- lás előtt neki sem jutott küldtek körül. lönb so~s mint társaiknak. A Szász József — akit keresünk földosztáskor 12 hold földet kaVTTlan a fotort porter lámpája él Józsi bácsi rövid időre abbahagyja a fejőst 1ML Január W», pénteÜ ELEGEDETT EMBEREK — Nézze, ott laktunk ml ezekben a cselédlakásokban — mutatja Tóth István. Itt állunk a tsz központjában, a távolban elszórt tanyák láthatók. — Ez a birocjplom — ha szabad így nevezni a Dózsa Termelőszövetkezet 6600 holdas birtokát — nem is olyan régen az ágrólszakadtak nyomortanyája és Hoffer földesúr paradicsoma volt... Paradicsom volt ez valóban a dagadtszájú Hoffer úrnak és nyomortanyája a cselédeknek. Ezt bizonyítják ma is a legilletékesebbek — az akkori cselédek. Például a 32 éves Tóth István növénytermesztési brigádvezető... így emlékszik a múltra: — Nem szívesen beszélek a megaláztatásról, talán egyesek azt mondják erre: megint felpott és 1949-ben lépett a Dózsa Termelőszövetkezetbe. nta, uugy wöciiv. ű ju '-ányítás mellett lehet szép eredményeket felmutatni. — 632 munkaegységem van — mondja a tehenész —, kiszámoltam, majdnem 19 ezer 'orintot jelent. Itt dolgozik a tsz irodájában Teri lányom Is. 0 havonta 15 munkaegységet >ap. Gép- és gyorsíró 'ett egy tehenész eánya. Kicsit fur- sán hangzik, de "ózsi bácsi — aki annyit szenvedett nak idején — áradozva beszél arról, 'gy az ő lánya ezt férhette. Még egy tízenyolcéves lánya van Szász Józsefnek. A tehenész azt tervezi, hogy az Idén szobabútort vásárol... Íme Juhászáé, aki a tsz-ben ismerte meg férjét. Ebben a pillanatban »házilagosan- készít szódát és a patronkészítőket szidja: nem lehetne több szénsavat tenni a patronba?! Nem bánta meg... szít. Várja haza a férjét, hiszen esteledik... Minket is marasztal. — Ne menjenek még. Várják meg a férjemet, ö is szeretne biztosan beszélni magukkal. Fényképet vesz elő. Pajkosan nevetnek rajta. Mint két gyerek. Igaz, régebbi a kép is, akkor készült, amikor a férj még katona volt és udvarolni kezdett — Szereti a férjem, ha esténként átjön hozzá egy-egy ismerős. Gyakran késő éjszakáig is elbeszélgetnek. Eddig még sohasem mondta, hogy kár volt belépni a tsz-be. Sőt örül nagyon ... Többet már igazán nem is kívánhatnánk az élettől... Azóta növénytermesztési brigádvezető lett. 429 munkaegységet teljesített tavaly, s mellé az egy hold háztájin megterem ninden szükséges a háztartáshoz. Sőt két szerződött üszőéri közel 25 ezer forintot kaptak, s háromezer forintos jövedelemhez jutottak darabonként a hat leszerződött sertés utón is. Az asszonyka most is fogad- kozik: — Üjra szerződünk állatokra. Ha lehet még többre, mert ez nagyon kifizető... Juhászoknak sem okoz gondot — minit a többi tagnak — az állatok eltartása. Termelőszövetkezetük ebben az évben munkaegységenként másfél kiló tengerit is juttat tagiainak. Árpából is több jut a fél kilónál. A feleség közben vacsorát ké-
