Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
t oldal 1960. december IS, tedd Olvasók között Látogatás a kiskőrösi könyvtárban MÉG ÉLÉNKEN zöldéll a lomb és a pázsit Kiskőrös szívében, a nap bőkezűen szórja őszi sugarait, de benn a járási könyvtárban már téliesebb hangulat uralkodik. A kályha halk duruzsolása meghitté, kedvessé avatja az olvasószobát. A fogasokon télikabátok és sapkák, de a csipke- függönyös ablakokon még nyarat idéző vékonyka fénysugár lopakodik a lehajtott fejű, újságot olvasó emberek közé. Mert szabad idejükben igencsak megtöltik a szobát a diákok, nyugdíjasok, pedagógusok; járnak ide mérnökök, vasutasok, orvosok is. AZ OLVASÖSZOBA egyik felében, évszázadok irodalmi remekeit őrző könyvespolcok előtt Sánta Lászlóné kölcsönző könyvtáros ír. Levelezőlap nagyságú sárga kartonok sorakoznak előtte, az irodalmi est meghívói. A századiknál jár éppen (de még legalább száz hátra van), Bajusz- nács Erzsébetnek címezi. Újra mártja a tollát és új nevet ír: dr. Sáfár Józsefiné, a nőtanács titkára, id. Weszely Ferenc ügyvéd — mindannyian régi tagjai a könyvtárnak. Haskó Pálnénál nem állhatta meg, hogy legalább szóban be ne mutassa a 64 éves Haskó nénit, a könyvtár büszkeségét. Ö az az asszony, aki megtanította a férjét olvasni. Nem a szó szoros értelmében, hanem úgy, hogy ma Haskó bácsi legszívesebben a könyvet forgatja dologban megöregedett kezei között. A Haskó házaspár csak egy a sok-sok környékbeli parasztcsalád közül, akik kéthetenként felkeresik a járási könyvtárat, új és új élmények után kutatva az irodalom berkeiben. — MI AZON IGYEKSZÜNK, hogy olvasóink igényeit messzemenően kielégítsük — mondja Sánta Lászlóné. — Tízezer kötetes könyvtárunkat nemrégen bővítettük 45 ezer forint értékű könyvvel, de, sajnos, nem tudtunk mindent megvenni, amit szerettünk volna. Köztük a József Attila Olvasómozgalom néhány kötelező kötetét is, ami nagyon hiányozni fog, hiszen több Benedek Marcell: KIS KÖNYV A VERSRŐL "A demokratikus korszak — írja könyvében Benedek Marcell, a híres irodalomtudós és esztéta Petőfi és Arany János költészetéről — lehervasztotta a horatiusi »odi profanum vulgus et arceo-K (gyűlölöm a profán tömeget és elkerülöm) gőgjét és felvirágoztatta a '»■szűrös, gubás embereknek" szóló, mindenki számára érthető költészetet. Ki hitte volna, hogy a dolgok örök változása olyan költészetet fog megteremteni, amelynek nemcsak szépségei érthetetlenek a profán olvasó számára, hanem mondanivalója is magyarázatra szorul...« Ady Endre költészetére, a szimbolizmusra, s általában a modem költészetre gondol fenti mondataiban Benedek Marcell, de megfogalmazza egyben kis könyve hasznosságát is. Városainkban, kuUúrközpontjainkban nagy kultusza alakult ki a versnek és versmondásnak, * e kultusz kezd falun, vidéken is elterjedni. Ünnepségeink megnyitása manapság alig képzelhető el egy-egy vers elmondása nélkül, némelyhol szavalóversenyeket is rendeznek, Icultúrcsoport- jaink is mindjobban fordítanak gondot a költészet megszerettetésére. Helyes is ez. Azzal a céllal történik, hogy minél szélesebb rétegek bekapcsolódhassanak a magas ^-kultúra áramába, mely csak egykor volt magas — ma mindenki számára elérhető. Igen ám! De nemcsak azok, akiknek elmondják e verseket — a falusi paraszthallgatók —; nemcsak azok, akik elszavalják azokat — a falusi fiatalok többnyire —; de maguk a versek »»betanítói-" is bizony-bizony sok esetben nem tudják: Mit kezdjenek egy-egy kifejezéssel, hangsúllyal, hogy közelebb juthassanak a költő szándékához, melyet Versben rögzített. Mindnyájunk elkalauzolására szolgál ez a könyvecske, anélkül, hogy iskolás rendszert állítana fel. Sőt! Éppen a versek betanítóiban megmaradhatott iskolás felfogásokat próbálja kiegyengetni, csiszolgatni azzal, hogy a versformák, a költői nyelv iskolázó ismertetése után a költői stílus, a költői képzelet, és versszerkezet titkaiba vezeti az olvasót, megismertetve a költő világával, s magával a versolva- tás versm s Tnódjcivul is. VASIUNK? Gazdag idézetgyűjteménye alkalmassá teszi, hogy ne kötelező sillabuszként olvassuk; hanem élvezetet találjanak benne azok is. akik már hosszabb ideje — akár foglalkozásuk miatt is — kapcsolatban állnak a verseléssel, versolvasással. Reméljük mégis, hogy a Kis könyv a versről falusi kultúrotthonaink látogatói között talál legtöbb olvasóra. mint 50 tagja van nálunk a mozgalomnak. Tervezgetjük azt, hogy majd valamikor szabad- polcos lesz könyvtárunk, de egyelőre meg kell elégednünk egy negyven fiókos katalógusszekrénnyel, amelyet a napokban kapunk meg. Sánta Lászlóné az irodalmi estek sikereiről beszél: — A KUNSZENTMIKLÖSI gimnázium magyarszákos tanára, dr. Majoros József tartja az irodalmi esteket. Tíz előadást terveztünk a magyar irodaiam nagyjainak, a főbb irodalmi irányzatok ismertetésével. Az első előadást Janus Pannonius- tól Petőfiig címmel tartottuk nagy sikerrel. MELLETTÜNK folyóiratokban válogat egy bácsi, s amikor meghallja, hogy irodalmi estekről beszélünk, nem állhatja meg szó nélkül: — Remek volt az előadás! Dr. Majoros József nagyszerű felkészültségű ember és kitűnő előadó! SZAVAI egy lépéssel közelebb vitték Kiskőrös irodalomkedvelő táborának titkaihoz. De hallgassuk csak tovább a könyvtár kölcsönzőjét. — Tervezgetjük, hogy az óvodákban hetenként egyszer filmvetítéssel egybekötött mese- délutánokat rendezünk. Ehhez minden lehetőségünk megvan, csupán napok kérdése, hogy a terveket válóra váltsuk — mondja. — Szeretnénk gyermekeinket már kiskorukban az irodalom szeretetére nevelni. Az olvasást sohasem kezdheti elég karán az ember — teszi hozzá. Amint e rövid látogatásunk is mutatja, a kiskőrösi könyvtár jó úton halad oéijai megvalósítása félé. Nagy Éva XXXV. Csak magas homloka körül van valami, hiba, valami rendellenesség: jobb halántékából vékony vércsík húzódik végig az arcán. Marcello összeharapja a fogát és dermedten mered maga elé. A rendőrségi fényképész odább tolja, felállítja gépét, kezébe nyomja a villanó lámpát. S míg különféle szögekből felvételeket készít a holttestről. Marcello azon töpreng, vajon mi oka Lehetett bárkinek is arra, hogy meggyilkolja Steinert? A felügyelő egy velencei ládán ül és a szolgálót faggatja. A lány zokog, alig bir beszélni. — Ma reggel tehát maga a városba ment Steinemével, bevásárolni — mondja a felügyelő. A szobalány igent bólint. — Hát tegnap este? Akkor sem vett észre semmi feltűnőt? Nem veszekedtek egymással a házas társak? A lány hevesen megrázza a fejét — Mit gondol — folytatja a felügyelő — jó házasság volt a Steineréké... Vagy pedig nem voltak-e köztük itt-ott mégis súrlódások? — Mit akarhat ez a fickó — álmélkodik Marcello. — Soha — feleli a szobalány felháborodottan és kezefejével törölgeti a szemét A felügyelő fényképet tart a kezében. Fejét csóválja. — Steinemé — firtatja tovább — nagyon csinos asszony, ugye? A szobalány könnyektől fátyolos szemmel mered rá. A felügyelő viszont ferdén felhúzott szemöldöke alól Marcellót mustrálja. S miközben tovább beszél, szüntelenül rajta nyugtatja tekintetét. Fagyosan és gáládul... — Elképzelhető — mondja a felügyelő — hogy Steinernek talán féltékenységre volt oka... nem gondolja? Kajánul felvillan a szeme. Marcello nem bírja tovább: •— Megmondaná végre, hogy mi történt? — Öngyilkosság. Tisztázatlan körülmények között elkövetett öngyilkosság. A szobalány arca elé kapja kezét, rázza a zokogás. — De miért ölte meg a gyerekeket Ja — hajtogatja eszelősen. — Miért?... Miért mind a kettőt? nrm új filmek Diplomácia, óh! Ismét egy angol filmszatíra kerül a közönség elé azok köziül a fanyar, s itt-ott bizonytalan szemléletű alkotások közül, melyeket — úgy látszik ■— elég szép számban gyártja az angol filmipar. Jelen esetben egy képzeletbeli óceáni sziget gyarmati "háborúskodásainak" komikus változatait próbálgatják végig a szereplők, a forgatókönyvírók és rendezők jóvoltából. Vidám, itt- ott szellemes és fordulatos mesét kapnak a nézők és bizonyos tendenciákat is fel lehet fedezni a filmben. Leleplezik a film gyártói azokat az évszázadok óta jól bevált diplomáciai fogásokat, amelyek segítségével a gyarmatokon létrehozott bábkormányokat a gyarmattartó hatalmak kormányozzák A hangnem, amelyben ezt teszik, eléggé szelíd, itt-ott válik ki belőle egy- egy élesebb felkiáltás. Miről is van szó a filmben? Gaillardia szigetét 1720-ban fedezték fel, amikor egy angol hajó naranccsal megrakodva a sötétben oda tévedt. Ennek kő-» vetkeztében Nagy-Britannia egy gyarmattal megszaporodott. A bentlakók pedig hónapokig narancslekváron éltek, mert nem volt más a hajó -rakományában. A szigeten uralkodó királyi család állandóan egymással háborúskodott. S közben rossz szemmel nézte az angol gyarmatosítók sakkhúzásait is, mígnem 200 évvel a gyarmattá nyilvánítás után Nagy-Britannia beadta a derelzát és garantálta a sziget önkormányzatát. A gyarmati megbízottat azonban az önkormányzat deklarálásáról tévedésből nem értesítették, s így az, még 1950-ben is hivatalában volt. Ebből különböző, általában eléggé mulatságos bonyodalmak következtek. Egy angol »»kulturális küldöttség" (geológusok és bányaipari szakemberek) ugyanis addig turkálja a földet a szigeten, amíg végül kiderül , hogy gazdag fém-lelőhelyek vannak a területnek azon a részén, amelyik éppen nemrégiben függetlenséget nyert. Mit lehet tenni. Egyesíteni kellene a két területet, hogy az angolok zavartalanul tudják kizsákmányolni a nemrégiben fellelt kin-t cseket. Az ebből származó bonyodalmakat érdekesen és szellemesen sorakoztatja fel ez az angol filmszatíra, melyben két, nálunk is jól ismert komikusszínész Terry-Thomas és Peter Sellers játssza a főszerepet. Drágul a lift Bécsben A bécsi városi házakban a hatóságok elrendelték a liftérméket szolgáltató automaták átalakítását, mert a felvonó használatának ára az eddigi 50 grosohein helyett 1 schilling lesz. Marcello összerezzen, mintha izzó acél érintette volna. Ügy érzi, ólom folyik az ereiben. S valami annyira fojtogatja a torkát, hogy mutatóujjával gallérja és nyaka közé kell nyúlnia, — Nem! — kiáltja. =- Ez nem lehet igaz. — Dehogyis nem! — mondja a felügyelő durván. — Steiner úr először agyonlőtte két gyermekét, aztán saját magát, ön- gyilkosság történt, az nem vitás. Ezt tanúsítják az ujjlenyomatok, ezt bizonyítja a holttest helyzete is és minden más jeL Nem gyilkosság... Az bizonyos. De vajon miért követett el ön- gyilkosságot?... — Szája sarkában még mindig ott tnijkál a kaján mosoly. — Talán maga adhatna nekünk valamiféle magyarázatot erre? Marcello semmit sem tud adni. Alig tud kinyögm egy ösz- szefüggö mondatot. Micsoda kérdések!... Hová akar kilyukadni velük a felügyelő? A legszívesebben szétütne maga körül. Nyilvánvaló. Girola belelovalta magát abba a gondolatba, hogy Steiner öngyilkosságának az okát zilált házaséletében kell keresnie. És nem is titkolja, hogy ebben a ziláltságban Marcello szerepét rendkívül gyanúsnak véli. — Istenem — válaszolja Marcello remegő hangon maga nem ismeri Steinernét... nem ismerte Steinert... Ilyen emberekkel csak egészen ritkán találkozunk az életben... — Nagyon érdekes... Csak mondja tovább. — Nincs mit mondanom... legalább is olyat, amit ön, felügyelő úr megérthetne. — Akkor magyarázza meg, miért történt — mondja a felügyelő kérlelhetetlenül. — Hol van Steinemé? — Kérdezi Marcella eltorzult ajakkal. Válasz helyett a felügyelő csak hümmög egyet. Majd hirtelen felderül az arca, mintha jó ötlete támadt volna. — Érte megyünk, ön meg ón. Az asszony még nem tud semmit. Majd meglátjuk, hogyan viselkedik, amikor elmondjuk neki. Első reagálása szerfölött tanulságos lesz a rendőrségnek, ön régi barátja a Steiner családnak, remélem, elkísér? — Természetesen. A felügyelő bólint és feláll. Immár csaknem barátságosan Marcellóba karol és visszavezeti a könyvtárba. Fényképészek, a törvényszéki orvos és egész sereg detektív tesz-vesz a szobában. FelfaszltettéJs Steiner íróasztalát, az egyik detektív gondosan vizsgálgatja az iratokat, rendezgeti a nyugtákat, ellenőrzi a könyvelést Amikor a felügyelő odalép hozzá, feláll. — Érdekes, felügyelő úr — mondja szinte sértődötten — anyagi nehézségei nem voltaic. A törvényszéki orvosszakértő néhány könyvre hívja fel Girola figyelmét Steiner hatalmas könyvtárából válogatta össze a köteteket: — Jellemző! A felügyelő szórakozottan é* elhárító udvariassággal bólint Marcello felváltva a könyvekre és az orvosra néz. Hát valamennyien megbolondultak? — gondolja. Bősz, tehetetlen dühvei figyeli, amint az orvos Steiner holmijában turkáL Dögkeselyű, hajtogatja magában, csupa dögkeselyű! Semmi különös sincs azokon a könyveken, amelyeket az orvosszakértő összeválogatott Vagyis rendes körülmények között nem volna rajtuk semmi különös. Hogyan is lehetne fennakadni azon, hogy olyan tudós, mint Steiner, érdeklődött a hipnózis iránt, foglalkozott hindu rítusokkal, Sartre filozófiájával, szerette a kínai költészetet és tanulmányozta a pszichiátriát. — Jellemző — hajtogatja az orvos- (Folytatjuk.)
