Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

4. oldal ■ 1960. december 35, vasárnap A szocialista világrendszer “ erői talán soha egy esz­tendő alatt annyit nem izmo­sodtak, mint 1960-ban, mely­nek kapuit most zárjuk be. Nagyszerű dokumentum, törté­nelmi okmány szavai foglalják össze az elmúlt néhány év, köz­tük az eredményekben gazdag 1960-as esztendő sikereit. A kommunista és munkáspártok képviselői 1960 novemberében megtartott moszkvai értekezle­tén egyhangúlag elfogadott ha­tározata ekképpen összegezi az elmúlt három év, s így 1960 eredményeit: „A szocialista vi­lágrendszer hatalmának és nemzetközi befolyásának rend­kívüli gyors növekedése, a nemzeti felszabadító mozgalom csapásai következtében a gyar­mati rendszer fokozódó felbom­lása, az osztályharc fokozódása a tőkés országokban, a kapita­lista világrendszer további ha­nyatlása és bomlása” jellemzi ezt a nagyszerű történelmi kor­szakot. A világ politikai küzdőterein egyre inkább a szocialista vi­lágrendszer erőinek fölénye bontakozik ki az imperializ­mussal szemben — mutat rá a nyilatkozat —, s ez biztató ki­látásokról lebbenti fel a fáty­lat a jövő távlatait kutató sze­mek előtt: egyre erősödnek a béke erői, egyre inkább teret nyernek a háborúra spekuláló erőkkel szemben. Az elmúlt esztendő, a bú- csúzkodó 1960-as év azonban arra is rámutat, hogy az impe­rializmus nem hagyja el ön­ként hadállásait. Minden mó­don igyekszik fenntartani a hidegháború politikai koncep­cióját és Iconokul erőszakolja egy új világháború előkészíté­sét. Néhány kép, az 1930-as év politikai történetének pár moz­zanata kívánja összefoglalni, mi is történt főbb vonalaiban az ,1960-as esztendőben. Tanul­ságos és rendkívül izgalmas 1960 eredményekben gazdag tör­ténete. A közelmúlt esemé­nyeire visszapillantó szem fél­reérthetetlen élességgel láthatja meg azt, hogy — mint a moszk­vai nyilatkozat is mondja — to­vább kell tömöríteni minden forradalmi erőt, még szorosabb egységet kell létrehozni az im­perializmus ellen a nemzeti füg­getlenségért, a szocializmusért vívott harcban. Hruscsov látogatása Franciaországban Kuba szabad £ z az érdekes kép Kuba új fővárosának tervezőmér­nökeit ábrázolja az új város létesítendő negyedeinek ma­kettje előtt. Kuba, amely hosz- szú évtizedeken keresztül az Amerikai Egyesült Államok ,.házi nyaralóhelye” é.< az általa képviselt gyarmati kizsákmá­nyoló rendszer egyik klasszikus vadászterülete volt, a szabad­ságot választotta. Világos, hogy a Karib-tenger hullámaitól mosott kubai par­tok elvesztése érzékeny veszte­ség az imperializmus számára. 1960. március 23-án az egész Párizs lakossága ott szorongott a francia főváros néhány leg­főbb útvonalán. Szinte tömör falat képezett a francia köz- társasági -gárda egységei által megvont kordon mögött a sza­badságszerető francia nép, ami­kor Monsieur „K” — ahogy a francia sajtó becézte —, Nyi- kita Szergejevics Hruscsov el­látogatott Franciaországba. A szovjet diplomácia, a kom­munista párt vezette hatalmas szovjet nép, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első pillanataitól fogva a béke meg­szilárdításának s a háborúk megszüntetésének politikáját hirdette. Egy bolygón élünk, bé­kében kell egymás mellett él­nünk — határozta meg korunk nagy jelszavát Hruscsov, aki ennek szellemében a nemzet­közi légkör enyhítése, a népek közeledésének megkönnyítése, a békéért való harc eredmé­nyeinek megszilárdítása céljá­ból utazott közvetlen tárgyalá­sokat folytatni Nyugat vezető államférfiaival. A párizsi út sikerek soroza­tát hozta. Erőteljesen és vilá­gosan nyilvánult meg az, hogy a franciaországi körútját járó nagy szovjet államférfi szemé­lyében, s az általa képviselt politikában a hidegháború toll­nokáinak uszító próbálkozásai ellenére a béke legfőbb bizto­sítékát látják a nyugati dolgozó tömegek. De egyben jelzője annak a fo­lyamatnak, melynek beteljese­dése során az Amerikai Egye­sült Államok is a tőkés világ- rendszer további hanyatlásá­nak korszakait éli át. A leg­vadabb agresszió, fékevesztett fenyegetőzés volt a válasz Fi­del Castro szabadsághőseinek, a kubai tömegeknek amerika- ellenes lépéseire, Kuba azon­ban eltökélt határozottsággal halad a maga választotta sza­bad úton. Út a csillagokba rK Világ tudósai bámulattal és elismeréssel adóznak a szov­jet tudomány egymást követő hatalmas vívmányainak, amelyek 1960-ban is jó néhány lelkesítő és nagyszerű új eredménnyel ismertették meg a világot. Első ízben történt meg az idén. hogy a világűr jeges mélységeibe küldött élőlények sértetlenül tértek vissza a Földre. ezt még a legelvadultabb, leg­elkeseredettebb imperialista hírverés sem hallgathatta el —, baj yan a tudományos kutatás egész rendszerével Nyugaton. A monopolérdekek útvesztőjében, ha bizonyos profitszerzési lehetőségek segítik is egy-egy tudományág fejlődését, teljes szélességében nem bontakozhat ki a kutatómunka. Ugyanakkor azonban a szovjet űrkutatás eredményei, s a tudomány más te­rületein megismert nagyszerű sikerek is, mind azt igazoljál:: a szakember-, a tudósképzés egész szovjet rendszere messze­menően beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Kongó függetlenségéért küzd Légiprovokációk Az egész világ felháborodása fogadta a Szovjetunió ellen irá­nyuló és a csúcstalálkozó meg­torpedózásának célját szolgáló amerikai légiprovokáció bírét. Powers, a lelőtt U 2 típusú amerikai kémrepülőgép pilótá­ja vallomásával erősítette meg az ellene lefolytatott pör során a Szovjetunióban, hogy az Egye­sült Államok vezető körei hi­vatalos politikai lépésnek tekin­tik a szocialista világrendszer, a Szovjetunió elleni kémkedést. Maga Hcrter amerikai külügy­miniszter is hasonlóan nyilat­kozott. Évente milliókat költe­nek a népi demokráciák elleni aknamunka finanszírozására. A hanyatló és rothadó' impe­rialista rendszer minden aljas­sága összesűrúsödik ezekben a provokációkban. Nem véletlen, hogy nemcsak a békeszerető szocialista erők, a nyugati or­szágok népei is erőteljesen el­ítélték az amerikai rablólova­gok légiprovokációit. Alsó képünkön az U 2-cs gép és az Oklahoma! katonai köz­pont látható, ahonnan az ame­rikai imperialisták által terve­zett agressziós cselekmények parancsait kiadják. Az egyik német magazinból vett kép a gyarmati rendszer felbomlása egyik nagyjelentőségű epizódját mutatja, amikor 1980. június 30-án, a Kongói Köztársaság függetlenségének napján a belga király „barátságlátogatáson” volL az új állam főváro­sában, s amikor Patrice Lumumba, az új afrikai ország törvé­nyes miniszterelnöke kijelenti a parlamentben a függetlenség tényét. Azóta a gyarmattartó hatalmak agressziós és zavartkeltő aknamunkájának csúfos hadszínterévé vált Kongó. Lumumbát, n törvényes miniszterelnököt letartóztatták, megvakítatták. De ha ideig-óráig meg is állították Kongóban az objektív történelmi folyamatot, a fekete Afrika megint a gyarmattartók ellen küzd és senki sem akadályozhatja meg, hogy végleg lerázza bilin­cseit Új elnök az USA-ban Az amerikai elnökválasztási kampány lármás és látványos mozzanatai töltötték meg a nyugati sajtó hasábjait az év végén, hónapokon keresztül. A különböző álláspontot képviselő cikkek szavai mögött azonban kimondatlanul is ott lap­pang a kérdés: mit lehet várni Kennedytől, a most megválasz­tott új elnöktől? Nehéz erre ma válaszolni. Az 1960-as évi amerikai elnökválasztás min­denesetre azt mutatta, hogy rz amerikai tömegek szembefor­dultak az Eiseohower-féle hi­degháborús irányzattal és in­kább a köztársaságiák ellen, mint a milliomos Kennedy mellett szavaztak. Az ENSZ 15. ülésszakának tárgyalásai egyre élesebben mu- alják: a szocializmus világ- í endszsrének nemzetközi te­kintélye növekszik és — min­den háborús hírverés és kísér- iotezés ellenére — a tömeg-*!- a szocializmus által képvisel politikai távlatokban látják béke biztosítékait. Amikor az amerikai választá­sok eredményei nyilvánosságra kerültek, a Szovjetunió minisz­terein ölte szerencsekívánatait nyilvánította Kennedynek. A levél, melynek szavai bejárták a világsajtót, arra figyelmezte­tett: meg kell érteni, hogy a háború útjai ma már járhatat­lanná válnak, a világot meg kell szabadítani a pusztítás dé­monaitól!

Next

/
Thumbnails
Contents