Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-23 / 302. szám
4. oldal 1960. december 23, péntek Hctn köfmyu a kezdet Nem könnyű a kezdeit — nem bizony. Pedig úgy gondolták jó néhányan, hogy minden előkészület megtörtént, amikor az iskolai év kezdetén megnyitotta kapuit a kiskőrösi járása és helyi párt- és tanácsszervek kezdeményezésére a kertészeti szakközépiskola első osztálya. ÜJ TÍPUSÚ oktatása intézmény megindításáról volt szó, olyanról, amely nem az elmúlt esztendőkben jól hevált 5+1-es beosztás (öt nap elméleti, egy napos gyakorlati oktatást tartalmazó hetirend szerinti), hanem még gyakorlatiasabb módszerek alkalmazására támaszkodik, mert úgynevezett 4+2-es heti beosztással tanulnak növendékei. Igen nagy szükség van erre az iskolára, hiszen a járásban, de megyeszerte is hiányoznak a megfelelő képzettségű és gyakorlati munkába azonnal beállítható kertészeti szakkáderek. Ezeknek a számát igyekszik gyarapítani az idén létrejött iskola, amely figyelembe veszi a helyi szőlőtermesztési adottságokat és még messzebbre látóan az iskolareformnak azt az alapelvét, hogy közelebb kell vinni az iskolai oktatást struktúrájában és követelményeiben a mai élet igényeihez, szükségleteihez. Egy ilyen nagyon is elevenen élő szükséglet a kiskőrösi járásban az egyik legfontosabb mezőgazdasági termelési ágnak a szőlőéi gyümölcstermelésnek, illetve ezek dlméiLeti alapjainak, gyakorlati tudnivalódnak oktatása. Az indulás nehézségei azonban mindjárt az első napokban jelentkeztek. Az iskola ugyanis gyakorlóterületként, egészen természetszerűen, az országos hírű Csengődi Állami Gazdaság üzemegységeit veszi igénybe. Ezek azonban távol fekszenek a várostól, nehezen közelíthetők meg. A tabdd üzemegység például jó néhány kilométerre van Kiskőröstől. Mit kellene tehát tenni? A gazdaság szállítóeszközei természetesen elsősorban termelési célokat szolgálnak, s nem diákok fuvarozását. Nincs is belőlük elég, alig tudják teljesíteni az üzemen belüli szállítási igényeket. Az iskola igazgatója tehát a 43. számú Bajai Autóközlekedési Vállalathoz fordult, az azonban különböző okokra hivatkozva hallani sem akart a szállításról. Egész szeptemberben nem is jártak gyakorlati foglalkozásra a fiatalok. Csak a Művelődésügyi Minisztérium közbenjárására, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézkedésére történt változás. A 43-as AKÖV elvállalta a tanulók szállítását. 1960. november 4-én volt az az emlékezetes nap, amikor először utaztak a diákok gyakorlati munkájuk színhelyére. EGÉSZ KÜLÖN regény, hogyan jutott el rendeltetési helyére az az alig több mint 70 ezer forintos költségvetésű keret, amely az iskola oktatási és munkájával összefüggő egyéb szükségleteit fedezi. Jobb erre a feledés fátylát borítani, mint feleleveníteni. Csakhogy újabb nehézségek merültek fel. Elkészítettek a költségvetést, megvásárolták a munkaruháikat. Számbavették a szükséges munkaeszközöket: kisgépeket, ásókat, kertészeti eszközöket. A megrendeléseket már két hónapja elküldték a helyi fmsz-nek és a budapesti IFÉRT- nek. De a szállítás mind ez ideig késik. Miit szólnak az illetékesek? Annyira nem szegények, hogy ígérni se tudnának. A baj ott van, hegy az ősz élteit, anélkül, hogy a tanulók teljes értékű gyakorlati oktatáson vehettek volna részt. Ez a szállító vállalat, az fmsz és az IFÉRT lelkén szárad! A tanári karnak egyelőre az is problémát okoz: hol tárolják majd az eszközöket. ha talán egyszer mégis beváltják ígiéretüket a szállító vállalatok. AZ ISKOLA vezetői mesz- szebbre is szeretnének nézni. A jövő évi költségvetés tervén tanakodnak. No, dehát hogyan? Azt mondják a járásnál, hogy az 196l/62-es tanévre szóló költségvetés nem lehet magasabb a múlt évinél. Csakhogy a növendéklétszám jövőre megkétszereződik, s kétszer annyi költségre lenne szükség. Azt mégsem kívánhatja senki, hogy jövőre csak fél csizmát húzzon minden tanuló, vagy ketten bújjanak egy overálba. MTNDEN KEZDET nehéz, de ezek a «-kezdeti nehézségek« egyáltalán nem törvényszerűek. Sok benne a felesleges, elítélendő, bürokratikus vonás. Ezen pedig lehet segíteni. Ha ugyanis iskolarendszerünket igen helyes elvek figyelembevételével közelebb visszük az élethez, akkor az e követelmény alapján létrejövő új iskola fenntartásával foglalkozó szervek ügyintézése is jó lenne, ha közelebb kerülne az életnek ehhez az igazán új követélményéhez. U3 FILMEK A kutyás hölgy A novella nagymesterének, Csehov- nak alkotásait már több ízben láthatta közönségünk a fűm vásznán. Sokan emlékeznek még az »■Anna a férje nyakán« és a »Léha asszony« nagy sikerére. — Bizonyosan örömmel üdvözlik majd az irodalom és a film rajongói «•A kutyás hölgy «-et is. A film története igen egyszerű. Egy fiatal hölgy megismerkedik egy fiatalemberrel, s köny- nyű, nyári, kis flört szövődik közöttük Jaltában. A nyaralásról hazatérve, azt hiszik, többé soha nem találkoznak. — Ám a távoliét megérleli érzéseiket. A fiatalember rádöbben, hogy számára a legdrágább és a legfontosabb, aki mindennél közelebb áll hozzá, a nyaralás alatt megismert, fiatal nő. Titokban találkoznak és a sze relem felemeli őket a szürke, unalmas, közönséges élet fölé. Többé már nem tekintik más nak a házasságot sem, mint vagyoni alapon kötött, mindkettőjüket rabságban tartó adásvételi szerződést, amely távol van minden érzelemtől és meleg köteléktől. Sokszor megírt téma ez, XLIV. Riccardo zsebkendőt vesz elő, s a homlokát törli. — Nem érdekel, hogy ez az őrült teremtés elvált-e vagy sem — morogja. — »Fogatlan kutya« — gondolja Marcello. Poharával Riccardo felé fordul, mintha elkésett vendéget köszöntene. Minő, a gorilla, nem érti, mi történik. Bizonytalanul Nadia felé fordul, de az asszony rá sem hederít, a száját rúzsozza. A társaság többi tagja a bárpult körül gyülekezik. Riccar- dóval senki sem törődik. Sondra, az amerikai balett-táncosnő egy öregedő festővel enye- leg. A festőn fekete ing, mohazöld sort, mr len lábán 6zandál. — Nem akarok botrányt — jelenti, ki patetikusan Riccardo. i— Holnap reggel Nizzába utazom. Félórán belül hordjátok el magatokat. — Nem érdekel, mikor utazol. Utazz, ahová akarsz, mi maradunk. Bennünket nem zavarsz... Semas, a pökhendi diszhim kihívóan emeli fed oroszlánfejét. — Hé, riporter — mondja, — most aztán találj ki valami okosat Nadia megmutatta már, hogy mit tud. Marcello részegein vihog. Aztán eltántordg Riccardo mellett, és hasba böki. — Egy álló hétig tudnám szórakoztatni az egész társaságot — erősködik nagy hangon —, és fogadom, egy percig sem unatkozna senki. Csak egy feltételem van: engedelmeskedjetek nekem. Mindent meg kell tennetek, amit mondóik ... — Engedelmeskedünk Mar- cellónak — visítják a nők. Marcello félrehajtja a fejét, és ravaszul vigyorog. — Először is eresszétek le a függönyöket. Jobb így... Sokkal jobb. Ha valaki belát az ablakon, még azt hiszi, hogy isten tudja mit csinálunk. Most pedig játszunk valamit. Valamennyien bekötjük a szemünket, csak a kis ballerina nem. Ö viszont elbújik. Meg kell keresni. Aki megtalálja, annak teljesül a kívánsága ... Az amerikai táncosnő nem ért olaszul, de tudja, róla beszélnek. »What is he talking about?« — Mit mond? — kérdezősködik gyanakvón. Minő, Nadia új férje, oltal- mazón terpeszkedik Sondra elé. — Részeg vagy! — rivall rá Marcellóra. — Torkig van mindennel, a legszívesebben már rég elment volna... Elvégre ez a nászéjszakája! De Marcello nem hagyja magát. Mit akar ez a Minő? Ő is csak amolyan fogatlan kutya. Rögtön ugat, de harapni nem mer... S hogy .bosszantsa őt és voltaképpen valamennyiüket azért korbácsolja fel Marcello a kedélyeket. Mámorában eljutott oda, hogy néha percekig ismét egészen kivilágosodott az agya. — Miért nem akarjátok megkeresni, bekötött szemmel a mi elragadó kis táncosnőnket? Csinos kis zugok vannak itt, ebben a csinos kis lakásban ... Féltek talán? Mutatóujjával a mulatt felé bök, aki idegesen fészkelődik a helyén és fogát vicsorgatja. — Te is félsz, öcsém? A mulatt félénken hátrál. Marcello úgy lódítja őt a feke- teinges festőhöz, mint egy rongy csomót. — Szedjétek össze magatokat, ti gyávák! Eloltom a villanyt, attól talán megjön a bátorságotok. — Marcello harsányan nevet, alig bírja abbahagyni. Majd átmenet nélkül ráförmed Laurára: — Te buta ringyó! Esz a fene utánam, mi? Még sosem láttál férfit? Laura elsápadt. — Sajnálom magát — mondja aztán halkan. Riccardo kakaskodva fordul Marcello felé: — Fogja be a száját, vagy kidobom! Marcello bágyadtan legyint. — Akkor gyere ide te, kis da- gi — mutat egy lányra, akinek mély kivágott szűk, zöld ruhája dús idomokat takar. Pasutt- nak hívják, egész este nem szólt még egy szót sem, csak ivott, gint vodkával. — Gyere csak dagika, majd mi megmutatjuk nekik. Te is karrierért jöttél Rómába... Most megcsinálhatod a szerencsédet. A lány nézi Marcellót. Hirtelen elsápad és lecsúszik a he- verőről. Térdreesik, Marcello megpróbálja felemelni. — Vizet... Rosszul lett — Gyújtsatok villanyt — szól Riccardo. — A fene egye meg... — dohog valaki. — Ezt is épp most töri a nyavalya. Marcello a pezsgősveder tartalmát a lány nyakába önti. Pasutt magához tér, tüsszent és fölnevet. Megszólal: — Rosszul vagyok. Még mindig ott görnyed a földön. Valamelyik lány piru lát ad neki, de Pasutt kiköpi. — Ne tettesd magad — mondja Marcello. Az egyik részeg fickóhoz lép, aki tolldíszt rakott a fejére. Letépi róla a rögtönzött éket és a tollakat Pasuttra szórja. A tarka pihók a nedves ruhára tapadnak. Sondra, az amerikai táncosnő kukoré kol. — Olyan, mint egy tyúk. Marcello felszakítja a párnát, és újabb pehelyfergeteget zúdít Pasuttra. A legnagyobb tollákat a lány hajába tűzi. Semas, a diszhim észrevétlenül odasomfardál Riccardóhoz. Marcello hallja, hogy suttog neki valamit. Igen alázatosan. — De hisz egy csekket akartál nekem kitölteni — könyö' rög Semas. A milliomos hátat fordít neki. Semas a sértődöttet adja. — Riccardo, egészen biztosan visszakapod... Hiszen dolgozom most... Marcello kaján elégtétellel mosolyog magában. Aztán ráül a tollal borított lányra. — Indulj, dagi. A tyúkomon Rómába lovagolok. Pasutt ásít, nevet, majd lerázza magáról a férfit. Felugrik és két pofon csattan Marcello képén. Nadia meg a két férje, a volt és a mostani, békés egyetértésben egymásmellé telepedtek. Halkan és közömbösen társalognak egymással. Pasutt sírvafakad: — Elég volt... — nyőszörgi — torkig vagyok vele ... Csak úgy rázza a zokogás. Marcello ügyet sem vet rá. A lány odább csúszik a térdén, valahová a sötétbe. A lámpákat még nem gyújtották fel, kintről már beszűrődik a napfény. Pierone egyedül táncol a lemezjátszó előtt. Csend van. A szőnyegeken és a heverőkön egymásba fonódott alakok henteregnek. Marcello még egy párnát felszakít és körbeforogva, szanaszét szórja a tollat. (Folytatása következik.) Csehov azonban ebben a hét- köznapi történetben megmutatja a »csonka, számytalan életet«, mely abban a korban olyan sok szerencsétlen, álmodozó és boldogtalan embernek jutott osztályrészül. ítéletet mond kora felett, ítéletet kortársai felett. Hejfic, a film rendezője jól ismerte Csehov felfogását, aki egyszer azt mondotta: »Nincs szükség témára, az életben nincsenek »témák.«, ott minden összekeveredik — a mély a sekéllyel, a nagy a kicsivel, a tragikus a nevetségessel.« Ezt a felfogást ülteti át nagy sikerrel a kitűnő rendező a filmbe is. A csehovi légkör érzékeltetem se, megelevenítése egyik legnagyobb előnye ennek az emelkedett színvonalú filmnek- Alek- szej Batalov, a »Szállnak a dar- vak« című fűmből jól ismert, fiatal szovjet színész játssza az egyik főszerepet. Partnere, a bájos, fiatal Szawina, akinek ez az első filmszerepe. Alakítása csupa báj, törékeny, finom tisztaság, Az anyai ösztön diadala Uns Faul asszony és John Philips írországi asszony a szülészeti klinikán egymás mellett feküdt, mindkettőnek egy időben fiúgyermeke született és mindkettő John névre keresztelte gyermekét. A szülőotthont egy napon hagyták el és — mint utóbb kiderült — véletlenül mindegyik a másik gyermekét vitte haza. Hónapokig nevelték egymás csecsemőjét* amikor lassanként felmerült bennük a gyanú, hogy valami nincsen rendben. Kölcsönös megállapodással vérvizsgálatot készítettek és anyai ösztöneikre* valamint a vizsgálat eredményére hivatkozva végül is úgy döntöttek, hogy kicserélik a gyermekeket* — Televízió?... Legyen s vés megmondani, hogy ki bewwMuUiiiő szabónője.»
