Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

4. oldal 1980. december 21, szerda ífyyd'áce- „atMdelbuv" |\élben véget ért a tanítás. Hazaengedték a gyere­keket. Sietve ebédeltek, s már kezdődött is a második mű­szak. Két hét alatt végeztek, de addig becsülettel kellett dolgoz- niok a soltvadkerti tanári kar tagjainak. Meg is tették a ma­gukét: Magyar László, Sas vári Béla, Ignácz József és a töb­biek fáradságot nem ismerve járták a sáros, csúszós dűlő- utakat egyik tanyától a má­sikig; déikől estig. Meg is szü­letett az eredmény: Soltvadker- ten a régi két termelőszövetke­zet mellé megalakult öt szak­csoport. Ezzel még nem járt le a ta­nári kar, a soltvadkerti értel­miség küldetése; ellenkezőleg: új feladat vár rájuk. Olyan kul­turális élet teremtése, amely egységbe foglalja az egész köz­séget, és amely az általános és szakismereteken túl a szocialista embertípus formálásához is ad valamit Uogyan sikerült ez a solt­" vadkertieknek? Erről beszélgetünk Dóra Fe­renccel, a helyi művelődési ott­hon igazgatójával. — Felismertük feladatunkat és igyekeztünk olyan progra­mot összeállítani, amely leg­célszerűbben oldaná meg azo­kat. E lmondja, hogy a télen 82 TIT-előadást terveztek. Az előadásokat (helyiség hiánya miatt) egy helyen: csak az is­kolában tudják megtartaná. S hogy ne csak egyik, vagy má­sik vállalat dolgozói tekintsék magukénak ezeket az előadáso­kat, a programot közvélemény­kutatás alapján dolgozták ki. Minden helyi vállalat, ktsz, tsz, állami gazdaság, fmsz beküldte a tervezetet, ki miről szeretne hallani az ismeretterjesztő elő­adások keretében. A témák ösz- szehangolása aztán a művelő­dési otthon feladata volt, s úgy hisszük, sikerült — Huszonöt mezőgazdasági témákkal, főleg szőlészettel és borászattal foglalkozó előadást tartunk majd. Aztán jogi ta­nácsadásokat, természettudo­mányi előadásokat, időszerű po­litikai kérdésekkel foglalkozó A JlziUóvtnckai Vaskúian Amikor Vaskút főutcáján ro­bogott kocsink, észrevettük ugyan a pirosbetűs plakátot: Hegedülnek, szépen muzsikál­nak —•, de különösebb figyelemre nem méltattuk. Dánodon vi­szontlátva az ismerős plakátot már szöget ütött fejünkben a dolog, s aztán végére is jár­tunk. A KISZ Központi Művész Együttese Rajkózenekarónak fellépését hirdetik a plakátok, Vaskúton, Dánodon, de Her­cegszántón, Felsőszentivánon, Carán, Nagybaracskán, Csátal- ján és Bátmonostoron is talál­kozhattunk volna vele, ha ép­pen arra járunk.,. A Rajkózenekar ugyanis tíz napig turnézik a bajai járás­ban, s útjuk során a felsorolt községekbe látogatnak el, nagy sikert aratva műsorukkal: a Dankó-nótákkal, Liszt máso­dik rapszódiájával, a Székely-, Cigánytánccal. A tíznapos turnéra szóló meg­hívást tulajdonképpen a másfél hónappal ezelőtti bajai fellé­pésnek köszönheti az együttes, amelyet erre az útjára elkísért Rab Erzsi, az Állami Operaház magánénekesnője is. ____________________ (é) Új kábel az óceánon át A tervek szerint 1964-ben már új tengeri kábel köti össze Ja­pánt és az Egyesült Államokat. A kábelt 5500 tengeri mérföld hosszúságban fektetik le Tokió és Hawai között, két és félmil- liárd jen költséggel. beszámolókat, művészeti és egészségügyi tárgyú előadásokat is tervezünk — mondja az igazgató. Az előadók problémáját a helyi szakemberek lelke­sedése oldotta meg. Tanárok, orvosok, agronómusok jelent­keztek, hogy szakterületükhöz tartozó témákról előadást tart­hassanak. — Ez a munkánknak csak egyik része — mondja Dóra Fe­renc. — A kultúrotthonnak van néhány jól működő szakköre, sajnos egyelőre „albérletben”. Tudniillik a művelődési otthon épülete nem rendelkezik szak­köri helyiségekkel. Most épül a KISZ-szervezet részére mel­lékszobákkal ellátott klubhelyi­ség, s itt kapnak majd helyet szakköreink is. Reméljük, mi- hamaraabb! A soltvadkertiek nyugod­tabb, kényelmesebb munkakörülményeket várnak a KISZ-székház megépülésétől, mi pedig az eddigieknél is jobb munkát. Több fellépést a ba­lettkartól, amely legutóbb a di­vatbemutatón és a lottó-sorso­láson szerepelt nagy sikerrel. Szép kiállítást a bélyegszak­körtől és egész estet betöltő műsort a fúvós- és tánczene­kartól. Hagy Éva Kaleidoszkóp Az új Tretyakov Galéria építését ez évben kezdik meg Moszkvában. A monumentálisra tervezett épület 150 kiállítási teremmel rendelkezik majd, amelyet végigjárva a néző nem kevesebb, mint bárom és fél kilométer utat tesz meg. • A Magyar Rádió zenekara óriási sikerrel szerepel Olasz­országban. Ez ideig Bresciában, Peruggiában és Milánóban hoz­tak dicsőséget a magyar zene­kultúrának. Turnéikat Szicíliá­ban folytatjálí. * Kongó irodalmát és művésze­téit mutatja be a Leopold Sedar Senghor szerkesztésében megje­lent »Űj néger és ma! gas költői antológia-«. A könyv nagy része csodálatosan szép mondákat és meséket tartalmaz. Ez a kötet a gyarmatosítók szégyenletes mulasztását pótolja. Ez az első nemzetközi kongód antológia. A legjobb művészeti film dí­ját nyerte el Patachich Iván zeneszerző San-Franciskóban, a nemzetközi zenei fesztiválon. A szerző először alkalmazott mű­vében elektronikus zenét, amely a tndomány és technika fejlő­désével egyre inkább tért hó­dít. Az elektronikus zene fil­meknél, mozeások, képek, zö­rejek aláfestésére nagyon al­kalmas. A napokban az egyik amerikai TV-ben érdekes műsornak Ígérkezett az előre jelzett Interjú Cabot Lodge-el. A közönség feszült érdeklődéssel várta a műsor kezdetét. Percek múlták el, de Lodge nem jelent meg a képen. Az történt ugyanis, hogy az egyik műsorszámot "-Mondj igazat« címmel a technikus tévedésből Lodge hullámhosszára kapcsolta. Érthető, hogy ilyen műsor keretén belül politikai interjúnak, és különösen Angliá­ban, nincs helye. Mit szólhatott vajon az elmarasztalt szereplő? Remélhetőleg nem indított becsületsértési pert. XLII. — Nadia egészségére! Igyunk Nadiára, aki visszanyerte sza­badságát. Igyunk házasságának a végére, arra, hogy minden vé- getér.., Nadia felkacag, háraveti a fe­jét — Éhezzétek magatokat sza­badon! Egészen szabadon! — kiáltozza Marcello. Aztán elkezdődik a tivornya. A levegő szinte szikrázik a vi­har előtti fülledt feszültségtől. A lányok és a férfiak olyan ger­jedelemmel néznek egymásra, mintha egy függöny lebbent volna fel előttük, amely eddig eltakarta az életet Szanaszéjjel hevernek a földön, a szőnyege­ken az óriási teremben, amely­ben buján tenyésznek a trópusi növények. Nadia az egyik lép­csőn ül és rugózó lábujjhegyé­vel a térdét táncoltatja. Egy mulatt is van a társaság­ban, ő mindenki kedvence. Ké­jesen biggyeszti ajkát és feszíti szét orrcimpáját. — Leo — kiáltozzák: a lányok — kivel táncolsz? Leo, a mulatt csak kelleti magát, a csípejét ringatja. — Tessék, válassz! — nógat­ják a lányok. — Gyerünk, gye­rünk! A legtöbbjük halásznadrágot és pulóvert visel. Ügy, ahogy az utcáról eljöttek. De nem utcalá­nyok ... Conocchia, egy fekete­hajú lány, akinek olaj színű bár­sonyos bőre magasan ülő pofa­csonton feszül, le nem veszi szemét Leóról. De Leo nem választ. Még mindig himbálja magát. Majd egyszerre csak kinyújta karját és táncolni kezd, egyedül, egy szédítő ritmusra, amelynek ze­néjét csak ő maga hallja ... Valaki felnevet. Hangtalanul és hátravetve fejét. Semas fér­fias jelenség. Máshoz nem is ért. De valóban jóképű és fő­képp tudja ezt. Amikor nem ne­vet, kidülleszti férfias állkap­csát. A kifinomult brutalitás minden fogását mesterien alkal­r így, egyszerűen Nemrégiben egy értekezleten a bácsalmási járás népművelési fel­ügyelője igen ér­dekes és kézenfek­vő okfejtéssel tár­ta a nyilvánosság elé egy mostaná­ban megkezdett vállalkozásukat Keresni sem lehet egyszerűbb és ma­gától értetődőbb módszert, mint aho­gyan a járás terüle­tén a legelmaradot­tabb, és a falusi népművelés szem­pontjából eddig fe­hér foltnak számító paraszti tömegek neveléséhez hozzá­láttak. A felügyelő így gondolkozott: az utóbbi években a járás falvaiban hallatlan mértékben megnövekedett a ta­nulási kedv. Jelen­tékeny tömegek iratkoztak be esti iskolákba, techni­kumok, gimnáziu­mok, középiskolák osztályaiba és ta­nulnak hangyaszor­galommal. Ök nem igen járnak isme­retterjesztő előadá­sokra, vagy ha el is jönnek nagyon vá­logatnak. Vannak olyanok, ugyancsak szép számmal, akik otthon rendszeresen olvasnak könyvet, újságokat is járat­nak, s ha meghív­ják őket egy-egy érdekes előadásra, javasolják nekik, hogy valamilyen műveltségük szín­vonalát emelő, rövi- debb-hosszabb tan­folyamra beiratkoz­zanak, ezt szívesen, örömest teszik. — Egyesek szintespor­tot csinálnak abból, hogy minden elkép­zelhető ismeretter­jesztő előadáson megjelennek. Szor­galmasan fel is szó­lalnak. Igyekeznek bekapcsolódni a községi társadalmi, politikai életének egyik, vagy másik mozgalmába. Az általuk alko­tott tömegek adják ismeretter j eszté- sünk egyre növekvő számadataihoz a „számolni valót”. S vannak olya­nok, akiket évekig nem lehet látni semmilyen összejö­vetelen, sehol. Köz­tük igen sokan — a tanyaiak — szí­vesen jönnének ösz- sze, de hált hol és miért? Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy tán meg sem értenék, amit az elő­adó magyaráz. (Le­gyünk tárgyilago­sak! Volt rá példa már, nem is egy, hogy falusi előadó­ink szinte akadé­miai színvonalon igyekeztek elkáp­ráztatni az egyszerű falusi közönséget Az ilyen előadások bizony inkább taszí­tó, mint vonzó ha­tást gyakorolnak, különösen az elma­radottabb tömegek­re!) Ezért a bácsal­mási járásban egy „előadás nélküli” előadássorozatot ik­tattak műsorba. A december elejétől március közepéig tartó téli idényben összesen 115-öt. Tel­jesen helyi erőfor­rásokból, tehát a gépállomás, az álla­mi gazdaság, iskola, vagy a termelőszö­vetkezet, a tanács, a Mozi Vállalat kes- kenyvetítőgépével ellátogatnak a köz­ségek külső terüle­teire, tanyai isko­lákba, termelőszö­vetkezeti közpon­tokba, állami gaz­daságok kultúrter­meibe és minden kísérő előadás nél­kül 3—4 mezőgaz­dasági kisfilmet ve­títenek. Nemrégiben jártunk egy ilyen vetítésen a bácsal- más-óalmási iskolá­ban. Összejöttek vagy negyvenen, de alig akarták enged­ni, hogy a vetítés befejeződjék, öröm­mel és lelkesen vál­lalkoztak arra, hogy legközelebb másod-, vagy harmadma- gukkal jönnek el. „Parasztemberek vagyunk, az ilyen filmek inkább érde­kelnek bennünket, mint amit a köz­ségben vetítenek — mondották. — Eljö­vünk máskor is.” Hát, kérem, ez is ismeretterjesztés! Mégpedig igen al­kalmas arra, hogy a népművelés szá­mára újabb töme­geket szerezzünk, hallassuk hangun­kat éppen a legel­maradottabb. legel­hanyagoltabb falusi tömegek körében És hogyan csinálják ezt Bácsalmáson? Bá­tor és lelkes össze­fogással — önkölt­ségi alapon. Ügy hisszük ez a befek­tetés megéri. Cs. L. mázzá. Marcello az első pilla­nattól kezdve utálja, s ezért odébb áll. Ide-oda támolyog a padlón üldögélő csoportok kö­zött... Laura vizenyős szemével ri­degen figyeli — Maga nem valami író? **• kérdezi tőleL i— Én ... — Marcello csuklik — író? Sosem voltam és nem is leszek soha... Én ... egy sze­métkosár vagyok. — Megértem magát... Min­dent meg kell tenni, ha az em­ber élni akar... Mondták már, hogy isteni a profilja? Hisztériás lelkendezéssel be­szél. Marcello kitépi kezét a leá­nyéból: — Idehallgass! — rivall rá. — Miért nem mondod meg mindjárt kereken, hogy mi min­denre nem lennél hajlandó, ha írnának rólad az újságokban. Akarod, hogy írjak? — Tönkre akarom én tenni magamat? — Laura dühös. Mar­cello nevet, felragad egy vizes­kancsót, amelyet valaki ottha­gyott a kezeügyében és egész tartalmát a lány arcába zúdítja. Épp úgy más arcába is önthette volna a vizet, vagy akár a tu­lajdon fejére. Mindegy ... A lány halkan felsikít Ser­nas talpraszökken és Marcelló- nak ugrik. — Az ilyesmit nem kedvelem — fújtat a férfias bajnok és szegény kis árva szűz leány­kák védelmezőjét játssza. — Ez a te dolgod — dohog­ja Marcello és hagyja, hogy le- teperjék. Oly világosan lát most. Minek védekezzék? S egyáltalán mire való mindez? Valósággal megaláztatásra vágyódik, min­denfajta megaláztatásra, hogy gyűlöletével és reménytelen, ki­mondhatatlan fájdalmával egye­dül maradhasson. Térden odacsúszik a fekete hajú, olajosbőrú Conoochiáhox. — Beszélhetnék veled? — kér­dezi. Semas egy párnát vág Mae­cello derekához, megvetően és végleges elintézésképpen. — Miről? — kérdezi a lány és hegyes, karcsú térdét szorosan magához öleli. Marcello tágra nyitja a sze­mét — Inára hasonlítasz... majd­nem olyan vagy, mint Ina... Bárgyúan röhög maga elé. Mit is tudhat ez a lány Ináról. Elég furcsa, hogy ebben az ér­telmetlen, mocskos pillanatban Inára gondol. Délelőtt megkérte a rendőrséget, hívják fel és kö­zöljék vele, mi történt. Neki, azok után, amit látott, nem volt lelkiereje hozzá. »•Miért nem viszel el egy es­télyre?« — kérdezte időnként Ina. És siránkozó hangjában ilyenkor mindig az a vádló szemrehányás csengett, amely megőrjítette. Szegény lány, so­hasem fogja megérteni. Nem illett bele azokba a társaságok­ba, amelyekbe ő minduntalan belecsöppent... Marcello feje ismét kóvályog­ni kezd az alkoholtól. Szeme előtt elsötétül a világ. Ügy ér­zi, mintha kerékhez kötötték volna, amely irgalmatlanul fo­rogni kezd. Conocchia térdére fekteti ál­lát. Mohó pillantást vet Mar- cellóra. — Tetszel nekem — ve­ti oda a férfinek. Marcello vállat von. Egyik orrlyukába dugja a cigarettát és a száján fújja ki a füstöt. A lány, úgylátszdk, meggon­dolta magát. (Folytatjuk.) (

Next

/
Thumbnails
Contents