Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-21 / 300. szám
4. oldal 1980. december 21, szerda ífyyd'áce- „atMdelbuv" |\élben véget ért a tanítás. Hazaengedték a gyerekeket. Sietve ebédeltek, s már kezdődött is a második műszak. Két hét alatt végeztek, de addig becsülettel kellett dolgoz- niok a soltvadkerti tanári kar tagjainak. Meg is tették a magukét: Magyar László, Sas vári Béla, Ignácz József és a többiek fáradságot nem ismerve járták a sáros, csúszós dűlő- utakat egyik tanyától a másikig; déikől estig. Meg is született az eredmény: Soltvadker- ten a régi két termelőszövetkezet mellé megalakult öt szakcsoport. Ezzel még nem járt le a tanári kar, a soltvadkerti értelmiség küldetése; ellenkezőleg: új feladat vár rájuk. Olyan kulturális élet teremtése, amely egységbe foglalja az egész községet, és amely az általános és szakismereteken túl a szocialista embertípus formálásához is ad valamit Uogyan sikerült ez a solt" vadkertieknek? Erről beszélgetünk Dóra Ferenccel, a helyi művelődési otthon igazgatójával. — Felismertük feladatunkat és igyekeztünk olyan programot összeállítani, amely legcélszerűbben oldaná meg azokat. E lmondja, hogy a télen 82 TIT-előadást terveztek. Az előadásokat (helyiség hiánya miatt) egy helyen: csak az iskolában tudják megtartaná. S hogy ne csak egyik, vagy másik vállalat dolgozói tekintsék magukénak ezeket az előadásokat, a programot közvéleménykutatás alapján dolgozták ki. Minden helyi vállalat, ktsz, tsz, állami gazdaság, fmsz beküldte a tervezetet, ki miről szeretne hallani az ismeretterjesztő előadások keretében. A témák ösz- szehangolása aztán a művelődési otthon feladata volt, s úgy hisszük, sikerült — Huszonöt mezőgazdasági témákkal, főleg szőlészettel és borászattal foglalkozó előadást tartunk majd. Aztán jogi tanácsadásokat, természettudományi előadásokat, időszerű politikai kérdésekkel foglalkozó A JlziUóvtnckai Vaskúian Amikor Vaskút főutcáján robogott kocsink, észrevettük ugyan a pirosbetűs plakátot: Hegedülnek, szépen muzsikálnak —•, de különösebb figyelemre nem méltattuk. Dánodon viszontlátva az ismerős plakátot már szöget ütött fejünkben a dolog, s aztán végére is jártunk. A KISZ Központi Művész Együttese Rajkózenekarónak fellépését hirdetik a plakátok, Vaskúton, Dánodon, de Hercegszántón, Felsőszentivánon, Carán, Nagybaracskán, Csátal- ján és Bátmonostoron is találkozhattunk volna vele, ha éppen arra járunk.,. A Rajkózenekar ugyanis tíz napig turnézik a bajai járásban, s útjuk során a felsorolt községekbe látogatnak el, nagy sikert aratva műsorukkal: a Dankó-nótákkal, Liszt második rapszódiájával, a Székely-, Cigánytánccal. A tíznapos turnéra szóló meghívást tulajdonképpen a másfél hónappal ezelőtti bajai fellépésnek köszönheti az együttes, amelyet erre az útjára elkísért Rab Erzsi, az Állami Operaház magánénekesnője is. ____________________ (é) Új kábel az óceánon át A tervek szerint 1964-ben már új tengeri kábel köti össze Japánt és az Egyesült Államokat. A kábelt 5500 tengeri mérföld hosszúságban fektetik le Tokió és Hawai között, két és félmil- liárd jen költséggel. beszámolókat, művészeti és egészségügyi tárgyú előadásokat is tervezünk — mondja az igazgató. Az előadók problémáját a helyi szakemberek lelkesedése oldotta meg. Tanárok, orvosok, agronómusok jelentkeztek, hogy szakterületükhöz tartozó témákról előadást tarthassanak. — Ez a munkánknak csak egyik része — mondja Dóra Ferenc. — A kultúrotthonnak van néhány jól működő szakköre, sajnos egyelőre „albérletben”. Tudniillik a művelődési otthon épülete nem rendelkezik szakköri helyiségekkel. Most épül a KISZ-szervezet részére mellékszobákkal ellátott klubhelyiség, s itt kapnak majd helyet szakköreink is. Reméljük, mi- hamaraabb! A soltvadkertiek nyugodtabb, kényelmesebb munkakörülményeket várnak a KISZ-székház megépülésétől, mi pedig az eddigieknél is jobb munkát. Több fellépést a balettkartól, amely legutóbb a divatbemutatón és a lottó-sorsoláson szerepelt nagy sikerrel. Szép kiállítást a bélyegszakkörtől és egész estet betöltő műsort a fúvós- és tánczenekartól. Hagy Éva Kaleidoszkóp Az új Tretyakov Galéria építését ez évben kezdik meg Moszkvában. A monumentálisra tervezett épület 150 kiállítási teremmel rendelkezik majd, amelyet végigjárva a néző nem kevesebb, mint bárom és fél kilométer utat tesz meg. • A Magyar Rádió zenekara óriási sikerrel szerepel Olaszországban. Ez ideig Bresciában, Peruggiában és Milánóban hoztak dicsőséget a magyar zenekultúrának. Turnéikat Szicíliában folytatjálí. * Kongó irodalmát és művészetéit mutatja be a Leopold Sedar Senghor szerkesztésében megjelent »Űj néger és ma! gas költői antológia-«. A könyv nagy része csodálatosan szép mondákat és meséket tartalmaz. Ez a kötet a gyarmatosítók szégyenletes mulasztását pótolja. Ez az első nemzetközi kongód antológia. A legjobb művészeti film díját nyerte el Patachich Iván zeneszerző San-Franciskóban, a nemzetközi zenei fesztiválon. A szerző először alkalmazott művében elektronikus zenét, amely a tndomány és technika fejlődésével egyre inkább tért hódít. Az elektronikus zene filmeknél, mozeások, képek, zörejek aláfestésére nagyon alkalmas. A napokban az egyik amerikai TV-ben érdekes műsornak Ígérkezett az előre jelzett Interjú Cabot Lodge-el. A közönség feszült érdeklődéssel várta a műsor kezdetét. Percek múlták el, de Lodge nem jelent meg a képen. Az történt ugyanis, hogy az egyik műsorszámot "-Mondj igazat« címmel a technikus tévedésből Lodge hullámhosszára kapcsolta. Érthető, hogy ilyen műsor keretén belül politikai interjúnak, és különösen Angliában, nincs helye. Mit szólhatott vajon az elmarasztalt szereplő? Remélhetőleg nem indított becsületsértési pert. XLII. — Nadia egészségére! Igyunk Nadiára, aki visszanyerte szabadságát. Igyunk házasságának a végére, arra, hogy minden vé- getér.., Nadia felkacag, háraveti a fejét — Éhezzétek magatokat szabadon! Egészen szabadon! — kiáltozza Marcello. Aztán elkezdődik a tivornya. A levegő szinte szikrázik a vihar előtti fülledt feszültségtől. A lányok és a férfiak olyan gerjedelemmel néznek egymásra, mintha egy függöny lebbent volna fel előttük, amely eddig eltakarta az életet Szanaszéjjel hevernek a földön, a szőnyegeken az óriási teremben, amelyben buján tenyésznek a trópusi növények. Nadia az egyik lépcsőn ül és rugózó lábujjhegyével a térdét táncoltatja. Egy mulatt is van a társaságban, ő mindenki kedvence. Kéjesen biggyeszti ajkát és feszíti szét orrcimpáját. — Leo — kiáltozzák: a lányok — kivel táncolsz? Leo, a mulatt csak kelleti magát, a csípejét ringatja. — Tessék, válassz! — nógatják a lányok. — Gyerünk, gyerünk! A legtöbbjük halásznadrágot és pulóvert visel. Ügy, ahogy az utcáról eljöttek. De nem utcalányok ... Conocchia, egy feketehajú lány, akinek olaj színű bársonyos bőre magasan ülő pofacsonton feszül, le nem veszi szemét Leóról. De Leo nem választ. Még mindig himbálja magát. Majd egyszerre csak kinyújta karját és táncolni kezd, egyedül, egy szédítő ritmusra, amelynek zenéjét csak ő maga hallja ... Valaki felnevet. Hangtalanul és hátravetve fejét. Semas férfias jelenség. Máshoz nem is ért. De valóban jóképű és főképp tudja ezt. Amikor nem nevet, kidülleszti férfias állkapcsát. A kifinomult brutalitás minden fogását mesterien alkalr így, egyszerűen Nemrégiben egy értekezleten a bácsalmási járás népművelési felügyelője igen érdekes és kézenfekvő okfejtéssel tárta a nyilvánosság elé egy mostanában megkezdett vállalkozásukat Keresni sem lehet egyszerűbb és magától értetődőbb módszert, mint ahogyan a járás területén a legelmaradottabb, és a falusi népművelés szempontjából eddig fehér foltnak számító paraszti tömegek neveléséhez hozzáláttak. A felügyelő így gondolkozott: az utóbbi években a járás falvaiban hallatlan mértékben megnövekedett a tanulási kedv. Jelentékeny tömegek iratkoztak be esti iskolákba, technikumok, gimnáziumok, középiskolák osztályaiba és tanulnak hangyaszorgalommal. Ök nem igen járnak ismeretterjesztő előadásokra, vagy ha el is jönnek nagyon válogatnak. Vannak olyanok, ugyancsak szép számmal, akik otthon rendszeresen olvasnak könyvet, újságokat is járatnak, s ha meghívják őket egy-egy érdekes előadásra, javasolják nekik, hogy valamilyen műveltségük színvonalát emelő, rövi- debb-hosszabb tanfolyamra beiratkozzanak, ezt szívesen, örömest teszik. — Egyesek szintesportot csinálnak abból, hogy minden elképzelhető ismeretterjesztő előadáson megjelennek. Szorgalmasan fel is szólalnak. Igyekeznek bekapcsolódni a községi társadalmi, politikai életének egyik, vagy másik mozgalmába. Az általuk alkotott tömegek adják ismeretter j eszté- sünk egyre növekvő számadataihoz a „számolni valót”. S vannak olyanok, akiket évekig nem lehet látni semmilyen összejövetelen, sehol. Köztük igen sokan — a tanyaiak — szívesen jönnének ösz- sze, de hált hol és miért? Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy tán meg sem értenék, amit az előadó magyaráz. (Legyünk tárgyilagosak! Volt rá példa már, nem is egy, hogy falusi előadóink szinte akadémiai színvonalon igyekeztek elkápráztatni az egyszerű falusi közönséget Az ilyen előadások bizony inkább taszító, mint vonzó hatást gyakorolnak, különösen az elmaradottabb tömegekre!) Ezért a bácsalmási járásban egy „előadás nélküli” előadássorozatot iktattak műsorba. A december elejétől március közepéig tartó téli idényben összesen 115-öt. Teljesen helyi erőforrásokból, tehát a gépállomás, az állami gazdaság, iskola, vagy a termelőszövetkezet, a tanács, a Mozi Vállalat kes- kenyvetítőgépével ellátogatnak a községek külső területeire, tanyai iskolákba, termelőszövetkezeti központokba, állami gazdaságok kultúrtermeibe és minden kísérő előadás nélkül 3—4 mezőgazdasági kisfilmet vetítenek. Nemrégiben jártunk egy ilyen vetítésen a bácsal- más-óalmási iskolában. Összejöttek vagy negyvenen, de alig akarták engedni, hogy a vetítés befejeződjék, örömmel és lelkesen vállalkoztak arra, hogy legközelebb másod-, vagy harmadma- gukkal jönnek el. „Parasztemberek vagyunk, az ilyen filmek inkább érdekelnek bennünket, mint amit a községben vetítenek — mondották. — Eljövünk máskor is.” Hát, kérem, ez is ismeretterjesztés! Mégpedig igen alkalmas arra, hogy a népművelés számára újabb tömegeket szerezzünk, hallassuk hangunkat éppen a legelmaradottabb. legelhanyagoltabb falusi tömegek körében És hogyan csinálják ezt Bácsalmáson? Bátor és lelkes összefogással — önköltségi alapon. Ügy hisszük ez a befektetés megéri. Cs. L. mázzá. Marcello az első pillanattól kezdve utálja, s ezért odébb áll. Ide-oda támolyog a padlón üldögélő csoportok között... Laura vizenyős szemével ridegen figyeli — Maga nem valami író? **• kérdezi tőleL i— Én ... — Marcello csuklik — író? Sosem voltam és nem is leszek soha... Én ... egy szemétkosár vagyok. — Megértem magát... Mindent meg kell tenni, ha az ember élni akar... Mondták már, hogy isteni a profilja? Hisztériás lelkendezéssel beszél. Marcello kitépi kezét a leányéból: — Idehallgass! — rivall rá. — Miért nem mondod meg mindjárt kereken, hogy mi mindenre nem lennél hajlandó, ha írnának rólad az újságokban. Akarod, hogy írjak? — Tönkre akarom én tenni magamat? — Laura dühös. Marcello nevet, felragad egy vizeskancsót, amelyet valaki otthagyott a kezeügyében és egész tartalmát a lány arcába zúdítja. Épp úgy más arcába is önthette volna a vizet, vagy akár a tulajdon fejére. Mindegy ... A lány halkan felsikít Sernas talpraszökken és Marcelló- nak ugrik. — Az ilyesmit nem kedvelem — fújtat a férfias bajnok és szegény kis árva szűz leánykák védelmezőjét játssza. — Ez a te dolgod — dohogja Marcello és hagyja, hogy le- teperjék. Oly világosan lát most. Minek védekezzék? S egyáltalán mire való mindez? Valósággal megaláztatásra vágyódik, mindenfajta megaláztatásra, hogy gyűlöletével és reménytelen, kimondhatatlan fájdalmával egyedül maradhasson. Térden odacsúszik a fekete hajú, olajosbőrú Conoochiáhox. — Beszélhetnék veled? — kérdezi. Semas egy párnát vág Maecello derekához, megvetően és végleges elintézésképpen. — Miről? — kérdezi a lány és hegyes, karcsú térdét szorosan magához öleli. Marcello tágra nyitja a szemét — Inára hasonlítasz... majdnem olyan vagy, mint Ina... Bárgyúan röhög maga elé. Mit is tudhat ez a lány Ináról. Elég furcsa, hogy ebben az értelmetlen, mocskos pillanatban Inára gondol. Délelőtt megkérte a rendőrséget, hívják fel és közöljék vele, mi történt. Neki, azok után, amit látott, nem volt lelkiereje hozzá. »•Miért nem viszel el egy estélyre?« — kérdezte időnként Ina. És siránkozó hangjában ilyenkor mindig az a vádló szemrehányás csengett, amely megőrjítette. Szegény lány, sohasem fogja megérteni. Nem illett bele azokba a társaságokba, amelyekbe ő minduntalan belecsöppent... Marcello feje ismét kóvályogni kezd az alkoholtól. Szeme előtt elsötétül a világ. Ügy érzi, mintha kerékhez kötötték volna, amely irgalmatlanul forogni kezd. Conocchia térdére fekteti állát. Mohó pillantást vet Mar- cellóra. — Tetszel nekem — veti oda a férfinek. Marcello vállat von. Egyik orrlyukába dugja a cigarettát és a száján fújja ki a füstöt. A lány, úgylátszdk, meggondolta magát. (Folytatjuk.) (
