Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

1960. december 21. szerda 5. oldal Régi telepítésű szőlők is megművelhetők nagyüzemi módon A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdete óta gondot okoz, hogy a régi, kis­paraszti telepítésű szólók csak kis részben művelhetők meg nagyüzemi módon. A gépi mun­teznek, s fáradozásuk végül is sikerrel járt. Az Izsáki Állami Gazdaság vezetői — két eszten­dei kísérletezéssel — mind a kétféle akadály megszüntetésé­nek megtalálták a módszerét, s termés bizonyos mértékben csökken, a ráfordítás költsége három év alatt térül meg. ^Cttten esték Lajos József kályhás szak­munkás, az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozója, Jánoshalmán a nyolc lakás építkezésénél létesített munkásszálláson Farkas Mihály szakszervezeti bizalmi kabátja zsebéből ellopta a szakszerve­zeti tagsági bélyegeket. Mun* kartársai tetten érték és felelős­ségre vonták. A vállalat fe­gyelmit indított ellene. ü délszláv művészegyüttes Baján A délszláv művészegyüttes nagyszabású és nagyon jól sike­rült művészi estet szerzett a ba­jai közönségnek. Az előadás a tiszti klubban történt, amely igen alkalmas az ilyen rendez­vények lebonyolítására, és amely kiváló lehetőséget adott az együt­tes ragyogó szerepléséhez. A megnyitó beszédet Ognye- novies Milán, a Délszláv Szövet­ség főtttlcára mondotta, majd Glied Károly, a városi pártbi­zottság titkára üdvözölte a mű­vészegyüttest és a megjelente­ket. Üdvözlő beszédében rámu­tatott a szabadon fejlődő nem­zeti kultúrkincsek nagy nevelő értékére. MHS-küldöttértekezlet December 15-én tartotta kül­dött-közgyűlését a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség bajai szervezete. A küldöttgyűlésen Muharos Sándor, az MHS elnö­ke beszámolt a kétéves munká­ról. Az ellenőrző bizottság tevé­kenységét ifj. Gömöri Sándor ismertette. A beszámolót igen eredményes vita követte, melynek során a jelenlevők sok hasznos javasla­tot tettek a szervezet munkájá­nak megjavítására. A küldött­értekezlet egyben megválasz­totta az MHS új vezetőségét is, melynek elnöke ismét Muharos Sándor elvtárs lett. Az első lépések Soltvadkerten Nyári gépi talajmunka a szélesített sortávolságú szőlőkben. kát akadályozzák a köztes gyü­mölcsfák, valamint a keskeny sortávolságok. Anélkül pedig nem csökkenthető a ráfordítás költsége, nehezen lehet a nagy­üzemi gazdálkodással különben Ifi! ezt már alkalmazták is a régi telepítésű szőlők egyes terüle­tein. A köztesként levő gyümölcs­fákat száz holdon úgynevezett koordinát rendszerbe szedték, A gépi permetező is akadálytalanul halad az äirüiweaat sorok között. A tanácsháza tetején elhe- “ lyezett hangszóróból vi­dám ritmusok röpködnek az eső­től súlyos levegőben. Az utca szinte kihalt. A községi műve­lődési otthon előtt sok-sok ke­rékpár arra enged következtetni: itt találkozhatunk azokkal, akik­nek a zene szód. Bent, a művelődési otthon nagytermében már reggel óta folyik a beszéd. A község veze­tői és vagy 300 egyéni gazda jött ed: határozzanak a jövő fe­lől. Soltvadkert szőlősgazdái úgy döntöttek: megalakítják a ter­melőszövetkezeti szakcsoporto­kat. Ennek a nagy jelentőségű változásnak lehetünk most ta­núi az »-Ezerjó« elnevezést vi­selő szakcsoport alakuló köz­gyűlésén. De nem volt ez ilyen egysze­rű, míg eljutottak a »kereszte­lőig«. .. Sok-sok, homályosnak tűnő kérdésre vártak választ az emberek, s ezt meg is kapták. Aztán elmondták véleményeiket: ők hogyan gondolják a közös­séget? C ezek az apró hozzászólá- sok, amelyek idős, köz- tiszteletben. jó gazda hírében álló emberek ajkáról hangzot­tak el, azt bizonyítják: nem mindegy a sol tvadkert iefcnek, hogyan lesz tovább. Akarják és van is hozzá erejük, hogy úgy irányítsák életüket, ahogyan a legjobbnak látják. A vezetőségválasztás sokszoro­san megerősítette az emberek felelősségérzetébe vetett hite­met. A jelölt elnök területi ho­vatartozása miatt mondott le a tisztségviselésről. Csányi Pál betegségére hivatkozott, amikor innen is, onnan is a nevét hal­lotta kiabálni. — Egészséges emlber kell ide. Én nem bírnám! Varga János gondolkodik, hú­zódozik. Aztán valaki megszólal a széksorok közt: — Senki sem születik szövet­kezeti elnöknek! — Elvállalom — mondja Var­ga János. Hangjából érezni, hogy nem akar kisebb lenni, mint bárki más. Az alakuló gyűlés vége, de míg néhány percre el tudjuk “VHVnYIfMVWWUI »kapni« Góczen Ferenc tanács­elnököt. hosszú félóra telik eL Az ajtó előtt csoportba verődő emberek itt is, ott is megszólít­ják. Az első lépés megtörtént n hát, de ez még csak a kezdet. A tapasztalat, a gyakor­lat alakítja ki az életet. Segít­ségre, támogatásra van szüksé­gük az újonnan alakult szakcso­portoknak. — A legfontosabb tennivalók megbeszélésére a napokban hív­juk össze a szakcsoport vezető­ségi tagjait. Előkészítjük a szer­ződéskötéseket. a munkaerő- és területfelméréseket — mondja Mester József, a községi párt- titkár. Nagy Éva Mamin-Szibirják: A préda A szovjet könyv ünnepi heté­re kerül az olvasók elé az is­mert író kisregénye, amely Szi­bériát eleveníti meg a múlt században a maga jellegzetes alakjaival, A hófödte szibériai mezőket, erdőket meghódító ember a főszereplője a műnek: kereskedők, favágók, aranyku­tatók, s a külföldi tőke ide csa­logatott jellegzetes figurái, az angol, a német, a francia pénz­mester, s azok ravasz megbí­zottja. Ebbe a különös világba kerül bele egy nő, akinek az életében már nagy lelki konfliktusok zajlottak le, s aki végül lezül- lik. Mamin-Szibirják nagysze­rűen rajzolja meg a magányos, s önmagával meghasonlott asz- szony lelkivilágát. Kicsit szim­bolikusan is értelmezhető lraida Filatyevna sorsa, ugyanazokat a „kórtüneteket” mutatja, mint amelyeket a nagy orosz realis­ták men állapítottak a kapita­lizálódó Oroszországról, a töke könyörtelenül elembertelenítő voltáról, s annak társadalmi hatásáról. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOfl együttjáró tevékenységet fo­kozni. A probléma megoldásán a szakemberek évek óta kísérle­Az átdöntéssel két méter sor­távolságára „nagyüzemesített” szőlő talaját gépi segítséggel trágyázzák. Egy dolgozó köny- nyűszerrel — ülve — kotorja a traktor-tolta pótkocsi rakomá­nyát két levezető cső szájához, amelyeken keresztül az a szőlő­tövek mentén húzott barázdák­ba ömlik. azaz egy helyre csoportosítot­ták, aminek következtében le­hetővé vált, hogy hagyományos permetezőgép is közlekedhessen a sorok között. Ily módon — a számítások szerint — egy ka- tasztrális hold megművelésénél 1232 forint költség takarítható meg. A keskeny, egy méter sortá­volságú szőlőkben tíz holdon átdöntéssel két méterre „tágí­tották” a sorközöket, amelye­ken nagyobb — és szintén ha­gyományos — gépek is alkal­mazhatók. Az átdöntés holdan­ként! költsége 3450 forint, a gépi munkával viszont éven­ként 2400 forintot lehet megta­karítani. Tekintve, hogy az át- döntést követő esztendőben a Az átdöntés évében is hoznak termést — mégpedig a képen látható szép eredménnyel — a tőkék. Hogyan működik az élő villanyerőmű? A dél-amerikai fo­lyók egyik furcsasága a villamos-angolna. Kalászok, fürdőzők so­kat mesélhetnének er­ről az »élő villanyerő- műről«. Ez a békés halfajta ugyanis úgy védekezik támadói el­len, hogy érintésre vil­lanyáramat bocsát ki magából. Harry Grund­fest professzor, a Co­lumbia egyetem tanára hosszú éveken át ta­nulmányozta a villa­mos-angolnát és meg­állapításai szinte hihe­tetlennek tűnnek. A. villamos-angolna teste 40 százalékban olyan szerves »áram­telepből« áll amely elégséges volna egy­szerre tíz villanyégő működtetéséhez. Igaz, hogy más élőlények iz­mai és idegei is ter­melnek áramot, de an­nak mennyiségét úgy­szólván nem lehet le­mérni. Pl. az emberi szívizom is áramot ter­mel, de ennek feszült­sége alig egy ezred volt A villamos an­golna »erőműve« is izomzatból épült, amely azonban képtelen ösz- szehúzódni és kilazul­ni, tehát ezt a hiá­nyosságát úgy pótolja, hogy erős villanyára­mot termeL Az élő erőmű 1—2 millió parányi »zseb­lámpa elemből«, áram­termelő sejtekből áll. A sejteken kívül és azokon belül keringő különféle vegyianya­gok körülbelül 0,1 volt feszültséget termelnek. De ekkora feszültség­gel még nem lehet semmiféle zsákmányt szerezni, ezért a ter­mészet olyan »kapcso­lást« teremtett a sej­tek között, hogy úgy működnek, mint egy akkumulátor. A hal hátgerincével párhuza­mosan 800 ilyen sejt oszlopszerűen helyez­kedik el, úgyhogy az általuk termelt áram feszültsége összesen 500 volt. De hogy egy­úttal hatásos áram­erősség is fejlődjön, ezért 140 ilyen elem­oszlop tömörül egy­más mellé, s így egy ampert képeznek. Az erős áram ter­mészetesen csak akkor lép fel, ha a hal »be­kapcsolja». Nyugvó helyzetben a sejtek »elemei« nem adnak áramot. Az angolna «kapcsoló-szervezete« elképesztő: egy század másodperc alatt meg­változtatja a kétmil­lió elem felé’ pólu­sát úgyhogy a fe­szültség azonnal fel­lép. A hal »idegkap­csolója« jóval bonyo­lultabb, mint például egy televíziókészülék szerkezete. Az egyes sejteket idegeik szövik át, amelyek a gerinc­ben két—három méter hosszú, vastag ideg­fonalat képeznek és az agyban levő »parancs­noki hídhoz« vezet­nek. Az idegek jelzé­sére az elektrosejtek- ben bonyolult elektro­kémiai folyamatok kez­dődnek, amelyek a pó­lusváltozást idézik elő. Felmerül a kérdés: ha a »parancsnoki híd­ról« egyszerre indul el a kétmillió sejtnek szóló üzenet, vajon a hal farkában levő sej­tek nem kapják-e ké­sőbb a jelzést, mindaz agy közelében levők? Grundfest professor most bebizonyította, hogy minden idegveze­tékben szabályos »vá­rótermek« vannak, amelyekben rövidebb távolságra szóló impul­zusok addig -várnak«, amíg a legtávolabbi sejt is megkapja a riasztást. Így képződnek azok a félelmetes áramüté­sek, amelyekből a villamos halfajták má­sodpercenként 1500-at Is elő tudnak állítani. Hát az vajon ho­gyan lehetséges, hogy a villamoshal nem pusztul ed saját »vil­lamosszékében» ? — A legagyafúrtabb mérnök sem tudta volna job­ban megszerkeszteni ezt az erőművet, az elemsejtek úgy kap­csolódnak, hogy az áram csakis rajtuk ke­resztül folyhat anél­kül, hogy másfelé ka­landozna. A hal testé­nek azokat a helyeit ahol a villanyáram el­hagyja és ismét visz- szatér, vékony hártya fedi, a többit pedig vastag szigetelő anyag, amellyel az állat védi magát az áramütés el­len. A villamo6-halak: a zsibbasztó rája, az elektromos-harcsa, a pengehal stb. (össze­sen mintegy 500 hal­fajta) azonban nem­csak védekezésre hasz­nálják az áramütése­ket, hanem arra is* hogy elesóget szerez­zenek maguknak. —< Egyes dél-amerikai fajták »erőműtelepü­ket« afféle vízalatti radarként használják tájékozódásra, zsák­mány felkutatására, sőt a támadó »elriasztá­sára« is.

Next

/
Thumbnails
Contents