Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-02 / 284. szám

C oldal I960, december t, péntek SOK A „JÓBÓL Csak a Tóth Mariért? ADAMIK FERENC tornata­nár két óra közötti szünetben néhány pillanatra elfoglalta he­lyét a hosszú, zöld asztalnál. Két meghívó fekszik előtte: az egyiket a, Megyei Atlétikai Szövetség. küldte, a másikat a Megyei Diák Sporttanács. Meg­hívók értekezletre. Még el sem döntötte, hogy melyikre hogyan tud elmenni, amikor: — Ferikém, telefon — kia­bálják a másik szobábóL Üjabb értesítés: megbeszélést tart a városi TST. Leteszi a telefont, gondolkodik: — A városi TST-nek tagja va­gyok, a Megyei Atlétikai Szö­vetségnél csak bizottsági tag, a megyei DST-nek is csupán tagja. A Megyei Kézilabda Szö­vetségnek viszont titkára. Ide megyek — s homlokára csap; lám nem is volt nehéz eldön­teni. — Előfordul az ilyesmi — mosolyog, amikor kartársai elejtett megjegyzéseit hallja Adamik Ferenc, a funkciói szá­máról híres ^matanár. Mert az imént említett tisztségeken kívül az iskola szakszervezeti bizottságának elnöke, s a vá­rosi szakszervezeti bizottság sportfelelőisének címét is ő vi­seli. Bár ez utóbbi tisztség alól a napokban kérte felmenté­sét, szerteágazó elfoglaltságára hivatkozva. Amint hírlik, má­sok is felfigyeltek már valóban sokirányú elfoglaltságára, s most a nyolcadik funkció alól talán felmentik. DE MÉG NEM beszéltünk mindenről, mert ő az edzője a Kecskeméti TE atlétikai szak­osztályának, ezenkívül esti egyetemre jár, s népi ülnök a megyei bíróságon. Ezek után önkéntelenül is fel­vetődik a kérdés: — Hogyan lehet ezt napi 24 árában elvégezni? ERRE VOLTUNK kiváncsiak mi is, amikor munkahelyén, a Kecskeméti Katona József gim­náziumban megkerestük. — Sokszor bizony nehezen. Mert gyakran előfordul, hogy a különböző megbeszélések és ügyintézések egyszerre szakad­nak a nyakamba. Ilyenkor napi 36 óra is kevés lenne ahhoz, hogy mindent úgy elintézzek, ahogyan szeretném; — S hogy tett szert ennyi beosztásra? — Ahol választással Maján­dékozzák” a funkciókat, ott megválasztottak, ahol kineve­zéssel, oda kineveztek. Milyen egyszerű a mód, aho­gyan az ember szabad idejének nagyrészét társadalmi munká­val töltheti. Mert a KTE atlé­táinak edzésén kívül minden egyebet társadalmi munkában végez. S nem beszéltünk még az iskolai sportköri foglalkozá­sokról, amelyek hetente 12 órát tesznek ki. ENNYI MUNKA, akár társa­dalmi, akár fizetnek érte — sok egy embernek, akinek ezen­kívül társasági és családi élete is van! — Hány tisztséget töltene be, ha magán múlna? — A szakszervezeti elnöki tisztség, a megyei népi ülnöki és a Megyei Atlétikai Szövetség­GARVTLOV: JEGORKA A TENGEREN Jegorka egy kis medvebocs, amely eltévedt az erdőben. Ki­rándulók megfogják és a Mar­sall sorhajónak ajándékozzák. A bocs rövidesen a hajó ked­vence lesz. Gyakorlatozás köz­ben a tengerbe esik, ettől kezdve kalandok sorozatán ke­resztül, a flotta több hajójára is felkerül, s végül a légierők­höz jut. A repülőnapon mint ejtőernyős vesz részt és a Táj­fun nevű hajóra pottyan. A hajó kiköt, Jegorka enged az erdő jószagú csábításának és kedves matrózbarátai mellől el­tűnik a régenlátott lombos bok­rok között. ben betöltött funkció kivételé­vel mindenről lemondanék — mondja. — No, és az esti egye­tem, hiszen ide nem küldött senki — teszi hozzá. Látszik, nem én vagyok az első, akinek ezt felsorolja. El­mondta ezt a különböző gyűlé­seken is, a megválasztások al­kalmából, de úgy látszik — hasztalan. EGY EMBER a közül a sok, társadalmi feladattal megter­helt ember közül, akinek meg­fontoltság hiányában bőkezűen osztogatta a sors a különböző megbízatásokat Nagyobb kö­rültekintéssel, nagyobb felelős­ségérzet birtokában talán lehet­ne a társadalmi megbízásokat úgy is elosztani, hogy minden­kinek jusson belőle egy kevés. Annyi, amennyit könnyen, kü­lönösebb megterhelés nélkül el tud végezni. Vajon érdemes-e a társadalmi megbízás fogalmát ilyen, és hasonló esetek kapcsán elcsé­peltté, megszokottá tenni? Nem! Nem érdemes, de nem is szabad! Nagy Éva Művelődnek a kisszállásiak Élénk élet, szorgalmas mun­ka és tanulás folyik a kisszál- lási kultúrotthonban. Az MHS alapfokú tanfolyamot szervezett a sorköteles ifjak számára. A KISZ-szervezet fiataljainak is kedvelt szórakozóhelye a kul­túrotthon, melynek berendezése és felszerelése: televízió, olva­sószoba, könyvtár, ping-pong- terem, sakk és egyéb társasjá­ték mindenkor a rendelkezé­sükre áll. A kulturális bizottság munka­terve szerint november 30-án ezüstkalászos tanfolyam indul a helyi termelőszövetkezetek tagjai számára. Megkezdődik a nők akadémiája előadássorozat, házi betegápolási, szabás-varrás és kézimunka tanfolyam is. Gyömrei Vinoéné általános iskolai tanár nagy szorgalom­mal és áldozatkészséggel foglal­kozik a falu asszonyaival, leá­nyaival, s most kezdi meg egy háromfelvonásos színdarab be­tanítását is. — Előadás előtt a Városi Moziban — Sorban állnak a pénztár előtt A Városi Mozit jelző neonbetűk fölött a plakát Mikszáth Kál­mán egyik nagysikerű regényé­nek filmváltozatát hirdeti: A Noszty fiú esete Tóth "Marival. A pénztáros, Hanga Józsefné, aki 17 éve adja a jegyeket. Riportunk címe kissé meg­lepő. Csak Tóth Mari és Noszty fiú esetét akarják ilyen sokan látni Kecskeméten? Erre nyugodtan adjuk a vá­laszt: nem. Elég visszagondolni azokra a magyar, szovjet és nyugati filmekre, amit ebben az évben vetítettek. íme a bizo­nyíték: heti tízezer néző a film­színházban, ami hozzávetőleg 360 ezer ebben az évben. És még nem számoltuk ehhez az Árpád Filmszínház látogatott­ságát! Élhetnénk ezek után nyugod­tan az alábbi kijelentéssel is: közszükséglet lett a film. Igaz, hogy sokan még mindig a szi­rupos, giccses filmeket nézik szívesebben, de azok, akik lát­ták a Ballada a katonáról, vagy az Arcnélküli várost, biztosan tudják már értékelni az igazi művészetet. S az ilyen nézők szerencsére egyre többen van­nak. íme most Is. Még van ugyan idő a kezdésig, de már türel­metlenkednek. Kint állni ugyan­is már nem a legkellemesebb, viszont Kecskemét reprezenta­tív filmszínházának nincs ren­des előcsarnoka. Van a nézőknek még más pa­naszuk is. Az erkély ülősorai olyan szűkek, hogy előre retteg a felnőtt ember az elkövetkező zsibbadástól, ha ide kap jegyet Az pedig már a legnagyobb szerencsétlenség, ha ölbe vagy a szék karfájára rakják le — mint számtalan esetben — a kabátokat Ez sajnos jellemző a földszintre is, holott megfe­lelő ruhatár áll a nézők ren­delkezésére. Az első csengetésre tódul a tömeg. Tizenhatan dolgoznak a Városi Moziban, s ilyenkor bizony van bőven munka. Kiss Pista bácsi a gépházban percekkel ezelőtt készítette elő a filmet Szurok Mihály kolle­gájával most fűzik a gépbe. A kiváló dolgozó Kiss István el­múlt harmincöt éve, hogy napról napra vetítőgép mellett Siessünk! Kezdődik az elő­adás. Az ajtóban özv. Kovács Im- rónó jegyszedő. ül. Mindhárom kecskeméti mo­zit megjárta, itt kezdte és amint mondja, innen is szeretne nyugdíjba menni. Nem is em­lékszik már mi volt az a néma film, amit először fűzött a gép­be. Igaz, akkor nem volt ilyen modem gép, sok baj volt a ve­títéssel Ma a legmodernebb gépekkel dolgoznak itt is. Me­gyénkben még csak Baján és itt van a Dresder II-ből. Minden rendben. Indulhat a vetítés. Kiss István és Szurok Mihály gépész. Tóth Sándor felvételei Azt mondja Pista bácsi, hogy a film hossza, amit életében le­vetített, biztosan körülémé tízszer az egyenlítőnket. Sőt mást is eláruL — Két óra alatt 3200 méter film pereg le a néző előtt. A játékfilm ebből általában 2700 méter... Az üzemvezető Tasss Pál a decemberi meglepetésekről be­szél Jön Oz, a csodák csodája, bemutatnak egy angol film­szatírát Dipűomácia óh címmel, majd egy magyar film után nagysikerű szovjet film követ­kezik: Bölcsődal. S hogy a szilveszter sem maradjon ne­vetés nélkül Famandel-film szerepel műsoron: Törvény, az törvény... Közben megkezdődött az elő­adás. Telt ház előtt peregnek A Noszty fiú esete Tóth Marival filmkockái... Márkus János Imi imwni mu,in *V í . » V .» •'V- * > M XXVI. Viszamegy szobájába és cso­magolni kezd. Kedvetlen, szó­rakozott. össze-vissza gyűri a holmit a bőröndbe. És amikor már lezárta, eszébe jut, nem rakta be a legfontosabbat, a kéziratot. Kihúzza az egyik fiókot. Ott hever mindaz, ami' eddig el­készült Száz gépelt oldal száz kísérlet száz nekilendülés. Fe­szült várakozások és megszé­gyenítő vereségek. A kézirat- köteget belepte a por. Marcello sandán szemléli tulajdon ke­ze vonását. Majd fogja az egész paksamétát és anélkül, hogy leporolná, bevágja a bőröndbe a még nedves mosdókesztyű mellé. Tárva-nyitva hagy mindent: fiókokat, ajtókat, ablakokat. Még csak meg sem fordul, ahogy elmegy. Odakint a lép­csőházban a lakáskulcsot a láb­törlő alá dugja. Reggeli jókedve és eltökélt­sége alaposan elpárolgott. Beül a kocsijába, hogy a szerkesztő­ségbe hajtson. Majd röviden végez ott, csak a formaságokat intézi el. Főképpen pedig sen­kinek sem árulja el, hogy sza­badsága alatt könyvet akar írni. Kinevetnék. Őrjítő meleg. A szűk utcák­ban avas olajszag. Az úttest kö­zepén nagy homár mászik. Ki­szabadult a halkereskedős ko- saráoóL Marcello csak az utol­só pillanatban fékez. A körül- állófc nevetnek. A halkereske­désből kikukucskálnak az el­adók, az üveghez lapítják orru­kat A homár az autóabroncsot próbálja szabdalni ollójával. Marcello kiszáll a kocsiból, lá­bával odábbtolja az állatot. A rák nem hagyja magát, beleka­paszkodik Marcello nadrágszá­rába. A Járókelők megállnak és mivel a nagy hőségben nincs más dolguk, derűsen szemlélik a párviadalt Véres, pikkelyes kötényében a kereskedő kacagva lép ki boltjából. — Agyon kell ütni, különben nem ereszti ed a nadrágját Marcellot felbosszantja a te­hetetlenség. Felkapja az álla­tot. A sima, sikamlós páncél undort kelt benne. A szövet gyengébb, mint a rák, Marcello pantallója elszakad. Még akkor is ott lengedezik egy darab a ho­már ollói között, amikor Mar­cello odavágja a halkereskedő­höz. Amikor dolga végeztével el­hagyja a szerkesztőséget Róma déli forgalma sürög-forog kö­rülötte. Izzadt inge a hátához tapad. Megéhezett, enne vala­mit. Betér az egyik kis ven­déglőbe, amelyben még soha­sem járt. De amikor a spagetti már ott van előtte az asztalon, egy falat sem megy le a torkán. Megkérdi. hol a telefon. Steinert hívja fel. Bátorításra van szüksége, még ha nem is mutatja. — Nos, hát megpróbálom — mondja Steinemek fátyolos hangon. — Micsodát? — kérdezd Stei­ner barátságosan. — Azt, hogy ... csináljak va­lamit ... úgy értem ... amiről tegnap beszéltünk,.. — dadog­ja Marcello. — Vagy úgy — feleli a má­sik egy kis elfojtott nevetéssel — Az helyes... Marcello idegesen játszik a telefon zsinórjával. Voltaképpen többet várt SteinertőL Akármi­lyen nevetséges is a dolog —« elvégre mi van abban különös; hogy valaki elutazik valahová és regényt ír? — Marcello hir­telen mégis bizonytalannak érzi magát, úgy érzi, kizökkent a rendes kerékvágásból S ebben Steinert is felelősnek védi— — Most edutazom — mondja. — Helyes — ismétli Steiner. — Látom, komoly az elhatáro­zásod. — Komoly. — Ina örülni fog. Csak tegnap találkoztam vele először, de azt hiszem, ő is úgy gondolkodik, mint mi. Itt az ideje, hogy va­lami értelmeset alkoss. Ügy lá­tom, nagyszerű lány ez az Ina, — Az... Nagyszerű lány — szaj­kózza Marcello ijedten Steiner szavait. Azután hirtelen ében azt sem tudja már, hogy mit is mond­jon még neki. Tétován helyére teszi a kagylót, majd ismét le­emeli. A lakása számát tár­csázza. Amikor Ina Jelentkezik, hall­ja a hangján, hogy még mindig sír. — Én vagyok az — mondja Marcello halkan. — Mit akarsz tőlem? — ri­kácsolja Ina szinte őrjöngő ön­kívületben s válaszra sem hagyva időt, lecsapja a kagy­lót. Marcello eredetileg úgy ter­vezte, hogy a Garda tóra uta­zik, azután Szicíliába látogat és végül néhány napot Nápoly környékén tölt. Most mégis Os­tia környékén jár, lassan hajt tova a partmenti országúton, hogy egy tengerre néző szállo­dát találjon, amelyben olcsón ellakhatna. CFolytatjukJ < *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents