Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-02 / 284. szám

19(50, december 2, péntek

S. oldal

Ax apostagi határ új térképe

Kúti László elnök meséli.

— A minap egyik tagunk fejcsóválva jött be az irodába, s azt mondta: „A fene gondolta volna, hogy ez a nagyüzemi ... izé... gazdálkodás ennyire megváltoztat mindent. Én itt születtem, itt ettem meg a kenyerem javát, de mostanában majdnem eltévedek a saját falum határában ..

Valóban, az apostagi határ képe ezen az őszön egéseen átalakult. A csdp-csup apró parcellákat az idén szántotta egybe az egész falut egyesítő, több mint 3 ezer holdas Duna Termelőszövetkezet. Egy-egy táblában több száz hold bokrosodó vetésük terül egészen a látóhatár széléig.

— November közepére több mint ezer hold kenyérgabonánk volt a földben — magyarázza az elnök —, de még elvetünk 100—110 holdat, becsávázva, készen áll rá a vetőmag. Ezzel azoknak a tsz-eknek a kiesését akarjuk pótolni, amelyek megkéstek a vetéssel. Az időjárás persze minket is akadályozott,

tünk marad takarmánynak ,de azt csőkutakból öntözzük. Három fiatal tagunk most jött meg öntözési tanfolyamról, s a kutakat saját erőből készítjük. Ezekből öntözzük a tavasszal beállítandó 20 holdas kertészetet is, amelynek termékeiből nemcsak a budapesti, hanem a helyben létesített árusítóhelyet is ellátjuk. A gát mögött van 39 hold tavaszi vetésű spenótunk, ezt már szedjük és szállítjuk a fővárosba.

A keskeny szalagokban futó kukoricaföldek helyén tavaszra már ez a fontos takarmány is

Ilyen szép, rubinszínű bort erjesztenek az oportó szőlőből az Alföldi Állami Pincegazdaság apostagi pincészetében. A Duna Tsz új telepítéseinek 30— 35 százalékát ebből a fajtából végzi majd.

de résen voltunk: az esők közti órákat is kihasználtuk. A fogatok állandóan készenlétben voltak, a traktoros gépek pedig éjjel is vetettek.

— Az aránylag sok kenyér- gabona miatt kevesebb terüleAz első közös szaporulat a szövetkezet sertéstenyészetében ez a 7 újszülött kismalac. A többi 53 koca is hamarosan leellik.

nagy, négyzetesen vetett táblákba kerül; 200 hold fölé emelkedik a lucerna s egyéb pillangós terület.

Ax üvegmeggy és ax oportó sxőlő jövője a nagyüzemben

Kúti László — amint szellemesen megjegyzi magáról — „importált ember” Apostagon. Izsákról indult el, kertészeti főiskolát végzett. Legutóbb a Szőlészeti Kutató Intézet Miklós- telepi gazdaságában dolgozott, innen került alig pár hónapja a Duna Tsz élére.

— Máris úgy érzem, mintha évek óta dolgoznék itt — vallja. — Ezzel a tagsággal hegyeket lehet megmozdítani. A szorgalom, amellyel egyéni korukban dolgoztak, nem csappant, sőt növekedett, mert látják a munka eredményét. Nem csalódtak a vezetésben sem. Megígértük és meg is adtuk a rendszeres, havonkénti előleget. Ilyen címen már 22 forinton felül osztottunk, s emellett minden adósságunkat kifizettük.

Tizenkét és fél vagonos górét épített olcsón, saját faanyagból • szövetkezet, amelyet dugig tölt a jó termés. Kocsisorok hetek óta reggeltől estig hordják a határból.

— Volt miből. Hogy csak egyet említsek: napraforgóból a tervezett 50 helyett 162 holdat vetettünk, s 6 mázsa helyett 830 kilót takarítottunk be egy holdról, s szőlőből is 3370 mázsát adtunk el az államnak.

A külföldön nagyon keresett, rövidszárú, nagyszemű üvegmeggynek és a kétféle hasznosítású oportó szőlőnek Apostag az igazi hazája a megyében. A meggy az 1870-es években honosodott meg, évente 6—8 vagonnal exportál belőle a község. A szövetkezet az apostagi meggy hírnevét öregbíteni akarja. A meglevő törzsfákról nyert szelektált anyagból csemetekertet létesítenek és zárt gyümölcsösben, vagy a szőlő- táblák szegősoraként telepítik el a meggyet. Céljuk: a belföldi piacot is megfelelően ellátni ezzel az értékes gyümölcsfélévei.

Oportóból tiszta telepítés mintegy 100 holdon van. Az egyik legkorábban érő fajta, étkezési szőlőnek is alkalmas, héjon erjesztett bora sötétpiros, jó zamatú ital. A szövetkezet űj telepítéseinek 30—35 százalékát ebből a hagyományos szőlőfajtából végzi.

— Jövőre a meglevő állományt akarjuk felújítani, táb- lásítani. 1961 tavaszán azonban átoltással már törzstelepet is létesítünk, s ebből pár év alatt megfelelő szaporítóanyagunk lesz. Borszőlőből az oportó mellett kadarkát telepítünk, a terület 30 százalékán korán érő Irsai Olivér csemegeszőlőt, 10 százalékán pedig sárfehért. A talajadottság, a jó közlekedési viszonyok és a közeli nagyvárosok révén igen jövedelmezőnek ígérkezik a csemegeszőlő-termesztés.

Olcsón — gyorsan — sokat!

Ezzel a jelszóval dolgozik a

szövetkezet építő-barkácsoló brigádja. A falu görbén kanyargó kövesúti árnak egyik hajlatában formálódik az üzemi központ. A dunavecsei Virágzó Tsz egy tulajdonában levő házat átadott a Duna Tsz-nek székház céljára.

Az udvaron sürgő-forgó tagok. Egy csoport a 12 és fél vagonos górén csinálja az utolsó simításokat, a többi tag a kocsisorokon érkező aranysárga termésözönt rakja a már kész szövöttdrót falak közé. A góré tetejét szárkévékkel borítják vastagon, — egyelőre jól megfelel a célnak.

Innen pár kilométerre, a Ju- liska-majorban hasonló építkezés folyik. A tavasszal vásárolt 54 anyakocának épülnek gyors ütemben a fiaztató kutricák; zöme már kész is, saját faanyagból, a szövetkezeti ácsok ügyes keze nyomán. A gondozó büszkén vezet bennünket az egyik kutricába: 7 apró, szurok- fekeite malac gyömöszöli a békésen röfögő koca hasát. Ez az első közös malacszaporulat.

— Jövő évi átadásra 450 db hízóra szerződtünk — tájékoztat Kúti elnök. — Marhatartásra a kevés szálastakarmány miatt nincs módunk, annál több a sertéshizlalásra és a juhászaira.

Az ám, itt van a szomszédban a szintén saját anyagból épített juhhodály. benne 350 szép

anyabirkával. Jövőre ezt a

meglehetősen kevert állományt kicserélik fésűs merinóra, s vásárolnak is az anyaghoz, úgy hogy két év múlva ezres falka járja a legelőt Hajdú László juhász őrizete alatt.

A szövetkezet jövőre ezer pecsenyekacsát, s közel ugyanennyi pulykát is nevel. A fiatalok és idősebb tagok foglalkoztatására házinyúltenyészetet is terveznek.

A malomeri

y,helytartó*

Feneketlen kátyúkon át vezet az út a faluból a Malomeri és Cseri dűlőbe, ahol a 250—300 holdon dolgozó Hulló-brigád a kukorica utolsó pár holdját szedi. Hulló Dani bácsit, a brigád vezetőjét, tréfásan „hely- tartó”-nak nevezik.

Szépül — bővül a falu

A kirándulás után a tanácsháza egyik csupavirág szobájában folytatjuk a beszélgetést. Egy helyiségben szorong az egész apparátus, most tatarozzák az épületet.

— Pár héttel ezelőtt úgy festett a falu, mintha most épülne — újságolja a tanácselnök. — Most hoztuk ugyanis rendbe az iskolát, óvodát, bölcsődét. Ez utóbbi kettő máris bővítésre szorul, egy-egy helyiséget kap majd. Sőt az asszonyok kérték, hogy a bölcsőde már áprilisban nyisson és ezután állandó jellegű legyen, hogy hamarabb és minél többen vehessenek részt a közös munkában.

Ehhez Vizinger elvtársnak, a szövetkezet párttitkárának is van szava:

— Párttagjaink között igen

»■Egyszer volt... hol nem volt«.,, pereg a mese Virányi Mária vezető óvónő ajkáról s 65 csillogőszemű gyerek hallgatja önfeledten. Az óvodát most tataroztatta a tanács közét 10 forintos költséggel.

A betakarítás befejezésének

örömére minden brigád kapott egy birkát. A tanyaudvaron ennek földi maradványai Totyognak, jó szagú gőzöket eresztve egy hatalmas bográcsból.

Az elázott, átfázott brigád- tagok rözséből rakott tűz mellett szárítkoznak, s langyosítják a tarisznyákból előkotort borosüvegeket. A fiatalok hancú- roznak, az idősebbek csendes elégedettséggel szemlélik a ködpárába vesző határt, ahonnan már tető alá került a termés, — csak a szőlőkben dolgoznak a takarást végző lófogatok.

Hulló Dániel 12 holdas középparasztként lépett a szövetlelkes B szorgalmas asszonyok is vannak. Varga Imréné három gyerek nevelése mellett példásan dolgozik a közösben, idős Csömöri Lajosné 60 évet meghaladó kora ellenére sok fiatalon túltesz a munkában.

— A fiatalok közűi a tavasaszal sokan elmenekültek a faluból, de egyre többen jönnek vissza. Látják, hogy a szövetkezet jó, biztos megélhetést nyújt, s gyönyörű, új művelő* dési otthonunk minden este világos ablakai azt bizonyítják, hogy szórakozni is lehet a falun ...

A tanácselnök a tervekről szól. Jövőre megkezdik a vízA nemrég avatott szép művelődési otthon városinak is díszére váló impozáns külsejével, modem berendezésével bizonyítja, hogy a fiatalok falun is szórakozhatnak, művelődhetnek.

kezeibe. Szűkszavú, magáról nem sokat mond, annál jobban dicséri a brigádot. No, persze, még ma sincs tányér, kanál csörrenés nélkül ennyi ember közt, de egyre jobban összeko- vácsolódik a nép.

A vidám, közös ebéd végeztével súgás-bugás az asszonyok közt, majd egy fiatal menyecske az eresz alá perdül. Kezében papírlapot gyűröget, de nincs szükség rá: fejből mondja a köszönő szavakat, amolyan rögtönzött ünnepi beszédet Dani bácsi s az egész brigád tiszteletére. A brigádvezető konokul földre süti szemét, de szája egyre gyanúsabban remeg. Aztán feladja a szégyenkezést és könnyesen mosolyog a sorra odaj áruló keze tszorí tokra...

mű építését, amit három év alatt mintegy 3 millió forintos költséggel fejeznek be, s a hajóállomáshoz vezető 2 kilométeres szakaszon bővítik a villanyhálózatot is.

A faluból kifelé haladva a terebélyesedő Apostag körvonalait jelzik a szétszórtan épülő új házak, — de a ma még üres telkekre is egyre több a jelentkező.

A falu kényelmes, szép otthonává fejlődik annak a nagy családnak, amely a választott Duna név jelképénél maradva; egy mederben egyesítette akaratát, erejét, szorgalmát, s járja egyre magabiztosabban, eredményesebben a kitűzött utat!

Szöveg: Gáspár Klára Foto: Pásztor Zoltán